Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
1984. július 1. Kelet-Magyarország Este legjobb olvasni Sikeres gyorsolvasási tanfolyamot rendezett a közelmúltban Nyíregyházáin a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság helyi szervezete, amelyen a megyeszékhely több üzeméből ösz- szesen tizennégyen vettek részit. A tanfolyamot az esztergomi Ipari Vezetőképző Intézet megbízásából Makrai János, az SZVT vezetőképző bizottságának országos elnöke vezette. Vele beszélgettünk az elmúlt napokban, amikor a volt hallgatók körében az eredményességről tájékozódott. Üjabban reneszánszát éli a gyorsolvasás, egyre többet olvashatunk, hallhatunk a különféle módszerekről. Ennek a nyíregyházinak mi volt a célja? — Ugyanaz, mint a többinek: elsősorban a műszakiközgazdasági területen dolgozó szakemberek körében népszerűsíteni az olvasás, az új információk szerzésének fontosságát és segítséget adni azok hatékony felhasználásához. I Mi a módszere, a lényege? — Egy angol házaspár módszerét vettük át, lényege a néhány napos intenzív képzés. Maximum öt nap és legfeljebb napi tíz óra. Ellenőrző tesztek egészítik ki az olvasmányokat, így a teljesítmény növekedése folyamatosan mérhető. S Mit garantál egy ilyen intenzív tanfolyam? — Azt, hogy az illető a korábbi olvasási sebességét akár megduplázhatja, de legalább 60—80 százalék közötti gyorsulást érhet el. Nem minden a sebesség, lényeg a hatékonyság is, ez a tanfolyam végére 20—25 százalékkal javul — ennyivel több információt őriz és képes alkalmazni. I Milyen sebességgel olvasunk általában? — Az ~ átlagember — természetesen ez alatt a könyvek közelében élő értelmiségiekre gondolok — 180—200 szót olvas percenként, megfelelő eredményességgel. Megjegyzem: a fizikai munkásból lett művezetők 100 körül olvasnak. A világcsúcsot a néhai John Kennedy tartja: percenként 650 szóval. Itt a nyíregyházi tanfolyamon volt, aki 150-nel kezdte és 300 felett végzett. önök elsősorban vezetőket oktatnak. Vajon menynyit olvasnak a vezetők? — Azt kell mondanom, hogy sértő ne legyen a fogalmazás: kevesebbet, mint szükséges. Pedig elképzelhető, hogy ez jelenlegi gazdasági körülményeinkkel is kapcsolatba hozható. Főleg a műszaki és közgazdasági terület szorul erősítésre. Hogyan tudunk a leghatékonyabban új információkat tárolni? — Az esti olvasással, amikor az utolsó információ után már csak a lámpaoltás következik. Szépirodalmat szabad-e gyorsolvasással átvenni? — Soha. Ezt hangsúlyozzuk is minden tanfolyamon. Kivéve, ha ez az illetőnek a foglalkozásával jár, például magyar tanár. Pár hónap telt el a nyíregyházi tanfolyam óta. Mit tapasztalt? — Akikkel sikerült beszélnem, arról tájékoztattak, hogy megmaradt a végzéskor mért teljesítmény. Ennek egy a titka: nem szabad abbahagyni! Aki visszatér a korábbi módszerre, kezdheti elölről. Terveznek-e Nyíregyházán újabb tanfolyamot? — Az elsőnek igen jó visszhangja volt, az országban a harmadikként tartják számon. Szerintem érdemes folytatni. És már csak azért is, mert magam is nyíregyházi voltam — ha hívnak, szívesen jövök. Baraksó Erzsébet A hatékonyság jegyében Mit mozgat a mozgóbér? Valamikor már-már „pofapénz” elnevezéssel illették a záhonyi vasutasok a prémiumot. Mert igaz ugyan, hogy papíron szépen kimunkálták, milyen teljesítmények szükségesek ahhoz, hogy az átrakókörzetben mozgóbérhez jusson valaki, azonban a záhonyi pénznek nevezett prémium anyira csak a nagy egész eredményétől függött, hogy az egyes ember nem érezte, mennyiben felelős a jobb eredmények elérésében. — Most már munkaköri leírás alapján határozták meg a feladatot, ennek biztos lesz értelme — bizakodik Béres Géza művezető Eperjeske átrakó pályaudvaron. A gépesített rakodási főnökség dolgozóinak többsége közvetlen teljesítménybérben dolgozik, hiszen a daruval, kézzel átrakott áruk mennyiségét könnyen lehet mérni, így biztos támpontot adnak. Ám vannak jó- néhányan — főképp középvezetők — akiknek a munkája meghatározza, menynyire haladnak a gépek mellett. Előleg — utólag? — biugyun pihen? — ivei- deztük Csorba Józsefnétől, a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának gépvezető munkásától? — Munkanapokon nem igen jut idő pihenésre. Otthon vár a mosás, főzés, takarítás. Hét végeken el-elme- gyünk családostól sétálni, beülünk egy-egy presszóba. Jó időben nem ritka, hogy kiszaladunk a Sóstóra, a gyerekekkel. — A szabadságát, hogy tölti? — Mindig akad valami tennivaló, még a tizedik emeleten is. Nyíregyháza közelében falun laknak a szülők, oda szoktunk kijárni. Kapálunk, segédkezünk. Hamar eltelik az a pár nap. — Külföldön volt már? — Nem. Arra nem telik. Az idén például rendbe rakjuk a lakást, festünk, tapétázunk. Ez nagy költség is, meg az időt is elveszi. — Vágyna rá, hogy idegen országot lásson? HOGYAN PIHEN? juk itt — Európába, valamelyik környező országba? — Nem hiszem. De egyáltalán az utazással úgy vagyok, hogy az ember nem is annyira magát tekinti. Inkább a gyerekeiért áldoz. Ha ők szeretnének valahová menni, azt mi, szülők álljuk. Még ha nem is mindig könnyű. A férjem és az én számomra egy külföldi út komolyan még fel sem merült. Hat évig albérletben laktunk, jött a két gyerek. Aztán az új lakás. Mindig volt előbbre való dolog, amire spórolni kellett. — Kikapcsolódni itthon merre utaznak? — Autóbuszkirándulásokon szoktunk részt venni. Ezeket a gyár szervezi. — Egy-két naposak és kedvezményesek. Amúgy saját kocsink nincs, nem könnyű kimozdulni. — A busztúrákon merre jártak? — Pesten, Szolnokon, a borsodi részeken ... Sztancs János Csorba Józsefné a nyíregyházi papíripari vállalat gépvezető munkása. — Hát persze. — Hogy találja? — van rá esélye, hogy az elkövetkezendő öt évben eljusson mondval például százezer forint kifizetését tette lehetővé. A normál nyomtávú kocsik a tavalyihoz képest öt órával kevesebbet tartózkodnak a körzetben. — Be akarjuk bizonyítani, hogy ez az új érdekeltségi rendszer alkalmas arra, hogy a vasút más területein is bevezessék — folytatja az üzem- igazgató-helyettes. Megtakarított szerelvények A lényeg, hogy minden munkahelyen csak azokat a mutatókat veszik számba, amelyekre az ott dolgozók — Azért jó, hogy nálunk a prémium attól függ, mennyire javítottuk a gépek kihasz- náltsági fokát, mennyire sikerült az embereket foglalkoztatni állás idő nélkül — sorolja Béres Géza. — Figyelemmel kell lennünk az emberekre, ez határozza meg a tevékenységünket — magyarázza Nagy István fővezénylő, aki a munkások beosztásáért felelős. Persze az eperjeskei üzemeltetők sem mindenben egyeznek meg az áprilistól életbe léptetett új érdekeltségi rendszerben. Joggal vetik fel, hogy a karbantartók nem felelnek eléggé a gépekért, ha nekik a gépállás nem esik elég súllyal a latba. Márpedig az üzemelőknél a gépek üzemkészségétől függ a teljesítmények alakulása. — Ügy kell alakítani főnökségen belül, hogy a műhely érezze ezt a feladatot — A Szovjetunióba exportálandó buszokat irányvonatokkal továbbítják. (Császár Csaba felvétele) állapítja meg Béres Géza. Annyi biztos, hogy a júniusi fizetés idején még nem teljesen kristályosodott ki, részleteiben hogyan alakulnak a prémiumok a záhonyi üzemigazgatóságon. Pedig ekkor az áprilisi teljesítmények után fizettek volna — de helyette csak előlegnek nevezték a legtöbb helyen. (S ami meggondolkodtató: ha továbbra is ilyen marad a késés, akkor éppen az ösztönző jelleg szenved csorbát.) — Egyértelműen a gazdálkodásra, a minőségi munkára ösztönöz az új prémium — állítja Sipos István üzem- igazgató-helyettes. Valutáért álldogál közvetlenül hatással vannak. Legtöbben jó néhány feladatban érdekeltek, így egyeseknél az áruszállítási terv teljesítése számít sokat, másutt — mint Fényeslitkén, ahol a kocsik rendezése adja a feladatot — az állomásról indított kocsik száma a meghatározó. S persze megemlítendő, hogy bőven vannak csökkentő tényezők is. Különösen az üzemi balese-r tek bekövetkezése számít rossz pontnak, amiért levonás jár. — Még egy adatot a minőségi munkára — mondja Sipos István. — Most naponta 300-zal kevesebb kocsit használtunk fel, mint tavaly, pedig több árut szállítottunk el. Lányi Botond Buda ostroma Szabolcsból nézve rörök ellen nemesek Buda török alóli felszabadulásának 300. évfordulója alkalmából a jövő esztendőben jelentet meg a fővárosi levéltár egy kiadványt, amelyben egy fejezet a felszabadításhoz kapcsolódó szabolcsi emlékekről szól. Szerzője, a Szabolcs-Szat- már megyei levéltár tudományos munkatársa, Hen- zsel Ágota, aki főként a XVII. századi Szabolcs vármegyei nemesi közgyűlések jegyzőkönyvei alapján készítette el tudományos dolgozatát. — A több száz kilométeres távolság miatt akaratlanul is felvetődik a kíváncsiság: mi köze Buda ostromához Szabolcsnak? — A döntő ütközet, a török elleni harc előkészítésének egyik legfontosabb bázisa volt itt — válaszol Henzsel Ágota. — Sőt, nem túlzunk, ha azt mondjuk, a három darabba szakadt ország kulcsterülete volt, hiszen közvetlenül határolta Erdély is és a török hódoltság alatti részek is. Az emiatti állandó készenlétben állást, a veszélyhelyzetet jól tükrözik az akkoriban készült jegyzőkönyvek. Már a keltezésükből is kitűnik, hogy a közgyűlések helyét mindig változtatni kényszerültek, ugyanakkor a hadi készülődés fokozódásával sűrűsödtek az ülések. — Mit fogalmaztak meg ezeken a gyűléseken a vármegye nemesei? — Tengernyi szenvedést. Az 1683—1699 közötti időszakban volt olyan év, amikor 17 falu pusztult el. Tűzvész, járvány illetve amiatt, mert a török elhurcolta a lakosságot. De hihetetlenül nagy terhet jelentett a vármegyének a császári, királyi katonaság tartása is. Különösen a téli elszállásolásuk, amire kötelezték az itt élőket, s mondani sem kell, hogy a katonaság is gyakran zaklatta a lakosságot, erőszakoskodott, fosztogatott. — Mindezeket a megye urai is látták, s amellett, hogy megpróbáltak a királyi udvartól és a katonaság tisztjeitől engedményeket kicsikarni, intézkedéseke tettek az elpusztult falvak felépítésére, más megyékbe 1 való betelepítésére. Több, kevesebb sikerrel, hiszem háborúban nincs hátország, háborúban mindenütt pusztítás van és szenvedés. Kovács Klar t . Igazolásul hozza azokat a kimutatásokat, amelyek a különböző feltételek javítása esetén bizonyítják a magasabb prémium kifizetésének jogosságát. Annyi biztos, hogy az egy évvel korábbihoz képest jókora javulásról számolhatnak be. Így feladatul kapták, hogy az átrakókörzet ne igényeljen több üres kocsit, mint aminek legalább a háromnegyedét aznap megrakják. Százezer forintos nagyságrendben mérik az ebből elért eredményt. Természetes, hogy külön pénz jár azért, ha csökkentik a nyugati országokból érkező — s valutáért álldogáló — vagonok állásidejét. Ugyanez vonatkozik a szovjet kocsik kirakására. így a megengedett napi 1600 kocsi helyett még 1300 sem vesztegel átrakásra várva. (Eny- nyi pedig szükséges ahhoz, hogy a megfelelő átrakóhelyekre úgy válogassák a vagonokat, hogy mindenkinek legyen elegendő munkája.) — Miután korábban csak a mennyiségért fizettek, most pedig a minőségi tényezők számítanak sokat, ezért tartjuk jelentősnek az új prémium-szabályzatot — indokolja Sípos István. A széles nyomtávú szovjet kocsik tartózkodási idejének csökkentése két óráJordan Popov: Csapjunk az asztalra! alább három tiszta inget, pizsama felsőt veszek fel, és mindenkinek, •aki kérdi, miért járok így, elmondom, milyen feleségem ve i." Ez nemcsak üres fenyegetés volt a részemről. Mivrl v’m tudta az ingeket másnapra remibe tenni, fölvettem a pizsamakabátd, és igy mentem de ’ dozni. Legalább lesznek tanúim .., — És hogyan zó= rult mindez? kérdeztem. — Még semmi sem zárult le — válaszolta Filip, és kigombolta a felöltőjét. Zakója alól kilátszott a pizsama vastag, kék csíkjai. Fordította: Adamecz Kálmán 3 menedéket. Filip szürke felöltőt viselt. festett hajfürtjei pedig csak úgy lengedeztek. — Egy évvel ezelőtt, vagy talán már egy kicsivel régebben is — mondta felém hunyorítva Filip —, a feleségem fölhagyott mindenfajta házimunkával. Nekem, személy szerint, sohasem volt teher a bevásárlás, vannak azonban olyan dolgok, melyek csak női kézbe valók. így például leszokott arról, hogy mossa és vasalja az ingemet. Egyszer azonban a asztalra csaptam: „Ide hallgass, anyukám ... Ez így nem mehet tovább. Ha nem készítesz ki nekem holnapra leg^ a fejfájás gyötör a családom miatt, ha rokoni kellemetlenségek érnek, ha hivatali súrlódásban van részem, vagy nem találom meg a számításomat, Fi- liphez megyek vigasztalódni. Ő mindig talál egy- egy alkalmas példát, hogy megnyugtasson. Elmeséltem neki leutóbbi civa- kodásomat a feleségemmel. Figyelmesen végighallgatott, és beszélni kezdett: — Minden asz- szonynál más és más testreszabott megközelítés szükségeltetik ... Figyelni . kezdtem a szavaira. Az idő kissé szeles volt, és a belső udvarban kerestünk
