Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. július 1. Jesse Jackson amerikai demokrata politikus közép-amerikai körutat tett, amelynek során ellátogatott Kubába is. A képen: Fidel Castróval látható a havannai repülőtéren. Események címszavakban HÉTFŐ: Shultz amerikai külügyminiszter éles szovjetellenes támadásai a „nemzetközi terrorizmusról” rendezett washingtoni konferencián — Budapesten tárgyaltak a managuai vezetők — Jesse Jackson Panamavárosban találkozott a salvadori hazafiak képviselőivel KEDD: Megállapodás Fontainebleau-ban a közös piaci csúcsértekezleten az Angliának nyújtandó visszatérítés régóta vajúdó ügyében — Csemyenko Moszkvában találkozott Phonvibane- nal, a laoszi pártvezetövel és miniszterelnökkel — Világszerte újabb pénzügyi bonyodalmakat okozott az amerikai kamatlábemelés — Alessandro Nattát választották az olasz KP új főtitkárává SZERDA: Reagan egy beszédében az USA és a Szovjetunió „munkakapcsolatainak” a javítását sürgette — Lemondott Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter, utóda Martin Bange- mann lett — Ojabb támadások tartályhajók ellen az öbölben — Jesse Jackson Kubában Fidel Castróval tárgyalt CSÜTÖRTÖK: Kiújultak a harcok Bejrútban és környékén — Fogolycsere Szfria és Izrael között — A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága elemezte az európai parlamenti választásokon szenvedett vereség okait — Novemberre összehívták a Román KP kongresszusát PÉNTEK: Szabadon bocsátott amerikaiakkal tért haza Kubából Jackson tiszteletes, Fidel Castro üzenetét Washingtonban visszautasították — Izraeli légitámadás egy libanoni sziget ellen — Az NSZK nagy munkaügyi vitájában megoldás mutatkozik SZOMBAT: A Szovjetunió kétoldalú tárgyalásokat javasolt az USA- nak az űrfegyverek betiltásáról, a tárgyalások színhelye Bécs, időpontja szeptember lehetne — Washingtonban elvben elfogadták a szovjet kezdeményezést, de a tárgyalások tárgykörét túlságosan is kibővítenék — Palme svéd miniszterelnök az NDK-ban tett hivatalos látogatást A hét három kérdése O Előbbre jutott-e a kelet—nyugati viszony a sűrű megnyilatkozások hatására? Ahogy közeledik az USA- ban az elnökválasztás napja (november 6.), annál több szó esik ott a kelet—nyugati viszonyról. Méghozzá úgy, hogy aat hinné a felületes szemlélő: Washingtonban fordulat következett el, hiszen Reagan (aki most már megkezdte elnökválasztási kampányát) minden alkalmat megragad, hogy kifejezze készségét az amerikai—szovjet — mint ő mondta — „munka- kapcsolatok” megjavítására. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy nemsokára összeül a demokratapárti konvenció, ahol kijelölik a Reagan- nel szemben csatába induló demokrata elnökjelöltet. A jelenlegi elnök és egyben elnökjelölt nem akarja átengedni a demokratáknak azt a korteselőnyt, hogy azok lépjenek fel a kelet—nyugati viszony megjavításának programjával. Moszkvában nagyon jól tudják, hogy a mostani megnyilatkozásokban mekkora a szerepe a voksvadászatnak, s érdemes idézni az egyik felelős szovjet vezetőnek, a FB-fag és KB-titkár Mihail Gorbacsovnak a megállapítását. Washingtonban rájöttek, hangoztatta Gorbacsov, hogy a nyílt uszító propaganda megfosztja hitelétől az amerikai politikát, ezért hangsúlyozza most képmutató módon a béke és a leszerelés melletti állítólagos elkötelezettséget. Valójában Washington továbbra is katonai erejére építi terveit és meg akarja bontani az erő- egyensúlyt. Viszont a felől sem hagyott kétséget, Gorbacsov, hogy a szocialista országok igenis pozitív irányú áttörésre törekszenek a nemzetközi életben, s becsületes, tartalmas, komoly tárgyalásokat kívánnák, ezt nyugaton is utalásnak minősítik arra, hogy majd az amerikai elnökválasztás után újraindulhatnak a tárgyalások Kelet és Nyugat között. A hét végére igazi politikai szenzációt hozott az a szovjet javaslat, amellyel kétoldalú tárgyalások megindítását ajánlották az USA kormányának az űrfegyverek betiltásáról. A nyugati hír- magyarázók szerint a Szovjetunió ezzel magához ragadta a kezdeményezést, hiszen nemcsak a tárgyalások tárgykörét határozta meg igen konkrétan, hanem még színhelyt és időpontot is találni a moszkvai javaslatban: Bécs és szeptember. © Tartós lesz-e a közös piaci megállapodás? A legkevésbé sem lett volna meglepő, ha Fontainebleau-ban az európai közösség tíz tagállama állam- és kormányfőinek értekezletén megint csak kudarcot vallott volna a kísérlet a közös költségvetés terheinek elosztására. Mert az előző csúcstalálkozókon — Athéntől Brüsszelig — a brit makacsság megakadályozta a megegyezést. Most viszont f— váratlanul — Thatcher asszony engedékenyebbnek bizonyult, és létrejött egy kompromisszum, amely szerint a brit befizetéseknek kétharmadát térítik vissza. Aliig száradt meg a tinta az aláírásokon a megállapodás alján, máris értelmezési vita kezdődött. Thatcher asszony arról beszélt később, hogy ez „tartós” érvényű megállapodás, a legtöbb közös piaci ország vezetői azonban úgy nyilatkoztak, hogy csak két évre rögzítik így a brit hozzájárulás mértékét. Tehát igaza lehet annak az angol hírmagyarázónak, aki cinikus véleményeket idézett: „1986- ban minden ugyanott folytatódik majd, ahol most abbamaradt ...” Addig is azonban Mitterrand elnök, aki július 1-ig fél éven át a Közös Piac soros irányítója volt, megelégedéssel nyugtázta a fontai- nebleau-i megállapodást. Szerinte most már lehetővé válik például a közösség bővítése, vagyis Portugália és Spanyolország felvétele, e mellett pedig a Közös Piac továbbfejlesztésére irányuló tervek megvalósítása is új lendületet kaphat. Ez az optimizmus azonban több kommentátor szerint túlzott. Egyelőre csak félretették a problémákat. © Pozitív jelek mutatkoznak-e végre a középamerikai válságban? Igen és nem is. Pozitívan értékelhető Jesse Jackson amerikai tiszteletesnek, a demokrata párt elnökjelöltségére pályázó színesbőrű politikusnak közép-amerikai útja. Találkozott a salvadori hazafiak képviselőivel Panama városban, ellátogatott Kubába és Fidel Castróval folytatott megbeszélésein síkra szállt az amerikai—kubai kapcsolatok normalizálásáért, majd Nicaraguába is elment. Érdekes az is, hogy a hon- durasi kormány úgy döntött: visszaküldi nagykövetét Nicaraguába és részt vesz a sandinista forradalom ötödik évfordulójának ünnepségein. Honduras májusban hívta haza nagykövetét Nicaraguából. Nicaragua helyzetének erősítését szolgálta egy magas szintű kormányküldöttség körútja a héten a szocialista országokban. Daniel Ortega vezetésével Budapesten is tárgyaltak, s itt a magyar vendéglátók leszögezték, hogy a Magyar Népköztársaság támogatja azt a küzdelmet, amelyet Nicaragua a nemzeti függetlenségének megvédéséért, területi integritásáért folytat. Pálfy József Krakkó és környéke Lengyelország idegenforgalma az év minden szakában jelentős. De azért a nyári hónapok sokszínű programja nagyobb figyelmet kíván. A slupski vajdaságban a tengerparton található a lebai camping. Ma már rendszeres, hogy itt tartják meg évenként — ezúttal július 26. és augusztus 7. között — a nemzetközi camping- és carava- ning-találkozót. Igen nagy érdeklődés előzi meg a sopoti nemzetközi könnyűzenei dal- fesztivált is. A magyar televízió jóvoltából részesei lehetünk a nagyszerű rendezvénynek. Ezúttal augusztus 15. és 18. között kerül sor az intervíziós dalfesztiválra. Ugyanitt júliusban pop-ses- sion koncert várja az érdeklődőket. Augusztusban a Mazuri-ta- vakon rendezik a piknik- country, míg Gdanskban a jazz jantar ’84 fesztivált. Figyelemre méltó rendezvény a besákidi kultúra hete (Wisla, Szezyrk, Zywiec), a Chopin- fesztivál (Duszniki), a hegyvidéki népi együttesek találkozója (Zakopane) és a nagyszabású szüreti ünnepség (Zielona Gora). Lengyelország határát a magyar turista különböző helyeken és útvonalakon lépheti át. A szabolcsiak általában a sátoraljaújhelyi határátkelőt választják, mert viszonylag rövid, kb. kétórás út után jutnak el a Dukla hágóhoz, Barwinek faluhoz (itt van a közú+i átkelőhely), ahol lengyel földre léphetnek. Az út innen már ismerős, hiszen számos nyírségi turista keresi fel testvérvárosunkat, Rzeszówot, vagy Krakkót. Bár érdemes továbbutazni az ősi város Czesto- chowánál — híres templomában őrzik a 600 éves fekete madonnát — ezúttal mégis Krakkóban maradunk. Júniusban több időt tölthettem el a miaga nemében egyedülálló városban. A COOPTOURIST nyíregyházi irodája vezetőjének, Kiss Gyulának a társaságában részt vehettem azokon a tárgyalásokon, ahol nemcsak a lengyelországi turistautakról, hanem elsősorban a magyar- országi üdülések megbeszéléséről volt szó. Megállapodásra is sor került a Logos Tour (egyetemisták és tanárok) utazási iroda vezetőivel, így az idén közel kétezren jönnek háromhetes turnusokban üdülni hazánkba. Programjuk: ismerkedés Nyíregyházával, üdülés Hajdúszoboszlón, a Balaton mellett és Hévízen. Említést érdemel, hogy Lengyelországban számos utazási iroda működik varsói központtal. Magyarországon a legismertebb az ORBIS (az IBUSZ-hoz hasonló). Egyedül a Logos Tour- nak van a központja Krakkóban. Hároméves múltra tekint vissza — az ország 17 nagyvárosában van már fiókirodája. Szinte u megalakulásuk óta kapcsolata van Nyíregyházával, mely évről évre bővül. Krakkó a lengyel kultúra legnagyszerűbb alkotásainak kincsestára, az egyik legrégibb európai egyetem városa, nagy ipari központ, s nem utolsósorban az egyik legnagyobb lengyel város (kb. 720 ezer lakosa van). A külföldi turisták által a leglátogatottabb, a hivatalos statisztika szerint évente több mint kétmil- lióan keresik fel. Lengyel vendéglátóink elmondták: 760 építészeti műemléki létesítmény található. Igen büszkék a világ egyik leggazdagabb múzeumára (Wawel), itt születtek a lengyel festészet és irodalom legnagyszerűbb alkotásai. Tizenegy felsőoktatási intézmény közül a leghíresebb a Jagelló egyetem, melyet 1364-ben alapítottak. Krakkó legértékesebb műemlékeinek megtekintésére legalább négy napra lenne szükség, mondták a vendéglátók s ezért olyan városnézési programot állítottak össze, mely keresztmetszetét tudja adni az ősi városnak. Első utunk a város központjába, a Rynek Glównyra vezetett. A Fő Piactér: a középkori Európa egyik legszebb és legnagyobb tere. A tér közepét a Posztócsarnok hatalmas épülete foglalja el. Ezt az eredetileg gótikus árusítócsarnokot a XIV. Közös út, közös érdek Beszélgetés H. V. Kerecsanyinnal, az uzsgorodi kutatóintézet kandidátusával — Az utóbbi két évtizedben több alkalommal jártam Szabolcs-Szatmár megyében, és mindig újabb benyomásokat szerezhettem azokról az eredményekről, melyeket a szabolcs-szatmári emberek elértek az új élet építésében. Ezúttal az Ukrán Tudományos Akadémia uzsgorodi kutatóintézetének tudományos munkatársaival érkeztem Szabolcs-Szatmárba. Mindhármunk kutatásai a külföldi országok gazdasági, társadalmi kérdéseire terjednek ki. Utazásunkkal azt kívántuk felmérni, hogyan lehetne tudományosan elemezni és általánosítani azt a sok éves tapasztalatot, amely a Kárpátontúli terület és Szabolcs-Szatmár megye együttműködése során felhalmozódott. Szakmájukat kiválóan művelő emberekkel találkozhattunk: kétkezi dolgozókkal, szakmunkásokkal, üzemek vezetőivel, az értelmiség képviselőivel. — Végig meleg fogadtatásban volt részünk. Részletesen megismerhettük a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága munkáját, tudományos és közéleti tevékenységét. Egyeztettük a határ menti kapcsolatok ápolására, mélyítésére vonatkozó elképzeléseinket. Felkerestük a Rakamazi Cipőipari Szövetkezetei és a nyíregyházi papírgyárat, melyeket baráti szálak fűznek Kárpátontúli üzemekhez. Arról beszélgettünk, hogyan használjuk ki a munkahelyi kollektívák együttműködésében rejlő tartalékokat. A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetben közvetlenül tapasztaltuk a Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikájának eredményességét. Az ott dolgozó emberek céltudatosak, határozottak. Szeretik a földet, amit az magas terméssel hálál meg. Tájékoztatót hallgattunk meg a megyei pártbizottságon a párt- szervezetek életéről, azokról a feladatokról, melyek az MSZMP XIII. kongresszusára készülve a párttagok előtt állnak. — Nagy tartalékaink vannak a dolgozói kollektívák együttmunkálkodásában. Ismeretes Lenin véleménye arról, hogy a nagy politika ott kezdődik, amikor bevonják a széles munkástömegeket. Ügy tűnik, a munkahelyek határ menti kapcsolatteremtése megfelel ennek a lenini gondolatnak és az internacionalizmus szellemének. A KGST legutóbbi felső szintű tanácskozásán a tagországok közötti integráció kiszélesítése mellett foglaltak állást. Mi úgy tekintünk a Kárpátontúli terület és Szabolcs-Szatmár megye kapcsolatára, hogy az hozzájárul a központi célok megvalósításához. — Egyöntetű volt a vélemény, hogy a közös tudományos munkánk az ideológiai, társadalompolitikai és köz- gazdasági vonatkozásokon túl kiterjedhet az oktatás és közművelődés területére is. Konferenciákat, tudományos ülésszakokat kívánunk együtt szervezni, melyek a magyar és a szovjet nép történelmének sorsdöntő eseményeihez, évfordulóihoz kapcsolódnának, elemeznék a közösen megtett út eredményeit. Meggyőződésem, hogy ez a mostani látogatás hozzájárult sokrétű kapcsolataink további kibontakoztatásához. R. G. században reneszánsz stílusban építették. A Posztócsarnoknak a szerepe idestova 600 esztendeje mit sem változott. Az árusító- pavilonjaikban népművészeti emléktárgyakat lehet vásárolni. A téren a sok száz galamb igazi békehangulatot áraszt. A Posztócsarnok előtt álló szoborkompozíció Adam Mickie- wieznek állít emléket. A mellékalakok a hazát, a tudományt, a költészetet és a bátorságot szimbolizálják. A Rynek Glówny sarkában emelkedik a XIII. század elején épült, majd többször is átépített és kibővített hatalmas kettős tornyú Mária-tempiom. Belső díszítése rendkivüi gazdag, legértékesebb műremeke a Wit Stwosz által 1477—1489 között készített későgótikus szárnyas oltár. A Ryneken sétálva nyíregyháziakkal találkoztunk: Faragó Károllyal, Kiss Dezsővel, Pasztrovics Zoltánnal és velük együtt hallgattuk meg a Mária-tempiom tornyából minden órában felhangzó jellegzetes kürtszót, az úgynevezet hejnalt. Barátaink elmondták, hogy a hirtelen félbeszakadó kürtszó — egy régi legenda szerint — arra az egykori XIII. századi toronyőrre emlékeztet, aki a tatárok közeledtének láttán riadót fújt s közben egy tatár nyila eltalálta a torkát ... Ellátogattunk a Krakkó környéki helységekbe is. Ezek közül számomra a legérdekesebb idegenforgalmi látványosság a híres wieliczkai sóbánya volt. (13 km-re van Krakkótól.) A XI. századi sóbánya ma múzeum. Az egykori sóbányászok által kivájt üregek a közel ezer év alatt több tíz kilométernyi folyosókká, termekké, hatalmas csarnokokká terebélyesedtek, és egy részük több mint 250 éve föld alatti turistaútvonalként működik. A sóbánya legszebb díszei a 60—100 méterre a föld alatt a sófalha kifaragott kápolnák. Ezek közül a legnagyobb a Kinga-kápolna a sóból faragott XIX. századi oltárral. A bánya mélyén található a bányamúzeum. Működik itt egy postahivatal is, amely különleges bélyegzővel látja el az itt feladott leveleket és lapokat. ★ A lengyel konyháról csak jót lehet mondani. ízletesek ételeik. Jó a szállodai ellátás is. Ami viszont az egyéni turistákat illeti, tudni kell, hogy jelenleg néhány élelmiszer: hús, vaj, cukor, margarin, csokoládé csak jegyre kapható. Ezért érdemes az egyéni utazóknak a saját ellátásról (konzervek és néhány más élelmiszer) gondoskodni. Sok a camping. A legjobb a Wawel Touristhoz tartozik, a Radzikowski út 99. alatt található. A jól felszerelt campingen kívül egész éven át működő motel is van a helyszínen. Az étkezési lehetőség biztosított. A camping mellett egész éven át üzemelő turistaház is található olcsó kisvendéglővel. A közlekedésről. A külföldi turistákat csak előre megváltott benzinutalványra szolgálják ki. Ezeket itthon az utazási irodákban, vagy a határátkelőhelyeken lehet megváltani. Arra ügyelni kell, hogy az igényt ne méretezzék túl, mert az utalványokat nem váltják vissza. A benzin viszonylag olcsó. A 94-es oktánszámú literje 50 zloty. Arra is ügyelni kell. hogy Lengyelországban a jobbkéz szabály érvényes, ezért körültekintően kell közlekedni. Varsó és Lódz után Krakkó Lengyelország harmadik legnagyobb városa. A régi századok történelmének, kultúrájának méltó képviselője. Dragos Gyula
