Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
1984. július 22, Kelet-Magyaromág 3 A Nyírbátori ÁFÉSZ- nek új édesipari kisüzemet épít a helyi építő- és szakipari szövetkezet. A technológiai szerelés befejezésével, augusztus közepétől már megkezdik a próbaüzemet, szeptembertől pedig teljes kapacitással dolgozik a 24 millió forint költséggel épülő létesítmény. Képünkön: Miklósi János és Antal József a kazánház kapcsolószekrényét állítja üzembe, — ... az új édesipari kisüzem. (Császár Cs. felv.) Figyelem Seregre, Szatmárra Beszélgetés Clipper Gyila ipari miniszterheljreltessel Lapunkban hírt adtunk róla, hogy július 19-én megyénkben járt Czipper Gyula, ipari miniszterhelyettes. Ez alkalommal kértük arra, nyilatkozzon a Kelet-Ma- gyarország olvasóinak. — Mi volt a célja Szabolcs- Szatmár megyei látogatásának? — Első és az alapvető célunk az volt, hogy a megye illetékes vezetőivel áttekintsük, hol tart Szabolcs-Szat- márban az energiaprogram végrehajtása. A tájékoztatásból kiderült, hogy ebben a megye vállalatai, intézményei, üzemei szép sikereket értek el. Másik fontos célunk volt, hogy megbeszéljük az illetékes vezetőkkel: a következő, VII. ötéves tervben milyen fontosabb közös feladataink lesznek az energiagazdálkodási program végrehajtásában. Tanácskoztunk a vezetékes energiahordozók fejlesztésének jövőbeni lehetőségeiről is. Ezek a teendők nyilvánvalóan hosszabb és alapos előkészítést igényelnek mind a tárca, mind a megyei vezetés megítélése szerint. Ugyanis olyan megoldásokat kell közösen keresnünk és találnunk is, amelyek eredményesen illeszthetők be az országos energiamérlegbe. — Hol tart az Ipari Minisztérium a VII. ötéves terv előkészítésének munkálataiban? — A minisztériumban megfelelő ütemben dolgozunk a VII. ötéves terv kidolgozásán, melynek két fő iránya van. Az egyik a nemzetközi koordináció, a másik, ennek alapján, erre épülve és figyelembe véve, a belső terv kidolgozása. — Milyen feladatokat Iát miniszterhelyettes elvtárs Sza- bolcs-Szátmár energiastruktúrájának alakításában? — A legfontosabb feladatnak tartom, hogy a megye megfelelően éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyek Szabolcs-Szatmár természeti adottságaiból adódnak, főleg a mezőgazdasági és az erdei melléktermékek hasznosításával. Tapasztalataink szerint az eddigi fejlesztések ígéretesek. Két tényezőre szeretnék ezzel kapcsolatban utalni: az egyik az a sikeres kísérlet, amelyet a fahulladékokból készített brikettel értek el Tuzséron, az Érdért Vállalatnál, a másik a biogáz hasznosítása, amelyre kecsegtető példa a tiszakere- csenyi termelőszövetkezet eredménye. Lényeges feladatnak tartom, hogy a megye továbbra is részt vegyen az energiatakarékosságban és az olajat helyettesítő országos program végrehajtásában, amelyben eddig is szép sikereket értek el a szabolcsiak. — Szándékozik-e valamit tenni a tárca az energiaellátásban kedvezőtlen adottságú szatmári, illetve beregi térségeink fejlesztése, illetve a helyi foglalkoztatás javítása érdekében? — Az Ipari Minisztérium a VII. ötéves terv kidolgozása során figyelembe veszi az említett területek adottságait és sajátosságait. Energetikai fejlesztési terveinkben — a beruházási korlátok figyelembe vétele mellett is — kiemelten kezeljük majd ezeket a tájegységeket döntéseink során — fejezte be nyilatkozatát Czipper Gyula miniszterhelyettes. Farkas Kálmán Növekvő gyermekáldás? Nem mind beteg, aki táppénzes BETEGNEK LENNI NEM ÉRDEMES. BETEG- ÁLLOMÁNYBA VONULNI — ADOTT ESETBEN — ANNÁL INKÁBB. MERT NEM MIDENKI BETEG, AKI BETEGÁLLOMÁNYBAN VAN. Dr. Nagy Róza, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatósága ellenőrző főorvosa példái alapján nem látszik megalapozatlannak a fenti kijelentés. Százból negyvenkettő — Idén eddig tíz üzemben tartottunk rendkívüli, beren- deléses táppénzes felülvizsgálatot. Szakmai zsargonnal élve 42 százalékos volt a hatásfok, vagyis ennyien íratták ki magukat betegállományból, amikor a felülvizsgálatra szóló behívót kézhez kapták. Egy hónapja például .a VOR-ban a behívott 54 táppénzesből 31 érkezett gyógyultan, pontosabban: ennyien jelentek meg körzeti orvosuknál az ezt tanúsító papírért. Ez a kép általánosítható, sokszor találkozunk hasonló jelenséggel, legfeljebb az arányok változók. A Társadalombiztosítási Igazgatóság üzemellenőrzési osztálya is megnézi a táppénzeseket. Mint az osztály helyettes vezetője, Virág Gyula mondta: — Akadnak, akik a táppénzes állományt jövedelmük kiegészítésére használják fel. Százhetvenkilenc ellenőrzésből 28 alkalommal találtuk munka közben azt. aki pedig betegállományban volt. Üzleti út táppénzen A munkáltatók is ellenőriznek, már ahol ezt meg is teszik. S az eredmény: 1984- ben 2400 betegből 20G esetben tapasztaltak hasonlót. Vagyis: egybevéve az írottakat, nem elhamarkodott a kijelentés: a betegállomány korántsem jelent betegséget. Ez még akkor is igaz. ha Virág Gyula arról is beszámolhatott, hogy ezen a téren javulás is tapasztalható. De a jelentősebb jobbuláshoz arra is szükség volna, hogy a vállalatok vezetői jobban éljenek azon jogukkal, amely a táppénzcsalás erőteljes büntetését is lehetővé teszi. Ma inkább a figyelmeztetés az eszköz, s ez nem mindig vezet célra. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon a büntetések mértéke alkalmas-e az elrettentésre? Mert az a KE- MÉV-dolgozó, aki saját bevallása szerint 3000 forintot keresett a betegállomány alatti maszekolással, 570 forint pénzbüntetést kapott. A haszon így is két és fél ezer forint... Érdekesség még: sokszor névtelen bejelentők révén jutnak a táppénzcsalók nyomára. így járt pórul a papírgyár egyik könyvelője is, akiről kiderült, hogy betegsége ideje alatt előszeretettel járt Romániába, s talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a határ többszöri átlépésében elsősorban bizonyos üzleti szempontok domináltak. Ha eddig a visszásságokról szóltunk, akkor hangsúlyozni kell azt is, hogy — sajnos — nem a vadhajtások a jellemzőek, hanem a tény:a megye országosan a legtöbb táppénzest mutathatja fel, s ennek legtöbbször az embereken kívüli okai vannak. Idézzük ismét dr. Nagy Rózát: Elnyűtt emberek — Javulás mutatkozott 1976-tól, de 1981 óta ismét nő a táppénzesek száma. Ez egyébként országos jelenség, de való, hogy mi meghaladjuk — ha nem is sokkal — az országos átlagot. Ennek oka részben, hogy újabb rétegek, mint az ügyvédek, a kisiparosok is táppénzjogosultak lettek. De tudomásul kell venni, hogy Szabolcs-Szatmár más, mint a többi megye. A szabolcsi ember ugyanannyiért többet dolgozik, mint másutt élő társa, mert köztudott, nálunk légy alacsonyabbak a munkabérek. S ezzel szoros összefüggésben itt a legalacsonyabbak a nyugdíjak is. A szemmel jól látható gyarapodásért réttenetesen meg kell dolgoznia az itt élőnek. A túlhajtott munka pedig elnyűvi az Szereti a munkáját? — Ha a fia egy szép napon azzal állna elő, ő is kőműves szeretne lenni, mit mondana neki? embert. Hozzá kell ehhez tenni, hogy aggasztó a magas alkoholfogyasztás, ami szintén az idő előtti elhasználóVálaszol: Czapári Sándor, a SZAÉV kőműves brigádvezetője. — Most már igen. Eleinte ugyanis másként képzeltem el. Amikor az ember kijön az iskolából — aminek már majdnem negyedszázada — könnyebb, gondtalanabb életre számít. Aztán persze rájöttem, felelősségteljes minden munka. Enélkül nem is lehet dolgozni, főként nem lehet jó minőségű munkát végezni. — Hogyan lett egyáltalán kőműves? — Hetei parasztcsaládból származom. Apám gazdálkodott, de később ipari munkásnak ment. Én nem ismertem különösebben az egyes szakmákat, csak azt tudtam, házat mindig kell építeni. — Miért szereti a szakmáját? — Én mindig csak azt mondom, ez külsőleg nem vonzó. Hónapokra, évekre van szükség, amíg elkészül egy-egy épület. Valójában csak a végső látvány kapja meg az embert, közben a kívülálló nem is tudja elképzelni min megy keresztül az ember. A kőműves szakma nem olyan, mint például az esztergályosé. Az naponta újat alkot, naponta készterméket állít elő. Persze mi is nap mint nap gyönyörködünk az elkészült részekben, amit talán csak az építők vesznek észre. Otthon, esténként sokszor azon gondolkodom, hogyan csináljuk másnap, mivel folytassuk? hogy a legésszerűbb. Szóval most már teljesen a szakmám rabja vagyok. — Lebeszélném. Én azt szeretném, ha a fiam tanulna, többre vinné, mint én. Szerencsére ilyen gondolatról szó sincs, gimnáziumba jár és tanárnak készül. — Az elet váratlan helyzetek elé is állíthatja az embert. — Egyszer már kerültem ilyen helyzetbe. Arra akartak rábeszélni, oktassam a jövendő szakmunkásokat. Kicsit hajlottam is efelé. Aztán döntöttem, inkább csinálom, mint tanítom. Az oktatást nem nekem találták ki. maradok :i kalapácsnál és a vakolókanálnál. Nem adom fel a húszéves törzsgárdatagságo- mat. S. B. dáshoz vezet. Tavaly például a SZÁÉV-nél tartott táppénzes ellenőrzésen megdöbbenve tapasztaltam az alkoholisták nagy számát, köztük szép számmal fiatalok, akik az alkohol okozta károsodásoktól szenvedtek. A sok negatívum után egy örvendetes tény: — A táppénzesek számának növekedését az is okozza — közölte dr. Nagy Róza —, hogy emelkedett a várandósok száma Szabolcs-Szat- márban. S mivel többségül: bejáró fiatal, korán elmennek táppénzre, hogy a bejárással járó megpróbáltatások ne veszélyeztessék a majdani életet... Speidl Zoltán Olvastam, hogy egyre nagyobb sikere van Budapesten a kutyaszalonoknak. Úgy tűnik mint egykor a szalonkutya, most a kutyaszalon lesz a divat, hiszen az alig három hónapja megnyílt (Kérem! Figyeljék a „hangulatos és fantáziadús elnevezést!) Nivo Fodrászszövetkezet 14-es számú fiókjában nagy a forgalom. Ez Budapesten az ötödik ilyen szalon, nem is szólva a „maszek ebfigarókról”, akik a törzskönyvezett törzsvendégekhez, miként egykor a dzsentri világban a borbély, házhoz járnak. Olvasom a hangulatos kisriportot és rádöbbenek, egyenes arányban a „társadalmi” gazdagodással szegényedik manapság az ember. Amióta az eszem tudom, a legcsúnyább káromkodásom a „kutyafá - ját”, volt, a legnagyobb betegségem az, amikor „kutyául" éreztem magam, és a legnagyobb átkom az, hogy „kutyák tépjék le róla a göncöt". Most szegényebb lettem mindezekkel. Az immár ötödik fővárosi kutyaszalonban ugyanis félezer forintba is kerül egy közepes nyiratkozás. Van fazondíj, és a nagyobb kutyákhoz (a nagykutyáknak mindig külön árfolyama volt ebben a hazában) „területi” pótlék. Egy-egy ebszerető állampolgár, ha a nyíráshoz mosatást, szőr- kezelést, idős kutyák esetében festést is kér, akkor játszva kifizethet ezer - ezerötszáz forintot. A kutyáknak (külön lelki válság ez nekem) tudvalevőleg négy lábuk van. No már most: ha a gazda (gazdi, gazdika, vagy egyéb) manikürt is kér, akkor ez az összeg felmehet kétezer forintig. Elképesztő, ugyanis az anyósom nyugdíja 1970 forint. Nekem egy nyiratkozás (elárulom hozzá, hogy már-már mosolyog- nivalón kopasz vagyok), az ország bármelyik fodrászüzletében másfél perc, de forintban ugyanannyi, mintha bozontos frizurám lenne. Hogyan mondjam én ezután, hogy kutyául érzem magam? Értem, értünk a kopaszokért még sohasem nyitottak szalont. Sőt: egy dúshajú tizenéves és köztem sohasem tett különbséget a fodrász. Őt • egy félórán át ugyanany- nyiért nyírta, mint engem i két percen át. Következésképp: köztem és egy dúshajú között a fodrászat tisztes iparában még any- nyi különbség sincs, mint egy puli és egy magyar vizsla között. Nem is beszélve a spánielekről. Kutya dolog ez! Ha kutya lennék, akkor olcsóbban megúsznám. A kutya (jólnevelt) keservit, az cn nyugdíjam se lesz két kutya nyiratásához, borravaló nélkül elég? Bosszankodom, pedig rém egyszerű. Ember vagyok csak és rossz a pedigrém. Bartha Sábor
