Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-19 / 168. szám
1984. július 19. Kelet-Magyaromig 3 A demokratizmus műhelye N apjainkban kétségtelenné vált: a helyi igazgatási munkában tapasztalható, megnövekedett feszültségeket csak az önállóság tényleges növelése, a tanácsi demokrácia fejlesztése oldhatja fel. Ami pedig ezt világossá és egyértelművé tette, mint any- nyi más esetben, most is gazdasági körülmény volt. Többszörösen is. Elsőként településeink, elsősorban a nagyvárosaink fejlődéséből tűnt ki, hogy az erőteljesen központi döntések nem tudják követni a helyi sajátosságok támasztotta igényeket, sem lakásépítésben, sem infrastruktúrában, sem alapellátásban. Olyannyira nem, hogy a településhálózat aránytalanságai például szociális gondokhoz vezettek az aprófalvakban és a nagyvárosokban egyaránt. Az ország nehezebb gazdasági helyzetéből következően egyértelművé vált, hogy a települések fejlődésében a jövőben nem nélkülözhetők a lakosság forintjai. Sem az otthonteremtésben, sem a csatornázásban, sem a gázhálózat bővítésében, sem semmi másban. S nemcsak a lakosság forintjai nem nélkülözhetők. Mindenekelőtt nem lehet lemondani azokról a forintokról, amelyek éppen a településfejlesztés helyi sajátosságainak jobb kihasználásával teremthetők elő. Másképpen fogalmazva: az intenzív szakaszra átállás a tanácsi, a helyi igazgatási munkában is a fejlesztés meghatározó szempontja lett. Hiszen afelől kétsége senkinek sem lehet, hogy a mostanában már szinte csodatevő kifejezésként használatos „intenzív fejlődés” követelményeinek társadalmi méretekben aligha lehet eleget tenni kizárólag az anyagi termelés korszerűsítésével. Ugyanakkor nem várható el egyetlen település lakosságától sem, hogy a falu, a város fejlesztésében jobban vegyen részt, ha érdekeit, törekvéseit nem veszik fokozottan figyelembe a döntések meghozatalakor. Ez a követelmény pedig mindenképpen többet jelent egy-egy hangzatos kijelentésnél: ehhez a köz- igazgatás és a lakosság kapcsolatának javítása szükséges. Az utóbbi időben felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek az eddiginél szélesebb alapokon nyugvó népképviselet megteremtését szolgálják a tanácsi munkában. A fejlesztési tervek kidolgozásának új irányelvei, az úgynevezett kisvárosi modell széles körű bevezetése, a járások megszüntetését magával hozó, a kétlépcsős közigazgatás kialakítását célzó városkörnyéki rendszer létrehozása, a hatáskörök decentralizálása, az új választójogi törvény — mind az intenzív fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges nagyobb helyi önállóság szervezeti, politikai feltételeit hivatott megteremteni. A központi fejlesztési eszközök tervezett, új rendszer szerinti elosztása, a fejlesztésben a helyi szándék nagyobb érvényesítése, a községfejlesztési adó helyett az önkéntesség elvén alapuló településfejlesztési hozzájárulás bevezetése ugyanennek az önállóságnak az anyagi alapjait teremti meg. Ebben a szerkezeti rendszerben, ebben a szervezeti felépítésben pedig értelemszerűen a kulcsszerepei a tanácstag játssza. A lakosságnak az a választott képviselője, aki választói szándékainak, törekvéseinek ismeretében nemcsak ellenőrzi, hanem ami ennél fontosabb, irányítja is a végrehajtó szervezet, a tanácsi apparátus munkáját E zért is volt időszerű a közigazgatás népképviseleti alapjainak szélesítése, a tanácsi demokrácia fórumrendszerének megújítása. Mindaz a változás, ami a jövőben növelheti a tanácstagság társadalmi tekintélyét. Ha úgy tetszik, a tanácstagok együttes hatalmát. Amely a lényeget tekintve nem is az övék, hanem a választóiké. Sz. A. A MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységében negyven darab gabona szívó-fúvót gyártanak, melyet a magtárakban, a szemes termények mozgatásához használnak. Képünkön: Végső István a szívócsövet hegeszti. (Jávor L. felv.) Ffiszersó Seregből Csomagolják a fűszersót. A pesti háziasszony be • megy a KÖZÉRT-be, s a fűszerek között már ismerősként fedezi föl az aromával, vagy eredeti alapanyaggal ízesített újdonságot, a fűszersót. Tetszetős a csomagolása, hasonlít az utóbbi időkben piacra került kis üvegekhez, ízléses és praktikus, ami pedig a só minőségét illeti, azt mondják, ha újabb szállítmány érkezik a fővárosba, azonnal szétkapkodják. Ma még kevesen tudják, hogy az újfajta só Vásáros- naményból indul útjára, egy gazdasági társulás dolgozóinak keze nyomán. A régi malom épületében rendezték be a nagy konyhához hasonlító üzemet, a varsánygyürei Tisza Tsz és a Compack Kereskedelmi Vállalat együttműködésével. Családias, otthonos a hangulat, jó a kedv a csomagolóasztaloknál, úgy látszik, a lányok, asszonyok megszokták már a helység levegőjét, az alkalmi látogató viszont igencsak köhécsel a finoman szitáló sószóró mellett. A nagyteremben a hagyományos sószacskókat töltik, odébb, a kis „vegykonyhában” pedig azt a bizonyos fűszersót. Asztali és vákuumsóból ötezer tonnán felüli az idei terv, körülbelül ennyit szállítanak ki az őrölt fajtából, fűszersóból pedig, a tervek szerint nyolcvan tonnánál is több hagyja majd el az üzem kapuit. — Nem győzzük a pesti piacot — magyarázza Virág László, a telep megbízott ve zetője — a vásárlók hamar megkedvelték az eddig megjelent termékeket. Most kezdtünk piackutatásba itt a környéken is, de például Vásá- rosnaményban egyelőre nincs keletje. Eddig ismeretlen ízeket sokan fogadnak fenntartással, jó szokásunk szerint ragaszkodunk hagyományos ételeinkhez, talán ez is oka lehet, hogy elsőként a főváros és nem a vidék lakossága viszi a boltokból az újdonságot, de ahogy nézzük a címkéket — húsz és harminc forinton felüliek az árak — a pénztárca mérete is meghatározhatja a döntést. Mindenesetre tovább keresik a partnereket, most a megyeszékhely kereskedőivel próbálnak tárgyalni. Kétfajta termék készült eddig, s ezen belül több íz: eredeti alapanyag felhasználásával fokhagymás, vöröshagymás és póréhagymás só, illetve aromakomplexum hozzáadásával vöröshagymás ízesítésű só. Az aromás készítmények száma hamarosan újabbakkal bővül, a közeljövőben ugyancsak a beregi telepen csomagolják a füst, a kapor, a tárkony, a fokhagyma, a kömény, a majoránna és a babér ízesítésű fűszersókat. (be-jl) Öntöznek — de kevesen Beköszöntött júliusban a várva várt meleg, süt a nap és a termés szépen gyarapodik, de öntözni így is szükséges. A Tisza menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat fogja át és intézi a megye összes gazdaságának öntözéssel kapcsolatos gondjait. Tóth József üzemigazgató elmondta: az úszó vízkivételi művek éves karbantartása megtörtént. A vízszivattyúkat, az úszóműveket megjavították, majd vizsgáztatásukra is sor került. Komlódtótfalu- ban, Tiszabecsen, Tunyog- matolcson vannak úszóművek. Rakamazon és Gá- vavencsellőn AC-telepek szállítják az öntözéshez szükséges vizet. Péter László vízhasznosítási üzemvezető kérdésünkre a következőket mondta: a területen 76 termelő gazdaság rendelkezik vízjogi engedéllyel, tsz-ek, állami gazdaságok, halászati termelőszövetkezetek veszik igénybe a TRW vízszolgáltatási lehetőségeit. Néhány területen, ahol nincs állandó vízkészlettel rendelkező vízfolyás, nem tudnak folyamatosan öntözni. A TRW minden igényt kielégít, és a jelenlegi csúcsidőben naponta százezer köbméter vizet használnak fel a termelők. Sajnálatos az a tény, hogy a megye öntözési lehetőségét csak részben használják ki! A rakama- zi Győzelem Termelőszövetkezet 790 hektárt öntözött meg július közepéig, de jó néhány más gazdaság is intenzíven öntöz. (-t -r) Hídverés - szavakból — Húsz kilométer nem távolság a mai világban, vidéki mércével mérve mégis az. Hozzánk ennyire van a legközelebbi város munkahelyeivel és egy időben apadt a lé- lekszám. — Életkorát tekintve is, a kinevezésétől eltelt időt nézve is fiatal a mérki tanácselnök, Révész Antal. Évekkel ezelőtt szülőfalujában állt először katedrára, majd 1984 februárjáig igazgatóhelyettes volt a Mérki Általános Iskolában. Nem ő az egyedüli, aki diplomával a kézben visszatért. A Merken, Válla- jon tanító pedagógusok többsége, az agrárszakemberek nagy része ilyen. Pályakezdőként falujukban eresztettek gyökeret. Nem élhet zártságban — Helyben az egyedüli munkaalkalmat a két termei lőszövetkezet jelenti — fűzi tovább a szót Révész Antal. — Melléküzemággal próbálkoznak. A vállaji II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben esztendőt tud maga mögött a varroda, negyven asszonynak holtszezonban is biztos a kenyere. Idén május elsején kezdték el a mérki Kossuthban a munkavédelmi kesztyűk gyártását a Budapesti Tímáripari Szövetkezettel együttműködésben. Két műszakban ötvenen dolgoznak, többségében szintén nők. Az országhatár ölelésében búvó három település — Márk, Vállaj és Tiborszállás — gondjaira a közös tanácson keresik a megoldást. Mintegy 5700 lélek igényeihez mérik az alapellátás fejlesztését. Mindenütt van óvoda. összevonták a mérki és Vállaji általános iskolát, a tiborszállási önálló. Mátészalka és Nagyecsed vonzása kitetszik a fiatalok pályaválasztásából. Szinte valameny- nyi nyolcadikos továbbtanul, legtöbben a szálkái Esze Tamás Gimnáziumba, illetve a mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkeznek. Zártságban nem élhet ma egyetlen település sem, szívesen fogadnak hát vendégeket. Az idén a tavaszi forradalmi ifjúsági napok körzeti záró rendezvényét Válla- jon tartották, júniusban a környék vállalati és önkéntes tűzoltói a mérki sportpályán mérték össze tudásukat, nyáron pedig Tiborszállásé a vendéglátás joga: a vadaskerti úttörőtáborban mintegy hatszáz gyermek tölthet gondtalan tíz—tíz napot. Új büszkeség A tábor felé kanyarogva érintjük a helybeliek új büszkeségét, a kecses vonalú Kraszna-hidat. A régi nem bírta már a forgalmat, felújítása helyett ésszerűbb volt a hídverés. A hídépítő munkások a műút szélére hordott homokot egyengetik. Órákon belül minden kész az avatásra. Az úttörőtábort az idei nyáron nagyecsedi, ököritó- fülpösi és kocsordi gyerekek népesítették be először. A tizennégy faházban egy időben száz gyermek pihenhet. A tiborszálási Újfalusi Mária a zalaegerszegi számviteli főiskolán tanul. Másodszor élelmezésvezető a nyári táborban. Munkájához Baumann Józsefnétól kap tanácsokat. Tircsi Vendel táborgondnok említi, hogy az 1970-ben épített táborban kezdetben külföldi gyerekek is üdültek. Ma már csak a környékről fogadnak úttörőket. Lesz nótafaképző és orosz nyelvi szaktábor is. Az árnyas fák alatt nem unatkozhatnak a gyerekek. Rajz-, fodrász- és közlekedési akadályverseny, ügyességi, bátorsági vetélkedő, Ki mit tud?, tábortűz, beregi körút, kutyabemutató, filmvetítés — sorolja Fehér Gyuláné nagyecsedi tanítónő. Ez mind belefér a tíz napba. A közeli vadászháztól idehallik a betonkeverő zúgása. Épül a szociális otthon, pedig Mérken van már egy. — A környékünkön is egyre több az idős, magára maradó ember — magyarázza Révész Antal. — Településeinken megszerveztük a házi gondozásukat is. Az öregek sorsa társadalmi ügy, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, a KISZ és a művelődési intézmények együttesen fáradoznak a hajlott korúakért. Gondoskodás az Öregekről A községi könyvtár például az öregek második otthona. Világosi Ernőné könyvtáros küldi szét a nyugdíjastalálkozókra, egészségügyi előadásokra szóló meghívókat. A könyvtár ízléssel berendezett olvasószobájában emlékeztek meg a vöröskeresztes világnapról is, ám a mérki öregeknek a mai napig a nőnapi ünnepség a legemlékezetesebb. — Teadélutánra hívtuk az idős asszonyokat. -Az iskolások készítettek nekik ajándékot — mondja Világosi Ernőné. — Talán a köszöntésükre mondott szavakért a leghálásabbak. Régóta élek közöttük, örömüket, bánatukat megosztják velem. Mondják, szívesen összejönnének gyakrabban is társalogni, elidőzni. 'Formálódik az idősek napközi otthonának terve, amiből — a mérkiek bíznak benne — hamarosan valóság lesz. Falai között kedvükre tanyázhatnak majd a munkában megfáradt öregek. Szavakból építhetnek hidakat az emberek közé. Olyan karcsúakat, szépeket, mint amilyen a Kraszna felett ível. Reszler Gábor
