Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-15 / 165. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. július 15. Luxusétel m leeső ? Sok zöldség, magas árak Próba a Várszíopaioi Menczel Róbert díszletei között próbálnak, balról a rendező Halasi Imre, mellette Csikós Sándor, Mikó István, Vándor Éva és Andai Györgyi. Magyarországon először a Kisvárdai Várszínház társulata vállalkozott Lodovico Dolce olasz szerző darabjának bemutatására. Lajos Mari fordítása alapján A kölyök címmel adják elő Mikó István zenéjével, Bar- binek Péter verseivel a zalaegerszegi Halasi Imre rendezésében. A várszínház művészei ezúttal a Népszínház, a Thália, a Vígszínház, a zalaegerszegi és a nyíregyházi színházak társulatából tevődik össze. A próbákat Budapesten kezdték, majd másfél hete a Várszínpadon folytatják. A Rómában játszódó komédia minden bizonnyal nagy sikert arat majd. Első alkalommal július 19-én este fél kilenckor láthatja a kisvárdai közönség. Mikó István a darab zeneszerzője, és egyik főszereplője. Elek Emil felvétele „Házasságkötését nem engedélyezem!1 Menyasszony a szekrényben Gyermekek ez anyakfinyvvezetö előtt A 13 éves menyasszonyt az anyja cipelte a tanácsra. Már fél éve együtt élt egy 17 éves fiúval, s napirenden voltak a kimaradások. Még azt is gyanította az anya, hogy kétes ügyekbe keveredtek. Talán a házasság megváltás lenne mindannyiuknak — gondolta a jól szituált, 36 éves nagymamajelölt. A Nyíregyházi Városi Tanács gyámügyi csoportján kopogtattak engedélyért. MEGRONTÁSÉRT — BÖRTÖN — Csak látszólag megoldás a házasság — fejtegeti Balázsi Sándorné gyámügyi főelőadó, aki korábban a nyíregyházi járást hivatalban sok hasonló ügyet látott. — Mivel nem töltötte be a gyerek a 14. évét — hadd nevezzem gyereknek és ne menyasz- szonynak — megrontásnak számít a kapcsolat. Ilyenkor a rendőrség segítségét kérjük. A tanács környezettanulmányhoz gyűjtötte az adatokat. Felkeresték a fiú szüleinél lakó párt, de a „menyasszony” elbújt a szekrénybe. Ezt a családban élő kisgyermektől tudták meg. Felfüggesztett börtönbüntetést kapott a vőlegény, mert állította: nem él együtt a kislánnyal. Akit szintén intézetben helyeztek el, de megszökött Ököritófülpösről. — Szerencsére csak ritkán fajul odáig az ügy, hogy a rendőrség segítségét kérjük és megtagadjuk a házasságkötési engedély kiadását — folytatja Balázsiné. — A legtöbbször akkor jönnek hozzánk, ha terhes a menyasszony és már nincs idejük várni. De az életkoruk miatt a tanács veszi át a szülő vagy a gyám szerepét. Érdeklődésünk nem puszta faggatózás, felderítjük a fiatalok életkörülményeit, szociális és lakáshelyzetét, munkaviszonyát, a kettőjük érzelmi kapcsolatát és felnőtt fejjel, a nagyobb élettapasztalat birtokában a hatóság eszközeivel és tekintélyével próbálunk dönteni helyettük. TÖBB AZ ÉLETTÁRSI VISZONY örül-e valaki, ha beleszólnak az életébe? — Az a tapasztalatunk, hogy a hozzánk fordulók rendkívül erős érzelmi kötődés miatt kérik a házasságot. Az első fellángolás után oda- állnának az anyakönyvvezető elé. Beszélünk ugyan nekik a korai házasság veszélyeiről, az elhidegülés valószínűségéről. Elküldjük őket a családvédelmi tanácsadóba, ott pótolják a rendszerint hiányos biológiai ismereteiket. De olyanra nem emlékszem, hogy valaki a mi szavainkra változtatta volna meg az elhatározását. Míg korábban sokkal többször kértek engedélyt a házasságkötéshez, tavaly már csak öt, az idén két ilyen ügy szerepelt a nyíregyházi tanácson. — Nem állítom, hogy ez a jobb helyzet — vélekedik Balázsiné. — Megszaporodott az élettársi kapcsolatok száma, amelyekre csak következtetni tudunk, de ellenőrzésre nincs lehetőségünk. Még mindig jobb, ha a hivatalos mederbe terelik az együttélést. VISSZATÉRŐ ÜGYFELEK A héthónapos terhes, 16 év alatti menyasszony ezer forint havi jövedelemmel, támaszaként katonavőlegénnyel kérte a tanács hozzájárulását. A szülőktől szerzett be a gyámügy kereseti igazolást, lesz-e fedél és ennivaló az ifjú párnak. De az is előfordult már, hogy a menyasz- szonytól fiatalabb vőlegénynek kellett engedély, hiszen 17 évesen még nem dönthet. Balázsiné nagy hasznát veszi itt biológia szakos pedagógusi diplomájának, mert az egészségügyi felvilágosítás mellett szól a partnerkapcsolatról, az érett érzelmi, erkölcsi döntés súlyáról. Mégis, ezek a korai engedélykérők gyakran visszatérő ügyfelek: különélés, válás, apasági per, láthatás, gyermektartás miatt a tanács az új kisember érdekeit is igyekszik érvényre juttatni a kevés eredménnyel kecsegtető küzdelemben. Tóth Kornélia A látvány gyönyörű. Narancssárga sárgarépa, mellette sárga zöldbab, kissé hátrább lila karalábé, félbalra zöldborsó, majd zölddel övezett vajszínű karfiol, jobbra zöldpaprikahalom, s a háttérben piros paradicsomhegy. A reggeli piac azonban mégsem elsősorban esztétikum. Inkább izgalom: mit kapok, s mennyiért kapok? Százak tűnődnek ezen a szombat kora reggeli órán, százak lépnek standtól standig, mígnem valahol, vásárolnak is. Mint az az idős hölgy, aki hosszú céduláról ellenőrzi: mit is kell vennie? — Van minden? — kérdem. — Van... — sóhajt —, csak az árak ... Bánatát átérzem. Korát tekintve, minden bizonnyal nyugdíjas. Nem túlzottan vidám az üres szatyorral bóklászó házaspár sem. — Hulló alma 16 forintért? — kérdi tőlem felháborodva az asszony, mintha én szabtam volna meg az árakat. — Tavaly olcsóbb volt a piac — teszi hozzá csillapulva. Vásároltam, nézelődtem. Paprikát 30-tól 50 forintig láttam, de adták darabját 4 forintért is. Hat-nyolc forint a krumpli, 50—55' a paradicsom, tizenkettőért kapható a karfiol, 26 forint a meggy, 15—25 forint között láttam őszibarackot, tizenötért kínálták a ribizlit. ömlik az árú. Tanúsítja ezt a hangosbeszélő, amelyiken hét óra előtt a következő felhívás hangzott el: — Kérjük a kereskedőket, hogy áruikat ne a piac bejárata körül pakolják le. A Szamuely-ház- zal szemben találnak még szabad területet... Közben telik az én szatyrom is. Kovászolni való uborkát vettem két és fél kilót, negyven forintért. Krumplit kértem három kilót, az 18 forint. Vettem egy kilogramm paprikát negyven, és egy kiló paradicsomot 55 forintért, végül megkoronáztam az egészet 26 forint árú meggyel. Kifelé jövet számolni kezdtem. Mindösszesen 179 forintot költöttem. Aztán szoroztam, osztottam, s úgy döntöttem: lecsót ezen a héten sem eszem. A lecsó ugyanis, hovatovább még mindig luxuseledel. (speidl) Helytörténeti kiállítás Csengerben Állandó helytörténeti kiállítást kapott Csenger — július 13-án délután nyitották meg az érdeklődők előtt a nagyközség főterén található tágas épületben. Már ennek előtte is volt hasonló kiállítás Csengerben, de az egybe- gyűjtött anyaghoz méltatlan körülmények között. A gazdag anyag felöleli Csenger és környéke múltját — az őskortól napjainkig —, bemutatja, milyen körülmények között éltek az itteni emberek mivel dolgoztak, hogyan szórakoztak. Egy kitűnően berendezett eredeti parasztszoba is várja a látogatókat a kiállításon. Emellett bemutatják az 1970-es árvíz emlékeit, az újjáépült településeket, a mai Csenger üzemeit, életét is. Az előtérben helyi amatőr képzőművészek munkái láthatók, a legnagyobb számban Med- gyesi Zoltán képei. A pénteki megnyitón részt vett Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, Czir- ják Ferenc, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, a különböző állami és társadalmi szervek a helyi üzemek brigádjainak képviselői, és községbeli érdeklődők egyaránt. A helyi tanács elnöke, Jeney Lajos megköszönte a falu lakóinak, és minden segítőnek a szép munkát, a közös erőfeszítéseket, és külön hangsúlyozta: a kiállítás anyagának egybegyűjtése, rendezése, a bemutató létrehozása a Fábián- család nevéhez fűződik. Fóbián László nyugalmazott gimnáziumigazgató és két pedagógus fia vette ki a legnagyobb részt a munkákból. Nagy Ferenc, a megyei múzeumok igazgatóhelyettese méltatta a helytörténeti emlékek ápolásának fontosságát, hozzátéve, hogy a csengeri kiállítás minden segítséget megérdemel a továbbiakban is. A kiállítás első látogatói. (Gaál Béla felvétele) A tárgyalóteremből Csere helyett elemelte Szokatlan tárgyat lopott március 5-én este a harmincegy éves nyíregyházi Ke- menyi János. Autójával a nagykállói gáz cseretelephez hajtott, megállt, majd a kerítésen bemászott. Volt ideje lefeszíteni az ablakot védő rácsot, letépni az üveget helyettesítő furnérlemezt, aztán benyúlt s kiemelt egy nagy és két kicsi palackot. Arra már nem figyelt, hogy az utóbbiak üresek voltak. Zszákmányával hazautazott Nyíregyházára, s elrejtette azokat a lakásán. Nem először követett el hasonló dolgokat Kemenyi (már kétszer büntették ilyenekért), így, mint többszörös visszaesőt vonta felelősségre a Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa. Kemenyi János büntetése hat hónap börtön, s egy évre eltiltották a közügyektől, valamint a jármű- vezetéstől is. Az ítélet jogerős. Baráth József huszannégy esztendős tiszavasvári lakos is hasonló módszert alkalmazott. A lopásért eddig háromszor felelősségre vont fiatalember (aki a tárgyalásra is a börtönből érkezett) a tiszavasvári Áfész egyik zöldségboltjának ajtaját feszítette ki. s onnan élőhalat, vetőmagvakat hozott el, valamint kétezer forint készpénzt. Még egy hét „pihenőt” sem engedélyezett magának, hat nap múlva egyik ismerőse lakásába ment be kulcs nélkül, hogy megszerezze annak a tévéjét. Miután ott nem találta, felfeszítette a kamrát is, s mivel itt sem járt sikerrel, a nyári konyhával próbálkozott. Dolgavégezet- len mégsem akarta otthagyni az idegen portát, ezért egy kis szalonnával és sonkával rakta meg táskáját. Pechjére azonban a szomszédok felfedezték, hogy valaki idegen járkál az udvaron, s értesítették a rendőrséget, így Baráthot hamarosan őrizetbe vették. A Nyíregyházi Városi Bíróság Sándor Vilmos tanácsa a vádlottat lopás bűntettében, s ennek kísérletében találta bűnösnek. Baráth József büntetése másfél év börtön. A bíróság eltiltotta két évre a közügyektől, s alkoholizmusa miatt (mindkétszer ittas volt) elrendelte a kényszergyógyítását is. Az ítélet jogerős. Tengerek Olvasószolgálatunk heteken át kapta a telefonokat: a nagy esőzések után a város legkülönbözőbb pontjain állt meg a víz. Tengerek alakultak ki a lakóházak környékén, az utcák szélén, udvarokban, az új lakótelepeken. Teljesen egyértelmű volt, hogy az elvezetéssel lehet baj, hiszen csatornázott területek szenvedtek a tó méretű pocsolyáktól. Sajnos, senki nem reagált. A víz szerencsére elpárolgott, beszívódott, elcsurgott. Kétségtelen, ez is megoldás. De vajon a legjobb megoldás? Aligha. Régi téma, hogy Nyíregyházán a csatorna- rendszerek az új városrészekben gyatrán tervezettek, rosszak. Azt sem vitatja senki, hogy az utcai csapadék- nyelő aknák általában magasabban vannak, mint az út koronája. Köztudott, hogy a terep lejtését sok helyen nem vették figyelembe, s hogy az elvezető csatornák keresztmetszete kicsi. Azt is látni: az esőnyelőket soha senki nem tisztítja, így nyilván még azt sem tudják elnyelni, ami véletlenül beléjük folyik. A száradást kétségtelenül rá lehet bízni a napra és a szélre. De ideje lenne, hogy egyszer alaposan megvizsgálják a helyzetet, s cselekedjenek, akikre tartozik. Addig fogadjuk a telefonokat, és legfeljebb együtt sajnálkozunk a bejelentőkkel. Ezzel ugyan nincsenek ki a vízből. Nyelv Lengyelek, németek, románok, osztrákok, oroszok, szlovákok. Talán még bővíthet- nénk is azok felsorolását, akik a nyári szezonban megjelentek Nyíregyházán és a megye idegenforgalmi helységeiben. Jönnek, hogy pihenjenek, ismerkedjenek vidékünkkel, életünkkel. Sokszor mondtuk: ez az időszak, amikor mindenkinek házigazdává kell alakulnia, hogy valóban szép. kellemes kép maradjon rólunk azokban, akik megtisztelnek látogatásukkal. Áll ez a kereskedelemre is. Talán nem túlzás, de majdcsak minden idelátogató bebetér az áruházakba, boltokba. Ahol bizonyára akadnak olyanok, akik nyelvet is beszélnek. De ez nem derül ki. Vannak városok, ahol a bolt kirakatában ott sorakoznak a kis zászlócskák, hirdetvén itt így meg így beszélnek. A boltban nem egy helyen az eladó köpenyén díszük a felirat, hogy tud valamilyen nyelvet, És ez így lenne jó nálunk is. A megoldás nem igényel beruházást. Mint ahogy általában a figyelem nem pénzkérdés. Vajon lesz-e, aki cselekszik, aki egy nyelven beszél a javaslattevővel? Mert vendégváró jó hírünk így követelné, (bürget) Vakolat Alaposan megrémült a nyíregyházi Bercsényi utcán a Bizományi Aruház kirakatát nézegető koros hölgy. A feje mellett csak centiméterekkel zúgott el egy kéttenyérnyi vakolatdarab. Az épület párkánya rémisztő látványt nyújt: a le- zuhanthoz hasonló törmelékdarabok inognak rajta. Többen tanúi voltak a derült égből vakolatnak, és sajnálkozva nézték az ijedt asszonyt az autóbusz-megállóból, a túloldalról. Valaki megjegyezte: ellenségeinek melegen fogja ajánlani ezt az épületet, elregéli nekik, hogy milyen élvezet a kirakatot bámulni. Ahogy elnéztem a meglehetősen ellenszenves férfit, aki kiötlötte ezt, úgy gondolom: nem viccelt. (tarnavölgyi) Megálló Nyíregyházán, a Rákóczi utcán végre nagyjából ismét helyreállt a rend. A 12-es busz is arrafelé jár, amerre korábban megszoktuk. Igaz a megállóját áthelyezték, de ezzel az utasok többsége jobban járt, hiszen közvetlenül a Piaccsarnoknál tud fel- és leszállni. Csakhogy . . . Ez a mostani valóban megálló, mert a padok maradtak régi helyükön, s a nagy csomagokkal felszerelkezett, s idősebb emberek nem tudnak megpihenni, (papp)
