Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. július 14.------------------------------------------------------------------------Á Magyar Divat Intézet legújabb modelljei Az idei nyír — legalábbis eddig — nem kényeztetett bennünket, sajnos hűvös napokon a képeken látható ruhák is előkerültek. Ezek a modellek azért is praktikusak, mert például az első képen látható vattázott, tűzött sportos összeállítás több részből áll. A kantáros nadrágból álló együttest mellény egészíti ki. Második képünkön látható kordbársony fiúöltöny érdekessége a sátorlap, amely vízhatlan anyagból készült, ezért praktikus, de egyben a ruha díszítőeleme is. Mindkét darab külön is viselhető. (A modelleket Gyulai Irén tervezte.) V _______________________________________/ Az egyszerű, egyenes lapból készült, derékban gumizott szoknyához vagy sorthoz viselhetjük a melltartót helyettesítő napozó felsőrészt, amelyet hosszabb sálból, vagy a szoknya maradékanyagából készíthetünk. A sál hossza legalább másfél méter legyen, szélessége 25—30 cm. A sálat középen egyszer megcsavarjuk, majd a nyíl irányában mégegyszer áttekerjük, s odaigazítva a mellhez, hátul csomóra kötjük. Elcserélt üveg, elcserélt gyógyszer Egy amerikai gyermekklinikán a koraszülötteket rendszeresen táplálták orrszondán keresztül egy folyadékkal, amelyben különböző tápanyagok és E-vitamin volt. Meglepő volt közben, hogy szokatlanul gyakran kellett e koraszülötteket súlyos állapotuk miatt intenzív osztályra átvinni, hogy életveszélyes állapotuktól megszabaduljanak. Az orvosok értetlenül állottak ez előtt az eddig nem tapasztalt jelenség előtt, és azt hitték, hogy valamilyen fertőzésről van szó. Ezért heteken át, fokozott gondossággal fertőtlenítettek mindent, és végeztek leoltásokat a hirtelen rosszul lett csecsemők különböző testnedveiből. Időközben teljesen véletlenül jött rá az egyik nővér arra, hogy az időközben új helyről beszerzett tápszert és egy gyakran használt gyógyszert ugyanolyan üvegben tároltak. Kiderült, hogy a nővérek a teljesen azonos üveget tévesztették össze. A vér vízzé válik? „Nem kell a gyermekem!" A vér vízzé válhat — így fordítják le a csecsemőotthonokban a közismert mondást. Az utóbbi években ugyanis mind több kisgyermeket „felejtenek ott” a kórházban, szülőotthonban. Mi lehet az oka? — töpreng a szociológus, de megütközik az orvos, a gondozó, a gyermekvédő, a védőnő. Korszerűsítik a gyermekotthonokat, ugyanakkor leszögezik minden fórumon: családban nevelkedjék a gyermek, hogy egészséges lelkű felnőttel gyarapodjék a társadalom. Vannak tehát életek, amelyekért hiába perel az egészségügy, mert aki világra hozta, már el is dobta gyermekét. Eltaszított gyermekek sorsa után kutattunk - - tetősen szomorú kép bontakozott" ki... üt az Állami OTTHONBA Gombos Andrásné hangját indulat szorongatja, noha húsz év alatt sok családi drámának volt szemtanúja a megyei kórház gyermekosztályán. — Rákényszeríteni nem érdemes a szülőkre a saját gyereküket — összegez tömören Gom- bosné, Vera nővér. — Szült itt már 12 éves lányanya, otthon — azt állította — nem is tudtak a terhességéről. De a gimnazista lány sem dicsekedett szüleinek a nem várt gyerekkel. Fel sem merül az ilyen anyákban, hogy gyermeket vállalni milyen felelősség. Az a meglátásom, hogy ha az állami intézetekben csak a valóban rászoruló gyermekeket helyeznék el, nem lenne ekkora zsúfoltság. Sokan a magas cé-n kezdik, amikor a jogaikkal hozakodnak elő. Tudunk itt olyan „anyáról”, aki az első szülés után azt sem kérdezte meg, fiú-e vagy lány? Jól sejtettük, nem vitte haza a másodikat sem. — Az a baj, hogy sok szülő tehernek érzi a gyermekét — vélekedik dr. Szombathy Gábor, a gyermekosztály vezető főorvosa. — Még az sem számít, hogy házasságban vagy azon kívül jött a világra. Nem előzik meg a terhességet, nem csinálnak ügyet vagy lelkiismereti kérdést egy szülésből. Mi nem tukmálhatjuk rá senkire a gyerekét, legfeljebb megpróbáljuk kialakítani a gyermek-szülő kapcsolatot. Az a tapasztalatunk, hogy érzelmileg sem kötődnek a kis jövevényhez. Sokszor maguk is elszegényedett szellemi, érzelmi környezetből érkeztek. Elég sok az értelmi fogyatékos az itthagyott gyermekek közt. TESTVÉREK SZÉTSZÓRVA Ha kikezelték, adódik a kérdés: hová vigyék? Ha addig rá se nyitották az ajtót, vagy lemondtak róla, a sóstói anyás csecsemőotthonba, a máriapócsi gyermekotthonba vagy a nyírbátori intézetbe kerül a gyermek. Hároméves korukig olyan körülmények várják, amelyeket soha nem láttak és talán nem is fognak soha. Dr. Sárközi Annamária, a sóstói anyás csecsemőotthon szakorvosa hét éve aggódik ezekért a nem szeretett apróságokért. Két gyermek édesanyjaként nemcsak a hivatalos hangot üti meg a be-betévedő anyákkal. — Bár még többen jönnének! — sóhajt a doktornő. — 132 gyerekünk közül mindössze ötöt (!) látogatnak rendszeresen. Az egyik anya elmebeteg, a bátyja gyámsága alatt él. Csak úgy viheti ki a gyermekét, ha annak a gyámságát is elvállalná a testvére. örülünk, ha látjuk, de lehangoló is . . . Van két apukánk, akiknek meghalt a felesége és addig kérték az otthoni ellátást, amíg bölcsődébe kerül a gyerek. Legtöbb szülőnek nincs rendes lakása, még a környezettanulmányt készítő védőnő sem javasolja a hazaadást. Mi mindig azt ‘kérjük — húzza alá nyomatékosan a doktornő —, hogy a szülők látogassák a gyereket. Ne szakítsák meg az utolsó kapcsot a külvilággal, hiszen az intézeti gyermeket nehezen fogadja be a környezete és ő is nehezen oldódik. Átmeneti elhelyezés — ezt írják a Sóstóra érkezők kórlapjára. Van, aki két évig is „átmenetileg” él a modern otthonban. Tíz-tizenöt házaspárról tudnak, akik áhítoznak gyermek után, de az örökbefogadás útvesztői lo- hasztják a kedvet. Pedig éppen ekkor lenne a legnagyobb szüksége a kicsinek, hogy teljes családban ébredjen a világra. A vér szerinti szülők azonban csak ritkán mondanak le véglegesen a gyerekről. Ha betöltötte a három évet, küldik Baktára vagy Bal- kányba az óvodás otthonba. De előfordult már, hogy öt testvér került egyszerre állami gondozásba és az életkoruk miatt a szélrózsa minden irányába szóródtak. „HA TETSZIK AZ ÉLETTARSAMNAK ...” — Van, aki egyszerűen kisétál a kórházból szülés után — megdöbbenés rejlik Czika Sándorné szociális nővér szavaiban. — Tavaly 120 gyermeket hagytak a megyei kórházban, közülük csak 10—15-öt adtunk haza. De minek? — hiszen ha nem kellett először, biztosan nem fogják később sem szeretni. Van, aki behívja az élettársát, s ha a mustra kedvezően végződik, csak akkor csomagolnak. Mint a lóvásáron. De volt, aki a szülőszobán kijelentette, csak akkor viszi el, ha fiú . . . Rengeteg bajunk van a pontatlan adatokkal. Soha nem látott címeket diktálnak be, igazolvány nélkül jönnek, szülni pedig kell. Utána legtöbben lelépnek. Végigjárom naponta a szülészetet és szinte lerí, ki lesz az ügyfelünk. Az idei első félévben már 70 gyermek maradt az intézményben. Évről évre több újszülött lesz otthon felesleges. Sokan közülük értelmi fogyatékosok. Az apagyl asszony nemrégiben szülte a tanyán a 13. gyermekét. Tíz már Kislétán van az egészségügyi otthonban, biztosan odakerül ez is. A szellemi fogyatékos anya soha nem értené meg, hogy legtöbbjük a vegetációnál sem jut tovább, érzelmi életük nincs, életfunkcióikat nővér segíti. GENETIKA A CSALÁD VÉDELMÉBEN Szükség van-e minden életre? A hipokratószi eskü szavai az orvost a mindenek feletti segítségre kötelezik. Világra segíteni a tizedik, a tizenkettedik gyereket is. Ha csak egészségügyi ok nem veszélyeztetné az anya életét — fejtette ki dr. Zsögöny József, a család- és nővédelmi tanácsadó vezető főorvosa. — A 16—17 ezrelékes, kívánatos népszaporulat helyett ma 13 ezrelék a népesség utánpótlása. Ilyen helyzetben nehezen hozna bárki népességkorlátozó intézkedést. Annyit sikerült elérni, hogy a súlyosan fogyatékos magzatokat dr. Papp Zoltán, a debreceni női klinika genetikusa által kezdeményezett módszerrel ki lehet szűrni. Fél éve vezették be és az egész megyére kiterjesztik a komplex szűrést. A 14 hetes terhes nő véréből kimutatható a rendellenesség. A nyitott gerinccel, végtag vagy agykoponya nélkül fejlődő magzatokat el lehet venni. Az értelmi fogyatékosságot e vizsgálattal ugyan nem lehet megállapítani, de számuk elenyésző e csoporton belül. S ha a terhesség alatt kiszűrjük a genetikai hibát, megelőzhetünk egy sor tragédiát. Nagy többségükben a vele született rendellenességgel világra jött újszülöttek intézetbe kerülnek. Így siethet a genetika a család, a társadalom védelmére. Tóth Kornélia TOKOS-MÁKOS RÉTES („kendermagos” rétes). Hozzávalók: 2 csomag réteslap, 50 dkg gyalult tök, 20 dkg mák, 2 dl tejföl, kevés vágott kapor. A gyalult tököt enyhén besózzuk. Ha levet ereszt, jól kinyomkodjuk. A réteslapokat szétszedjük, külön-külön minden lapot kevés olvasztott zsírral megkenünk, majd egy vászonte- rítőre egymásra rakjuk. A tököt szétterítjük rajta, meghintjük darált mákkal, és a tejföllel, melyben előzőleg elkevertük a kaprot, meglocsoljuk. A rétest összetekerjük a terítő segítségével, a tetejét megkenjük olvasztott zsírral, és középmeleg sütőben pirosra sütjük. Ha megsült, ízlés szerint megszórjuk cukorral, de fogyaszthatjuk kapros tejföllel is. HCSOS KÁPOSZTA. Hozzávalók: 2,5 dkg zsír, 5 dkg vöröshagyma, 30 dkg oldalas, 2,5 dkg paradicsompüré, 50 dkg káposzta, só, bors, babérlevél. Az apróra vágott vöröshagymát zsíron enyhén megpirítjuk, beletesszük a paradicsompürét, majd hozzáadjuk a feldarabolt oldalast. Kevés vizet öntünk alá és 15 percig pároljuk. Beletesszük az előzőleg legyalult káposztát, és készre pároljuk. TÖRÖTT BAB. Hozzávalók: 40 dkg tarkabab, 15 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, só, mokkáskanál pirospaprika. A tarkababot előző nap hideg vízben beáztatjuk. Sós vízben megfőzzük. A főtt babról a vizet leszűrjük, és a babot burgonyatörővei vagy fakanállal ösz- szetörjük. Míg a bab fő, a zsírban megfonnyasztjuk az apróra vágott vöröshagymát, megszórjuk paprikával. Mikor a babbal elkészültünk, a hagymát ráöntjük. Tálalhatjuk úgy is, hogy a tört babot tányérra szedjük és a vöröshagymás zsírral meglocsoljuk. A LAKÄSKULTÜRA LEGÚJABB SZÁMÁBÓL „Talpalatnyi helyen is együtt a család" A Lakáskultúra idei" harmadik száma az évszaknak megfelelően a nyarat idézi. Terjedelmes írások főszereplői a faházak, azok a nyaralók, amelyekről a „talpalatnyi helyen”, „együtt maradhat a család” címszavak is elárulják: nem luxusnyaralókról van szó, hanem olyanokról, amelyekre ugyancsak az egyszerűség a jellemző, továbbá az, hogy tulajdonosuk leleményességének, ötlet- gazdagságának köszönhető, hogy például a kétszintes nyaraló —. amely szinte tenyérnyi területen kapott helyet — egy négytagú családnak nyújt kellemes hét végi pihenést. Az első képünkön is látható csehszlovák faház rendkívül jó elrendezésű. Két szintje lehetőséget teremt arra, hogyha a gyerekek is családot alapítanak majd, akkor is még hosszú évekig zavartalanul együtt élhetnek itt mindannyian. A házhoz — saját terv alapján — terasz kapcsolódik. A tekintélyes kétszárnyas ajtó pedig lehetővé teszi, hogy adott alkalommal egyetlen térré tágítsa a szobát és a teraszt. Egy másik — szintén csehszlovák gyártmányú — faházban olykor tízen-tizenketten is megtérnek. Egyébként huzamosabb ideig négyen lakják a házat. Az ügyes berendezéssel érték el, hogy olykor többen is megférnek az egyébként nem nagy alapterületű faházban. Például a szülői hálószoba a galérián kapott heiyet. Dupla fekhelynek megfelel a két matrac. A tetőtérbe vezető lépcső melletti zugban pedig jól megfér az étkező. A Lakáskultúra legújabb számában található ötleteket jól tudják hasznosítani a víkendház- tulajdonosok újításra, felfrissítésre, a leendő tulajdonosok pedig induláshoz „elleshetik" az ügyes térkihasználásokat, a házilag is elkészíthető bútorokat, s azok egyéni ízlés szerinti kiegészítését, „felöltöztetését”. „Szeretném ha egyszer velünk is foglalkoznának, a falun élő „nem dolgozó” asszonyokkal, akik szívesen dolgoznánk. Helyben viszont nem igen kapunk munkát. A mezőgazdaságot gépesítették, melléküzemága nincs a termelőszövetkezetnek. Nekem ugyan van szakmám, de azt csak a közeli városban tudnám hasznosítani, valamelyik üzemben. Amióta azonban a gyerekek megszülettek, s mivel hely- „ ben nincs bölcsőde, óvoda, ’ nem tudom vállalni az utazgatást. Ezért vagyok hivatalosan eltartott. Munkám viszont van. Háromszáz ölön megtermelem a család- , nak szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Baromfit, sertést nevelek, ebből jövedelmünk is van. A férjem elismeri, hogy sokat dolgozom, más sem tesz szemrehányást mert itthon vagyok. Tudom, hogy hasznos munkát végeznek a szalagon dolgozók _ és mások, de az én mun- ’ kám is legalább ilyen hasznos, fontos. A háztáji fontossága társadalmilag elismert, viszont úgy érzem környezetemben erkölcsileg még mindig nem ismerik el ezt a munkát. Azt szeretném —, társaimmal együtt — ha nem tekintenének bennünket otthonülő eltar- ^ tottaknak." Egy otthon munkálkodó asszony „A napokban zsúfoltan érkezett a 12-es autóbusz egyik megállóhelyére. Velem együtt felszállt egy anya gyermekével. Amikor - végre helyet találtak, az asszony mondani kezdte fiának „ha apád egy kicsit ügyeskedett volna, most ____a. \ K A nem kellene itt szoronga- nunk, mert nekünk is lenne kocsink”. Az anya által emlegetett ügyeskedést nem lehetett félreérteni. Semmiképpen sem gondolt a tisztességes módon való gyarapodásra. Ügy tűnt, a gyermek már nem is először hallotta az anya szemrehányását. Alig volt tízéves a fiúcska, így abban bíztunk talán még nem mérgezték meg az anya szaval véglegesen, viszont ba egyre többet hallja anyja ingerült panaszát, előfordulhat, hogy később követni fogja és komolyan veszi majd az anya által, az értelmes munkánál többre becsült „ügyeskedést.” J. M. nyíregyházi lakos „Sokszor gondolkodom, miként lehet ugyanazt a munkát kétféleképpen végezni. Munkahelyemen látom, hogy van aki lelkiismeretes és odaadó, mást meg személyes okok miatt kerül el a munka. Lassan rájövök, hogy mindez azért van, mert van aki ezt is megengedheti magának. Például azt, hogy a munkahelyen a dolog helyett unatkozzék. Ugyanakkor más a munkaidejét kitöltve, sőt még azon túl is dolgozik közhasznúan. Nem vagyunk egyformák, vannak jó és rossz munkaerők. Sokszor azért is olyan nagy a szakadék a kettő között, mert a rossznak is van táptalaja. Előfordul, hogy valakit rossz helyre ültetnek, és bár belátják, mégis megtűrik. Eltűnődöm rajta sokszor: megengedhetjük ezt magunknak? Kertész Mihály, Vásárosnamény ___A. - J----- «------LEVÉLTÖREDÉKEK A KŐVETKEZŐ LEVELEK ÜGYÉBEN NEM KELLETT INTÉZKEDNÜNK, LEVÉLÍRÓINK NEM IS KÉRTÉK, CSUPÁN MINDENNAPI ÉLETÜNK FURCSASÁGAIT, KÜLÖNLEGESSÉGEIT TETTÉK SZÓVÁ.
