Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
1984. június 9. Kelet-Magyarország 3 Táska helyett cipőfelsőrész . Akik a betanulásnál tartanak ... Ajándék pénznek... Átképzési támogatás munkásnőknek Cégtáblát cseréltek egy kis üzem fölött. Minden különösebb ceremónia nélkül január elsejétől a Szabolcs Cipőgyár üzeme lett az a záhonyi néhány épület, amelyik hat évvel ezelőtt a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat részeként indult, majdani több száz embert foglalkoztató gyár felépítésének ígéretével. Közben változtak a piacviszonyok, az anyagyár gazdasági helyzete sem volt a legrózsásabb, aminek eredményeként az üzemépítés elmaradt, mi több, a meglévő léte is kétségessé vált. Végül is majd kétéves tárgyalássorozat után cserélték ki a cégtáblát — ám a munkásnők maradtak. Elölről kexdeni — Legyek őszinte? — kérdezi Fazekas Tamásné. — Jobb volt táskát varrni, mert abban többet kerestem. Egy-egy művelet másodpercekig tart, néhány fillér keresetet jelent csupán, ezért Fazekasné tovább dolgozik, úgy mondja: — Hallottam, hogy Nyíregyházán négy-ötezer forintot is keresnek. Nekem most háromezer volt az átlagom, pedig igyekeztem. De mégiscsak más, ha valaki évek óta csinálja, míg mi néhány hónapja kezdtük. A szomszéd gépen egy fiatal lány, Horváth Ibolya. Neki a legutóbbi keresete még kevesebb volt, bár nem látszik elégedetlennek. Mindenesetre szokatlan, hogy két hónapja normában dolgoznak, annak alapján számolják el a keresetüket. Csakhogy előtte kilenc hónapon át tartott a betanulási időszak, mégpedig jó fizetésekkel. Egy országos kezdeményezés egyetlen kézzelfogható (pontosabban zsebben mérhető) eredményét mutatja fel a Szabolcs Cipőgyár, amelyik az év elejétől átvette a záhonyi üzemet. Ott, ahol eddig műbőrből női táskákat varrtak, át kellett állni cipőfelsőrész-készítésre. Még a gépek sem azonosak, nyilván a munka jellege is más, így a közel száz embert foglalkoztató kis üzemben mindenkinek elölről kellett tanulni a gyártási műveleteket. — Annyi biztos, hogy ez lényegesen finomabb, aprólékosabb munkát követel — állapítja meg Potos Ágnes, üzemvezető-helyettes. Maga is úgy kezdte egy évvel ezelőtt, hogy a Szabolcs Cipőgyárban ismerkedett a gyártással — erős elméleti alap mellett. Munka közben végezte el Nyíregyházán a cipőipari szakközép- iskolát, bár a bőrdíszmű- üzemben dolgozott. S utána rá hárult a záhonyi lányok, asszonyok betanítása. Szükség van rá A bőrdíszműgyár amikor letett a záhonyi beruházásról (a mostani épületek más célt szolgáltak, ideiglenes jelleggel alakították ki őket), egyben azt is fontolóra vette, hogy megszünteti a záhonyi termelést. Ugyanakkor helyi és megyei érdek fűződik ahhoz, hogy a vasúton kívül legyen munkaalkalom ezen a környéken. Különösen a szakképzetlen nők foglalkoztatását tartották fontosnak. így keresték meg a Szabolcs Cipőgyárat, amelyik 1982-ben hitelkérelmet is elnyert egy új üzem építésére. A szigorodó gazdasági feltételek, a beruházások visszafogása hiúsította meg az építést. Ám nem hiúsította meg az üzem átvételét, majdani fejlesztését. — Szükségünk van erre az üzemre, mert évente százezer cipőfelsőrészt készíthet iá mai létszámával — indokol Huszka József, a Szabolcs Cipőgyár igazgatója. — A most benyújtott hitelkérelmünkkel, beruházási javaslatunkkal pedig kétszáz embert foglalkoztató üzemet szeretnénk létrehozni, ahol két szalag termelhet, kétszer- ennyi mennyiséget. A teljes költség 30 millió forintnál többe van. Tavaly júliustól már 35 dolgozót átvett a cipőgyár, akiket kilenc hónapon át tanítottak az alapvető műveletekre. Idén pedig a többiek tanulják a gyártást. Csakhogy a vállalat — ahogy másutt is tette — mindössze tízforintos órabért tudott volna adni a betanulási időszakra. Ez erőteljes keresetkiesést jelentett volna azoknál, akik a bőrdíszműüzemben már begyakorolták magukat. Ehhez jött segítségül az átképzési támogatás, amelynek pályázatát mind a megyei tanács munkaügyi osztályán, mind az Országos Bér- és Munkaügyi Hivatalban messzemenően patronálták. A lényege: a betanulás időszakára a tízforintos órabért a korábbi átlagkeresetre egészítik ki központi alapból. íme a számok: tavaly 137 ezer forintot, az idén, az első négy hónapban 246 ezer forintot kapott a cipőgyár ezen a címen. — Mindezt a dolgozók nehezen érzékelik — tájékoztat Záhonyban Groza József üzemvezető. — Azt viszont nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy az átállással különösebb gond nincs. Érdemes elnyerni A záhonyi munkásnők azt tapasztalják, hogy nem csökkent a keresetük. A cipőgyárban pedig azért nyugodtak, mert az új üzem indítása miatt nem rövidül a kollektíva. Remélik, hogy a betanulás sikeres lesz, a teljesítmények megnyugtatóan alakulnak. A megyei tanács munkaügyi osztályán dr. Palozsav Béláné foglalkozik az átképzési támogatással: — A cipőgyár jó példája bizonyítja, hogy érdemes az átképzési támogatást elnyerni. S a rendelet továbbfejlesztésével már akár vállalaton belül is kérni lehet azt, bár komolyak a feltételek, legalább ötven embert kell, hogy érintsen, szervezett betanulás szükséges hozzá. Egyelőre inkább érdeklődnek, mintsem újabb jelentkezők lennének. Bár a de- mecseri szövőgyárból vagy a nyírbátori fúrógépgyárból már a pályázat kidolgozásánál tartanak. Lányi Botond B enkő Lászlót a fél város ismeri. A Bujtoson született, itt nevelkedett, itt is él. Ötvenötben szegődött el kőművestanulónak a SZÁÉV-hez. Ök voltak az első fecskék, akik két év után szabadultak, s amikor a kezében volt a segédlevél, nyakába vette a fél országot. Kőművesként másfél évtizedet „állt” a falakon, s immár 31 éve, hogy nagybátyja és apja révén ő is az építőipari szakmával jegyezte el magát, ebből keresi kenyerét három gyermekének. Névjegyét viselik a magyi lakások, Szerencsen a csokoládégyár falai, Sátoraljaújhely színes lakóházai, Hollóházán a híres porcelángyár, Kossuth Lajos szülőhelye, Monok, a budapesti Interkontinentál-szálló ... Talán mégis arra a legbüszkébb, hogy szülővárosában, Nyíregyházán is kőművesként építette végig az Északi körút és a két alközpont lakásait. — Életem egyik jelentős állomása a Bessenyei kásszállón vaságyon évekig, télen-nyáron. — Életemből másfél évtizedet vándoroltam el. Hajtott a munka szeretete, a megélhetés. De nem bántam meg. Ahol mi építők megjelenünk, még mostohák a körülmények. Amikor to- vábbvándorlunk, megváltozik minden. Ebben a munkában ez a szép, a megfizethetetlen öröm, az alkotó, építő embernek — vallja. Benkő László a Nyíregy- háza-örökösföld új városnegyedet építők egyik műGyörgy Tanárképző Főiskola építkezésénél kezdődött. Itt neveztek ki művezetőnek, s ennek a szép létesítménynek a megalkotásában, már ilyen minőségben vettem részt — említi. Ingázott évtizedekig a bujtosi Liliom utcai kis kertes családi házból Budapestig és Záhonyig. Élt száraz koszton. Készítettek neki az útra tarisznyát, álmatlan- kodott ötöd-tized magával egy szobában és élt munvezetője. S ha valamire büszke, akkor arra igazán, hogy a Bujtoson és környékén, a Család utcán épít új lakónegyedet, ott, ahol él. — Ismerem a régi családokat, ezeket az Oncsa-te- lepi házakat, s örülök, hogy az Örökösföídön nekem ez évben 147 lakást kell megépítenem. Egy-, kettő- és háromszobás lakásokat. Eddig nem volt rájuk panasz. Igaz, kőművesként köny- nyebb volt a munkám, mert akkor rólam gondoskodtak. Most nekem kell előkészítenem, megszerveznem a munkát, gondoskodni az emberekről, az anyagról. Ezek a mai ellátás mellett nem is olyan könnyűek. Olykor, előfordul, hogy megbolygatjuk az együttest. Ki kell segítenünk a színészház építkezésén, kőművest, szerelőt kérnek máshová — magyarázza a művezető. Kapavágástól kulcsátadásig kíséri figyelemmel az építkezés születését, sorsát Benkő László. S mivel a „szomszédban” van az otthona, már korán reggel itt van. Előkészíti a munkát, és későn megy haza, mert el kell még végeznie az adminisztrációt, a teljesítményt, a beosztást, és másnapra előkészülni. Az Örökösföld I-es jelű épülete előtt van egy tábla, amelyen az olvasható, hogy az új városnegyedben 6500 lakás épül meg. — Itt voltam az első épület alapozásánál, átadásánál. Remélem, itt leszek a 6500. lakás átadásánál is. Bízom benne, megérem. Bár igaz, akkor már közel leszek a nyugdíjhoz. Öröm volt másutt is építeni, de itt, ahol születtem, ahol mindenki ismer, még nagyobb öröm. (farkas—Jávor) Elszalasztott lehetőség M egyénk termelőüzemeiben, elsősorban a tsz-ekben, az ÁFÉSZ-eknél, de az ipari üzemekben is napjaink és a jövő egyik égető gondja, hogy kevés a közgazdász, illetve a számviteli, pénzügyi szakember. Kész diplomásokat a „szögről leakasztani” nem lehet, ezért van szükség a levelező tagozatokra. Gondjaink enyhítését ígérte, hogy a múlt év szeptemberétől kihelyezett konzultációs központ indítását tervezte Nyíregyházán a Pénzügyi és Számviteli Főiskola. Az óriási lehetőséggel azonban csak részben tudtunk élni, kiengedtünk a kezünkből egy olyan oktatási formát, amire éppen Szabolcs-Szatmár- nak lenne a legnagyobb szüksége: nem indulhatott meg a képzés az érettségizettek számára hirdetett intenzív tanfolyamon. Mi volt ennek az oka? Elsőként a mezőgazdasági főiskola tanulmányi osztályán érdeklődtünk, s itt tudtuk meg, hogy a budapesti számviteli főiskola két lehetőséget is ajánlott: érettségivel rendelkezőknek és diplomásoknak is terveztek itt koznultációs központot indítani. Csak az egyik sikerült: megkezdődött az úgynevezett másod- diplomások képzése. Az érettségizetteknek meghirdetett szakon is megtartották a felvételi vizsgát, ám ennek a konzultációs központját nem jelölte ki Nyíregyházára a főiskola. Így előfordulhat, hogy a mező- gazdasági ágazaton egy levelező hallgató Szabolcs- Szatmárból Szarvasra vagy Zalaegerszegre jár konzultálni, előadásokat hallgatni. Ezután a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán tájékozódtunk a döntés okáról. A főiskola elegendő jelentkező hiányában határozta el, hogy a nyíregyházi központot nem indítja. Legalább húszas létszámú osztály indítására van lehetőség, Nyíregyházára nem sikerült ennyi jelentkezőt fölvenni. A tervezett csoport szervezésével a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya és a TESZÖV foglalkozott, azzal a céllal, hogy elsősorban a mezőgazdaság számára képezzenek pénzügyi, számviteli szakembereket. Megyénkből a felmérés közel száz igényt jelzett, most és a jövőben, ebből összesen ötvenen jelentkeztek és vettek részt az előkészítő tanfolyamon Nyíregyházán és Fehérgyarmaton. Tizenkilencen feleltek meg a felvételi vizsgakövetelményeknek, de később, amikor megtudták, hogy Szarvasra, vagy Budapestre kellene járni, többen visszaléptek. A számviteli főiskolán ebből — jogosai^ — azt a következtetést vonták le, hogy Nyíregyházán nincs igény az intenzív képzésre. Az utóbbi években a tsz- főkönyvelők felsőfokú végzettségének aránya megduplázódott, de még így is kevés a jól képzett szakember. Hogy a gond menynyire égető, azt például a megyei tanács vb legutóbbi ülésén is hangsúlyozták. Sokan szerezték meg a mérlegképes könyvelői végzettséget, amivel egy adott beosztásból akár nyugdíjba is lehet menni — ez nem kedvez a tanulásnak és a főiskola népszerűségének. Nem árt viszont a fejlődéssel, a jövő lehetőségeivel számolni. Minden illetékes véleményt meghallgatva még mindig vannak tisztázatlan kérdések. Érthetetlen: miért nem tudtunk Szabolcsban élni egy ilyen lehetőséggel? Megmagyarázhatatlan az is, miért nincs sem a képzésről, sem az ügyről a tanács művelődésügyi osztálya illetékeseinek információja? Miért csak egy ember tud mindent az ügyről — ha ő nincs bent, akkor sem a mezőgazdasági osztályon, sem a TESZÖV-nél nem lehet hiteles tájékoztatást kapni? És egyáltalán, miért csak a mezőgazdasági főiskola, az osztály és a TESZÖV ügye ez a képzés, amikor más területekről is bizonyára lennének jelentkezők? K evés csupán a közlönyben megjelent hiradás, sokkal nagyobb és alaposabb propagandára van szükség! Egyszer már elkéstünk. Kár volt. Most viszont újra itt a lehetőség, a főiskola ismét jelentkezett... Baraksó Erzsébet Üj palackozó gépsor A Nyíregyházi Konzervgyárban a napokban fejezték be egy új palackozó gépsor építését. A próbaüzem során óránként tízezer palackot töltöttek meg őszibaracklével. (Jávor L felv.) Hófehérke takarít am m int azt már keddi lyl lapunkban megír- * w tűk, az építők a közelmúltban átadták a nyíregyházi kórház új épületét. A hatemeletes, impozáns épületben rengeteg takarítanivaló volt, és még van is egy kevés. Érthető, hiszen az érzékeny műszereket csak tiszta környezetbe lehet beszerelni, a gyógyító munkát is csak steril körülmények között végezhetik. Ebben az épületben a szokásostól is fontosabb volt a takarítás. Az elmúlt napokban súroltak, tisztítottak itt a tanárképző főiskola kisvállalkozói, s a kórház kiszesei. A munka dandárja persze a SZÁÉV takarító gazdasági munkaközösségére várt. Ennek a gmk-nak Hófo- hérke a neve. Nos, a gmk-s lányok és asszonyok nem úgy bántak az épülettel, mint a mostohagyermekkel, méltóan a nevükhöz hófehérre tisztítottak mindent. (n. L)
