Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
1984. június 30. Q O Az első világháborús emlékmű, sárkányalakja Visszatér a fel- szabadulási emlékművön .em belangte . fa- kúiszló ;örő- az kkó- k fel vise- risz- hető. Né- szét- virí- iától, ponfibedjon rajtad kislányom — mondta (gondolom) az anyuka, még meg találsz fázni ebben a kiszámíthatatlan időjárásban. Mi annak idején aláöltöztünk a vállszalagos fehér úttörőingnek. Nagyanyám, fáklyás felvonuláskor, még a kisköcét is aláadta, szőrével befelé. Vékonyka kisgyerek voltam, de felvonulásokra úgy kigömbölyödtem, mint a guruló hógolyó. Most már az igazgató beszél a távozó nyolcadikosokhoz. — Kikerülve ebből a közösségből — mondja, — amit annyi szép siker forrasztott össze, ne hagyjátok kialudni magatokban a lelkesedés lángját. Nagyobb közösség vár benneteket, s még nagyobb szükség lesz e lángra. Hónom alá fogom a szegfűket, esetlen vagyok, mint minden férfi, ha virággal van dolga, előkotrok egy újabb cigarettát, s az a régi autó, a golyó szaggatta motorral megint földereng. ★ sztólytársam, aki mindig a volánnál ült, nem él már. Infarktus vitte el tavaly, pedig azóta a régi Mercédesz óta soha nem törekedett „vezető pozícióba”. Tették. Kérték, és ő komolyan vette, hogy szükség van rá. Évekkel ezelőtt, az érettségi találkozónkon felemelte a poharat a fény felé, s átnézett az aranyló szamorodnin. — Azt hiszed vittem valamire? — kérdezte halkan. — Alulról kritizálnak, felülről reguláznak. Ügy vagyok, mint a harapófogóban a szeg. Ha pénzre mennék, külföldi kocsira, víkendtelekre, talán jobban viselném összeharapott szegmivoltomat. De az ilyesmi nem természetem, tudod. Mi nem úgy indultunk, hogy majd egyénileg vagyonoso- dunk. A mi pályánk íve eleve meghatá- roztatott. — Mi addig hordtunk egy ruhát gyerekkorunkban, amíg ki nem nőttük, vagy el nem rongyolódott. Később is, sokáig csak két öltönyöm volt. Egy, amiben dolgozni jártam, egy meg amiben felültem az elnökségi asztal mögé, ha kellett. Most meg, nézz körül. Micsoda rongyrázás folyik itt? Miközben az országnak gazdasági nehézségei vannak. — Hallgatott egy kicsit, bólogatott, s aztán még hozzátette. — Azért a kilőtt kocsiért meg ne haragudj. Az sem volt jó. Szúrták a fenekem a rugók. Egymásra mosolyogtunk, s ittunk. Azóta se láttam, s most már nem is fogom. (Géppuskasorozat a motorba.) Egy emberrel kevesebb megint, aki emlékezett, aki rászólhatott azokra, akik soha sem fújták ragyogó szemmel és teli tüdőből, hogy: „Évek szállanak a nyári fák alatt...” és soha nem láttak terep- színűre festett autót kiégve, egy különben békés iskolaudvaron. Mester Attila ['fő*; A kis márvány Vénusz Személyiségjegyeink megcsonkítását véltük, bár be kellett látni, hogy plasztikailag mindent mindig helyre tett, a felülettel nem törődött, a lényeget korrigálta, mi meg a divat, a felületfaktura rabjai voltunk.: Korrektúrái alatt és után el ilyaműve y András, a pesti Nemzeti 29-én hirdetett pályázatot t Himnusz című versének pályamű közül Erkel Ferenc zott mű” bemutatója még a Nemzeti Színházban, ahol mgzott el a megzenésített >rtitúra fedőlapja és az első V »tv* jJfr \ V . 1 ; L T V A fi T t ffi • ..........jg* G nem engedte, hogy azokat mintázzuk, nálunk voltak mindig a legszebb lányok. Hetente kétszer jött korrigálni pontosan, felelősségteljesen, ha elfoglaltsága volt, telefonált és megadta a teendőket. Mindig minden munkát végignézett. Sokszor - bele-belemintá- zott. Bizony ifjú titánként berzenkedtünk e módszer ellen, mely akkor nem volt divat más tanárnál. sokszor beszélt életének tapasztalatairól, mestereiről, az akadémiákon: — Bécs, Budapest, Párizs — tanult szakmai fogásokról. Nagy értéke volt ennek, mert az idő tájt a főiskolán a többi tanár nem ilyen iskolázottságú volt. Tanári pályáján növendéke volt a tragikus sorsú Dachau- ban meghalt Goldmann György és a frunzei képzőművészeti akadémia megalapítója, Mészáros László is, A napló gyermekeimnek című film szobrásza. A Strobl-osztályra járt Vénusz születése a Benczúr térén „Művészete örök érvényű” Siáz éve született Kisfaludi Strobl Zsigmond Saár Erzsébet, Somogyi József és Kiss István is, csak párukat említve. Több száz portréjának modellje volt Görgey Artúr és G. B. Shaw is. 1935. augusztus 31-én írja G. B. Shaw: „Vonalai saját korának élő vonalai, melyeket nemes formában egyesít. Ö is mint Pheidiász és Praxitelesz kora egyéniségének megfelelően ábrázolja az emberi testet. Minden egyes mellszobra nemcsak autentikus és felismerhető képmás, több ennél: Művészi alkotás!” Nyíregyházán három jelentős figurája áll köztereken. Már megírtam, hogy a Vénusz születését méltóbb környezetbe kellene állítani, a kis márványa is a múzeumban többeket gyönyörködtetne. Ott volna a helye párban Medgyessy márvány leánykájával. A Sóstói nemzetközi érem- és kisplasztikái művésztelep a szobrászat felé fordította a figyelmet városunkban. A centenáriumon utcát nevezhetnénk el róla, hiszen neki van a legtöbb és legjelentősebb szobra Nyíregyházán. Tóth Sándor A tanítvány emlékezik Nagy István Attila: Ha eljössz Ha eljössz hozzám éjszaka tekinteted engem vádol, megóvnak bennünket mozdulataid. Elmehetsz, visszatérhetsz eléd kanyarodik az út, kapaszkodhatsz fában, virágban hajadon átfújhat a szél. Ha magamra maradok a szobában arcra borul a csend. (Létjogosultsága csak annak a művészetnek van, amely örök érvényű ... Kisfaludi Strobl: Emberek és Szobrok 1969 — 205. oldal.) Száz éve 1884. július 1-én született egy Somogy megyei kis faluban Kisfaludi Strobl Zsigmond a magyar szobrászat napjainkig leghíresebb, sikerekben gazdag, külföldön elismert személyisége. Bartók, Kodály, Babits, Móricz kortársaként még a monarchiában járta iskoláit és gyermekként rácsodálkozott a millenniumi ünnepségek fényére is, hatalmas életpályát dolgozott végig lankadatlan szorgalommal 1975. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig. Mondogatta, hogy hatszáz portréja van szerte a világban. Angliában 75 készült világhírességekről, politikusokról és művészekről, bankárokról és hercegekről. ötven éve mintázta gyermeklányként Anglia mai királynőjét, ült neki modellt Vo- rosilov a Szovjetunió marsall- ja, államfőként. Megélte a monarchia bukását, eszmék születését, halálát és elkészítette a gellérthegyi Felszabadulás emlékművet is. Nagy élet. Boldog vagyok, hogy 39 éve főiskolai tanári tevékenységének utolsó öt évében növendéke voltam. E nagy hírű pálya számtalan tapasztalatát szakmai „Kunst- Sticklijét” szeretettel adta át. Az ötvenes évek első felének merev ideológiai tértudat falait az ő szakmai tekintélye letörte és még a festőosztályokon vörös drapériás Sztálin- — araStrobl-osztály 1957 tavaszán az Epreskertben: Pál István, a modell, Tóth Sándor, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Cs. Kovács László. nyozott — szobrot festettek, a szobrászok operaházi jelmezbe bújtatott fapuskás Aurora-sap- kás tengerészt mintáztak, nekünk aktmodellünk volt. „Ti fiatalok vagytok, nektek aktot kell mintázni” — mondta —, bár más volt a tanmenetben. Divat volt akkortájban a pro- letkultos rusztikus típus a hivatásos modellek között.
