Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-24 / 147. szám
1984. június 24. Kelet-Magyarország 3 Együtt élni a jövővel T ízéves a közművelődési párthatározat. Az egy évtizedes távlat alkalmasnak látszik a mérlegkészítésre. Mint azt a párthatározat is megállapította, nagymértékben emelkedett hazánkban az iskolázottság szintje, a hatvanas évek elején 75 százalék 1970-ben mintegy 90 százalék végezte el időben az általános iskola nyolc osztályát. Ebben az időszakban kezdték szervezni a dolgozók iskoláinak különféle tagozatait, sokan szerezték meg hiányzó bizonyítványukat munka mellett. A szép felívelés sajnos nem folytatódott, az utóbbi években ismét sok a gond a tankötelezettség teljesítésével, most arra kell vigyázni, hogy a 80 százalék alá vissza ne essen az arány. Gyakran lehet hallani manapság a közművelődés hivatásos szakembereitől: olyan idők járnak, amikor a gazdasági élet nehézségei elvonják a figyelmet a művelődés, az önművelés fontosságáról. A nálunk meghonosodott szemlélet szerint a közművelődést a munkaidő utánra értelmezzük, s ily módon a művelődés alatt egyre többen csak a kikapcsolódást és a szórakozást értik, téves ítéletek születnek a munka és művelődés viszonyáról. A párthatározat egyik erős pontja éppen erre az értelmezésre vonatkozott, amikor megszabta: a szakminisztériumok szerezzenek érvényt annak az elvnek és gyakorlatnak, hogy a munkahelyen a vezetéssel járó kötelezettségek közé tartozzék a dolgozók művelődésének segítése. Legyen az igazgató azért is felelős, ha rozsdásodik a drága gép, de azért is, ha beosztottjai begyepesednék, vagy szellemi kapacitásuk parlagon hever. A tíz esztendő főképp az üzemi közművelődésben hozott változásokat. Megalakultak az üzemi művelődési bizottságok, a kezdetekben a kiemelt nagyüzemekben rendszeresn figyelemmel kísérték a közművelődési tevékenységet, a tanácsok törvényességi hatósági vizsgálatokat végeztek és végeznek folyamatosan. El kellene viszont érni, hogy a munkahelyek vezetői többet törődjenek a szakmai kultúrával, a munkahelyi környezet esztétikájával. Szemléletváltozásra van szükség a munka és művelődés viszonyának megítélésénél, mert ez a kettő nem különülhet el oly mértékben, ahogyan ez nálunk a gyakorlatban kialakult. A legnagyobb gonddal kétségtelenül a művelődési otthonok küzdöttek és ezek a gondok tíz év távlatában nem enyhültek, inkább erősödtek. Leszögezte ugyan a párthatározat, hogy anyagi szempontok nem okozhatnak kulturális, politikai, tartalmi színvonalbeli engedményeket, sajnos a népművelő főleg a kisebb településeken sokszor magára marad. Kialakult ugyanis az az elmélet, hogy a kony- nyed limonádé műsorokra jobban bejön a közönség, mint az igényesebb, tartalmasabb programokra, s ezzel jóvátehetetlen károkat okozhat a közművelődés intézményhálózata a jövendőnek. Szabolcs-Szatmárban az utóbbi tíz esztendőben felbecsülhetetlen értékű változások következtek be, megyei határozat és feladatterv szabja meg hosszú távra a teendőket. Sok településen épültek korszerű hajlékok a kultúrának, a megyeszékhelyen például a a modern művelődési ház, amelyet a jelenleginél sokkal jobban birtokba vehetnénk. Immár sikeres harmadik évadját zárta az önálló társulaté színházunk. Gazdagodott a könyvtári, a m úzeumi, a mozi üzemi és a tudományos ismeretterjesztő hálózat, sok helyen sikerült kialakítani a munkások körében a szocialista brigádok művelődésének hátországát, az „Igaz ez a szép” elnevezésű vetélkedősorozattal. örvendetes Sikereket értek el az utÓDbi tíz évben az amatőr művészeti együttesek, amelyekben fiatalok ezrei fordultak meg. F eltérképezve a helyi eredményeket és gondokat, számos gyenge pontot vehetünk így észre, melyeket ma esetleg elintézünk egy kézlegyintéssel, de holnap már jóvátehetetlen következményei is lehetnek. Nem véletlenül fogalmazott így tíz évvel ezelőtti előadói beszédében Aczél György: művelt lett a magyar nép, s ez abból is kitűnik, hogy együtt él a jövőjével. Mert — egyebek között — az is jellemez egy nemzetet, amilyen a viszonya a kultúrával. Baraksó Erzsébet — Vannak rendszeresen visszatérő reklamálók. Olyanok, akik gyanúsan ügyelnek arra, hogy a kötelező becserélés! határidőn még belül legyenek — mondja Nagy József né, a nyíregyházi Kelet Áruház cipőosztályának vezetője. — Ettől függetlenül nagyon soknak tartom, hogy a forgalmazott cipőink 12 százalékát kellett az első negyedévben a gyártónak visz- szaküldeni. Persze, ennél jóval több a visszahozott cipő, hiszen a javíthatókait a suszterrészlegünknek adjuk át. Nem mindet „postázzuk” a gyáraiknak. Levélik.,. — Hozunk jószerivel nem érkezik minőségi reklamáció — reagált a fent elmondottakra Vágner Flórián, a MINO nyírbátori cipőgyárának igazgatója. — De kínosan ügyelünk is rá, hogy a kapuinkon kívülre ne kerüljön selejtes termék. — A legtöbb gondot a talpleválások okozzák. Mintha néhány éve jobban ragasztottak volna. De gyakoriak a bőr- és színhibák. A szandáloknál esetenként túlságosan vékonyak a szíjak, könnyen szakadnak. A talptörés sem ritka. Nem elég tartósak a csatpántok — panaszkodott az osztályvezető. — 1968 óta osztrák ragasztót használunk — folytatta az igazgató. — Bevált. Hogy esetleg hibás a bőr? Válaszolhatnám, hogy a tőlünk nyugatra eső országokban még a műbőrt is oirkalmassá karcolják, hogy az eredetiség illúzióját keltse. De az állati bőrnek mindenképp van egy természetes felületi rajza. A szíjak vékonyságáról pedig csak annyit, hogy ez a fazonok sajátja, ez a divat. Aztán, hogy termékeik strapabíróságát bizonyítsa, az igazgató áthívott egy cipővel zsúfolt szobába, ahol kedvemre szaggathattam volna kecses női lábbeliket, ha bírtam volna, puszta kézzel. Ellenőrök Az üzemben Sámson Mária szervező kalauzolt. — Női és gyermekcipőt gyártunk, egymillió párat belföldre. Az exportunk ennél a mennyiségnél nagyobb. A csengeri üzemmel együtt a magyar cipőipar szovjet exportjának 10 százalékát adja a gyár. Miután a misőségi ellenőrzést firtattam, kísérőm töviről hegyire elmondta, hogyan is történik ez. — A— helyi minőségi ellenőrzőosztály páranként Jobban szervezni? Válaszol Dankó Gábor ács Bankó Gábor ács, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója. — Nemrég jöttem haza külföldről. Tizenhárom hónapig dolgoztam kínt, lakásokat építettünk. Ott lényegesen jobb volt a szervezés, pedig azt Is magyarok csinálták, a SZÁÉV és egy másik cég emberei. — Miben nyilvánult meg a munka nagyobb hatékonysága? — Először is más, fejlettebb technológiával dolgoztunk. A művezető ismerte az embereit, egy állandó gárda állt mögötte. A főnökök munkaközeiben éltek, nap, mint nap nézték, ellenőrizték, hogyan haladunk. Tudták is mindig, mikor, milyen anyag kell. Pedig sok mindent itthonról kellett szállítani. — Ha egyszerre felvennék azt a kinti tempót, lenne baj az anyageXlátáésal? — Valószínű. — Most van? — Erre egyértelműen nem .könnyű válaszolni. Attól is íügg, mekkora területen folyik az építkezés, mekkora a szabad terep, ahol le tudnak pakolni. Mert az a biztos, ha kéz alatt van, ami kell. De ha szűk helyén vagyunk, muszáj feszt utánunk szállítani. Ebbe meg sok hiba csúszhat, hol van kocsi, hol nincs. Megesik, hogy más építkezésre kell anyag után menni. — Anyaghiány miatt van ácsorgás? — Azt azért nem mondanám. Mindig van mit csinálni, legfeljebb nem abban a sorrendben, ahogy terveztük. — Teljesítménybérben dolgoznak. Az emberek látják, hogy sok mindent lehetne zökkenőmentésebben, okosabban szervezni. Ettől a fizetések is függnek. Nincs zúgolódás? — Nem jellemző. Néha azért szólnak a brigádvezetőnek, ők meg továbbadják. Megesik az is, hogy fizetésnapokon elcsattan egy-két élesebb hang. (Sz. J.) „VDRáZSERÚS“ SELÜT Csomagolás előtt minősítik a cipőket. (Elek Emil felvétele.) vizsgálja a termékeket. A pécsi bőrgyárban egy állandó átvevőnk van. Külső, pártatlan szervek is segítenek ebben a munkában. A bőripari minőségi ellenőrző osztály munkatársai hetente megjelennek és laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá a cipőket. A ruházati minőséget ellenőrző szerv emberei pedig a már csomagolt árut nézik át — egy-egy tétel 15 százalékát. Az utóbbi időben a fizetések 7 százalékát kitevő összegeket fizetnek minőségi prémium címén. Ez azt jelzi, hogy mind kevesebb kivetnivalót találnak az ellenőrök a dolgozók munkájában. Mégsem pászol... Ahhoz, hogy ennyi ellenőrzőponton átjusson egy selejtes cipő varázserejének kell lennie. Félreértés ne essék, a MINŐ valóban jó minőséget gyárt. Ha a jámbor vásárlót a kelleténél rosszabb hiszeműnek tartjuk is, vagyis olyannak, aki rádolgozik, mielőtt visszavinné a cipőt..., még akkor is sok a gyártóknak visszaküldött 12 százalék. Valahogy mégsem pászol a cipő. Sztancs János Á névtelen rágalmazó Kapcsolatok a gyulaházi varrodában Levelet kapni nem mindig öröm. Különösen, ha írója névtelen maradt, s így sorolja valós vagy annak vélt sérelmeit. Ilyen levelet kaptunk a napokban Nyírkárászról, melyben a helyi termelőszövetkezet gyulaházi varrodájában uralkodó áldatlan állapotokat ecsetelte szenvedélyes hangon a névtelen író. ízelítőül csak néhány vádpont: fokozatosan csökken az üzem termelési értéke, nyeresége, igazságtalan a bérezés, megfelelő munka hiányában gyakran állnak a gépek ... meglazult a munkafegyelem ... S mindez egyetlen ember számlájára írható, a vezetőhelyettesére, aki azon tűi, hogy nem ért a szakmához, a háztájijában még dolgoztatja is a beosztottakat. .. Súlyos vádak. Ezért is döntöttünk úgy, hiába maradt névtelen a levél szerzője, megpróbálunk a helyszínen is tájékozódni, hiszen ha az állításoknak csak egy része igaz, Nyírkárászon és Gyulaházán akkor is lépni kell. A közös gazdaság elnöke, Kiss Miklós telefonál, a Hódiköt megbízóttaival tárgyal, éppen a varroda ügyében. Hosszas töprengés után mondja, miután kétszer is elolvasta a levelet: — Nem értem a levél íróját. Önöktől kér segítséget, ahelyett, hogy észrevételeivel hozzánk, a szövetkezet vezetőihez fordult volna. El- hihetik, nekünk is az az érdekünk, hogy a varrodában ne legyen rossz a hangulat, hiszen ez meglátszana a munkán is. Megvallom őszintén, én nem tudok arról, hogy az üzemben ilyen, súlyos gondok lennének, arról meg pláne nem, hogy mindezekről a vezetőhelyettes tehet. Az tény, hogy az utóbbi időben nagyobb követelményeket áhítottunk a varroda elé, s ennek nem mindenki tud minden esetben eleget tenni. Mindezek ellenére ez a kis üzem tavaly is több, mint kétmillió forint nyereséget hozott, de sajnos, a bérek valóban alacsonyak. A gazdaság elnöke meglepődött, a leginkább érintettek, a helyettes vezető és a varroda dolgozói egyenesen megdöbbentek a levél tartalmán. Néhány percre még a munka is megállt, egy fiatal- asszony olvasta fel hangosan a levelet, miután a helyettes vezető tapintatosan magunkra hagyott bennünket. — El sem tudjuk képzelni, ki haragudhat ennyire a főnökünkre, kinek az érdeke, hogy ennyi mindent összehord rá — mondják a varroda dolgozói. — Az igaz, hogy segítettünk neki a háztájijában pa- lántázni, de ő is ott dolgozott a mi földünkön — állítják többen is, köztük Csüllögh Györgyné, Ács Mihályné és Hornyák Mihályné. Hogy kevés a fizetésünk? Igaz. De kérdezzék meg őt is. A mozgóbérével sem jön ki neki 3200 forint havonta. Arról meg, hogy akadozik az anyagellátás, végképp nem ő tehet. Kicsi ez az üzem, a mi munkánk a nagyobb gyáraktól függ. Hogy igazságtalan a bérezés ? Teljesítménybérben dolgozunk, itt mérni lehet mindent. Hogy néha nyersen fogalmaz? Száz asszony között néha szükség van a kemény szóra. Végezetül a varroda helyettes vezetőjének néhány szava: — Az természetes, hogy nem szeretheti mindenki az embert, de hogy ilyen rosszakaróm is legyen ... ? Ráadásul innen, a falumból. Mit mondhatnék még? Ügy érzem, át kell gondolnom az itt, eltöltött négy évemet, mert lehet, hogy én is hibáztam valahol. A helyszínen tehát ennyit sikerült kiderítenünk. Nem sokat. Azt mindenesetre nem, hogy mit is akartak a levélírók. Mert néhány hónapja a vezetőt is megvádolta valaki egy névtelen levélben, akinek kis híján felbomlott a családja a rágalmak nyomán. S ez a két levél így együtt már sok, azt mutatja, valami megbomlott a kis varroda dolgozóinak kapcsolatában. S félő, hogy a gombolyagról tovább szalad a szál... B. G. Ksllux Cipőipari Szövetkezeti Új érdekeltségi rendszer A termelékenység növelését hozta magával az új érdekeltségi rendszer bevezetése a nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezetben. Az importból származó anyagok helyettesítésével és az anyagtakarékos szabászat megszervezésével elérték, hogy évente egy dolgozó átlagosan 52 ezer 158 forintos fizetést visz haza. A könnyűipari ágazatban ez az eredmény országosan is kiemelkedő. A múlt évi termelésért az OKISZ elnöksége KISZÖV elnökségi Vándorzászlót adományozott a nagykállói szövetkezetnek. A kitüntetést nemrégiben vették át. A cipőmnek -------------H>- |
