Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
1984. június 23. galommal várt utolsó történelemórákat. Bemutató tanítás volt, Csiha tanár úr több kollégáját meghívta, segítsék munkáját, hasznos észrevételekkel, esetleg korrigáló tanácsokkal. Részlet két értékelésből: „Az év végi összefoglalást véleményem szerint elég nehéz úgy elvégezni, hogy mindenki érdeklődjön, részt vegyen benne, aktívan, úgyhogy kíváncsi voltam, más kartárs hogyan csinálja, összességében a végignézett óra jó benyomást tett rám. A kiválasztott téma azonnal érdeklődést keltett, rövid felkészülési idő után kezek erdeje volt a magasban egy-egy feltett kérdés után. Két-három gyerek kivételével mindnyájan igyekeztek tudásukat bemutatni. Jó volt látni, hogy néhány tanuló, aki más órán soha nem jelentkezik, most mennyire más, felszabadul- tabb, sikerélménye van. A történelem kedveléséhez a tanár egyénisége, a tantárgyszeretet juttatta el őket.” „Napjaink gazdasági életének kérdéseit ismerik a tanulók. összehasonlítanak a Magyarországon lezajló eseményekkel, tudják mi miért', mi okból történik. Életkoruknak megfelelő, néhány tanuló kiemelkedő történelemszemlélettel rendelkezik. Nagyon tetszett az órában, hogy a tanár minden tanulóra figyelt, több fogalmat újra kérdezett. Kiemelkedő volt a tanulók teljesítménye, s ebben a tanár lelkes munkája látható.” ★ Több olvasónk reagálására, kérésére, pedagógusok, szülők, kollégák javaslatára ezúttal folytatjuk annak a témakörnek a boncolgatását, melyről március 10-i lapunkban jelent meg egész oldalas cikk, Fiatalokról fiataloknak, Tavaszi szél címmel. Két középiskolában beszélgettünk akkor negyedikes fiatalokkal életszemléletükről, nemzetről, hazáról, példaképeikről, terveikről, jövőjükről. Röviden az alábbiakban összegezzük a kisvárdai Csá- szy László Szakközépiskolában és a nyíregyházi Bánki Donát Szakközépiskolában ’■állott véleményeket. A fiatalok reálisan értékelik önmagukat, elismerik, hogy túl sokan vannak közöttük, akik lusták, fásultak, közönyösek. A jövőtől egyesek félnek, mások bizonytalan kimenetelűnek látják, illetve nem is nagyon érdekli őket, mert majd csak lesz valahogy. Példaképeik általában nincse- t ek, a hazafiasság, nemzet szavakat többen csak üres frázisnak tartják. Ti zennyolc éves korukra mát tisztán látják, hogy más az let/ és más az, amit az iskolában tanultak — ha tanultak — az életről. Baj van az. értékrenddel, minden eszmény veszélyben, képzeletükben a pénz uralkodik fölsé- fzi trónusán. Ennek olyan még nem jelentkeznek olyan erővel ezek a gondok, mint a régebbi iskolákban, itt még „nem szaladt el a csikó” annyira a gyerekekkel, mint egyik-másik gimnáziumban. Az is oka lehet persze ennek, hogy az ide járó gyerekek szülei többnyire kétkezi munkások, vasutasok, MÁV- dolgozók, a flanc, a rongyrázás nem divat, nem tesz nagy kárt a gyermek lelkivilágában, inkább a munkához szoktatták őket egész kicsi koruktól. A változás akkor következik be, amikor más hatások is érik, azaz kikerül a szülői ház oltalmából. Bár, mint az egyik gyermek elmondta, az otthon sem mindig példamutató fészek. ★ Azt kértük Csiha András történelemtanártól: olyan gyerekeket hívjon meg a be— Sajnos én nem tudok már a szüleimmel arról beszélni, ami engem érdekel. Más világ, mintha egy fal nőtt volna közénk. Csak itt az iskolában vannak néha társak, akikkel egyrőí-másról még lehet vitatkozni. — Azt mondja az egyik srác a múltkór, hogy rájött ő valamire: neki becstelen az apja. Hogyhogy? Hát su- mákol, vagy elemeit valamit, vagy mit tudom én. És mit csináltál: — kérdeztük. Azt mondja, megkérdezte: Hé, fater, nincs itt valami bűz? Hogyne, mondja az apja és mit gondolsz, miből vettem neked a magnót? Ezen én nagyon elgondolkodtam. Mi lesz, ha majd az én fiamnak kell a magnó, vagy a kismotor? És az iskolai élet négy éve alatt melyek a legfőbb hatások? — Az úgynevezett társadalom a modell, ugye? Nahát nekünk nem kell várni addig, amíg munkába állunk. Én másodikos vagyok, 16 éves. Már megtanultam, hogy lógni könnyebb. Végig kellene nézni egyszer egy gyakorlatot, hát az kész kabaré. Kiviszik azt a két decit, az egyik itt vakarózik, a másik ott lebzsel, megy a maszekolás a főnöknek, mi meg közDancs Mária ... Náczán Béla ... Daku Anikó ... Papp Béla .. . Bakó Sándor. Csiha András nyolc éve tanít a szakközépiskolában történelmet, a kezdetektől változatlan megszállottsággal. A pedagógusnak az a típusa, aki az életét tette föl az ügyre, — ma már ritka az ilyen, és módszereiket is vegyesen ítélik meg az idő múlása, új Tanár és tanítványai: felelés. (Gaál Béla felvételei) másiknak meg van két hokedlije az albérletben. Ez borzasztó indulatokat vált ki az igazságos emberből, de csak tehetetlen dühöt érez, mert nem tud tenni ellene. Mi már ebben növünk fel és eleve legyintünk, a fene fogja keresni az igazságot, ha másnak nem fontos, én is fütyülök rá. — Van néhány dolog, amit egyszerűen nem értünk és senki nem ad rá választ. Miért kell egyes politikai eseményeket elhallgatni, vagy a gazdasági élet nehézségeit elkendőzni? Itt van a mi körzetünkben az alma, csak ebben az ügyben mennyi őszin- tétlenséggel találkozunk. (Bakó Sándor KISZ-titkár) — Beszélni kellene még a KISZ-ről is, de semmi értelme. Abszolút nincs tekintélye, már az is nevetséges, hogy 40 évesek vezetik. — Szép lassan elfásulnak a fiatalok. Nincs mód, alkalom az iskolában ezekről beszélni. Sem a kollégiumban. Azt mondom a havernak, figyelj, van itt valami, ami engem érdekel. Ne hülyésForradalomról. (Danes Mária) — A tanár úrnak az a módszere, hogy göngyölítve tanítja az egész történelmet, s ha egy témát lezártunk, azzal még nem merül minden feledésbe. Öra elején topográfiai és kronológiai ismétléssel kezdjük, így nem szakadhat részeire az anyag, összefüggéseiben látjuk a negyedik év végére a történelem egész folyamatát. (Daku Anikó) — Az évzáró ismétlésnél sem a tanár, sem a diák nem tudja, miből lesz feleltetés, mert elővesszük az összes témát és órán kisorsolunk egyet. Ez a tanártól nyilván állandó feszültséget kíván, tőlünk pedig állandó készenlétet. Mit szeretnék az érettségire? Bármit. Lehet Mátyás, Zrínyi, Rákóczi, István királyunk, de akár a marxizmus is. (Biró Zsolt) ★ Ma még megoszlanak a vélemények az újító pedagógusok módszereiről a megye összes iskolájában. Van, ahol felkarolják és támogatják a jó kezdeményezéseket, viFIATALOKRÓL FIATALOKNAK Hazám, hazám, te mindenem... "Voeteit figyelték meg, mint i szerzés, a gyűjtés, s természetesen az önzés, nem nyílt szembefordulás a közösség érdekeivel, de visszahúzódás, távolmaradás a közügyektől, általában minden olyan értéknek a mellőzése, amiből haszon nem húzható. Így látnak ők bennünket, akik neveltük őket. A történelmi „vádirat” hátterét akkor nem kutattuk. Most, folytatva a Cikk gondolatait, arra kerestünk választ, milyen hatások érik tizennégytől tizennyolc évig a fiatalokat, bekerülve egy iskola közösségébe, hogyan formálódik jellemük, milyen értékeket fogadnak el és melyeket utasítanak el, kikről vesznek példát, kiktől tanulnak fölkészülni az életre? Többek tanácsára és jól indokolhatóan a történelem tantárggyal hoztuk összefüggésbe témánkat és megkerestük azt az iskolát, ahol me- gyeszerte híresen jó a történelemátlag, s ahol a történelemtanár a szokványostól eltérő módszerek szerint tanítja tantárgyát. ★ Záhonyban, a közlekedési szakközépiskolában most több mint 250 diák fejezte be a tanévet. Nagy László igazgatóval és Kovács István igazgatóhelyettessel beszélgetve kiderült, hogy náluk szélgetésre, akiknek kedvencük a történelem. Kiderült, jóval többen jöttek el annál, mint amennyit meghallgatni lehetőségünk volt, a beszélgetésre végül tízen maradtak. Elsőtől negyedikesig: Ramo- csa Ilona Komoróból, Náczán Béla Demecserből, Papp Béla Tiszabezdédről, Sohajda Attila Kisváráéról, Aleksze- jenko Viktor Kisvársányból, Rabb László Mándokról, Bakó Sándor Fényeslitkéről, Daku Anikó Tornyospálcáról, Danes Mária Benkről és Biró Zsolt Apagyról. Véleményüket szinte jegyzőkönyvi hitelességgel adjuk tovább, természetesen a személyiség teljes védelmében és csak a legmarkánsabb megfogalmazásoknál írunk neveket. Mi tehát a legerősebb hatás a személyiségfejlődésre az első osztály megkezdéséig? — Természetesen a szülői ház. Nekem nagyon jó a dolgom, mert olyan anyukám van, akivel mindent meg tudok beszélni. Igaz kollégista vagyok és ritkán találkozunk, de amikor hazamegyek, csupa ünnep minden nap. — A környezetből elsősorban a rokonság. Jönnek, birizgálják az ember öntudatát, hogy most cserélik nagyobbra a kocsit, meg nekik már megvan a háromszintes ház, szóval a jómód sokszor csap át kivagyiságba. ben tanuljuk a munkamorált. Persze van értelme, legalább napozhatunk. (Náczán Béla.) — Én már harmadikos vagyok, az iskola KISZ-titkára, és amit eddig megtanultam az életből, az az, hogy ha érvényesülni akarsz, akkor be kell vágódni. Nem lehet megmondani a véleményt. Igaz, ezzel én magam sem értek egyet, mert ez megalkuvás, az ember önmagát alázza meg. De hát azt látjuk, nagyon kevés az egyenes jellem és mindig az érvényesül a legjobban, aki „ne szólj szám, nem fáj fejem” — úgy-ahogy evickéli az egész életet. (Bakó Sándor) — Példakép? Aki kevés munkával jut nagyra, akinek jól megy. Igen, a többség ilyen szeretne lenni. Nekem speciál Mátyás király. Mi hiszünk az igazságban, de most nem jár már közöttünk jó Mátyás királyunk, aki álruhában leleplezné mindazokat, akik ártanak az országnak. Hogy lehet az, hogy sok tehetséges embernek küzdenie kell az igazságért, holott ezeket az embereket inkább meg kellene becsülni? (Danes Mária negyedikes) — Protekciózás, csúszópénz, a főnök keresztfia, ugyan, dobjatok már fel ezt- azt arra az IFA-ra, vityilló itt, vityilló ott, beszélünk az egyenlőségről, aztán tessék megnézni, nőnek a villák, a kedj, menj a politikáddal, inkább hallgassuk meg ezt az új Duran Durant. Ennyi... ★ Hazám, hazám, te mindenem, / tudom, hogy mindenem neked köszönhetem / Arany mezők ezüst folyók, / hősvértől ázottak, könnytől áradók, / Sajgó sebét felejti Bánk, / zokog, de szolgálja népe szent javát. / Magyar hazám megáldalak, / te érted bátran meghalok, / íe szent magyar hazám. (Erkel:' Bánk bán opera — részlet) ★ És természetesen nagyon fontosak a tanóra alatti hatások. Most csak a történelemről beszéltünk. — Kedvencünk a történelem. Szakközépiskolai szinten az osztályzatunk a legjobbak között van, hármasnál rosz- szabb talán nincs is. Pedig Csiha tanár úr óráin sokkal felszabadultabbak vagyunk, és mégis, addig sulykolja, amíg be nem véstük. Egy biztos, aki itt tanulta a történelmet, jó alapokat kapott egész életére. Érzékletesen, lenyűgözően adja elő az anyagot, idézetekkel, színes fordulatokkal. Soha nem felejtem el: A burzsoázia vezetői női ruhában menekültek — ez mindig eszembe jut majd a Nagy Októberi Szocialista szont nem egy esetről hallottunk már, amikor a jó szándék, az ötlet elakadt, szakmai féltékenység, rosszindulat, közöny, betartás stb. akadályozta a kibontakozást. Mérvadó alapállásnak azt kellene az iskolákban tekinteni, amit az 1972-es oktatás- politikai párthatározat megfogalmazott, és a tavalyi KB áprilisi állásfoglalása hosszú távra jóváhagyott: „Az oktatás döntő tényezője a pedagógus’’. Hadd kísérletezzen, ha nem sérti a tantervet, a rendtartást. És most menjünk vissza Záhonyba. ★ A tanév vége közeledvén, ezúttal is megtartották az izmódszerek jelentkezése stb. miatt. — Két részből állnak az óráim, az új anyag mellett mindig tartunk ismétlést, a felejtési határokon belül. Például ha Magyarország rendi fejlődését tanuljuk, megnézzük, mi volt akkor Angliában és így tovább. Maga az ötlet, az elgondolás, tisztességes; korrekt munkát kíván a tanulóktól. Cél a becsületességre nevelés, kiskapukat ne keressen, globális történelemszemlélettel hagyja el az iskolánkat, mert ahogy mondják: a történelem az élet tanítómestere. (Azóta értesültünk: az iskola érettségi átlaga történelemből: 3,96.) Ez már nem tartozik a témához. Vagy mégis? Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy szinte nincs olyan rádiós kívánságműsor, Önök kérték, hogy a Hazám hazám el ne hangozzék, természetesen Si- mándyval. Valahogy ez is szóba került Záhonyban. A fiatalok szerint azért, mert a művészet képes még tiszta szép érzéseket közvetíteni és erre ma is szükségük van az embereknek. De megkérdezték: vajon 20—30 év múlva, amikor a Duran Durant már hírből sem ismerik, lesznek-e, akik a Hazám hazámat szeretnék hallani? Baraksó Erzsébet KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
