Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
KM HÉTVtei MELLÉKLET 1984. június 23. Tisztelt X. Űr! Kénytelen vagyok az ismeretlent jelző X-szel megszólítani. Eszembe sincs eZért szemrehányást tenni, nem ez a legfontosabb számomra, hanem amit névtelen levelében megpendít. Azt írja, hogy van szívem kábítani a pedagógusokat. Egy kicsit enyhébben hozzáteszi, „elhiszem, hogy önt a jóindulat vezérli, amikor cikkeit írja, de társadalmi megbecsülésről beszélni tanárok esetében egyet jelent a nullával. Anyagi megbecsülést pótolni rizsával?” A továbbiakban azzal folytatja: három gyermekét pedagógusnak taníttatta, így megismerte milyen nehéz megyénkben a pedagógusok sorsa. Említi, hogy egyszer a lapban is megpendítettük a magas bérmaradványokat, azóta hallgatunk erről. Miért nem írunk a bérfeszültségekről, amelyek állítólag csak növekedni fognak, hiszen a beígért béremeléseket nem erősítették meg sem az országgyűlésen, sem a sajtóban. Azzal is megtoldja véleményét — a sógorától tudja, aki igazgatóhelyettes — az a menő igazgató, aki a legtöbb bért tudja megtakarítani. Levelének ez az égyik' része, amihez a következőket fűzném. Senkinek nincs szándékában kábítani a pedagógusokat, netán elhitetni velük, hogy a legjobban fizetett értelmiségi réteghez tartoznak. Ha figyelmes és rendszeres olvasója lapunknak, tudnia kell, hány írásunk foglalkozott. — csak az utóbbi fél évben, egy évben — a nevelők anyagi és erkölcsi megbecsülésével. Sorra vettük a megyén — és iskolán belül feltárható lehetőségeket is, legyen szó az okos bér- gazdálkodásról, a helyi szakmai jutalmak, díjak odaítéléséről, az alkotó munka érdemi elismeréséről. Több alkalommal elemeztük — szakemberek véleményének felhasználásával — a pedagógus bérmaradványok okait. Jó néhány évvel ezelőtt több millió forintot tett ki a megyében az év végén bérmaradványként nyilvántartott ősz- szeg. Ennek több oka van, de nem az, amit ön említ, minthogy a „megyei vezetők a tanárok, tanítók zsírján takarékoskodnak”. Akadtak olyan iskolák, amelyek rosszul tervezték meg, számították ki a létszámot, mások saját hibájukból, vagy azon kívüli okokból nem tudták betölteni a megüresedő nevelői állásokat. Esetenként olyan — a hivatalos szervek által is elítélt — gyakorlattal is találkozhattunk a megye egyes iskoláiban, amelynek lényege akárcsak más munkahelyeken, egy nyugdíjba vonult, elköltözött nagyobb fizetésű pedagógus helyett kezdő, vagy kis fizetésűt vettek fel. Szándékosan, hogy a bérmaradvánnyal gazdálkodhassanak, kioszthassák jutalomként. De a bérmaradványok zöme azért képződött, mert a megyében évek óta nagy számú nevelő hiányzik, akiknek a bérét viszont az év elején meg kellett tervezni. Akadt elhúzódó iskolaépítés, tanulócsoport-indítás is, amelynek bérköltségeit szintén megtervezték, de csak később valósult meg. Közbevetőleg jegyzem meg, a bérmaradványokat nem vették el az iskoláktól, azokat jutalmazásokra fordították. Az iskolák a saját bőrükön ismerték fel az évek során, a rendelkezésre álló pénzt jobb kiosztani bérként, mert ez stabilizáló tényező. Annyira — hogy az idén már gyakorlatilag eltűnt a bérmaradvány a megye iskoláiban. Még egy megjegyzésére szeretnék utalni. Azt írja, a legkisebb fia, ha jól értem, kollégiumi nevelő. „A hét végi kollégiumi szolgálatban, ha főnöke a maximumot fizeti, óránként 22 Ft-ot kaphat. Egy portás 30—40 Ft órabért kap szom- baton-vasárnap, egy tsz-juhász, aki nem gyerekekre, juhokra vigyáz, 50—60 forintot.” Fia, szabad idejében kőművesek mellett dolgozik, mint segédmunkás. Lakásra gyűjt. Elgondolkoztató és hihető. Ezért is várjuk, a nevelőkkel együtt, hogy a napirendre került pedagógus béremelés mielőbb megvalósul. Amíg viszont ezt az illetékes országos szervek hivatalosan nem közlik, felelőtlen találgatás lenne részünkről, „kábítani” a nevelőket. Addig megmaradunk annál, továbbra is hangoztatjuk: társadalmi igény a nevelők anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése, a megbillent egyensúly helyreállítása. Ez nemcsak a nevelő, hanem a társadalom érdeke, amivel tisztában vannak az ország vezetői, de csak abból és annyit tudnak adni, amit megtermelünk. Reméljük, megtermeljük a pedagógus béremeléshez szükséges összegeket. dr. Barkasz Lászlóval a mátészalkai városi bíróság •Inökévol a felbomló családokról A Ha az utóbbi évek válási statisztikáiba w pillantunk, hamar kialakulhat bennünk a vélemény: válságban a család. Milyen véleményt alakított ki erről a munkahelyén szerzett tapasztalatok alapján? — A család intézménye a sok kedvezőtlen jelenség ellenére szerintem nem válságban, hanem változásban, átalakulóban van. Á meglévő gondok ellenére ugyanis a családok nagy többsége teljesíti fő feladatát mind az egyénnel, mind a társadalommal szemben Természetesen az elmúlt közel négy évtizedben végbement társadalmi és politikai változások kihatottak a család intézményére is. Ezekhez az átalakulásokhoz a családok is igyekeztek alkalmazkodni, hiszen megváltozott összetételük, funkciójuk is, de a társadalom nemcsak kiemelt fontosságot tulajdonít a családnak, hanem védi a család és a házasság intézményét is. £ Kinek a feladata a családvédelem? — Társadalmi méretekben jelentkező komplex feladat, hiszen gazdasági, kulturális, egészségügyi, szociális, pedagógiai és demográfiai összefüggései vannak. Eredményre éppen ezért a családnevelésben csak akkor számíthatunk, ha ebben a munkában a különböző szervezetek komolyan és jól együttműködnek. A családi funkciók jó ellátása az eddigieknél nagyobb elismerést érdemel a társadalomtól. 0 Hogyan élnek ma nálunk a családok? — Többségük — akár teljes, akár töredék családról is van szó — egészségesen él, kisebb csoportjuk azonban olyan speciális hátránnyal küzd, amely veszélyezteti a család létét, a gyermekek jövőjét. Az a követelmény ebben a helyzetben, hogy keressük és felelősséggel mérlegeljük: mit tehetünk jobban. Ebből következnek feladataink is: gyengíteni a családi hátrányokat konzerváló lehetőségeket, s elősegíteni, hogy a családok képesek legyenek megoldani a gyermekek szeretetteljes, nyugodt légkörben történő nevelését. A Hány házasságot bontanak fel évente a ^ bíróságok? — Egy nemrégi összefoglaló statisztikai adat szerint hazánkban a bíróságok évente mintegy 27—28 ezer házasságot bontanak fel, s a felbontott házasságok nagyon sok kiskorú gyermek sorsát is érintik. A tapasztalat, hogy az utóbbi években emelkedett a bontóperek száma. Míg 1978-ban a mátészalkai bírósághoz érkezett 1300 polgári ügyből 273 házassági pontóper volt, addig 1983-ban 1213 ügyből 330 volt a bontóperek száma. A Milyen okok miatt kérik a házasság fel- ^ bontását? — A házastársak a perek 65—70 százalékában nem kívánják feltárni a házasság felbontásához vezető okokat, és egyező akarat- nyilvánítással kérik a házasság felbontását. Ilyenkor természetesen egyezséget kell kötniük a gyermekelhelyezésben, a lakáshasználatban, a gyermektartásdíj mértékében, a kiskorú gyermek láthatásában is. Az okokat tehát nem tárják fel a bíróság előtt, tapasztalatunk azonban az, hogy a házasélet helyrehozhatatlan megromlásához a mértéktelen italozás, a durva, goromba bánásmód, a házastársi hűség megszegése, tartós új kapcsolatok létesítése, a hosszú ideje tartó különélés, az elhidegülés vezet. Nem elhanyagolható a házastársak műveltségi szintjének és érdeklődési körének eltérő volta, a kulturális igények különbözősége, a megoldatlan lakáskérdés, szülőkkel együttlakás, amely sok súrlódás forrása. A nők túlzott megterhelése, a gyermek megszületése önmagában nem tartja vissza a feleket a válástól, néha együttmaradnak, amíg a gyermek kiskorú, de ha már nagykorúvá vált, a házasság felbontását kérik. A városiasodással együttjáró, az életkörülmények és az életfelfogás változása, a túlzott anyagias szemlélet, a különlakás ugyancsak szerepet játszik a házasság felbomlásában. < ' A Sokak véleménye, hogy a bíróságok ” meglehetősen könnyen felbontanak egy házasságot, s ezért is romlik a statisztika. — Ez nem így van. Családjogi törvényünk szerint nincs olyan egyedi ok, amelynek fennállása esetén a bíróság a házasságot minden további vizsgálat nélkül köteles lenne felbontani. Akkor kell felbontani a há„Otyan légkör és közfelfogás kialakítása szükséges, amely az egészséges és harmonikus családot szocialista társadalmunk pillérének tartja és amelyben az a felfogás az általános, hogy családpolitikánk támogatása nemcsak a jelennek szói, hanem társadalmunk jövőjének is záloga." zassagot, ha a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A Vannak-e tapasztalatai szerint tartós együttélésre alkalmatlan emberek? — Nem hinném, bár növekszik az olyan házassági bontóperek száma, ahol az egyik, vagy mindkét házasfél előzőleg elvált. 1977- ben 73 százalék volt azoknak a házasság- kötéseknek az aránya, amelyben mindkét fél először kötött házasságot. Tizenöt százalékban azonban az egyik, tizenkét százalékban pedig előzőleg már mindkét fél házas volt. Ezek országos adatok, de hasonló a helyzet nálunk is. A Hogyan döntenek a bíróságok a vagyon megosztásáról? — A közös lakás megosztására irányuló kérelem elbírálásánál fokozott gondossággal vizsgálja a bíróság a lakás megoszthatóságá- ra vonatkozó szakvéleményeket. A kialakult gyakorlat szerint nem osztja meg a bíróság a lakáshasználatot akkor, ha például a kétszobás lakóház egyik szobája csupán a másikon keresztül közelíthető még. Mellőzi a megosztást akkor is, ha a felek közötti viszony annyira elmérgesedett, hogy az együttlakás már nem várható el tőlük. Amikor a megosztásnak akadálya van, a bíróság — annak eldöntésénél, hogy melyik volt házastárs hagyja el a közös lakást — elsősorban a lakásban lévő kiskorú gyermekek érdekeit veszi figyelembe. Jelentőségének megfelelően értékeli, hogy melyik házastárs magatartása eredményezte a házasság felbontását, az életközösség megszakadását, továbbá, hogy melyik tette lehetetlenné a közös használatot, a közös együttélést. Az a gyakoribb, amikor a közös lakást az egyik volt házastársnak el kell hagynia. A Fontosabb kérdés ennél a gyermek el- ^ helyezése. Hogyan járnak el ilyen esetekben a bíróságok? — Társadalmi fontosságának megfelelően, tehát godosan járnak el a bíróságok. Bármely ■ szülőhöz, vagy esetleg harmadik személyhez kerüljön is a gyermek gondozása, ez nem járhat a szülő gyermeke iránt érzett felelősségének elhalványulásával. Ha a szülők meg tudnak egyezni a gyermek elhelyezésének kérdésében, akkor sem közömbös, hogy ez megfelel-e a gyermek érdekeinek. Amikor azonban nem tudnak megegyezni, a bíróságoknak messzemenő — törvényben meghatározott szempontok szerint — körültekintő, részletes bizonyítást kell felvenniük, és csak ezt követően, a szükséges adatok értékelése alapján kerülhet sor a gyermek egyik, vagy másik szülőnél történő elhelyezésére. Ma már megszűnt az a korábban kifogásolható gyakorlat, hogy a bíróságok akkor helyezték el a gyermeket az apánál, amikor az anya gondozásra és nevelésre teljesen alkalmatlan volt. Bár tapasztalataink szerint a gyermekek túlnyomó többségét ma is az anyánál helyezik el a bíróságok, ennek az a magyarázata, hogy az apák jelentős része nem igényli, hogy nála helyezzék el a gyereket. A Nem merül-e fel a gyanú, hogy néhány w szülő azért ragaszkodik a gyermekhez, mert a lakást akarja megkapni? — Gyakori, hogy a szülő a gyermekkel együtt meg akarja kapni a lakást, szabadulni akar a tartásdíjfizetési kötelezettségtől, vagy éppen a gyermeken keresztül akar bosszút állni a másikon. Éppen ezért a gyermekek elhelyezése körében a bíróság gondosan vizsgálja a szülők egyéniségét, világnézetét, erkölcsi tulajdonságait, életmódjuk alkalmasságát a gyermek nevelésére, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, kötődését egyik vagy másik szülőhöz, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatás lehetőségeit, a felek anyagi. és lakáshelyzetének alakulását. A széthulló családokban sok rossz példát látnak a gyermekek. A szülők züllött, iszákos, erkölcstelen életmódja különösen káros következményekkel jár. A szülők bűnöző életvitele esetén elég gyakori, hogy a gyermekek is veszélyeztetett környezetbe kerülnek, s maguk, is követnek el bűncselekményt. — Széles körű tánúbizonyítás lefolytatására kerül sor a gyermek gondozásával, ellátottságával, szellemi fejlettségével, egészségi állatpotával kapcsolatban. A bíróság rendszerint beszerzi a bölcsőde, óvoda, iskola véleményét, környezettanulmány útján tisztázza a lakáshelyzetet, az anyagi körülményeket. Egyre gyakrabban kerül sor pszichológus szakértői vélemény beszerzésére is. A gyermek—szülő kapcsolat feltárása, a gyermek kívánsága, érzelmi kötődése tisztázásának érdekében esetenként a bíróság a _ gyermeket is meghallgatja. A Törvényeink szerint a szülő köteles el- w tartani gyermekét, ha kora, egészségi állapota, vagy más ok miatt nem képes önmagát sem eltartani. Ügy tűnik, ezt sok szülő nem veszi komolyan. Mi erről a véleménye? — Ilyen kötelezettsége alól a szülő akkor sem mentesülhet, ha a kiskorú gyermek javára fizetett tartásdíj saját eltartását veszélyezteti, mert mindazt, ami közös eltartásra rendelkezésre áll, köteles megosztani gyermekével. A bíróság a tartásdíjat a tartásra kötelezett szülő munkabére, járandósága, egyéb jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján’ állapítja meg. A tartásdíj mértékének megállapítására úgy kerül sor, hogy az ösz- szeg gyermekenként elérje a kötelezett munkabérének és az őt megillető juttatásoknak a húsz százalékát. Ezek ötven százalékát azonban a tartásdíj még kettőnél több gyermek eltartása esetében sem haladhatja meg. A tartásdíj megállapításakor a munkabér hez kell számítani minden bérjellegű juttatás éf- minden rendszeres jövedelmet. Ilyen a részesedés, a prémium, a jutalék és ezeken fe lül a kötelezett vagyonából származó jövedelem is. Lehetőség van arra is, hogyha s. tartásra kötelezett hosszú ideig ismeretié, helyen tartózkodik, vagy egészségi állapot.' miatt keresőképtelen, a jogosult kérheti, hogy a tartásdíjat az állam előlegezze meg. Amikor azonban a tartásra kötelezett viszonyaiban kedvező változás történik, köteles visszafizetni az előleget. A Ügy tudjuk, a tartásra kötelezettek kö- ^ zül egyre többen hanyagolják el fizetési kötelezettségeiket. Sőt, sokan munka- viszonyt sem létesítenek, hogy ne lehessen tőlük a tartásdíjat letiltani. Milyen eszközökkel kényszeríti a bíróság őket kötelességük teljesítésére? — A tartás elmulasztása miatt évenként 30—40 személy ellen indul a mi bíróságunkon büntető eljárás. Akik először kerülnek bíróság elé, többnyire figyelmeztető jellegű büntetést kapnak, akik azonban évek óta nem fizetnek tartásdíjat, azokra súlyosabb büntetés vár, többnyire szabadságvesztést szab ki rájuk a bíróság. A Amit Ön elmondott, abból ítélve nem w túlságosan kedvező a kép, ebből pedig az következik, hogy változtatni kell rajta. ön szerint hogyan? — Minden elfogadható módon szélesíteni kell a családvédelem társadalmi bázisát, a társadalom összefogását. Ebben a hatáskörrel rendelkező szerveken, szervezeteken túl az eddigieknél jóval nagyobb szerepet kell kapnia és vállalnia a munkahelyeknek, a munkahelyi kollektíváknak. Mindenképpen közelebb kell kerülni a veszélyeztetett családokhoz és adott esetekben hatalmi eszközökkel és jogpropagandánk hatékonyságának növelésével is védeni és erősíteni kell a család és a házasság intézményét, a gyermekek neveléséért, gondozásáért érzett szülői felelősséget. Olyan légkör és közfelfogás kialakítása szükséges, amely az egészséges és harmonikus családot szocialista társadalmunk pillérének tartja és amelyben az a felfogás az általános, hogy családpolitikánk támogatása nemcsak a jelennek szól, hanem társadalmunk jövőjének is záloga. Köszönöm a beszélgetést. Balogh József
