Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

1984. június 21. Kelet-Magyarország 3 ÉPÍTŐIPARI helyzetkép Termelési szerkezet, árbevétel, költségek AZ ÉPÍTŐIPAR TEVÉ­KENYSÉGE mind a gazda­sági fejlődés, mind a lakos­ság élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulásában ki­emelkedő jelentőségű. A het­venes évtizedben a kitűzött célok megvalósítása jelentős beruházásokkal, magas épí- tási igénnyel járt, mind or­szágosan, mind a megyén be­lül. Ebből adódóan a kivite­lező építőipar termelése gyor­san emelkedett, sőt kapaci­táshiány is jelentkezett, emi­att a beruházások kivitelezé­se gyakran elhúzódott. A munkaszervezés javulá­sa. a technológiai színvonal további emelése és a beru­házási pénzeszközök csökke­nése az 1970-es évek végére kialakította az építőipari ke­reslet-kínálat globális egyen­súlyát. A VI. ötéves tervidő­szak eltelt éveiben azonban az építőipar bruttó termelési értéke a megyében folyóáron nem érte el az előző évit (nö­vekedése csupán 1983-őan volt). A termelés több mint kétharmadát a minisztériumi vállalatok állították elő. 1980-hoz képest a termelés visszaesése leginkább a mély- építőinart érintette. A keres­let mérséklődése és összeté­telének változása hatással volt a befejezett termelés szerkezetére is. A fenntartási munkák aránya a tervezett­nek megfelelően növekvő tendenciát mutat. Élőmunka- igényessége miatt a termelés volumene és a termelékeny­ség színvonala csak lassan növekedhet, a jövedelmező­ség viszont — mivel szabad árformába tartoznak — szá­mottevően emelkedhet. Egyre magasabb a magán­megrendelők részére végzett tevékenységük, a múlt évben már meghaladta a 137 millió forintot. E téren jelentős eredményt az éoítőipari szö­vetkezetek értek el. A kivitelező építőipar ál­tal átadott lakások többsége korszerű építési móddal ké­szül. de nő az igény a ha­gyományos technológia iránt is. Ezek több szakmunkát követelnek, kivitelezési ide­iük háromszor-négyszer hosszabb, viszont az egy négyzetméterre jutó korri­gált költségük lényegesen alacsonyabb. Az építőipari szervezetek lakásépítési előirányzatának évről évre történő csökkenése ellenére az átadások ütemes­sége nem javult, negyedéven­kénti megoszlása továbbra is az év végi csúcsidőre tolódik el. 1980 óta a beköltözések több mint fele — 1982-ben 63 százaléka — a IV. negyed­évre koncentrálódott. A határidőcsúszásokkal egyidejűleg a műszaki át­adáskor a lakóházak nyolcti­zedénél mennyiségi-minőségi hiányosságok adódtak, ame­lyek átlagos értéke 7—10 ezer forint volt. hiánya is több hagyományos technológiával megvalósuló építést hátráltat. A túlkeres- Jet mérséklése érdekében az építőipar ipari termelése fel­gyorsult, saját felhasználásu­kon túl különböző termékeik értékesítése is megélénkült. A vállalatoknál hatéko­nyabban hasznosítják az esz­közöket, az ezt jelző mutató a szövetkezeti szektorban vi­szont romlott, mivel az igé­nyek miatt korlátozódtak a kihasználás lehetőségei. A gépek teljesítőképessége emelkedett, aminek mértéke jóval meghaladta a termelés bővülését. így az ágazatban egyértelműen romlott a gép­kihasználás • hatékonysága. Munkahiány miatt növekedett a gépek állásideje, miközben még mindig magas a gépek túlórában történő üzemelte­tése. AZ ÉPÍTŐIPARI SZERVE­ZETEK tevékenységének eredményességét befolyá­solja a termelési szerkezet, az árbevételi helyzet, a gaz- daságiszabályozó-változás és a költséggazdálkodás. E több tényező ellentétes hatásának következménye, hogy növek­vő árbevétel mellett is a me­gyében folyamatosan csökken az érdekeltség alapjául szol­gáló eredmény. (1981-ben 186 millió forint volt, 1983-ban 119 millió forint és a nettó árbevétel nyereségtartalma a korábbi 5-ről 3 százalékra csökkent.) Az eredmény csökkenésé­nek hatására a vállalati érde­keltségi alapok 1983. évi ösz- szege elmaradt az előző évi­től. Növekedés csupán a ré­szesedési alapképzésnél ta­pasztalható (az 1982. évinek több mint kétszerese). A szervezetek jövőbeni fejlesz­tési lehetőségét meghatároz­za a fejlesztési alapok nagy­sága, ami az előző évinél 43,7 százalékkal alacsonyabb. A VÁLLALKOZÓ szer­vezetek körének bővítésé­ről kiadott kormányrendelet az építőiparban is lehetőséget adott a vállalati gazdasági munkaközösségek alapításá­ra. Az építőiparban működő kisvállalkozások növelik a munkaidőalapot, javítják az eszközök kihasználását és a jövedelemszerzési lehetősé­gekkel valamelyest hozzájá­rulnak a fluktuáció csökken­téséhez, elősegítve a legjobb szakemberek megtartását. A vállalati gazdasági munkakö­zösségek tevékenysége 1982- ben még nem volt számotte­vő, de 1983-ban számuk ro­hamos növekedésével egyide­jűleg árbevételük is jelentő­sen emelkedett. Dr. Újvári Sándorné KSH megyei igazgatósága Bizonyíthat a diák Mit ér az érettségi? Sokantették fei a kérdést az utóbbi években. Egy időben össznépi vita tárgya is volt, akadtak, akik az eltörlése mellett szavaztak. Aztán győztek az érett­ségipártiak. Nem azért, mert többen voltak, hanem mert több valós és nyomós érv szólt az érettségi megtartása mellett. Megméretése ez, s mai új formájában kevesebb a vé­letlen szerepe — a vizsgázók széles mezőn, több tárgyból bi­zonyíthatnak ___ Hallgatjuk a Kossuth gim­názium IV. b-s diákjainak fe­leleteit. Teski Tibor történe­lemből az egyházak kialaku­lását, szerepüket ecseteli, amikor az érettségi elnök rá­kérdez: milyen nálunk az ál­lam és az egyház viszonya, anyagilag támogatja-e az ál­lam az egyházakat, épülnek-e új templomok ... Néhány perces csend után ki kereke­dik a helyes válasz. Mosolyog az érettségi bizottság, Tibor a kezével mutat Borbánya felé, ahol az egyik új temp­lom épült, de nem jön a nyelvére a szó ... — Mi is az az agrárolló? kérdezi Garai Zsuzsától, a következő érettségizőtől az el­nök. A gazdasági világválság magyarországi hatását már jól kifejtette Zsuzsa, de a markáns és igen fontos kife­jezés — az agrárolló — meg­ér néhány mondatot. Az érettségi elnök alaposan ta­nulmányozhatta a végzősök lapját, jellemzését, azt is tud­ja, hogy Zsuzsa pedagógus­nak készül, KISZ-titkár. A felelet végén meg is kérdezi, milyen eredménnyel sikerült a társakat megmozgatni? Már-már jóízű beszélgetés alakul ki a diák és az elnök között néhány percre, de az idő szorít. Üj arc jelenik meg, Rusznák Zoltán már kezdi is mondókáját, az im­perializmus kialakulásáról, a bankok és a finánctőke sze­repéről. Itt sem csak a steril tankönyvi anyag érdekli az érettségi bizottságot, hanem a jelen is. A bankok mai, ha­zai szerepköre is szóba ke­rül... A „forgószínpadon” válta­koznak a szereplők: Csik Andrea oroszul kezdi a fele­letet, Lomonoszov életéről, majd a tétel társalgási része következik, ami a vizsgázók többségénél nehezebben in­dul. Eközben a megrefor­mált érettségi vizsga idei ta­pasztalatairól kérdezzük a bizottságot. Fazekas Arpádne történelem-orosz szakos ta­nárnő, a IV. b. osztályfőnöke az érettségi előkészítő fog­lalkozásokat említi elsőként, amire szívesen eljártak a di­Beszélgetés az elnökkel Erőpróba a tanárnak is Kamatozó ismeretek ákok, főként akik úgy érez­ték: elkel a segítség. — Sajnos, az új negyedikes tanterv szerint csak heti két órában tanítjuk az oroszt. Nagyon kell igyekezni, hogy a korábbi három év alatt ta­nultakat ne felejtsék el. Bár­mennyire is furcsa, a negye­dikben majdnem kevesebbet tudnak a gyerekeink orosz­ból. mint az előző évfolya­mokban. S mint az érettségin is tapasztalható, a társalgás gyakorlására már kevés az idő. Egyébként az érettségi mindig erőpróba a tanárnak is, mi is izgulunk, mert a munkánk eredményessége is tükröződik a feleletekben. — Legfontosabb a humá­nus, oldott légkör — magya­rázza Szedlák Rihárd igazga­tó, aki több középiskolában volt az idén is érettségi el­nök. A fakultáció hasznát említi, ami az érettségi tár­gyak eredményeiben is érzé­kelhető. Amit a fiatalok ma­guk választottak, azt nagyobb igyekezettel is tanulják. Az új rendszerű érettségi egyik kedvező vonása, hogy több lehetőséget ad a diáknak a tudás bizonyítására. — Én érettségipárton va­gyok, meggyőződésem, hogy szükség van a megméretésre diáknak és tanárnak — mondta Margócsy József érettségi elnök, a tanárképző főiskola nyugalmazott főigaz­gatója. — Harmonikusabb fel- készültségről kell számot ad­ni az új érettségi szabályok szerint, ^evéséb.b a,véletlen szerepe. Az idén végző két osztályon már látszik a kos- suthos szellem. Sok jó ké­pességű fiatallal találkoztam, aki között van novella-, mű­fordítói pályázaton díjat nyert gyerek is. De nem csak az irodalomban, a természettu­dományokban, az idegen nyelvekben is jól helytállnak. — Külön értékelem az is­kola igényességét, hogy azo­kat engedjék érettségire, akiknek megvan az alapjuk erre. A két végzős osztályból nyolc gyereket elégtelenre osztályoztak, nem bízták a népszerűtlen feladatot az érettségi bizottságra. Miközben újabb érettségiző húz tételt, az orosz után az angollal folytatódik a vizsga. Azzal búcsúzunk gondolatban az életbe ballagóktól: akár si­kerül az egyetemi, főiskolai továbbtanulás, akár nem, négy év szorgos munkája előbb-utóbb kamatozni fog. Ha „szimplán” csak az érett­ségi marad a legmagasabb iskolai végzettség is. Innen bármikor folytatható az út.. Páll Géza A KIVITELEZŐK CSÖK­KENŐ TERMELÉSE mellett nem javult tehát a minőség, de a munka termelékenysége sem emelkedett. Tevékenysé­güket több tényező nehezíti: az utóbbi három évben 1700 fővel csökkent a foglalkozta­tottak száma. (1983. év végén 11 700-an dolgoztak a megye kivitelező építőiparában.) A csökkenés az országos és a tervezettnél is syorsabb mér­tékű volt. ami feltételezhető­en összefüggött a nem építő­ipari szervezetek dinamiku­san növekvő építési tevé­kenységének elszívó hatásá­val. Ezen túlmenően szerepet játszott a kisiparba irányuló munkaerő-átáramlás is. A több szabad idő érdekében egyre több dolgozó igyekszik lakóhelyén, vagy annak kö­zelében munkát vállalni. Az utóbbi években az épí­tőanyag-ellátásban jelentős hiányok jelentkeztek. Ezek elsősorban faipari, gépipari jellegű termékek, de a tégla Haditudósítók voltunk (2.) Málhazsáknyi kényelem □ rról kellene talán jegy­zetet írni, mi minden válik fokozatosan fon­tossá, minek érezzük át a hi­ányát — egyre elviselhetet- lenebbül — ha kimozdulunk életünk megszokott keretei­ből. A mindennapok aprósá­gairól szólna ez az írás, olyan hétköznapi és prózai dolgok­ról, mint a borotválkozás közben duruzsoló rádióról, a tűzhelyen fütyülő teáskanná­ról, a már lakályossá kopta­tott fotelről, amibe jó elsüp­pedni és puha ölelésében át­lapozni a friss újságot. Az otthonról kellene írni, amit néhány hétre elhagytak a „hadra kelt” férfiak, s hi­ányérzetük az idő múlásá­val egyre nőtt. A tapasztal­tabbakat mindez nem érte váratlanul. Korábban átéltek hasonló „gyötrődéseket”, ezért mindent megtettek, hogy hiányérzetüket csillapít­sák. Duzzadt a málhazsák­juk. A hadiruha mellé be­tették a fapapucsot, hogy leg­alább a takarodó előtt né­hány percig csoszogva pihen­tessék feltört lábfejeiket. A vén rókák útipoggyászából reggelente előkerült a Nes­cafe, s belőle kevert pezsdí- tő ital csupán azért nem gő- zölgött, mert a mini vízfor­raló végképp nem fért bele a szűkre méretezett zsákba. A katonák többségét betű- szomj kínozta. Az átvirrasz­tott éjszaka után éppúgy várták a friss újságot, mint az erőt próbáló feladatok végrehajtása közben. Érthe­tő, hiszen a külvilággal szin­te a sajtó jelentette az egyet­len kapcsolatot. Így már csep­pet sem furcsa, hogy Balkó László tartalékos főhadnagy az éles lőgyakorlat idejére sem vált meg kedvenc újság­jától, a Heti Világgazdaság­tól. A harcfeladat után, pihe­nő közben is sokszor fella­pozta. A harckocsi szakasz­parancsnok civilben a Mik­roelektronikai Vállalat gyön­gyösi gyára számviteli főosz­tályvezetője. — Ilyen tüzes „lovakat” nem könnyű csatába vinni — .mondta —, örülök neki, hogy nem vallottunk szégyent. A fiúk jól együttműködtek, volt bennük akarás, odaadás. Balkó László fia harmadi­kos gimnazista. Tavasszal már volt összeíráson. Impo­nál neki, hogy apja harcko­csizó. Idővel követni szeret­né. Hiábavalónak tűnik a bölcs atyai intelem: nem a fegyvernem számít, a csapat- szellem legyen jó ... Panaszkodnak a magyar filmrendezők, hogy az alko­tásaik kihalt nézőterek előtt peregnek, a vetítésekre csak néhány szerelmespár téved be időnként. A gond orvoslásá­ra nem találtunk ugyan fel csodaszert, de biztos javasol­hatjuk: a közönségsikerre áhítozó rendezők ne engedjék levetíteni a filmjeiket más­hol, csak tábori mozikban. LABDA m m gy tűnik, labdasze- MJ gény ország va­gyunk. Valamikor tavalyelőtt, aztán tavaly is megértem az iskolaév végét. Mondtam, írtam, éreztem a diák, a kisdiák örömét és mert ez az em­ber természete, eszembe jutott a magam kisdiák­sorsa, élete, ezer rongy- labdás Öröme. Nős volt közöttünk, aki nagy rafi­nériával (ez a szó is kive­szik lassan a nyelvből) el­csent otthon egy — labdát csinálni alkalmas — fél harisnyát. Olvasom, hallom, hogy az ezredfordulóra, ha min­den jól megy, száz lakosra a mostaninál majdnem félszer több gépkocsi jut majd. Gyakorlatilag min­den családnak lesz egy ko­csija. Ki ne örülne ennek? Egyetlen félelmem van. Tavalyelőtt az össznépi családi nyaralás előtt húsz boltot jártam be, hogy egy labdát vegyek a gye­rekeimnek. Hiába. Ami labda volt, azt el­vitték korábban, felvásá­rolták a butikosok, és bár volt labdánk végül, azt egy kölcsönzőből kaptuk. Napi bérleti díjért. Ugyan­így jártam tavaly is. Mire nyár lett, eltűnt a boltok­ból a rúgni, dobni való gumilabda, fityiszt mu­tatva a nyárnak és min­den gyerekörömnek. Pénteken befejeződött a tanítás. Én, bolond szülő elindultam, hogy veszek egy labdát a gyerekeim­nek. Megérdemelnék; de én nem veszek labdát, mert mir.e nyár lesz, mi­kor éppen az kellene, ak­korra a labdák úgy eltűn­nek a piacról, hogy annak a titkát legfeljebb a ma­szek butikosok, kölcsön­zők tudják. fi ondolom, a fentiek Mm következményeként: a labda olyan az iparnak és a kereskede­lemnek, amit akkor kell kínálni, amikor éppen a szánkó hiányzik? És akkor kell eldugni, amikor nyár lévén csak a legpraktiku­sabb édesapáknak jut eszébe a szánkó. Mit tegyek? Megyek bolttól boltig, és szégyel­lem magam, hogy június második felében ilyen gyerekség jutott az eszem­be, hogy labdát vegyek. Szánkót kellett volna ke­resnem, hiszen elkezdő­dött már a nagy nyári va­káció ... (bartha) Garantálható a siker. Bizo­nyíték erre egy erősen köze­pes színvonalú francia ka­landfilm esete. Szakadó esőben, a fákra feszített vetítővásznon százak nézték. Végig. Ahogy mondani szokás, úgy ömlött az égi áldás, mintha dézsából jött volna, a néző­térnek kinevezett tisztásról mégsem mozdult el senki. Sátorlapba, esőköpenybe bur­kolózó emberek sárba gyöke­rezve rendületlenül álltak. Az élelmesebbek kocsival hajtot­tak a helyszínre, és a fülké­ből követték nyomon, mi­ként sikerül az elszánt de- tektívnek felszámolni a bűn­bandát. Ha a külföldi filmes mammutvállalatok főrészvé­nyesei látták volna ezt az erdei autósmozit, bizonyára megpukkadtak volna az irigy­ségtől. Reszler Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents