Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. június 21. ■ ■ Ülésezett az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A miniszter kiemelte: az életkörülmények alakulásában elért eredményeinkre büszkék vagyunk még akkor is, ha ezek kétségtelenül elmaradnak számos jogos igénytől. Látni kell azonban, hogy mindez, amit e téren tettünk, nagy terhet ró a gazdaságra, és azzal a hatással jár, hogy mérsékli a munkából származó jövedelmek arányát az összjövedelmen belül, és fékezi a teljesítmények ösztönzésének lehetőségét. Ennek alapján indokolt a juttatási rendszer folyamatos korszerűsítése, amely jobban biztosítja az összhangot a gazdasági lehetőségek és a társadalom igazságérzete között. Tavaly is kitűnt, hogy a vállalatok gazdálkodási színvonala különböző; a tartósan az átlagot meghaladó jövedelmezőségű, vagy a szépen javuló eredményeket felmutató vállalatok sokasága mellett hosszabb ideje nem kevés gyenge teljesítményű vállalat; is akad. A jól dolgozók között említhető például a Taurus Gumiipari Vállalat, a Szigetvári Cipőgyár, az Álba Regia Állami Építőipari Vállalat. Nem újkeletű gondokkal küszködik néhány más vállalat, mint például az Iroda- gépipari Vállalat, a Finom- mechanikai Vállalat, a Ganz- MÁVAG, és a Veszprém megyei Építőipari Vállalat. Ezért a vállalati nyereség általános növekedése ellenére több a veszteséges és alaphiányos vállalat. Az esetek döntő többségében a változó piaci igények lassú követése, termelésszervezési és vezetési problémák vezettek az alaphiányhoz. Fontosnak tartjuk — mondotta Hetényi István —, hogy a vállalatok mindenekelőtt saját maguk, saját erejükből rendezzék pénzügyi hiányaikat. A mezőgazdasági dolgozók helytállása, az időben hozott szervezési,, pénzügyi intézkedések egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az aszálykár kedvezőtlen hatásait az üzemek többségében sikerült erőteljesen mérsékelni. Az alaphiányos mezőgazdasági üzemek száma az előző évhez képest még így is több, mint százzal nőtt, az alaphiány is emelkedett. A miniszter szólt a vállalati szabályozásról, amellyel egyidejűleg bővítettük és folyamatosan bővítjük az erőforrások mozgósítását, a tartalékok feltárását segítő lehetőségeket. Mint mondotta: 1983- ban kísérleteket kezdtünk mintegy 100 mezőgazdasági nagyüzemben és 117 ezer főt foglalkoztató, 21 építőipari és 9 ipari vállalatnál olyan jövedelem- és keresetszabályozásra, amely a mainál rugalmasabb és megfelelő adórendszer révén közvetlenebb kapcsolatot teremt a• jövedelmek és a bérek között. A kísérletbe bevont szervezetek nagyobb része megfelelt a várakozásnak, az átlagosnál jobb eredményeket produkált, és fejlődött belső irányítási, érdekeltségi rendszerük is. A keresetek növekedése ezeknél a szervezeteknél meghaladta az országos átlagot, és az az esetek többségében többletteljesítményen alapult. A kísérleteket az idén kiszélesítve folytatjuk. Most már 380 ezer dolgozót érint a kísérletbe bevont vállalatok száma. A teljesítmények és keresetek alakulását továbbra is figyelemmel kísérjük, és hasznosítani fogjuk a tapasztalatokat a jövő évi keresetszabályozás kialakításánál. Üjszerű intézkedéseink közül a legnagyobb érdeklődést a kisvállalkozások keltették. Az elmúlt két évben bevezetett új formában a résztvevők száma 1983 végén a foglalkoztatottak .5 százalékát tette ki. A résztvevők többsége főállása mellett, és nem önálló vállalkozóként dolgozik. Az új vállalkozási formák elsősorban a nagyvállalatok háttériparaként terjedtek el, jól kiegészítik a hagyományos szervezeti formákat. A vártnál kisebb az érdeklődés a lakossági szolgáltatások iránt. A kormány szerint a kisvállalkozási formákkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok általában kedvezőek, de gazdasági és társadalmi szerepük erősödése megköveteli, hogy mielőbb következetesen megszüntessük a törvénysértő jelenségeket, az üzemek felszámolják az itt-ott megnyilvánuló összeférhetetlenségei. Megköveteljük az üzemektől a munkaviszonyban és a kisvállalkozásban nyújtott teljesítmény egyértelmű és világos szétválasztását, és ellenőrizzük az árképzési szabályok megtartását — hangsúlyozta Hetényi István. Eredményeink milliók aktív, feszített munkájával voltak csak elérhetők. A dolgozók emberpróbáló munkájuk mellett élesebben reagálnak a jogszabályok megsértésére, a környezetükben szembetűnő lazaságokra, pazarlásokra, elvárják a hatékony ellenőrzést és az ellenőrzés nyomán a hibák kijavítását. Tudjuk ugyanis, hogy a mulasztások vagy jogsértések kárvallottja — így vagy úgy — mindig a közösség. Elidegeníthetetlen felelősségünk ezért, hogy határozottan és következetesen lépjünk fel minden olyan jelenséggel szemben, amely a jogszabályokat sérti, vagy a morális szabályok felrúgásával, hanyagsággal, pazarlással jogosulatlan anyagi előnyök szerzéséhez vezet. Nem oktalan szigor, ha azt hangsúlyozom, hogy senkinek sincs joga a törvényes előírások megtartásának egyéni mérlegelésével a közösség megkárosítására. A követelmények mindenkire vonatkoznak, a vállalatokra, az irányító szervekre, a beosztott dolgozókra, a vezetőkre egyaránt. A céltudatos, fegyelmezett munka és a következetes számonkérés éppúgy állampolgári kötelezettségünk, mint a közvagyon védelme vagy a pontos adófizetés. A hibák feltárásának alapja mindig a jobbító szándék legyen, ennek értelmét viszont csak az ellenőrzést követő intézkedések és tettek hitelesítik. A miniszter ezután időszerű feladatainkról szólt. Mint mondotta: a tavalyi év fontos és alapvető eredményei lehetővé, külső körülményeink pedig szükségessé tették, hogy nagyobb, de reálisan teljesíthető követelményeket állítsunk 1984-ben az ország, a gazdaság elé. így a nemzeti jövedelem tavalyi csökkenő mértékű növekedésével szemben idén másfél—két százalékos növekedést kell elérnünk. Ha fizetőképességünket meg akarjuk tartani és el akarjuk kerülni az import adminisztratív korlátozását — amit mindenképpen el kell kerülni — akkor még tevőlegesebben kell minden területen segíteni az export növelését. A termelés bővítésében a belföldi értékesítés juthat nagyobb szerephez, amit a beruházási vásárlóerő és a lakossági pénzbevételek terven felüli növekedése tenne lehetővé. Ezért kell hangsúlyoznunk az exportösztönzés fontosságát. Ahhoz, hogy növekedhessen a társadalmi jólét, olyan eszközök kiépítésére, működtetésére van továbbra is szükség, amelyek a termelés súlypontját a jövedelemképződés növekedése irányába mozdítják. A gazdaság teljesítményét azzal is serkenteni kívánjuk, hogy a teljesítménykényszert gyengítő támogatásokat csökkentjük. Ez nehéz feladat, de mindenképpen előrevivőbb, mint tovább terhelni a jól dolgozó vállalatokat, vagy engedni az életszínvonal védelméből. Persze, amikor az életszínvonal védelmét első feladatunknak tartjuk, akkor arra is gondolnunk kell, hogy a lakossági bevételek terven felüli alakulása miatt a tervezett fogyasztói árszínvonal-növekedés idén sem lesz elkerülhető vagy mérsékelhető. Befejezésül felhívta a figyelmet építőmunkánk külső és hazai feltételei szempontjából egyaránt nagy fontosságú két eseméríyre. Külgazdasági kapcsolatainkban meghatározó jelentőségűek a szocialista gazdasági közösség tagállamaival fenntartott kapcsolataink. Ezek tudatos fejlesztése hozzájárul a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk eredményességéhez. Ezután Veress Peter külkereskedelmi miniszter tartotta meg expozéját. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy ez év októberében tízéves lesz a külkereskedelmi törvény. Tíz év alatt a világgazdaság és saját- belső gazdaságunk helyzete is alapvető változásokon ment keresztül. A nemzetközi pénzügyi rendszer szétesésével párhuzamosan bekövetkezett robbanásszerű árváltozások következtében valamennyi energiaimportőr ország érzékeny cserearány-veszteségeket szenvedett. Országunk külkereskedelmi forgalmának cserearányveszteségei alapvetően négy tényezőre vezethetők vissza: az importunkban jelentős részarányt képviselő energia- hordozók és egyes nyersanyagok árának tartós emelkedésére; a kivitelünk jelentős hányadát kitevő mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek hullámzó, de a rendkívül erős verseny miatt összességében alacsony árszintjére, arra, hogy késztermékeink exportárai elmaradtak az importáraktól, ami elsősorban termékeinknek a követelményekhez való lassú alkalmazkodásával függ ösz- sze; és végül egyebek közt a külkereskedelmi munka egyes gyengeségeire. A cserearányok romlása, valamint a tőkés világgazdaság elhúzódó válsága országok, pénzintézetek, yállala- tok fizetőképességének megrendülése, a nemzetközi politikai helyzet éleződése alaposan próbára tette álló- és teljesítőképességünket. A ránk zúduló új gondok még nyilvánvalóbbá tették gazdaságunk gyengeségeit, sebezhetőségét. Nemzetközi fizetőképességünk megőrzése már évek óta megköveteli, hogy konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérlegünk jelentős bevételi többlettel zárjon. Ezt a követelményt gazdaságunk — nagy erőfeszítések árán — immár harmadik éve teljesíti. A külkereskedelmi törvény első mondatai is hangsúlyozzák, hogy a Magyar Népköz- társaság számára kiemelkedő jelentősége van a szocialista országokkal, különösen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival folytatott kereskedelemnek és a szocialista gazdasági integrációnak. A Szovjetunióval kötött megállapodásaink gazdasáA másik jelentős esemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának áprilisi ülése, illetve az azon hozott állásfoglalás a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről. Az állami szervek elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy a kijelölt cselekvési irányok alapján a konkrét intézkedéseket kidolgozzák, bevezetésüket időben előkészítsék — mondotta befejezésül Hetényi István. A miniszteri expozét kögunk valamennyi területén alapvető jelentőségűek — mondotta a miniszter. Fejlődésünk szempontjából ugyancsak fontosak a többi KGST- országgal kötött áruforgalmi megállapodásaink. Az áruforgalom szintje hosszabb, időszakot alapul véve kiegyensúlyozott volt. Szocialista partnereink egyre inkább korszerű, jó minőségű ipari és fogyasztási cikkeket igényelnek tőlünk. Tényleges politikai és gazdasági érdekünk, hogy hazánk minél hatékonyabban működjön közre a szocialista integráció továbbfejlesztésében, az együttműködés formáinak és tartalmának gazdagításában. Érdekeltek vagyunk a kölcsönös kötelezettségek pontos teljesítésében. A KGST tagországai vezetőinek csúcsértekezletén is megfogalmazódott, hogy „a 'KGST-tagországok 'minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy a kölcsönös együttműködést új szintre emeljék". A magyar népgazdaság számára is kiemelkedő jelentőségű, felső szintű értekezlet előkészítésében aktívan közreműködtünk, az abból adódó feladatok végrehajtásának tevékeny résztvevői leszünk a külkereskedelemben is. A magyar kereskedelempolitika feladata, hogy nem szocialista országokban is biztosítsa azokat az alapfeltételeket, amelyek nélkül nem lehet a nemzetközi munkamegosztás előnyeiből részesülni. Ezek: a feltétel nélküli legnagyobb kedvezményes elbánás és a diszkriminációmentesség. Magyarország ezeknek a jogoknak teljes birtokába jutott, amikor 1973 szeptemberében csatlakozott a kereskedelemről és vámtarifákról szóló általános egyezményhez, a GATT-hoz. A gyakorlat viszont arról árulkodik, hogy a nemzetközi kereskedelemben olyan tendenciák nyertek teret, amelyek ellentétesek ezzel az általános szerződéssel. Különösen érzékenyen érint bennünket a legfőbb nyugati piacunk, a Közös Piac mezőgazdasági protekcionizmusa. Problémát okoznak az Atlanti Szerződés tagországai által politikai célból elrendelt intézkedések. További nehézséget jelent számunkra az, hogy legfőbb tőkés partnereink egymással szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek és ez gyakorvető vitában felszólalt Kla- buzai Miklós (Somogy), Kan- gyalka Antal (Csongrád), Jávorkai István (Komárom), Kadlecsik Miklós (Fejér) országgyűlési képviselő. A vitában felmerültekre Hetényi István pénzügyminiszter válaszolt. Ezután határozathozatal következett: az ország- gyűlés a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. latilag érezhető vámhátrányt okoz ipari termékeinknél Ezen káros tendenciák elleni fellépésünket viszont megkönnyíti, hogy más országok is vannak hozzánk hasonló helyzetben. Jóindulatú partnereinknél hatásosan tudunk fellépni konkrét problémáink ügyében és kétoldalú vegyes bizottságainkat eredményesen tudjuk felhasználni kereskedelmünk fejlesztésére. Az elmúlt évtizedben az EGK-ba tömörült nyugat-európai országokkal ipari, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodásokat kötöttünk. E megállapodások keretében a két fél képviselőiből álló vegyes bizottságok rendszeresen áttekintik, értékelik és előmozdítják a kétoldalú államközi és vállalati kapcsolatok alakulását. A miniszter ezután a fejlődő országokkal kialakult államközi kereskedelmi kapcsolatokról szólt. Mint mondotta: a fejlődő országok többségének gazdasági helyzete és fizetőképessége az elmúlt években hirtelen és hátrányosan változott, a velük folytatott kereskedelem kockázati tényezői meanőttek. A változások előrelátása, jelzése és a szükséges cselekvés megfogalmazása egyre nagyobb szerephez jut a fejlődő országokkal foglalkozó kereskedelempolitikai munkában. Ezután Veress Péter a kül- kere'Jkede'em és a termelés összefüggéseiről beszélt. Hangsúlyozta: ma már nyilvánvaló. hogy a külkereskedelmi eredmények alapvétő meghatározója a termelés. Ahol értékesítési problémáink vannak, azt döntően termékeink gyengébb verseny- képessége okozza. Nagyon gyakran az. hogy a termék nem készül el időre, vagy a kívánt minőségben, a szerződés előírásai szerint. Az ilven hmék kiküszöböléséhez általában nem többlet- beruházások kellenek, hanem csak több figvelem. törődés. A vemenvkénesség javításában a termelők mellett a külkereskedelemnek is jelentős feladatai vannak. A törvény az állam külkereskedelmi monopóliumának rugalmas, korszerű meghatározását adja. A 3. paragrafus rögzíti, hogy a monopólium az államot illeti. A külkereskedelmi monopóliumot tehát nem lehet a vállalatok monopóliumának tekinteni. Ennek megfelelően fejlesztettük a vállalati kereskedelmi szervezetet, amely a korábbi helyzethez képest nemcsak jelentős mennyiségi, hanem minőségi változásokhoz is vezetett.A külkereskedelem állami irányítása az utóbbi években világszerte erősödött. Ezzel a körülménnyel saját munkánkban is számolnunk kell. A külkereskedelmi jogra vonatkozó vállalati igényeket továbbra is — a meghirdetett követelmények alapján — teljesíteni akarjuk — mondotta a miniszter —, tovább kívánjuk növelni azoknak a termelőknek a körét, akik maguk külkeres- kednek. Ez azonban nem lehet öncélú jelszó. Külkereskedelmi jogot ott kell gyakorolni, ahol ez a leggazdaságosabb, leghatékonyabb. A párhuzamos piaci fellépést — az exportkínálat fejlődésével párhuzamosan — a jövőben is fejleszteni kell azokon a területeken, ahol ebből előnyök származnak. El kell érni, hogy a vállalatok együttműködésüket e körben maguk szervezzék, és az együttműködési szabályok megsértésének káros következményeit közvetlenül érzékeljék és viseljék. A szakosított és a külkereskedelmi jogosítványt kapott termelővállalatok nagy és nehéz feladatokat oldottak meg eddig is. Tapasztalataink szerint a minősítést alapvetően két tényező dönti el: az értékesítés termelési háttere és a vállalatot irányító tevékenység színvonala. A szak-külkereskedelmi vállalatok néhány év alatt sokat változtak, többségük megértette, hogy ki kell érdemelni és meg kell tartani a belföldi partner és a külföldi piac bizalmát. Az elmúlt két évben néhány külkereskedelmi vállalat belföldi partnereivel szoros együttműködésben végzett tevékenységének kiemelkedő eredménye sorsdöntő volt az ország fizetési képességének megtartásában. Az 1984-es esztendőről szólva Veress Péter elmondta: a külső piaci körülmények számunkra lényegesen előnyös, új feltételeket nem ígérnek. A nyugati gazdaságokban helyenként észlelhető — visszaesésekkél,tarkított — élénkülés nem jetéz általános fellendülést. Ha ez mégis be- kövétkezne, mivel mindenki erre vár, még élesebb piaci versennyel találjuk szembe magunkatTeendőinket a következőkben fogalmazhatjuk meg: ■*— Erőteljes tervező, gazdaság- tervező és exportértékesítő munkával biztosítanunk kell a szükséges külgazdasági egyensúlyt 1984-ben, csak ezáltal alapozhatjuk meg az 1985. évi és a VII. ötéves tervet. — Már 1984-ben, de 1985- re mindenképp olyan szabályozást kell érvényesítenünk, amely gazdaságunkat az előző pontban megfogalmazott teljesítményre ösztönzi a termelés, a felhasználás minden területén. — Ehhez céltudatos, egységes cselekvésre van szükség. — Az új helyzetnek megfelelő kereskedelempolitikai és - kereskedelemszervező programod kell kidolgozni valamennyi pénzpiac viszonylatában. — A külkereskedelmi szervezetet úgy kell továbbfejleszteni, hogy ezeket a célokat a legjobban szolgálja. Befejezésül a miniszter hangsúlyozta: a külkereskedelmi törvény az elmúlt tíz évben betöltötte szerepét. Megfelel azoknak a kívánalmaknak is, amelyeket időközben a Központi Bizottság 1977. októberi határozata, illetőleg az MSZMP XII. kongresszusa a külkereskedelemmel szemben támasztott. A külkereskedelmi törvény alkalmas azoknak a feladatoknak a megoldására is, amelyeket a Központi Bizottság ez év április 17-i állás- foglalásában fogalmazott meg. • A miniszteri beszámolót vita követte. Felszólalt Szabó Imre (Hajdú-Bihar), dr. Varga János (Pest megye), és Tóth István (Bács-Kiskun) képviselő. A vitát Veress Péter foglalta össze. Az összefoglalóban Veress Péter beszámolt arról, hogy a behozatali szabályozás ügye is napirenden van. A kialakításakor fel kívánják használni azokat a kedvező tapasztalatokat, amelyeket a referenciaszabályozás során szereztek. Egy felszólaláshoz csatlakozva megemlítette: a Művelődési Minisztériummal közösen továbbképzési programot dolgoztak ki a szakember-utánpótlás meggyorsítására, s készek a tervek a középiskolai, illetve a felsőoktatási intézmények nyelvoktatásának fejlesztésére. Határozathozatal következett. Az országgyűlés a külkereskedelmi miniszter beszámolóját a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény végrehajtásáról, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka — amelyen Apró Antal, Péter János és Cser- venka Ferencné felváltva elnökölt — befejezte munkáját.
