Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
1984. június 20. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Hét végi nyugdíjasok n évedés ne essék, nem egy újfajta nyugdíjas életformáról van szó, hanem arról: az idős emberek magánya a hétvégeken válik igazában szorítóvá. Különösen így van azoknál, akik a hét egyéb napjain az öregek napközi otthonában töltik idejüket, vagy otthonukban keresik fel őket a hivatásos, vagy társadalmi gondozók, s ebédről is gondoskodnak számukra. Igenám, de főként a kisebb községekben, ahol zömében az iskolai napközi otthonok konyháiról viszik az időseknek az ebédet, szombaton és vasárnap szünetel a munka. Meg kellene találni a módját, hogy a több száz, sőt ezer idős ember szombaton, vagy legalább vasárnap ne maradjon meleg étel nélkül — javasolták a népfront megyei bizottságának legutóbbi ülésén, ahol az idős emberek helyzetének javításáról cseréltek véleményt. Kívánni azonban könnyebb, mint megvalósítani, mert a pluszmunkát, költséget nem szívesen vállalják az egyébként is kevés pénzzel gazdálkodó helyi tanácsok. Marad hát, ha több község összefog, viszont ekkor az ebéd „utaztatását” kell megszervezni és eljuttatni az idős emberekhez. Nehéz feladat. Egyes helyeken, igaz csak elvétve, családi munkaközösségek szervezésével igyekeznek enyhíteni a hétvégi magányt és magárautalságot. Mindenütt ez sem kivitelezhető, mert kevés ember áldozza fel — viszonylag csekélyke térítés ellenében — a hétvégi pihenő napjait, óráit. Lenne még egy félmegoldás, de jobb a semminél; ha pár perc alatt elkészíthető félkész ételeket kapnának az idősek, amivel maguk is elboldogulnának De a kis községekben, sőt a nagyobbakban sem kapható ez mindig. A megyében 103 ezer nyugdíjas és 3400 szociális segélyben részesülő idős ember él, többségük családban, de néhány ezren már nem, vagy csak részben képesek ellátni magukat, főként meleg étellel, gyógyszerrel. A népfront javaslatait maguk a népfrontbizottságok csak kis részben képesek megvalósítani, a tennivalók érdemi menedzserei a helyi tanácsok, az egészségügyi és a gazdasági szervek lehetnek. Olykor egy-egy gépkocsi útvonalának kijelölése, netán módosítása is elegendő lenne, ha az idős emberek a hétvégéken se érezzék magukat egyedül, ebédhez jussanak. Kiváló kisdobosok... E tgondolkoztató levelet kaptunk az egyik nagyközségből. „Gyermeknap volt a községünkben és nagy felháborodást váltott ki az oklevelek kiosztása. Mikor kihirdették a „Kiváló kisdobosokat”, többségében a pedagógusszülők és a helyi vezetők gyermekei vonultak fel átvenni az oklevelet. Hát csak ezek a gyerekek tettek a kisdobosmunkában valamit? Tudom, hogy ösztönözni kell a gyerekeket a közösségi munkában, a példamutatásban, de azt nem fogadom el, hogy csak a pedagógusok és a vezetők gyermekei a példásak. Mert milyen dolog az, hogy a tanácselnök kislánya kijelenti, neki nem szólhat senki, az ő apukája ez és ez . . . Vagy volt az iskolában egy tanulmányi verseny, az egyik tanító kisfia utólag kijelentette, én tudtam, mi lesz a versenypélda, de szándékosan hibáztam, hogy ne legyen feltűnő. Direkt apró hibát vétettem, de így is megnyertem a versenyt...” Ennyi az idézet egy szülő bizonyára elfogult, de igazságkereső szándékát tükröző leveléből. Érdemes eltöprengeni rajta; némely esetben valóban a gyermek teljesítményét teszik mérlegre a nevelők, vagy óhatatlanul, szinte tudatalatt hozzáadnak egy kis pluszt a szülők hivatásbeli presztízséből, s ez épp elég arra, hogy a mérleg nyelve a kiválónak járó vonalkához közelítsen. Azon is szükséges közösen elgondolkodni, vajon jó dolog-e már kicsi korban meghúzni a vonalat kiváló és nem kiváló között, címkével ellátni gyermekeinket, te kiváló kisdobos vagy, te pedig nem. Nem — a szülő által is jogosnak vélt — ösztönzés, elismerés ellen szólunk, hanem az elkülönítés ellen, amely a kiválóak és a nem kiválóak kasztjára osztja a gyermektársadalmat, netán később ugyanez folytatódik a felnőtt társadalomban is. De jó ez így? Páll Géza HÜSlTÖ. A Nyírkémia Vállalat nyíregyházi szikvíziizemében műszakonként 18—20 ezer 2,5 deciliteres narancsízű Viking üdítőt palackoznak. Képünkön: Bankó Magdolna a töltő-záró gép kezelője. (Császár Csaba felvétele) LIBAKARRIER TISZAHAGYFALUBAN „Megtollasodik“-e az Új Élet? Űt, tíz, motel Tanácsi utak felújítására 600 ezer forintot költ ebben az esztendőben a dombrádi tanács. A munkákat várhatóan június végére fejezi be a közúti igazgatóság. A domb- rádiak társadalmi munkában 3 kilométeren járdát is építenek. Már jól bevált módszer, hogy a tanács megvásárolja a szükséges anyagot, a lakók pedig saját portájuk előtt elkészítik a járdát. Javulnak a szórakozási lehetőségek is Űjdombrádon, hiszen rövidesén megkezdik a művelődési ház felújítását. A vezetékes vízhálózat kiépítése is már csak a községnek ezen a részén van hátra. Szeptember közepére azonban az új dombrádi lakásokban is csapból folyhat a víz. A jó idő beköszöntével a Tisza-parton megkezdődtek az építkezések. Az idei szezonban 20 hétvégi ház készül el a kedvelt üdülőhelyen. Az ÁFÉSZ is megkezdte a munkát a Tisza-parton. Egy hatvanszemélyes motelt építenek, -melynek elkészültével lényegesen javul az üdülőkörzet ellátása. Már nyitásra kész az úttörőtábor is, az első turnust június 18-ra várták Dombrád- ra. Egyetlen dolog a jövő évi tervekből: a következő szezonra szeretnék a községi vizet kivezetni a Tisza-part- ra. Női és férfifodrászattal gazdagszik társközségük, Ti- szakanyár. Különféle fórumokon az ott élők már többször felvetették a fodrászat hiányát. A július elsejei nyitással tehát régi vágya teljesül a tiszakanyáriaknak. Megkezdődött a libafutam finise Tiszanagyfaluban. Alig akad ember a községben, aki ne latolgatná mostanában: vajon siker koronázza-e a tsz fiatal gazdasági és pártvezetését az új ágazattal vállalt kockázatában? Kérdés: „meg- tollasodik-e” a libából is az Üj Élet Tsz és tagsága? Minden fórum vitatta a libaügyet. Érvek, ellenvetések, kételyek összecsapásában dőlt el: érdemes-e lépést váltani, szükséges-e a termékszerkezet-átalakítás? Párttaggyűlésen sem volt olyan téma az utóbbi esztendőkben, amely akkora érdeklődést váltott volna ki, mint éppen a libatenyésztés meghonosítása. — Nem tűnik kapkodásnak, hogy a szarvasmarha-tenyésztéstől megszabadultunk és most belevágunk az ismeretlen libatenyésztésbe? — aggodalmaskodott az orvos, dr. Tamás Imre a taggyűlésen. Egyszer már ráfizettek — A tehenészetre évente 1,7 milliót fizettünk rá. Ezért kellett megszüntetnünk. A libatenyésztés jövedelmező lesz. Ezt mutatják a mostani számításaink — válaszolt Pákh Tibor elnök. Üjabb ellenvetés: — Hogyan fér meg a jövőben a legelőn a juh meg a liba? — aggályoskodott a tapasztalt juhász, Havanyec Mihály bácsi. — Ügy, hogy ezután ötszáz méterrel délebbre hajtják a jószágot — érvelt az elnök. Belenyugodott. — Egyszer már ráfizettünk 10 ezer libára a hatvanas években. Belebuktunk. Fel kellett számolni. Nehogy most is így járjunk. Gondoljuk meg alaposan, ez az egész falut érintő döntés — érveltek többen. Megfontolták, s belevágtak. Fehérük a rengeteg libától a tiszanagyfalui legelő. Harmincezer tollas gágog. Zabos libaként értékesítik, NSZK- megrendelésre. Addig háromszor megtépik, a tollából is pénzt csinálnak. Aprólékos, szinte már-már tudományos alaposságú felmérés előzte meg a lúdte- nyésztés bevezetését. S ebben is jó partnere volt a gazdasági vezetésnek a pártszervezet. — Együtt van a mi párt- szervezetünkben az orvos, a halász, a vasutas, nyugdíjas, a tsz-tag, sokféle foglalkozású ember. Valamennyit érdekli a tsz ügye, s ez jó. És szimpatikus a pártvezetőség munkájában, hogy nem tetszelegnek a mindentudók szerepében — vélekedik az elnök. Jó partnerek Pákh Tibor harmincnégy éves. Tizedik esztendeje mindig bizalmat kap. Tátrai Gyula, a főkertész is „régi” ember. Nyugodtsága, szerénysége aranyat ér. Két éve választotta meg párttitkárnak ezt a higgadt, halk szavú embert a párttagság. Jó partnerek egymással. Nemcsak az elnök és a párttitkár, a gazdasági és a pártvezetőség is. — Ez különösen akkor látszott, amikor igencsak élesen fogalmazódott meg: képesek Haditudósítók voltunk (I.) Lapszerkesztés az erdőben Az elmúlt hetekben riportokban, tudósításokban számoltunk be a Sopron ’84 harcászati gyakorlatról. A Kelet- Magyarország újságírói azonban nemcsak egyes eseményeken voltak jelen, hanem mindvégig az egész gyakorlaton — mégpedig egyenruhában. Három munkatársunk ugyanis a Sopron ’84 katonaújságját írta, szerkesztette. Most álltak újra munkába szerkesztőségünkben — van, aki azóta már sikeres vizsgákon is túljutott. Arra kértük őket, hogy írjanak a Kelet-Magyarországnak egy- egy rövid beszámolót arról, ami számukra legemlékezetesebb volt a gyakorlat idején, Haditudósítók voltunk tehát — . valahol Magyarországon. Az időpont 1984. május—június. Talán nem is egészen helyes kifejezés a haditudósító, mert „csupán” a Sopron ’84 elnevezésű harcászati gyakorlat folyt, tartalékosok bevonásával. A gyakorlaton külön újság is készült. A majd’ három hét során még Nyíregyházán, később a Dunántúlon felkerestük a csapatokat, kíváncsiak voltunk a katonák mindennapjaira, a harci feladatokra való felkészülésre, a pihenésükre. Jártuk a hegyeket, róttuk az országutakon a kilométereket, a nap minden szakában találkoztunk, beszélgettünk bajtársainkkal. S ahogyan az ilyenkor lenni szokott, nagyon sok ismerősre, barátokra Jeltünk a tartalékosok és hivatásosok között, ami jócskán megköny- nyítette a munkánkat. A lapszer^esztést legtöbbször tábori körülmények között végeztük, s jólesett látni, amint a katonák a friss, még majdnem nyomda szagú újságot kézbe vették. Mert róluk szólt, életüket mutatta be, mint a mostani és az ezt követő írások. Arról szeretnék most írni, ami nem kerülhetett be a Sopron ’84 újságjába, hiszen négy szám jelent meg mindössze ... A rendészeti kommendáns- egység egy különleges „különítmény”, felsorolni is nehéz minden feladatukat, csak mutatóba egy-kettő: ők végezték a sátorépítést, irányították az országutakon a forgalmat, őrséget adtak, részt vettek a hadtápmunkában, s még számos dolog várt rájuk. A gyakorlaton részt vett sorállományú katonákról általában nem szóltak a beszámolók, a Sopron ’84-nek a tartalékosok voltak a főszereplői, a sorkatonák a mi leszerelésünk után is maradtak, nekik még néhány hónapig ez a kötelességük. Ám nélkülük nem teljes a gyakorlatról alkotott kép — sokat segítettek. S persze kimaradtak a híradások a hivatásos tisztekről, tiszthelyettesekről, akiknek állandó munkája az, ami ezen a három héten erőt próbáló esemény volt a tartalékosoknak. Az alkalmi katonaújság szerkesztőségének tagjai abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy munkánknál fogva állandóan úton voltunk, anyagot gyűjtöttünk, bejártuk a harcászati gyakorlat egész területét. Ott voltunk a felkészülésnél, majd az éles lőgyakorlaton, a vízi átkelésnél, a vagonírozásnál. Beszéltünk a Honvédelmi Minisztérium vezetőivel, s így első kézből tudtuk, hogyan értékelik magasabb körökben a Sopron ’84 harcászati gyakorlatot. Jó érzés volt hallani az államtitkár dicsérő és elismerő szavait, a seregtest- parancsnok értékelését. Eljöttek Szabolcs-Szatmár megye vezetői is a gyakorlat főbb mozzanataira. A katonák látták, tudták, érdeklik az itthonmaradottakat az- ő életük, hogy mit csinálnak. A megyei pártbizottság első titkára, a megyei tanács elnöke hozta a katonáknak az otthoniak üdvözletét. A sok-sok névtelen hős közül álljon itt néhány név, akik valóban sokat tettek a gyakorlat sikeréért. Kocsis Péter tizedes, a SZAVICSAV gépkocsivezetője, Pásztor József honvéd, a Volán rakodója, Varga Ferenc honvéd, a záhonyi átrakó munkása, Szilvási András szakaszvezető, . a gumigyár munkása, akiknek helytállásáról hétről hétre újra hallottunk. Sípos Béla leszünk-e a termékszerkezetet váltani, vagy „megfulladunk” — említi az élne' Minden fontos kedést megvitat a pártvezető:. Ez történt a libaügyben. , :adicsommag- és a zöld ' : só- termesztés meghonositac ii kapcsolatban is. Kocká s::: tak. Különösen a liba Ugyanis akkor vágtak bele tenyésztésbe, amikor a baromfitenyésztés a mélypor,.. ton volt. Alapos számítások Küldöttség járt Zagyvare- kason. Tanulmányozták a libatenyésztést, jöttek ők is. Segítettek, megvizsgálták az épületeket, a legelők alkalmasságát, az állat-egészségügyi előírások megtartásával járó követelményeket. Fülöp József agrármérnök személyében pedig Jászapátiban olyan szakemberre leltek tsz- szövetségünk ajánlására, aki mestere a libatenyésztésnek. Feleségével Tiszanagyíaluba költözött. — Kalkulációt készítettünk. Ez azt mutatja, hogy a meglévő épületek kihasználásával a 460 hektárnyi jó legelővel és a személyi feltételek biztosításával várhatóan 700 ezer és 1 millió 700 ezer között számítható az idei nyereség libából — számol az elnök. Váltottak a zöldségtermesztésben is. Korábban 10 féle zöldségnövényt termeltek váltakozó sikerrel. Űjabban hibrid paradicsommagot termesztenek. Először az NDK- nak, tavaly óta már a hollandoknak. — Pedig ők csak a hamburgi vizsgalati eredményt fogadják el minőségi mércének. És megvannak elégedve velünk! — újságolta az elnök. Nagy siker. S még egy új ágazatot honosítottak meg a tiszanagyfa- luiak az idén. Zöldborsót termelnek szerződésre, a Magyar Hűtőipar Miskolci Gyárának, 140 hektáron. Bátor kezdeményezés — Sikerült. Fejlesztési pénzünk nem volt. A gyár adott két borsókombájnt. Ezekkel kezdtük meg a betakárításí. A hektáronként tervezett 3,4 tonna helyett 3,6—4 tonnát várunk — reménykedik Pákh és Tátrai. Parázs pénzhez jut így a tagság. Noha nincs fizetési zavara a gazdaságnak. Az idén 18,9 millió forint hitelt használtak fel, 7 millióval kevesebbet, mint tavaly, miközben új termelési szerkezetet alakítottak ki, bátor kezdeményezéssel. — Ha valami tragédia nem jön közbe, akkor az idén a tervezett 3 millió 700 ezer forint nyeresége meglesz a közösnek — summázza az elnök. Ügy tűnik, „megtc.iasoű- nak”. Farkas Kálmán
