Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. június 20. Nap! külpolitikai kommentár Bizonytalan jelzések M egvoltak az „európai” választások. A fogalomról mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy idézőjel nélkül aligha állja meg a helyét: a most lezajlott fura-zajos voksolás ugyanis nemcsak (ossz) európainak, de jószerével még nyugat-európai választásnak sem tekinthető. Olyan hosszabb távú kísérletsorozat részéről van szó, amelynek lényege, hogy a Közös Piacba töfnörült tíz ország (tehát távolról sem az egész Nyugat-Európa) a gazdasági' integráció fejlesztése mellett megpróbálja a politikai integráció illúzióját kelteni. Nem sok sikerrel. Ahhoz, hogy megértsük, miért fogadják még a közvetlen érdekeltek is szkeptikusan e választásokat, elsősorban a testület jellegével és hatáskörével kell tisztában lennünk. Ez a testület az úgynevezett „Európa-parlament”, amely az alapvetően gazdasági jellegű Közös Piac politikai intézménye, stras- bourgi székhellyel — és bizony, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. A dolgokat Brüsszelből intézik és ebbe Strasbourgnak sokkal kisebb beleszólása van, mint a tagországok parlamentjeinek kormányaik munkájába. Akkor miért kísérte egyáltalán figyelem ezt az aktust? Elsősorban a^ért, mert a voksolás országonként és pártonként történik, ebből pedig a tagországok bizonyos belpolitikai következtetéseket vonhatnak le. Ha a szavazás össz- eredményét tekintjük, a tendencia mindenütt (illetve majdnem mindenütt, mert Görögország kivétel) az volt, hogy előretört az ellenzék. Nem bal-, vagy jobboldali előretörésről van szó, az összképet illetően a kormányzó pártok pozíciói gyengültek. A jelenség valószínű oka, hogy késik a beharangozott igazi gazdasági felfutás, a világhelyzet pedig romlik. Franciaországban háromévi kormányzás után a baloldal vesztett pozíciókat és nemcsak a jobb-, de még a szélsőjobboldal is előretört. A ngliában és Olaszországban a helyzet fordított. Az Olasz Kommunista Párt megelőzte a kereszténydemokrata pártot, a szociális feszültségekkel küzdő Albionban pedig a munkáspárt öt esztendő óta a legjobb eredményt érte el. Valamelyest „kilóg a képből” az NSZK, ahol mind a kormányzó CDU—CSU, mind az ellenzéki' SPD (tehát a két igazán nagy párt) visszaesett, komolyan előretörtek a zöldek, a szabaddemokraták viszont nem érték el az ötszázalékos küszöböt, tehát kibüktáki' Ez valóban érdekes jelzés, de persze nem Európának. A végső mérleg tehát: ez a szavazás legfeljebb bizonytalan szeizmográfnak és némi propagandára volt jó. Harmat Endre TELEX NSZK: BÉKEMOZGALOM A nyugatnémet békemozgalom közlése szerint ötmillió- an vettek részt azon a nem hivatalos népszavazáson, amelyet a mozgalom az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek nyugateurópai telepítéséről rendezett az európai parlamenti választásokkal egy időben. A szavazók 87 százaléka a telepítés ellen foglalt állást. ROMAN—KOREAI tárgyalások Bukarestben kedden folytatódtak a román—koreai tárgyalások. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az RSZK elnöke és vendége, Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről folytattak eszmecserét. NICARAGUA: SÜLYOS HARCOK Súlyos harcok voltak az elmúlt hét végén a Nicaragua északkeleti részén fekvő Jinotega tartományban a sandinista hadsereg és az ellen- forradalmi „Nicaraguái Demokratikus Erő” (FDN) egységei között. A főleg volt so- mozisták vezette FDN központi bázisa Hondurasban van. A sandinista hadsereg három hete indított offenzí- vát az ellenforradalmárok ellen Jinotega tartomány hegyeiben, a légierő támogatásával. HONDURAS: AMERIKAELLENES TÜNTETÉS Panama városba érkezett hírek szerint a hondurasi fővárosban, Tegucigalpában több százan tüntettek az egyre nagyobb amerikai katonai jelenlét miatt. A felvonulók követelték az amerikai egységek haladéktalan kivonását az országból és a szinte megszakítás nélkül folyó amerikai—hondurasi hadgyakorlatok befejezését. 31. — Főnök, indulnunk kell a Híd-akcióhoz. Egyébként eszembe jutott valami. A Póker-szálló neve ismerős volt. Gondolom, nem ártana az 1092/76-os nyomozati iratot áttanulmányozni. A százados az asztalra nézett. Az előtte fekvő aktára. — Stimmel — bólintott, és arcán végre halvány derű tűnt fel. — Megtörtént... A Híd mozi nem tartozott Budapest előkelő filmszínházai közé. De a filmforgalmazás szeszélyének vagy az üzletvezető ügyességének köszönhetően mindig jó filmet adtak. Most is hosszú sorok álltak a pénztár előtt, s már ott volt a tábla: a mai napra minden jegy elkelt. A rádiós kocsi a mozitól pár száz méterre állt. A kocsiban ülők közül néhányan az utcát, a mozi bejáratát kémlelték. Somogyi és Máté halkan beszélgettek. Borbély Károly portásról volt^szó. — Már nem tartozik a tinédzser korosztályhoz — számolt be Somogyi. — Túl van a harmincon. Valamelyik vidéki szállodából került fel Pestre. Hogy ott volt-e valamilyen bulija, nem tudni, itt először cigarettával, később valutával és arannyal foglalkozott. Aztán következtek a lányok. A Fortunából fegyelmivel helyezték át a kisebb forgalmú Pókerba. Ekkor már együtt élt Lolával, akit akkor a legjobban fizetett nők egyikének tartottak. Lolán kívül mást is futtatott. Ebben az időben Pacal is neki dolgozott. A Pókerban lopás történt. Egy kezdő kislány magánakciójáról volt szó. Kiderült, hogy a lány kulccsal közlekedett a hátsó bejáratnál. A kulcsot Borbély adta kölcsön. Így göngyölítették fel a bulit. Borbély, ha jól emlékszem, két évet kapott Lola is ült. A lány a kiszabadulás után összetört, nem ment vissza a régi brancsba, sokkal alacsonyabb kategóriában folytatta. Máté bólogatott. — Szóval Pacal ismeri Borbélyt. E szerint módosítani kell a tervet. Nemcsak Helgát kell elfogni, Pacalt is. — De milyen indokkal? — Gondolod, hogy abbahagyták az üzletet? — nézett Somogyira Máté, mint aki iskolásgyermeket oktat. A százados lenyomta a rádió adásgombját. — Azonnal intézkedem ... Tormásék hiába várták Lolát, nem ment el a randevúra. — Hogy én még beugróm ezeknek a csajoknak — bosz- sz’ankodott Tormás, és az óráját nézegette. Ez a szokásod — hecce- lődött Víg —, ha jól emlékszem volt már néhány sikerületlen randevúd. Ügy döntöttek, még maradnak egy kicsit. Tormás a presszóval szemközti postaépület felé mutatott. — Mit gondolsz, kié ez a világos Opel, ami ott áll a posta előtt? — Nincs ráírva ... Tormás felállt, kényelmesen átballagott a postához. Nézelődött, ácsorgott, aztán visszament a presszóba. — Egy Patkós nevű gebi- nesé az Opel. — Honnan tudod? Tormás egy papírlapot húzott elő. Itt a lista. Kálóczi őrnagyék állították össze. Több mint húsz Opel van a környéken. Nem rossz arány. — És miért érdekes Patkós Opelja? — Azt még nem tudom. Patkós egyébként pesti, csak a gebinje van Balatonrévén. Kis csárda, nagy haszonnal. Víg megitta a kóláját. Kicsit fintorgott. Megnézte az óráját. — Én azt mondom, ne várjunk tovább a tündérkédre. Inkább nézzük meg mit csinál mostanában Lola. Hátha nem a szerelem vezérelte hozzád. A két férfi kiment a helyiségből. Senki nem nézett utánuk. ★ Somogyiék a Híd mozi előtt elfogták Helgát — Pék Lóránd bujdosó élettársát és a méltatlankodó Pacalt. (Folytatjuk) Korrekt partnerek Több mint 300 ipari kooperációs megállapodás van érvényben. Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat például a villanyírógépek hazai gyártásának teltételeit az NSZK-beli Olimpia céggel létrejött együttműködés alapján teremtette meg. A képen: korszerű szerelőszalagon készülnek az írógépek. (MTI foto: Balaton József felvétele — KS) A népi zenekarok friss húrokat tesznek hegedűikre, a Piroskák új tánccsizmát húznak, így várják a turistákat — írta egy nyugatnémet hetilap magyarországi beszámolójában. Valóban, a két ország szempontjából a kölcsönös utazás, az évente több mint félmillió onnan érkező és a százezren felüli innen odalátogató említésre méltó szerepet játszik — de a kapcsolatoknak ez csak egy szelete, kis része. Mindkét Ország figyelemre méltónak tartja, ápolni és fejleszteni kívánja a gazdasági kötelékeket, a kereskedelmet. Érdekes minősítést fogalmazott meg egy müncheni lap e tekintetben, mondván: a Szovjetunió az NSZK-nak fajsúlyosabb gazdasági partnere, az NDK jelentősebb, de Magyarország is fontos a szocialista országok között az ipari kooperáció tekintetében. Ilyenformán mindkét állam hasznosnak tartja a jó viszony fenntartását. Ennek leglátványosabb, legkézzelfoghatóbb eredményei a gazdaság területein mutatkoznak. Márkában kifejezve a forgalom néhány év alatt háromszorosára, négymilliárd fölé emelkedett; több mint háromszáz ipari kooperációs megállapodás van érvényben, ami arra utal, hogy ezek a kapcsolatok sokrétűek, lebonthatók az egyes vállalatokig, nagyon sok személyes eszmecsere, piacfeltárás, technológiai ismeretszerzés származik belőle. Van egyébként valami kedélyes jellege ennek az egyébként szigorúan üzleti alapon álló magyar—NSZK ipari együttműködésnek. Egy lapjuk a legutóbbi BNV alkalmából azt írta, hogy a vásáron régi barátként üdvözölték a bajor gazdasági minisztert; nemrég járt itt tartománya üzleti érdekeit kifejezendő, Lothar Späth baden-Württemberg! miniszterelnök, s még korábban alsó- szászországi kollégája. Az „ügyes magyarok”, — írta a már idézett lap — tudják, hogy iparuk fejlesztéséhez korszerű beruházási javakra van szükségük. Ez igaz, de a lényeg ennél több, az, amit egy magyar politikus így fogalmazott: Magyarország a világgazdaság kihívására nem elzárkózással, hanem a nemzetközi munka- megosztásba való fokozottabb bekapcsolódással válaszol. Bármily fontosak legyenek is az ipar, a kereskedelem, s a pénzügyek — hazánk külkereskedelmi tevékenysége egy még szélesebb keretbe illeszkedik: a szocialista külpolitikába. A bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba nemcsak a magyar gazdasági érdekeket szolgálja, hanem általában az európai együttműködést és a béke erősítését. Magyarország teljes mértékben támogatja a Varsói Szerződés nemzetközi politikáját, és minden lehető alkalommal képviseli is azokat a javaslatokat, amelyeknek kidolgozásában részt vesz, s amelyek az európai enyhülés tendenciájának. visszahozását szolgálják^ Erre vonatkozik külpolitikánk alapelve: mindenki tudja, mit várjon tőlünk, barátaink bizton támaszkodhatnak ránk, a másik oldal pedig számíthat korrekt partnerségünkre, együttműködési készségünkre, őszinteségünkre. Erőnkhöz mérten minden erre alkalmas tárgyaláson, tanácskozáson, találkozón figyelemmel meghallgatjuk a más véleményt, de következetesen képviseljük, magyarázzuk a szocialista álláspontot, igyekszünk a másik oldalit meggyőzni jóindulatunkról, igazunkról. Ez vonatkozik a közelgő magyar—nyugatnémet megbeszélésekre. Budapestre érkezik Helmut Kohl, az NSZK kancellárja: az első magyar —NSZK magas szintű találkozó lesz ez a bonni kormányváltozás óta. Minden jel szerint ez a váltás a két ország viszonyában nem hozott fordulatot, rosszabbodást. Még évekkel ezelőtt biztosították erről, ottjárta- kor Kádár Jánost az akkor múlt másfél esztendő igazolA népi Lengyelország létrejöttét fontos' események előzték meg. A lengyel nép sohasem nyugodott bele az 1939 szeptemberében reá mért csapásra, bátran szembeszállt a hitlerista Németországgal. A fasiszta megszállókkal vívott harc első soraiba a kom- kunlsták tartoztak. 1942 januárjában megalakult a Lengyel Munkáspárt (PPR), amely célul tűzte ki a valamennyi hazafias erőt egyesítő széles antlhit- lerista front létrehozását. Ugyanakkor megfogalmazta a felszabaduló Lengyelország társadalmi átalakulásának programját. Első felhívásukban a kommunisták hangsúlyozták, hogy olyan lengyel államnak kell újjászületnie, ahol a nép maga dönt sorsáról, amely a munkásoknak munkát, a parasztoknak földet, a fiataloknak képzési lehetőséget biztosít. A hazai lengyel baloldal tevékenységével párhuzamosan a szovjetunióbeli lengyel kommunisták és a baloldal 1943 márciusában megalakította a Lengyel Hazafiak Szövetségét, majd ugyanez év májusában a szovjet kormány segítségével a Tadeusz Kosciuszkoról elneveI zett 1. hadosztályt, amely a leendő lengyel néphadsereg csírája volt. 1944. július 22-én a szovjet hadsereg és a vele vállvetve harcoló lengyel hadsereg átlépte a Bug folyót és felszabadította az első lengyel területeket. Ugyanezen a napon, július 22-én közzétették a történelmi jelentőségű júliusi kiáltványt, amely lefektette az állam újjáteremtésének alapjait. ta is ezt az ígéretüket. Az amerikai rakéták telepítése ugyan bennünket is nyugtalanít — és ennek több jele tapasztalható —, hogy a nyugatnémet kormány altok között lesz, akik mégsem engedik elveszni az európai enyhülés megőrizhető elemeit. T. I. Mindez Lengyelország előtt : megnyitotta a szocialista fej- | lődés útját. Még tartott a háború, amikor \ a fiatal népi hatalom meg- s kezdte a földreform végrehaj- j tását, amelynek eredményeként 1 a parasztok kb. 6 millió hektár | földet kaptak. Üjabb fontos I lépés volt az államosítás a I gazdaság legfontosabb területe- [ in. Az 1947-es választásokon a j társadalom döntő többsége a | szocializmus mellett szállt sík- f ra. Egy évvel később, 1948. december 15-én a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt egyesülése nyomán megalakult a Lengyel Egyesült Munkáspárt, amely kijelölte a lengyelországi szocialista építőmunka feladatait. A júliusi kiáltvány közzétételétől eltelt negyven év során a népi Lengyelország történe- ; tében mélyreható változások ! mentek végbe. Egyedül a váró- • sokban a lakások száma kb. 2 ; millióról 5 millióra, a lakóhe- | lyiségek száma a nem egészen 6 millióról több mint 21 millió- ( ra emelkedett. A népi állam minden állampolgárnak biztosította a munkát, a tanulási és szakmai továbbképzési feltételeket. Lengyelország ma a művelt emberek hazája: jelenleg több mint 1,6 millió állampolgár rendelkezik egyetemi és főiskolai, 6,5 millió középiskolai végzettséggel. Általánossá tették az egészségvédelmet, a társadalombiztosítást, lényegesen bővítették a szabadságolási rendszert, a szociális segélyeket. A szocializmus embermilliók számára teremtette meg a társadalmi előrelépés lehetőségét. KERDESEK I. Mikor jött létre a Lengyel Egyesült Munkáspárt? I. 1948. december 15-én. z. 1943. október 10-én. 2. 1940. július 4-én. II. Hány lengyel állampolgár rendelkezik egyetemi és főiskolai végzettséggel? 1. Több mint 1,6 millió, x. 3 millió. 2. 1 millió. A népi Lengyelország 40 éve AZ INTERPRESS LENGYEL SAJTÓÜGYNÖKSÉG és a kelet-magyarorszAg közös pAlyAzata Folytatjuk a múlt héten megjelent pályázatot, most és a kővetkező négy héten egy-egy alkalommal cikk található lapunkban Lengyelországról, a végén két kérdéssel, totószerűen három válaszlehetőséggel (1, x, 2). Kérjük, a válaszokat gyűjtsék ösz- sze és együtt küldjék be a következő címre: Lengyel Kultúra, 1065 Budapest VI., Nagymező utca 15. A beküldési határidő: 1984. július 31. A jő megfejtést beküldők között a következő díjakat sorsolják ki: fődíj: kétszemélyes, négynapos tartózkodás a varsói Fórum Szállodában, oda-vissza ingyenes repülőjeggyel. További díjak: 20 értékes lengyel népművészeti tárgy, az Interpress, az Orbis, a LOT és a budapesti Lengyel Kultúra ajándékai. Sorsolás: 1984. augusztus 15-én, a nyertesek névsorát augusztus 20-a után lapunkban közöljük. A dolgozók érdekébenO
