Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
1984. június 17. Kelet-Magyarország 3 Döntés: színről, fáról, szoborról A Hazafias Népfront megyei környezetesztétikai bizottsága működéséről viszonylag keveset tud a nagyközönség, pedig olyan témákkal foglalkozik, amelyek a lakosság napi beszédtémái közé tartoznak. Miért olyan színű lesz egy középület, amilyen, milyen szobor illik arra a helyre stb. Sokszor egyetlen fa kivágását is viták kísérik — jogosan —, mert azt szeretnénk, ha a kis világ, ahol élünk, minél szebb, egészségesebb, tisztább lenne. Éppen ezért alakult meg a bizottság, amelynek működéséről Faggyas Jenőtől, a népfront munkatársától kaptunk tájékoztatást. Sokan fölteszik a kérdést: van-e szava a bizottságnak, munkájának mi az eredménye? Az a tapasztalat, hogy nagyon hatékonyan tud tevékenykedni, mindenekelőtt az átépítésekhez adott szakvéleménnyel, és sok más kérdésben is. Az illetékesek a tanácsokat nagy köszönettel veszik, megszívlelik. Nincs ugyan a bizottságnak hatósági jogköre, de a benne résztvevő személyek hozzáértése és tekintélye felér egy garanciával. Nagy tiszteletnek örvend Margócsy József, aki nyugdíjas létére, számos más társadalmi tisztség mellett, megszállott patriótaként vezeti a bizottságot. Jelenleg 23 tagja van a bizottságnak. Nem teljesen új, amire vállalkoztak, hiszen elődeinknek legalább annyira fontos volt a környezet, mint nekünk. Ebből a célból Nyíregyházán 1310-ben rendeltek ki utcainspektort. Működése nyomán alakult meg a városszépítő társaság. A környezetesztétikai bizottság tagjai felkérésre véleményt mondanak, tapasztalatok alapján javaslatot tesznek a megyei testületeknek. Nyíregyházán egyebek között például a Korona színezéséről a bizottság véleménye alapján döntöttek. Eddig négy településen tartottak kihelyezett ülést, s foglalkoztak a megyeszékhelyen kívül Nyírbátor, Vásárosna- mény, Mátészalka városképének formálásával, alakításával. Legutóbb Tiszavasvári- ba szólt a meghívó. Sulyok József tanácselnök a városi jogú nagyközség főterén készülő díszpark, a zsilip melletti erdő és a volt Dessewffy-kastély — ma a szakmunkástanulók kollégiuma — felújításához kérte a tanácsokat. A főtér új arculata ma még csak a tervrajzon fedezhető fel, de az máris látható: más jellegű szobor kívánkozik ide, a sétányok kialakításán is érdemes a tervvel szemben módosítani. Az erdő szép, jó lenne néhány fafajtával frissíteni. Sajnos, a Dessewffy- kastély átépítésénél több kártékony döntésre is felfigyeltek, , ezeket, remélhetően sike- | rül mielőbb jóvátenni! ör- i vendetes, hogy a településen elevenen őrzik a híres szülöttek — Pethe Ferenc, Vasvári Pál és Kabay János emlékét. Ez a tiszavasvári példa is igazolta, milyen fontosak ezek a jó szándékkal segítő ötletek. Mert tereinket, épületeinket reméljük', unokáink is látni fogják. (A szerk. megjegyzése: Jó a megyei bizottság, de az se lesz rossz, ha újabb városainknak saját „inspektoruk” lesz!) Baraksó Erzsébet JÓ START — HAGY PÉNZ Éjjel-nappal a borsóban Borsótenger az, amelyre rálátni, túl a Tiszán. Ha minden igaz, akkor ma 1984. június 17-én a legkorábban érő fajtát már rendre vágják és kombájnolják. Bán György a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet elnöke és Porkoláb Károly termelési főmérnök a betakarítást megelőző határszemlén csak részben elégedett. Azt mondják: — A májusi eső megtette a magáét, a borsó nagyon szép, sok a cső, csőben a szem, bő termés van kilátásban. De most már meleg és napfény kellene. Ami csapadékot a borsó kapott, azzal hetekig, a teljes betakarításig el lesz. TÖBB, MINT TAVALY Hát süssön a nap, tegyen a tiszadobiak kívánságára. De mit is érlel a föld, a fény a szemnek szép, vadregényes Hosszúerdőn, Bárányszegen és Telek határában? — Kétszáznyolcvan hektár most a borsó területe — ez kevesebb mint tavaly — így adta ki a tábla. Viszont Nem csalt a komputer! az elmúlt évben aszály volt, a legkorábban kombájnolt tábláról (70—80 hektárról) csak átlag 800 kilogrammos termést tudtunk betakarítani. Most mondjak nagyot? Idén szerényen számítva is meglesz a négyezer kilogrammos szemtermés. Ez öt mázsával több, mint a tervezett. A gazdálkodás egészét tekintve jó start lehet ez nekünk, nagy pénz. Jó gtart és nagy pénz! Az érthetőség kedvéért ez a kijelentés magyarázatra szorul. Egy több mint ötezer hektáros gazdaságban, ahol 1300 hektár a búza és van kukorica, takarmánytermő terület, van gyümölcs és nagy számú az állatállomány, az ágazatok részeredményeiből adódik az év végi nyereség. Hogy mekkora, az a borsótól is függ. A termelőszövetkezet elnöke zsebszámológépen gyorsan kimutatja: — Ha csak ötmázsás terméstöbbletünk lesz hektáronként borsóból, az anynyi mint közel másfélmillió forint. Ez tiszta pénz, ezt nem terheli más, csak a kombájnosok bére. De számoljunk úgy is, hogy 3500 kilogrammos termést terveztünk, ennek becsült árbevétele 26 ezer forint felett van, a nyereség hektáronként 6 ezer forint körüli lehet. BORSÓBA BÜJT LEHETŐSÉG Szó ami szó, a borsóban mint lehetőség, milliós nyereség rejlik. És ez ma már félig-meddig valóság. Azért félig, mert a bő termést be is kell takarítani, a zsenge borsószemeket a miskolci hűtőházba el is kell szállítani. Ez gépek és emberek dolga lesz. De ha már szóba került, hogy a többlettermés tiszta nyereség és csak a kombájnos bére terheli, vajon mennyire érdekelt (eléggé érdekelt-e) a kombájnos feladata maradéktalan teljesítésében? — A kombájnosok fizeté„Beérett a borsó, ha jó lesz az idő, vasárnap indulnak a gépek” — ez volt a véleménye a tiszavasvári határszemlén a vezető szakembereknek. (Fotó: Jávor László) Olvasótábor négy helyen Országos nyelvművelő találkozó Évek óta a nyári olvasótáborok jelentik sok gyermeknek — az iskola után — a kötetlen közművelődési programot és pihenést. A megyében négy olvasótábor nyitja meg kapuját a közeli napokban. Június 25-től Tiszado- bon az általános iskolai tanulókat fogadja az olvasótábor, majd folyamatosan nyitnak a többiek is. Az ib- rányi Tisza-parfon az úttörőtáborban általános iskolások táboroznak, a nyíregyházi Váci Mihály diákotthonban a tanyasi fiatalok, a sóstói KISZ-táborban a középiskolák irodalom iránt érdeklődő diákjai találkoznak. A táborok megrendezésének költségeit a népfront országos tanácsa fedezi az általa kiírt pályádat elnyerése alapján. Hozzájárul az olvasótáborok megrendezéséhez a KISZ, a TESZÖV és több üzem is. A táborok fő törekvése az esztétikai értékek megismertetése a résztvevőkkel — árnyalt formákban, és az együttgondolkodás, az irodalom, a művészet, az etika időszerű kérdéseinek elemzése. Honismereti tábor is megkezdi munkáját július 19-től, ahol középiskolások és pedagógusok egy-egy csoportja foglalkozik az időszerű honismereti kérdésekkel. Országos rendezésű nyelvművelő tábornak is helyet ad Sza- bolcs-Szatmár, július 2—7-ig rendezik meg Nyíregyházán a beszéd és magatartás kultúrával foglalkozó tábort a tiszántúli megyék számára. Előadás hangzik el a nyelv- művelés főbb kérdéseiről, az új nyelvi jelentések megítéléséről, az idegen szavak használatáról, a szép kiejtésről. Beszédművelési gyakorlatokon, szövegelemzési és szerkesztési gyakorlatokon csiszolják a táborozok ismereteit, akilk kiránduláson is részt vesznek. (Megnézik Vá- sárosnamény, Csaroda, Tar- pa, Tiszacséese, Szatmárcse- ke, Turistvándi nevezetességeit. Nonstap üzem Vaján Kedden kezdi meg folyamatos termelését a Nyíregyházi Konzervgyár nemrégiben elkészült vajai dobozüzeme. Az ötvenmillió forint értékű beruházás — a tervezést is beleszámítva — alig háromnegyed év alatt valósult meg, s ez napjainkban már önmagában elismerésre méltó.teljesítmény. A konzervgyárat kiszolgáló létesítmény azonban ennél is többet „tud” — mint a sikeres próbaüzemelés is bizonyította —, percenként 40 darab 3—5 literes fémdoboz elkészítésére képes. Az esztétikus külsejű, az élelmiszeripari termékeket tartalmazó csomagolóanyagok szigorú higiéniai követelményeinek megfelelő fémdobozokból az idén 2,5—3 millió darabot gyárt a vajai üzem. A következő években pedig e mennyiségnek a dupláját, ellátva a tőkés export szállítására alkalmas „edényekkel” az ország valameny- nyi konzervgyárát. se száz kilogrammonként hat forint. Ennyit kap akkor is, ha hektáronként egy tonna, vagy 4,5 tonna szemet csépel. Ha jó a termés, márpedig most jó, egy műszakban — hosszú műszak 12 órás — 450—500 forintot kereshet. Ez szerinte ösztönöz. Főként arra, hogy minél több jó minőségű szem kerüljön a pótkocsik rakterére ... A kombájnosok tehát elindultak és bő egy hónapig — ha eső, géphiba nem gátolja a munkát —, meg sem állnak. Bár nem mondták, de Zilahi Lajos, Unhanzer Albert, Zilahi Zoltán és Fazeka:s ,,,v a többiek nagy -kedvvel-dolgoznák majd, hiszen a bő termés nap mint nap jövedelmüket növeli. És most utaljunk egy hónapokkal ezelőtti riportra. Az volt a címe: „Komputer a mező- gazdaságban”. A borsóvetést megelőzően Tiszado- bon akkor arról beszélgettünk, hogy a sikeres termesztés alapvető része ma már a számítógépes programban van. A fajta megválasztásán keresztül a vetésen át a betakarítás menetrendjég mindent előre kiszámít a gép. Kérdés: igazolódott-e a gépi számítás? FUT AZ IFA MISKOLC FELÉ — Igen — mondja egyértelműen a termelési főmérnök. — Az ami a számító- gépes program haszna és lényege bejött. A betakarítási ütemben lesz némi elcsúszás, de ez nem a program hibája. Ki számított, vagy számíthatott ennyi csapadékra. Egy biztos, inkább késsen az aratás néhány napot és legyen nagy termés, mintsem minden percnyi pontossággal történjen kevés borsóval... Túl a Tiszán aratják a borsót. Kört kör után rónak a gépek és ha- Miskolcra indul egy-egy pótkocsis IFA, raklapján egyszerre 7—7,5 tonna borsószemet szállít. Ki tudja, hány adag borsó- leves, finom főzelék ez? Seres Ernő Megéri-e ráhajtani? Válaszol: Kovács Mihály, a nyíregyházi Hidrostop GMK tagja. — Ez nálunk nem lehet kérdés, mert ha nincs munkánk, nem is keresünk egy fillért sem. — Ha pedig van — legalábbis a köztudatban így él —, aránytalanul sokat vállalnak és lényegesen többet dolgoznak, mint a hagyományos szervezetű munkahelyeken ... — Tényleg ráhajtunk és van úgy, hogy naponta akár tizenkét órán keresztül fúrjuk a falat, de a határidő szorít, és abból nem futhatunk ki. Rövidebb időre és olcsóbban vállalunk, mint a konkurencia. — Nem látszik fiatal embernek, ez nagy megterhelés lehet. — Megterhelés? Nézze, én korábban anyagbeszerző voltam, és ott sem nyolc óra volt a munkaidő, sőt rendszeresen tizenegy-tizenkettő. Havonta ötezer kilométereket hajtottam szerte az országban, és az a stressz volt az igazi megterhelés, hogy a legtöbb helyen széttárt kar fogadott: ez sincs, az sincs, semmi sincs, itthon pedig úgy éreztem, miattam áll a gép. Ötvenhat éves vagyok, de bírom a fúrót és jobban érzem magam, mint akkor. — Nem a magas jövedelem a hajtóerő? — Nem keresek annyit, mint a kívülálló gondolná. Az biztos, hogy a régi öt és félhez képest az átlag tizenkétezer forintom megvan havonta, de aki irigyli tőlem, annak máris odaadom a fúrót, próbálja meg! Ügy érzem, ez a pénz arányban áll azzal a munkával, amit elvégzek, ezért nyugodt szívvel veszem fel. Szeretem csinálni. Tíz év garanciát adunk és így nagyon lelkiismeretesen kell dolgoznunk. Hatalmas sikerélmény, amikor egy-egy pincéből napok alatt örökre eltüntetjük-a vizet. — Meddig csinálja? — A hatvanadik születésnapomig, egy percig se tovább. mm i mindenből tudunk Iwfm viccet csinálni. Ol- *9 vasom a humoros hetilapot, s egy glosszából a következő vicc bukkan elém: Egy amerikai rakétatámaszpont vezérlőtermébe berohan a parancsnok. — Ki volt az az idióta, aki megnyomta a gombot? Nem azért a vacak Hollandiáért, de vagy lesz itt rend, vagy nem! Nagyon jó vicc. Ízlelgetem, stilizálgatom. Elképzelem, hogy fogom elmondani. Egyébként nem vagyok nagy viccmesélő. Csak az igazán frappáns vicceket őrzöm meg és adom tovább. (Nem azért a vacak Hollandiáért ...) A második felét bőví- teném egy kicsit, valahogy így: de vagy lesz rend az én parancsnokságom alatt, vagy világgá zavarom az egész bagázst! Nem tudom miért szorít itt elől valami. Orvos barátom mondta, hogy erre ügyelni kell. Ha ott szorít... Egyébként csöndes délután van. Végre igazi nyáridő. (Nem azért a vacak nyáridőért...) Kár bővíteni a viccet. A poén Hollandia. Ha ez elcsattant, gyorsan be kell fejezni. Tehát a parancsnok így mondja, röviden: de rendnek kell lenni. Hányszor hallottam én már ezt a megfellebbezhetetlen mondatot: RENDNEK KELL LENNI! (Nem azért a vacak rendért...) Aminek a titkát — én, a született rendetlen — soha nem tudtam megfejteni. Ismerni vélem a szavak rendjét, az értelmét, a gondolatokét, bár néha ügyetlenül fölborogatom őket. (Ki volt az az idióta, aki megnyomta a gombot?) — Vagy lesz itt rend uraim, vagy világgá zavarom az egész bagázst! — mondja a parancsnok. Rend önmagáért? Nem Hollandiáért? Egyre rosszabb ez a vicc. Elmondhatatlan. Kisfiam, aki foglalkozására nézve fehérvári kapitány, itt hasal mögöttem a szőnyegen és kockavárat épít. Én meg írok, s közben számláló-szerkezeteket hallok kattogni. Nyolc... hét.. hat... öt... négy ... (Ki volt az az idióta...) ombokat látok. Meg- a m nyomható gombpk- ** kai teli műszerfalakat. Benyit a parancsnok: — NEM AZÉRT A VACAK KOCKAVÁRÉRT! Forog a föld alattam. Rajta vagyok. Mester Attila
