Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. június 17. r HÉTFŐ: Az űrfegyverkezés leállítását sürgette Konsztantyin Csernyenko amerikai lapok számára adott nyilatkozatában — V „Fekete hétfő” Bejrutban, száz halottal — Indiában folytatódnak a szikh zavarsások. KEDD: Genfben megkezdi nyári ülésszakát a leszerelési bizottság — Az ENSZ főtitkárának közel-keleti körútja — A kínai kormányfő Rómában, a honvédelmi miniszter Washingtonban tárgyal. SZERDA: Csernyenko válaszai a Pravda hasábjain, a hetek londoni értekezletével kapcsolatosan — Enrico Berlinguer temetése Rómában. CSÜTÖRTÖK Moszkvában a hosszú távú együttműködési fejlesztésről szóló nyilatkozat, valamint a béke megőrzéséről és a gazdasági kapcsolatokról szóló deklaráció elfogadásával véget ért a KGST csúcsértekezlete, Kádár János találkozója Konsztantyin Csernyenkóval. PÉNTEK: Szavazás az MX-rakétákról, Reagan sajtóértekezlete — Vietnami csapatkivonások Kambodzsából — Választások az Európa Parlamentbe a Közös Piac tíz országában — Trudeau kanadai kormányfő lemondása. SZOMBAT: Tárgyalások a részleges tűzszünetről Irak és Irán háborújában — Határincidens Marokkó és Algéria között — Tüntetések Chilében. ] Moszkvában kedden délelőtt megkezdődött a KGST-tagországok gazdasági csúcsértekezlete. Képünkön: a tanácskozás ülésterme. Á hét 2 kérdése O Hogyan fogadták a szocialista országok új kezdeményezéseit? A KGST moszkvai csúcsértekezletének háromnapos tanácskozá-* sa nyomán két, fejiiflütfííl Jelentős okmány látott napvilágot: a hosszú távú gazda- sági-műszaki-tudományos együttműködésről szóló nyilatkozat, valamint a béke megőrzéséről és a gazdasági kapcsolatokról kiadott deklaráció. A két dokumentum természetesen elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz, hiszen a békés környezet egyúttal a gazdasági fejlődés, a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok legfontosabb feltétele. A tíz szocialista ország ezért ítélte el a fegyverkezés kiszélesítését és egyben hitet tett a normális politikai és gazdasági kapcsolatok szükségessége mellett. Ilyen napirend lehetne az együttes erőfeszítés az űrfegyverkezés megállítására és megakadályozására. Sajnos tény, ‘hogjr a kozmikus enyhülés i§ á múlté, ma kevesebbet említik az 1975-ös közös szovjet—amerikai Szojuz —Apollo repülést s több szó esik a fegyverkezési verseny kiterjesztéséről a világűrbe. Látszólag a tudományosfantasztikus irodalom régiójáról van szó, valójában egyre földibb témáról. Az űrfegyverkezés különböző módozatai (a műholdelhárító eszközök bevetése, s a másik fél kozmikus objektumainak megsemmisítése; a földi célpontokra irányuló fegyverek elhelyezése és tárolása a kozmoszban; rakétaelhárító rendszerek kiépítése az űrben, például lézerágyuk fel- használásával) ma még nehezen felmérhető veszélyekkel és következményekkel járhatnak. Egyrészt a fegyverkezési verseny minden eddiginél költségesebbnek tűnő és sok ismeretlen veszélyt hordozó ágazatáról van szó. Másrészt az űrbéli felderítő eszközök (műholdak) jelentették azokat a nemzeti ellenőrzési eszközöket, amelyeken a SALT-fo- lyamat kontrollja is alapozódott. Lehetséges kikapcsolásuk tehát fenyegeti a még érvényben lévő fegyverzetkorlátozási egyezmények életben tartását is. Harmadszor: az új rakétaelhárító rendszerek drámai módon felgyorsíthatják az „ellenra- kéta-versenyt”. Csernyenko másik nyilatkozata, amelyet amerikai lapok számára Sdott,~'a kozmosz, s ezzel együtt a Föld békéjének jegyében fogant: Az űrfegyverkezés olyan terület, ahol léphet a világ, mielőtt még megkezdődne a fenyegető folyamat. A Szovjetunió kész erre, tárgyalási fórum is kínálkozik, akár bilaterális keretek között, akár az újrakezdődött genfi leszerelési bizottságban. A nyugati hatalmakon, mindenekelőtt az Egyesült Államokon a sor, hogy a szavaknak végre tettek adjanak hitelt. O Jelenthet-e változást a részleges tűzszünet az öböl háborújában? Korlátozott tűzszünetről van szó: Irak és Irán egyaránt elfogadta, hogy tartózkodik a polgári célpontok támadásától, bombázásától. Természetesen minden lehetőséget üdvözölni kell, amely enyhíti a két ország lakosságának veszteségeit és szenvedéseit. A realitásokhoz tartozik azonban, hogy ez a tűzszünet még nem jelenti a háború végét, sem a szárazföldön, sem az öbölben. (Igaz, kezdeményezések történtek, hogy ne érje támadás a kereskedelmi hajókat, de még nem tisztázódott, hogy ez miként egyeztethető össze a kölcsönös blokáddal, s egyáltalán, mit jelent a kizárólag polgári célpont fogalma.) A megállapodás korlátozottsága ellenére reményt- keltő lehet, hogy a negyvenöt hónapja folyó háborúban elsőízben jutott valamilyen egyezségre a két fél. A szocialista diplomácia aktivitását jelzi, hogy a KGST- értekezlettel egyidőben két Csernyenko-nyilatkozat látott napvilágot, az SZKP főtitkára, szovjet államfő a hét fejlett tőkés ország londoni konferenciájával kapcsolatban fejtette ki véleményét a Pravda hasábjain s az űrfegyverkezés megakadályozását sürgette egy amerikai lapok számára adott interjúban. Washingtonban is, Moszkvában is beszéltek a héten egy szovjet—amerikai csúcs- értekezlet lehetőségéről. Reagan sajtóértekezletén érintette a témát, ha nem is egészen önkéntesen: legalább féltucat újságíró feszegette udvariasan, de határozottan a kérdést, miért nem tesz az elnök a feszültség enyhítése céljából konkrét és őszinte lépéseket a Szovjetunió vezetőivel való találkozóra. A válasz homályba burkolta a lényeget, egy jelenlevő tudósító kevéssé diplomatikus megjegyzése szerint, az elnök mellébeszélt... A szovjet fővárosban, a KGST-ér- tekezlet alkalmából rendezett sajtófogadáson kifejezték a Szovjetunió elvi egyetértését á csúcstalálkozókkal kapcsolatban, de értelemszerűen hozzáfűzték: a legmagasabb szinten is valódi tárgyalásokra van szükség. Tehát konstruktív és realista megközelítésre olyan témákban, ahol lehetséges a megállapodás, a kölcsönös érdekek figyelembe vételével. 29. — Szilvia álmodozott, de nagyon is ésszel próbálta csinálni a dolgokat. Ipari tanuló korában a munkaügyissel volt jóban, később a kátéesz elnökhelyettesével. A munkájának híre volt, rengeteg kuncsaft kereste meg. — Nem voltak művész ismerősei? Filmesek? — Nem tudok róla. Pedig nekem majdnem mindent elmondott. Talán arra is kellettem neki. Lelki szemetesládának. A fiú közönye szomorúságra váltott át. Kocsis százados elgondolkozva nézte. Az előző nyomozás során, amikor az Orsi Szilvia ügy végül is kátyúba került, a gitáros valahogy kimaradt. Rengeteg embert hallgattak meg, semmitmondó vallomások hangzottak el, és jó alibiket igazoltak. — Hol volt, amikor Szilviát meggyilkolták? — Szóval most engem gyanúsítanak? — mosolygott gúnyosan a fiú. — Nincs gyilkos, hát szerzünk egyet? — Ne legyen cinikus — váltott át szigorúbb hangra Kocsis —, ez csak kérdés volt, sok embernek feltettük. Maga azok közül való, akik érdekes módon nem jelentkeztek Szilvia halálhírére. — Szilvia dobott engem — a gitáros ingerülten járkálni kezdett, szemmel láthatóan nem érdekelte a heverőn fekvő lány álma. — Azt mondta: most voltam nálad utoljára ... — És maga nem kérdezte miért? — Nem. Elutazik — azt mondta. Őszintén szólva nem hittem. Gondoltam, talált egy jobbat. Vagy csak cukkolni akar. — Mikor tudta meg, hogy Szilviát megölték? — Az újságban láttam a fényképét. Nem jelentkeztem. Baj? Megállt, kihívóan nézett a századosra. — Most letartóztat? A rendőrtiszt felállt. Farkasszemet nézett a gitárossal. — Nem. De azért azt tanácsolom, gondolkodjon. Hátha eszébe jut valami más is. És ha lehet, maradjon a városban. — Tud jobbat? — kérdezte a fiú, és reménytelenül legyintett. — A lehetőségeim, hogy úgymondjam, minimálisak. Kocsis százados, maga sem tudta miért, nem gyanúsítja a gitárost. Talán mert Máté sem tette, és Kocsis elfogadott minden teóriát tőle. Máté, hiába titkolta, — már összekötötte Halasi Viola és örsi Szilvia ügyét. Akkor is, ha a két lány úgy különbözött egymástól, mint a tűz és a víz. Vajon ki volt az, aki a szelíd,- szolid Viola és a semmitől vissza nem riadó Szilvia nyelvén egyaránt értett? És valójában, mi az, ami a két lányban, a két ügyben azonos. Ezekre a kérdésekre még nem találtak választ. O Tormás főhadnagy a hullá- mosi művelődési otthon egyik szobájában ült, körülötte fiatalok. Farmernadrágos fiúk, bodorfrizurás lányok — a színjátszó együttes tagjai. Violáról beszélgettek. Szinte mindegyikük dicsérte. Ügy tűnik, szerették. — örültünk a szerencséjének — mondta egy pattanásos fiú, aki sokdioptriás szemüveget viselt. — Tudja, ritkaság, ha valakinek sikerűi. (Folytatjuk) Hatvanöt éve kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot Történelmi esemény színhelye volt hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1919 június 16-án a felvidéki Eperjes: itt kezdődött — déli fél egy órakor — a kelet-szlovákiai terület párt- és szakszervezeti képviselőinek, a helyi munkás- és paraszttanácsok tisztség- viselőinek részvételével a népgyűlés, amely ünnepélyes nyilatkozatban mondta ki: „ ... Az imperialistáktól megtisztított szlovák földön a mai napon megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság, amely természetes szövetségesének tekinti diadalmas testvéreit, az orosz és a Magyar Tanácsköztársaságot, és a nemzetközi proletariátus oltalma alá helyezkedik.” Mint ismeretes, 1918 októberében alakult meg a Csehszlovák Köztársaság, melynek polgári-kispolgári vezetői a csehek és a szlovákok jogos nemzeti törekvéseinek, független állami létüknek, megvalósítását vállalták. Az első világháború végén kibontakozott forradalmi mozgalmakban azonban a dolgozó tömegek nemcsak nemzeti célkitűzéseikért harcoltak, hanem szociális helyzetük javításáért is. 1918 végén, 1919 első hónapjaiban erőteljes munkásmegmozdulásokra sztárjkokra került sor, s többfelé munkástanácsok alakultak, Szlovákiában pedig helyenként — átmenetileg — a munkásság vette át a hatalmat. Az antantra támaszkodó cseh és szlovák polgárság lassan konszolidálódó uralmát a ploretárforradalom magyarországi győzelme újabb megpróbáltatásnak tette ki. Ezért a csehszlovák kormány, amelynek csapatai már a szovjet hatalom megdöntésére indított intervencióból is jelentős részt vállaltak, április 27-én szintén támadásra indította csapatait. A támadást visszaverő és ellentámadásba lendülő magyar csapatokkal együtt mentek a Budapesten szervezkedő csehszlovák kommunista szekció megbízottjai is. A szlovák községekben létrehozták a pártszervezeteket és segítették a direktóriumok megalakítását, amelyek — átmenetileg — a munkáshatalom helyi képviseletei lettek. Napokon belül megszervezték a tanácsválasztásokat is, s ezeken bebizonyosodott, Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot. hogy a felszabadított szlovák területek dolgozói igenük a tanácsrendszert. A június 16-i eperjesi gyűlés ideiglenes forradalmi végrehajtó bizottságot választott, s ennek első ülésén megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsa; gerincét a föderáció csehszlovák szekciójának vezetői alkották, elnöke Antonin Janousek lett. Kihirdették az állampolgárok nemzetiségi különbség nélküli egyenjogúságát. Kidolgozták a tanácsköztársaság alkotmányát. Rendeleteket adtak ki a dolgozók helyzetének megjavítására, s gondoskodtak élelemmel, valamint ruhával való ellátásukról is. Tervbe vették az iskolák államosítását, a nyolc általános iskolakötelezettség bevezetését stb. A Szlovák Tanácsköztársaság sajnos mindössze három hétig állt fenn. Amikor nyilvánvalóvá vált, hagy a magyar Vörös Hadsereg — az antant követelésére — visz- szavonul a kijelölt demarkációs vonal mögé, a szlovák forradalmi kormányzótanács kénytelen volt végül úgy dönteni, hogy fegyveres egységeivel ő is visszavonul a Magyar Tanácsköztársaság területére. A Szlovák Tanácsköztársaság történelmi szerepének, helyének meghatározása körül már sok vita folyt és folyik napjainkban is. Az azonban vitathatatlan tény, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság olyan szlovák szocialista állam alapjait vetette meg, amely a Magyar Tanácsköztársaság szövetségese kívánt lenni, s amelynek határait az önrendelkezés alkalmazásával szándékoztak megvalósítani. S bár nem volt hosszú életű, nagy történelmi jelentősége, hogy először deklarált olyan elveket, amelyekre a ma felépülhet. Olyan szlovák, cseh, magyar és ukrán dolgozók közös internacionalista műve volt, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméitől és a Magyar Tanácsköztársaság példájától föllelkesülten elhatározták: a társadalom, szocialista építésének útjára lépnek. * ír. L.
