Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

1984. június 16. ^ Olosón, gyorsan, csinosan Ruhatár a Pramóból (J. J. felvétele) Marika a varrógép náellett — El sem tudom mondani, mennyi bosszúság ért már, ha ruhát akartam vásárolni akár a családnak, akár magamnak. Szinte sosem kaptunk megfelelő méretű holmikat. Havacs Jánosné mindezt nem annyira panaszként mondja, mi­vel megtalálta a lehető legegy­szerűbb és legolcsóbb megoldást a család öltöztetésére. Megtanult szabni-varrni, így aztán a fehér­neműk és kabátok kivételével mindenféle ruhaneműt maga ké­szít a famíliának. — Nem lesz neked kitartásod ahhoz, Marikám! Jobb, ha el sem kezded. Ezt mondták édesanyám- ék, mikor elatároztam, hogy be­iratkozom egy szabó-varró tan­folyamra. Nem is nagyon lázad­tam a véleményük ellen, meg­értettem őket. A nővérem ugyan­is amilyen nagy lelkesedéssel kezdte a varrni tanulást, olyan hamar el is ment a kedve tőle. Így aztán évekig várnom kellett rá, hogy megtanuljak ruhát ké­szíteni. Egészen addig, míg férj­hez nem mentem, s meg nem született az első kisfiúnk. A gyes alatt iratkoztam be a Móricz művelődési házban egy tízhóna­pos tanfolyamra. Azóta ritkán van olyan nap, mikor ne ülnék le a gép mellé. Ruhák, szoknyák, blúzok, gyer­mekholmik, férfinadrágok, s fel­sorolni sem lehet, mi minden került már ki Marika varrógépe alól. Mindezt úgy, hogy közben családanya és dolgozó nő: cso­portvezető a Nyíregyházi Kon­zervgyárban. Sőt, még tanul is. Most harmadikos a közgazdasági szakközépiskola esti tagozatán. — Még sosem számítottuk ki, hogy mennyit, de az biztos, hogy sokat megtakarítunk a varrással. A fiúk pillanatok alatt kinövik a holmijaikat. Nem szólva pél­dául a női ruhák árairól. Akár varratnék, akár készen vennék magamnak egy-egy új darabot, nem úsznám meg a vásárlást ezer forinton alul. Inkább ma­gam készítem el, amire szüksé­günk van. Rendszerint divatla­pokból dolgozom: a Burdából, a Pramóból. Ezek az újságok jár­nak a .vállalati könyvtárba. On­nan szoktam kölcsön kérni, vagy ismerősöktől. Gyakori az is, hogy végigjárom a konfekció­boltokat, sőt a butikokat is. De sosem vásárolok, hanem csak nézegetek: mi az új divat, mit varrják legközelebb. Nyíregyháza méteráru boltjai­ban, áruházaiban már ismerős­ként üdvözlik az eladók Mari­kát. Rendszeresen vásárol — de mindig csak jó minőségű, nem túl drága anyagokat. — Selyemjersey, szövet, kék­festő — sorolja kedvenc anyaga­it a fiatalasszony. — Ezeket ked­velem, mert tartósak, könnyen kezelhetők és könnyen szabha­tók, varrhatók. Selymet például nem szívesen vásárolok, mert nehéz dolgozni vele. Csúszik, így aztán dupla energiába kerül ru­hát készíteni belőle, mint mond­juk trikó anyagból. Kattog a varrógép: mint egy nyaklánc gyöngyei, úgy sorakoz­nak az apró öltések a készülő ruhán. Szépen, gyorsan dolgozik Marika. Nem csoda, hogy sok­szor rokonok, ismerősök is meg­kéri]?: készítsen el egy darabot számukra. — Nekem hobbi a varrás, így ha jut rá időm, szívesen dolgo­zom másoknak is. De azt nem tudnám elképzelni, hogy ezzel a munkával keressem a kenyere­met. Itthon varrogatás közben föl-fölállok, elkészítem a vacso­rát, váltok pár szót a gyerekek­kel. A férjem amit tud, segít is. Ha magamnak varrók, ő jelöli meg, hol kell még igazítani a holmin, hogy igazán csinos le­gyen. s az alakra igazítás bi­zony nem könnyű feladat. Főleg azért, mert én a hagyományos vonalú: karcsúsított, bő aljú mo­delleket kedvelem. Szerintem nekem ez a vonalvezetés áll a legjobban. Zsebkendőnyi helyen, a kony­ha sarkában rendezték be Mari­ka „műhelyét”. Ha a házaspár álma valóra válik és sikerül na­gyobbra cserélni a másfélszobás lakást, akkor tágasabb hely lesz majd a varráshoz is. Házi Zsuzsa Otthon elkészíthető Kismamaruhából — blúzon A kilenc hónap múltán nem tudjuk, mit is kezd­jünk a kismamaruháink­kal, amelyekből, ha tovább hordanánk övvel a derekán, összeszorítva — akkor is messziről „kiabálna”, hogy kismamaruha. Átszabni, újra varrni, — hosszadal­mas, és nem biztos, hogy megéri a pénzt és fáradtsá­got, hacsak nem nagyon ér­tékes anyagból készült ere­detileg. Ä most nagyon di­vatos bő blúzon kevesebb fáradtságot kíván. A rajz szerint csípő alatt vágjuk el a ruhát, és hajtsuk vissza egy darabon úgy, hogy el- i férjen benne egy szalag, amivel összehúzható. Ezt a szalagot elkészíthetjük^ a ruha aljából kiszabott pánt­ból — ott a legbővebb ugyanis a ruha. — Szűk szoknyához vagy nadrághoz hordhatjuk az immár telje­sen új ruhadarabunkat. Szö­veg és rajz: Pálffy Judit ♦ Vásárol a gyerek Nagy segítséget jelent a szü­lőknek, ha elküldheti a gyerme­ket a boltba. De amíg a kicsi megtanul önállóan vásárolni, sok türelmes oktatásra van szüksége. Először játékos módszerrel, a vásárlás fogalmával kell őt meg­ismertetni. Erre játékkal lehet a gyerme­ket rávezetni. Az édesanya (pél­dául főzés közben) kéri a gyer­meket, hozzon az üzletnek kine­vezett játéksarokból kenyeret, lisztet, felvágottat. Még jobb a játék, ha egy kis kosárkát is ad neki. Készíthetünk fehér karton­ból kivágott játékpénzeket, ame­lyekkel megismertethetjük a gyermekkel a pénz vásárlóérté­két. A gyermek szívesen ismer­kedik a papírra írt számokkal, és lassan mérlegelni tudja, hogy mennyi pénzért, mit lehet venni. A vásárlási játék jó alkalom arra is* hogy takarékosságra ne­veljük a gyermeket. Adunk egy bizonyos összeget, de figyelmez­tetjük, hogy ennek két napra elégnek kell lennie. Ne költse el egyszerre. így olyan fogalmakkal ismerkedik meg, amelyeket hasz­nosíthat, ha már zsebpénzzel rendelkezik majd. Ha a játékból valóság lesz, és a boltban vásárol, szüksége van édesanyja -útmutatására. Ha a kicsi édesanyja felügyelete mel­lett megtanul önállóan vásárol­ni, elküldheti egyedül is az üz­letbe. Ehhez azonban az is szük­séges, hogy megtanítsuk őt arra, hogyan kell biztonságosan köz­lekedni, útkereszteződéseknél át­menni stb. A gyerek nevelése szempontjá­ból nagyon fontos, hogy ne bíz­zunk rá erejét és szellemi képes­ségét meghaladó feladatokat, mert a túlterhelés belső feszült­séget okoz. Ez elveszi a kedvét a vásárlástól, amit a gyermek csak játéknak tekint, ha nem kell nehéz kosarat hazacipelni, vagy bonyolult vásárlási feladat­nak eleget tenni. Ha a vásárlásnál valamit el­felejt, ne szidjuk össze türelmet­lenül. Ha őszinték vagyunk ma­gunkkal szemben, belátjuk, hogy mi is számtalanszor elfelejtünk valamit megvásárolni. Inkább küldjük el a gyermeket még- egyszer azért az áruért, amit el­felejtett. így „saját kárán” meg­tanulja, hogy jobban odafigyel­jen, mit kell vásárolni. Nem jó nevelési módszer, ha a vásárlásnál visszamaradt össze­get, jutalomként a gyermeknek adjuk. Ha a pénzbeli jutalmazás­sal akarjuk őt a vásárlásra szok­tatni, vásárlókedvét növelni, na­gyon helytelenül cselekszünk. Ezzel ugyanis a gyermek anya­gias életszemléletét segítjük ki­fejlődni. Végül már csak azért jelentkezik, hogy ö szeretne vá­sárolni, mert pénzt akar szerez­ni a megmaradt forintokból. Előfordulhat az is, ha nem ma­rad pénz a vásárlásból, akkor tartja a markát a jutalomért. Ha a gyermek magatartásába be­épül a játékosan megkezdett majd természetes családtagi kötelesség­ként kezelt vásárlási teendő, ak­kor ő sem vár érte külön di­cséretet, vagy anyagi jutalmat. Természetesnek veszi, hogy a családi közösségben ő is vállal valamit a háztartás vitelével kapcsolatos munkából. F. K. A tavaszi konyha m SAJTOS RAKOTT ZOLDSÉC Hozzávalók: 1 kg zöldség, (zöld bab, sárgarépa, spárga, karaié bé, kelbimbó, vagy karfiol) dkg vaj, 3 dl tej, 3 dkg liszt, dl tejföl, 15 dkg reszelt parme zán ízű vagy edami sajt, I evő kanál olaj, só. Bármelyik fent felsorolt zöld ségből készíthető, de süthetjül vegyesen is. A zöldséget meg­tisztítjuk, ha kell eldaraboljuk és sós vízben puhára főzzük majd levétől lecsorgatjuk. A lisztből a tejjel meg a vajjal be- samelt főzünk (tej helyett főz hetjük a zöldség főzővizéből is) a tűzről levéve a tejföllel elke­verjük, és hozzáadunk 10 dk{ reszelt sajtot. A főtt zöldféle felét kiolajozott tűzálló tálrí fektetjük, rásimitjuk a mártás felét, erre ismét zöldség jön és befedjük a mártással. Meg­hintjük a maradék sajttal és e sütőben megsütjük, de nett pirítjuk túl barnára, nehogs tetején a sajt • megkesered­jen. SAJTOS RAKOTT KEL. Hozzá­valók: 1 kg kelkáposzta, 25 dkg főtt füstölt hús, 10 dkg főtt rizs, 5 dkg vaj, 2 dl tejföl, 1 tojás- sárgája, 10 dkg reszelt parmezán, vagy edami sajt, só, késhegynyi reszelt szerecsendió. Megtisztít­juk, cikkekre vágjuk a kelt, és sós vízben megfőzzük, majd le­vét lecsepegtetjük. Kivajazunk egy mély tűzálló tálat, aljára fektetjük a kel felét, erre las­kára vágott főtt füstölt húst te­rítünk, és befedjük főtt rizzsel. Tetejére rakjuk a maradék kelt, leöntjük a tejföl meg a tojás­sárga keverékével, amelyet a sajt felével meg csipetnyi reszelt szerecsendióval ízesítettünk. Te­tejére szórjuk a maradék sajtot, és a sütőben addig sütjük, amíg szép rózsaszínű nem lett. Amikor a rúzs zöld volt Á kozmetika történetéből A szépség elérése, megtartása ősidők óta vágya az emberiség­nek. Már a kőkorszakbeli bar­langrajzokon is jól láthatók az arcfestékek nyomai, sőt szőrté­pő csipeszre is bukkantak a ré­gészek. Hogy honnan származik a koz­metika, nem tudjuk pontosan, de valószínűleg Ázsiában használtak először szépltőszereket. Téves az a közhiedelem, hogy a XX. szá­zadbeli Coty illatszergyáros ta­lálta fel A CSÓKALLÓ RŰZST. Kínában több ezer évvel ez­előtt már ismerték: a Ming-di­nasztia idejében az udvarban élő hercegkisasszonyok már olyan ajakfestéket használtak, mely megszáradás után nem hagyott nyomot maga után. Ennek a spe­ciális rúzsnak eredetileg zöld színe volt, azonban a nedvesség — csók — hatására a rúzs piros­ra változott. (A főúri családok nyilván így ellenőrizték leánya­ikat.) Indiában a gazdag nőknek tel­jes szépítőszerkészletük volt (ke­nőcsök, púderek, festékek, illat­szerek stb.), és ezek a fésülködő­asztalra kerültek. A legtöbb koz­metikai cikket a kurtizánok vá­sárolták. ök népszerűsítették az emberi testnek illatos olajokkal való bedörzsölését is. A mosusz, mirrha, fűszerkivonatok, virág­illatú folyadékok is innen szár­maznak. A bráhmin nők a szépítkezést a művészetek között tartották számon. A távol-keleti szigetvi­lágban, Ausztráliában is hasz­nálták a test- és arcfestékeket, de megtaláljuk ezeket MEZOPOTÁMIA ÖSLAKÖINÁL, sőt. Amerika indiánjai között is. A 3000 éves Gilgames-eposz, az aszír—babilóniai őskorszak mon­dája felsorolja az akkor használt szépítőszereket (festék, kenőcs, illatszerek stb.) is. Egyiptomban 6—8 ezer éves em­lékei vannak a kozmetikának. Sakkarában például egy 3200 éves szekrénykét találtak a régé­szek egy sziklasírban: ebben 30 fiók volt, mindegyik fiókban más-más szépítőszerrel. Már az 1. és 2. dinasztia idejében jól ismerték a gyógynövényeket, ezek kozmetikai titkait, gyógy- hatását. Az előkelő nők számára alabástromból való tégelyeket gyártottak. A görögök ÓLOMPORRAL KEVERT PÚDERT használtak, ilyeneket tettek tar­tóban hálottaik mellé is. Is­merték a kakukkfüves, mentás, majorannás kenőcsöket is. Nemcsak a nők kedvelték a szépítőszereket, hanem a férfiak is. A római Ovidius például egyik költeményében arra hívta fel a nőket, hogy igyekezzenek a szépítkezésben a férfiakat utol­érni. A férfiak halántékukat ké­kes színűre festették, szemöldö­küket fekete festékkel meghosz- szabbították, s használtak illat­szereket és púdert is. A für­dőkben folyt a kozmetikázás is, melyekhez messze földről hoz­ták a szükséges anyagokat. Ez igen sokba került, ezért időnkint tilalom volt ezek behozatalára Ró­mában. Persze, ha a császár ma­ga is használta ezeket, mint például Néró, akkor felfüggesz­tette a behozatali tilalmat. Fel­jegyezték, hogy Néró egyik, ke­gyencnője három hétig ült meleg vízben, kigöndörített hajfürtök­kel, hogy szőke haját aranyfes­tékkel vonják be. így akarta Néró figyelmét magára felhívni. Divatos volt a rómaiaknál A SZAMÄRTEJBEN VALÓ FÜRDÉS, amitől a nők bőrük megújulását várták. Ovidius egyik munkájá­ban részletesen leírja a szépítö- szerek használatát és hatását, az érzékek ingerlésére való illatok célszerű hasznosítását. Az ókori szépltőszereket a kö­zépkori Európában kevésbé használták, később azonban nép­szerűekké váltak, annyira, hogy például XIV. Lajos kedvese, Pompadour asszony a XVIII. század közepe táján évente egy jól felszerelt, nagy uradalom árát költötte el ezekre. A magyar főnemesi családok házi patikáiban is volt rózsavíz, menta, sárgaviola, illóolajok tö­mege, gyógynövények, melyeket a családok nőtagjai szépségápo­lásra használtak. Ma megnövekedett a szépség- ápolás forgalma, jelentősége. A kor felfogása szerint mindenki­nek joga van szépnek lenni, és ehhez minden eszköz rendelke­zésre áll. A kozmetikai szalonok orvosi ellenőrzés alatt állanak, vitaminpakolások, illatszerek, természetes anyagok mellett ja­vasolják a testmozgást is, mert a sport segíti az egészség megtar­tását, és a szépség megőrzését. R. J. A mai nő szépítőszer-arzenálja KM HÉTVÉGI melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents