Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
1984, június 2. dr. Péli-Toóth Sándor bírósági elnökkel Kedves Dohanics László! Remélem, nem vádol meg e levél láttán a manapság oly divatos „lépcsőházi effektussal”, hogy nekem is csak a lépcsőházban, már távozás után jutnak eszembe a fontos dolgok, amelyeket a megbeszélésen kellett volna elmondani. Nem, nem akarom megváltoztatni a közösen kialakított véleményt, csak éppen továbbgondolni azt is, amit a hétvégi interjú készítése közben — a konkrét témától kicsit elkalandozva — érintettünk. Teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy nincs könnyű helyzetben manapság az, aki társadalmi munkát szervez. Sok fejtörést okoz a különböző társadalmi szervezetek vezetőinek — köztük önnek, mint az egyik tudományos egyesület megyei titkárának is —, hogy sokan távolmaradnak a különböző rendezvényektől, mondván: nincs idejük. Mintha jelentős átrétegzödés menne végbe mostanában a szabad idő felhasználásában. Persze nem ez a jelenlegi az első ilyen szakasz. Előbb a hobbikertek időszaka, később a vikendházépítések megszaporodása tette próbára a társadalmi munka révén boldoguló tudományos egyesületek és más szervezetek összetartóképességét, fejlődését. Most az újabb hullám — a gazdasági munkaközösségek, polgári jogi társaságok képében — a jelentős plusz pénzek megszerzésével függ össze. Kitűnő felkészültségű műszakiak és más szakemberek cserélik fel rendszeres, nagy ösz- szegű jövedelmekre azt a társadalmi munkát, amelyeket jó néhányan hosszú ideje végeztek már — a maguk örömére, a megye, a város, a munkahely boldogulására. Szerintem igaza van önnek, amikor most „az egyik szemem sír, másik meg nevet” szólásmondással jellemzi a helyzetet. Hiszen a gmk a legtöbb helyen nemcsak egyéni, vállalati, hanem nép- gazdasági hasznot is hoz (vagy hozhat), s egyes jól képzett műszaki szakemberekre pedig ugyancsak ráfér a pluszkereset, mert az alapfizetések ma sok esetben nem tükrözik kellőképpen a munka társadalmi szintű elismerését — bizony, szükség van a „mellékes”-re. Beszélgetésünk után még többször eszembe jutott, hogy a nyilvánvaló gondok ellenére ön mégsem a panasz- szal kezdte, hanem mai és jövendőbeli lehetséges eredmények, sikerek felvázolásával. Tudom, jól informált, s alapos oka van arra, hogy elkeseredés helyett inkább magasabb fokozatra kapcsoljon. Hiszen az illetékes országos vezető testületek már dolgoznak a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésén, s ez a közösségért többet vállalóknak kedvez. Mert feladat lesz bőven, a gazdasági életben gyorsítani kell a műszaki fejlesztést sokszor kevesebb anyagból kevesebb energiával kell több és jobb terméket előállítani. Persze az is igaz, hogy „mindenki a piacról él”, s a legjobb terveket is jobban kell indokolni, ha ma a korábbinál rendre nehezebben — több, néha jelentős plusz, „maszek” munkával — sikerül tartani a család megszokott élet- színvonalát. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet egyik napról a másikra gyökeresen nem változtatható meg. Ám bizonyos jövedelmi arányok — és éppen a fő munkahelyeken, munkaidőben teljesített jó minőségű, kvalifikált munka javára — a közeli jövőben változni fognak. Már megszületett a politikai állásfoglalás: a vállalatoknál mielőbb lehetővé kell tenni a kimagasó teljesítményt nyújtó dolgozók nagyobb anyagi megbecsülését, s azt, hogy a mainál nagyobb bérkülönbség is legyen az átlagot meghaladó és az átlag alatti teljesítményt nyújtók között. Ügy gondolom, hogy ez a törekvés Önöket, a közösség érdekében a munkahelyen és társadalmi élet területén többet teljesítőket igazolja. Kívánom, hogy lendületük, kezdeményezőkészségük további, a megye számára hasznot . hozó új ötletek, tanulmányok készítésében kamatozzék. az állampolgári fegyelemről A ön a Nyíregyházi Városi Bíróság elnöke, most mégsem ebben a minőségében, hanem mint állampolgárt kérdezem először: mi bosszantja, ha az ntcán vagy a boltban jár az emberek között? — Ugyanazok a jelenségek, amelyek a szomszédomat, a barátaimat, az ismerőseimet. Nekem is kedvemet szegi, ha egy frissen elültetett facsemetét látok kettétörve, ha kővel tönkretették a közvilágítási lámpát, éjszaka felborongatták a szeméttárolót, vagy ízléstelenségeket firkáltak a falra. Bosszant, ha durva az eladó, ha randalírozók verik fel az utca csendjét, ha szemetet sodor a szél a belvárosban. Ezek persze csupán apróságoknak tűnnek mindahhoz képest, amivel munkám, hivatásom során természetszerűleg találkozom. A Amiket eitalített, azok jórészt a fegyel- w mezetlenség kategóriájába sorolhatók. Ezért kérdezem, miként vélekedik a városi bíróság elnöke az állampolgári fegyelemről? — Itt valamit tisztáznunk kell: az állam- polgári fegyelem nemcsak a törvények, hanem az erkölcsi, a társadalom együttélési szabályainak a megtartását is jelenti. Tehát olyan ember is lehet fegyelmezetlen, aki nem követett el törvénybe ütköző cselekedetet, csupán úgy viselkedett, mulasztott vagy kellemetlenkedett, hogy azzal megkeserítette mások életét. Innen azonban már csupán egy lépés, hogy a gátlástalan ember a bíróság előtt találja magát. Tehát a kis „bocsánatos bűnök” mielőbb elvezethetnek a társadalomra veszélyes cselekményekig, ami már büntetőjogi kategória. A kötelességek elmulasztása, a negligencia, a felelőtlenség, a polgári peres ügyek zömének a gyökere. A Osztja ön azt a véleményt, hogy az ál- w iampolgárok fegyelmezetlensége — mely mint említette, könnyen bűncselekménnyé fajulhat — a társadalmi fejlődés velejárója? — Nem. Bár igaz, hogy a bűnözés oka, változásának, módosulásának okai elsősorban a társadalmi viszonyokban keresendők, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nálunk immár negyven éve megváltoztak ezek a viszonyok. Érvényesül a munkához való jog, mindenki boldogulhat kétkezi munkája nyomán. Társadalmunk túlnyomó többsége becsületes, törvénytisztelő. Kétségtelen ugyanakkor, hogy figyelmeztetően gyarapodik azoknak a száma, akik fittyet hánynak az együttélés normáira, gátlástalanok, könnyen akarnak élni, ezért nem csupán fegyelmezetlenek, hanem még a bűncselekményektől sem riadnak vissza. Mostanában nem ok nélkül beszélünk sokat a munkafegyelem lazulásáról, a munkakerülésről, a munka nélküli jövedelemről, mint a bűnözéssel szoros kapcsolatban lévő tényezőkről. Bejátszik ebbe a munka szervezettségének sok gondja is. Egyesek úgy gondolják, hogy nem a fő munkaviszonyban, tisztességgel végzett munka jelenti a szükségletek fokozott kielégítésének módját, hanem az ügyeskedés, az üzletelés, „a második gazdaság”. — Sajnálatos, hogy ez a jelenség a legmérgezőbb hatással éppen a felnövő korosztályra van. A szülők jelentős hányada szándékosan, céltudatosan „kíméli” gyermekét a munkától, s azt vallja, hogy ő mindenáron jobb sorsot akar biztosítani gyermekének, mint amilyen neki volt a múltban. Az így gondolkodó szülők aztán erejükön felül agyonhajszolják magukat, nincs idejük a gyermekekre, akik jóformán tálcán kapják az anyagiakat a könnyű élethez. Egy idő után aztán az ilyen gyermek még nagyobb igényeket támaszt, ami csak tovább mélyíti a szülő terhét. Amikor az ilyen fiatal önálló lesz, csak azt figyeli, ahol kevés munkával, nagy jövedelemre lehet szert tenni, s ha ilyet nem talál, akkor könnyen összeroppan. A Ezek szerint ön az állampolgári fegyel- ^ mezetlenséget a családi élet hiányosságaiból vezeti le? — Nagyrészt igen. Utóbb — igen helyesen — mindenütt kezd előtérbe kerülni a klasz- szikus családi élet néhány nagyon fontos jellemzője, illetve annak hiánya: a rendszeresség, a fegyelem, a szerénység, az öregek tisztelete. A szülők gyakorta értelmetlen önhajszolása ugyanis könnyen e családmegtartó értékek lebomlásához vezet. Nem állítom, hogy csak a fiatal korosztályt veszélyezteti mindez, s főleg nem, hogy általánosságban, hiszen a felnőttek között is növekszik a fegyelemsértők száma. Mégis: az ifjúságra jobban oda kell figyelnünk, ők olyanokká válnak, amilyen példát látnak maguk előtt. Ezt a példát pedig a család tudja leginkább felmutatni. „...az állampolgári fegyelem nem esik a törvények, hanem az erkölcsi, a társadalom együttélési szabályainak megtartását jelenti. Tokát olyan ember is lehet fegyei- mezetlsn, aki nem követett al törvénybe iitközö cselekedetet, csupán úgy viselkedett, hogy azzal megkeserítette mások életét.” 0 Ez csak a családtól függ? — Másoktól is, például az iskolától. Csakhogy látni kell: az iskolának jelenleg nincsenek megfelelő eszközei a fegyelem erősítésére. Nem makarenkói módszerekre gondolok, hanem olyan hathatós intézkedésekre, amelyeknek visszatartó hatásuk mérhető. Mondok egy példát. Tárgyaltuk három középiskolás kollégista fiatal bűnügyét. Az egyik, akinek a „hátrányos helyzetű” szülei egy Ladát adtak, hogy ne kelljen gyalogolnia a kollégiumtól az iskoláig, éjszaka kölcsönadta a kocsit két barátjának, akik — látván, hogy kopottak a kocsi gumijai — négy kereket loptak, s felszerelték 'a kölcsönkért autóra, a diáktulajdonos tudtával. A büntető eljárás megtörtént, s az iskola igazgatója mind a három fiatalt, érettségi előtt, kicsapta az iskolából. Mellesleg: ilyen határozott lépést ritkán tapasztalni, pedig sokkal hatásosabb, mint a protekciós mentőakció. Munkája során nagyon sok konkrét üggyel találkozik, hallhatnánk ezekből tipikus eseteket? — A polgári ügyeknél tapasztaljuk főként az állampolgári fegyelem figyelmeztető lazulását. Az utóbbi néhány hónapban például több, mint száz fizetési meghagyást adtunk ki olyanok ellen, akik nem fizették a lakbért, a távfűtést, a vízdíjat, s a címzettek között nemcsak rossz anyagi körülményekben élők, hanem jólszituált, jól megfizetett emberek is akadnak. Milliókra rúg az adóhátralék, adócsalókkal is van dolgunk. El kellett járnunk diplomás bliccelővel szemben, emelkedett a kijózanító költségeiről „megfeledkezők” száma éppúgy, mint az OTP-tartozások megfizetését elmulasztók tábora. Nem ritka, hogy az illető részletre vásárolt bútort és már egy hét múlva eladja a Bizományi Áruházban. A Ha ez az utóbbi szaporodik, okkal gon- w dolhatjuk: a bíróság túlságosan humánus velük szemben. — Ez általában nincs így, hozunk példás, elrettentő ítéleteket is. Azonban meg kell mondanom, hogy a korábbi, úgynevezett dekriminalizálási törekvés — amikor jó néhány kisebb súlyú bűncselekményt a szabálysértés körébe utaltunk — nem a legszerencsésebb megoldás volt, mert ez végül is a bűncselekmények számának növekedéséhez vezet. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy még 1984—85-ben a kormány elé kerül a lehetséges megelőző intézkedések számbavételé,'ezt követően a szükséges intézkedések megvalósítása. A BTK várható módosítása egyébként több területen szigorítást helyez kilátásba. — Például már látni, hogy a munkakerülőkkel nem léptünk fel eddig kellő szigorral. Jelenleg az ilyen ügy először a szabálysértéshez kerül. A jövőben a tartósan munka nélkül lévő, közveszélyes munkakerülők már az első lépcsőben is a bíróság előtt felel. Kidolgozás alatt van az új büntetési forma is: a szigorított javító-nevelő munka. A példákat* még sorolhatnám, ahelyett csupán annyit: társadalmi érdek diktálja, hogy végre erélyesebben lépünk fel a felelőtlenekkel, a törvényszegőkkel szemben. A Milyen szerepe van af állampolgári fegyelemsértésben, a bűncselekményekben az urbanizációnak? — Kiemelkedő. A kisebb közösségekben jobban szem előtt van mindenki, nagyobb a megszégyenítés lehetősége. Egy százezres városban könnyen elvegyül, aki megsérti az együttélést, vagy a törvényeket. Nemrég például az egyik falusi ember azt kérte a bíróságtól: inkább emeljék fel a büntetését, csak az újság ne írja meg, mert akkor ő nem tud a falu szemébe nézni. A városiasodás másik jelensége, hogy e településeken igen heterogén a lakosság összetétele, az emberek kevésbé élnek közösségi életet, sokan befelé fordulnak, jórészt a szomszédok sem ismerik egymást, ami szintén kedvez a bűncselekményeknek. Ügy vélem, sem ebbe, sem a korábban említett negatív jelenségekbe nem szabad belenyugodnunk. A Sokan azért nem tartanak a felelősségre vonástól, mert nem ismerik az együttélés normáit, a törvényeket ön szerint milyen jelenleg társadalmunk jogtudata? — Erőfeszítéseink ellenére nem elégséges. Igaz, hogy a TIT-en keresztül rendszeresen szervezzük a jogszabályismertető előadásokat, részt veszünk vállalati fórumokon, sőt egyre több iskola kér meg bennünket osztályfőnöki óra keretében jogpropagandára. Utóbb több mint 180 ilyen órát tartottunk a városban. Mégis azt mondom, mindez kevés. A társadalmi szervezetekre, a munkahelyekre is jelentős felelősség hárulna e vonatkozásban. Akkor talán nem fordulna elő, hogy olyan sokszor indok nélkül marad el a felszólítás ellenére a tárgyalásról az ügyfél; hogy a törvényes képviselőt elő kelljen vezetni. Más: tavaly 619 embernek kellett volna bevonulnia a nyíregyházi börtönbe büntetése letöltésére. A felhívásra csak 252 jelentkezett önként, 309 elővezetésre jelent meg, míg 58 esetben elfogató parancsot kellett kiadni. A Közbevetőleg megemlítette, hogy nagyon sok problémát okoznak a gondatlan bűncselekmények elkövetői. — Itt elsősorban az italra és a közlekedési szabálysértésre, bűncselekményre gondolok. Kevesen tudják, hogy az ittas vezetés is szándékosnak minősül és ez sajnos emelkedő tendenciát mutat. Tavaly 190 személy ellen jártak el szabálysértés keretében ittas vezetés miatt, náluk az alkoholszint 0,8 ezrelék alatt volt. Köztük 88-tól bevonták a jogosítványt is. 1500-tól 4500 forintig terjedő bírságot szabtak ki rájuk. Ám a 0,8 ezrelék feletti alkoholszint már bűncselekmény, és itt lényegesen erősebb a büntetési tétel. Akadt köztük olyan is, aki hivatásos gépkocsivezető, s már csak itt, a bíróságon kö- nyörgött, ne vonják be a jogosítványát, mert akkor négy gyereke kenyér nélkül marad. Nyilvánvaló, hogyha az ilyen'embert többször figyelmeztetik munkahelyén az ittas vezetés következményeire, nem kerül ilyen nehéz helyzetbe. Az elnéző magatartás nagyon megbosszulja magát. A Már korábban említette, hogy a gátlástalanság, a gyors meggazdagodási vágy jelentős visszatetszést vált ki az emberek körében. Mit tesz a bíróság ezek ellen? — Aligha kell bizonyítanom, hogy a vállalkozói kedv növekedése, a kereskedelem új formái pezsdítőleg hatnak és javítják az ellátást. Viszont megfigyelhető, hogy itt szaporodnak leginkább a fegyelmezetlenségek, a szabálysértések, a bűncselekmények. Indokolt, hogy a büntetőjog szigorával erélyesebben lépjünk fel azok ellen, akik mások becsapása révén, tisztességtelen haszonhoz akarnak jutni. Ez a tisztességes butikosok érdekét is szolgálja. Jobban érvényt kell szereznünk a jövőben a szerződéses kötelezettségek teljesítésének. — Említhetek más területet is: a meggondolatlanság egyik tipikus példája az önkényes lakásfoglalás, tavaly húsz ilyen ügyben kellett eljárni határozottan, kilakoltatással. Nálunk is szaporodik a válások száma: tavaly 1111 volt, most havonta 110 válóperi kereset érkezik. Ha tudjuk, hogy itt mindig a gyermek húzza a rövidebbet, akkor indokolt a nagyobb figyelem erre a jelenségre. Ugyanis növekszik a gyermektartásból származó perek száma, előfordul, hogy még a családi pótlékot sem adja oda a férj. Az állam meghitelezi a tartásdíjat, ami sok esetben be sem hajtható. De ez igen nagy tehertétel: tavaly 114 esetben kellett ehhez folyamodnunk. Már korábban említettem, hogy milyen sürgős feladat a munkakerülő életmód elleni fellépés, mert ennek ilyen következményei is vannak, összességében tehát azt mondanám: az állampolgári fegyelem szilárdítása közös érdekünk, s ez egyaránt feladatot ró a családra, a munkahelyre, az igazságszolgáltatásra. 0 Köszönöm a beszélgetést. Angyal Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
