Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

1984. június 14. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Hulladékból új termék? É vente mintegy 2300 tonna tahulladék ke­letkezett eddig a Ke­let-magyarországi Fapiari Vállalatnál. Mi volt a sor­sa? Részben olcsón elad­ták, részben a szemétre ke­rült, s így bizony alig volt valami haszna belőle a vál­lalatnak. KörülmenyeínK a hul­ladékok gazdaságos felhasz­nálására ösztönzik ezt a vállalatot is. Két megoldás közül úgy tűnik, a haszno­sabb mellett döntöttek. Először arra gondoltak, hogy forgácstüzeléses megoldást valósítanak meg az egész üzemben, így hasznosítják a hulladékfát. Ezzel azon­ban füstté válna az energia, s nem hozna hasznot sem a vállalatnak, sem a nép­gazdaságnak. Ezért választották a má­sik, okosabb megoldást. A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemmel fejlesztési programot készítenek. A megállapodás már meg­született. Ha minden sike­rül, úgy a fejlesztési prog­ram számításai és gyakor­lati megvalósításának ered­ményeként a Kelet-magyar­országi Faipari Vállalat a fahulladékokból, forgácsból és más anyagokból olyan idompréselt elemeket gyárt­hat, amelyeket bútorok ké­szítéséhez, falburkoláshoz és sok egyéb máshoz hasz­nálhatnak saját, illetve más faipari üzemek. A siker attól függ, mit bizonyítanak a kísérletek, mekkora összegbe kerül a vele járó beruházás. Amennyiben kifizetődő tesz, úgy hozzálátnak az évente 2300 tonnányi fahulladék hasznos feldolgozásához. Ez dén szeptemberben derül ki, amikor a fejlésztési program elkészül. (farkas) Szabálytalan értekezlet A lig hinném, hogy van az országnak olyan zseniális statisztiku­sa, aki akár megközelítőleg is megmondhatná, hogy hányféle és hány értekezle­tet tartunk mi magyarok naponta. Ezt azért bocsáj- tottam előre, mert világért sem szeretném, hogy bárki az értekezletek valamiféle elhivatott barátjának tarta­na. Értekezni éppen úgy nem szeretek, ahogyan jegy­zőkönyvekből sem írok szí­vesen cikket. A címben írt tanácskozás viszont annyi­ra szabálytalan volt, hogy jegyzőkönyv se készült ró­la, meghívót se nyomtattak hozzá, és még a hozzászó­lóknak sem adták meg a szót. Nem kellett ugyanis szót kérni. Kérdezett, aki akart és így formaságoktól mentesen kérdeztek is so­kan. Délidőben a rádiónak van egy kedves műsora: „Ki nyer ma‘?” Ennek a műsor­nak a bekonferálása kez­dődik úgy, hogy aki kér­dez .. . aki válaszol... Má­tészalkán akik kérdeztek, nyugdíjasok voltak. A helyi nyugdíjasklub tagjai. Aki válaszolt, és a házigazda is volt egyben, a Mátészalkai Sütőipari Vállalat, s annak vezetői. A téma pedig nem játék és muzsika, hanem a kenyér- és a süteményellá- tás volt. A vendégek meg­nézték a gyárat, Olvasztó Miklós igazgató menet köz­ben is válaszolt a kérdése­ikre. Lényegében az érte­kezlet ennyi vt>lt. Hogy mi tetszik rajta mégis? Láttam már sok nyugdí­jas-találkozót. Az sem ide­gen, ha egy vállalat meg­hívja. vendégül .látja volt dolgozóit. Tízsoros híreket írunk ezekről a találkozók­ról, de eszünkbe se jut azo­kat értekezletnek nevezni. Ezúttal — és ez tetszik — másról volt szó. Egy a la­kosság ellátásáért felelős vállalat egy korosztály kép­viselőit látta vendégül, be­vallottan is azzal a céllal, hogy tájékozódjon az igé­nyekről, tudomást szerez­zen a kereskedelmi ellátás esetleges egyenetlensége­iről, segítséget kapjon a ter­mékei tervezéséhez, a min­dennapi munkához. A szabálytalan értekezle­ten nem voltak hozzászólók, de mindenki elmondta, amit gondolt. Mi kellene még, mi kellene több? Mit lehetne tenni, hogy amit a gyár készít, készíteni ké­pes, eljusson a fogyasztóhoz is. Kiderült: aszerint, hogy valaki a város melyik ré­szén lakik, az üzem 82 féle termékéből csak azt a né­hányat ismeri, amit a keres­kedelem rendel, amit jól láthatóan, kulturáltan kí­nál. Bevallom sajnáltam, hogy a kereskedelem kép­viselői nem voltak ott ezen a beszélgetésen, hogy a boltvezetők, eladók nem hallották azt, amit a nyug­díjasok kértek. Lehet, hogy akkor nem lett volna ilyen felszabadult, a kínált ter­mékekkel is ízesítetten jó ízű a beszélgetés, de bármi­lyen furcsa, a nyugdíjasok közvetítésével került volna közelebb egymáshoz a ke­reskedelem és a most házi­gazda gyár Volt aki kérde­zett, volt aki válaszolt, volt, aki nyert. Ha nemcsak egy vállalat, hanem több, ha nemcsak a gyártók, hanem a kereskedők is rendezné­nek hasonló találkozókat, akkor többen is nyernének. És senki sem bánná meg, hogy néhányal többel érte­kezünk. (bartha) Pulóverek Amerikába A Budapesti Fi­nomkötöttáru­gyár mátészal­kai gyárában amerikai meg­rendelésre hat ezer női puló­vert készítenek, több féle szín- variációban. Képünkön: Nagy Jánosné gyártás köz­ben ellenőrzi a minőséget. (Császár Csa­ba felvétele) Hazai helyett spanyol import — ........... — -, , .. , ' i i Valódi méreg - pálinkásiivegbei HA EGYSZER KIABÁLNI KEZDENÉNEK AZOK A NÖVÉNY­VÉDŐ SZEREK ÉS VEGYSZEREK, AMELYEKET A MEZŐGAZDA­SÁGI NAGYÜZEMEK RAKTÁRAIBÓL FEKETE ÜTŐN A HÁZTÁJI FÖLDEKRE, A ZART KERTEK FAIRA, NÖVÉNYEIRE SZÓRTAK, PERMETEZTEK KI, UGYANCSAK HANGOS LENNE A HATÁR. ÉS EZ NEMCSAK AZÉRT VAN ÍGY, MERT NINCS RÄ PÉNZE A KIS PARCELLÁK MŰVELŐINEK, HANEM MERT VAGY NINCS ILYEN SZER A BOLTOKBAN, VAGY IIA VAN, AKKORA ADAGO­KAT VEHETNEK CSAK MEG, AMI FÖLÖSLEGES PAZARLÁST JE­LENT, ELTENNI MEG NEM ÉRDEMES, MERT EGY ÉV MÚLVA MAR NEM AZ IGAZI A HATÓANYAGA. RÄADASUL AZ ILYEN SZEREK TAROLÁSA MEGLEHETŐSEN SOK VESZÉLYT REJT MA­GASAN. Pedig Szaboics-Szatmárban — a megye jellegéből adódó­an — különös jelentősége van a háztáji és kisegítő gazda­ságoknak, ezért fordítanak joggal nagyobb figyelmet az ellenőrző szervek az ellátásra, a vásárlók érdekeire, a minő­ségre. A megyei tanács ke­reskedelmi felügyelősége pél­dául két év alatt másodszor végzett ellenőrzést azzal a szándékkal, hogy átfogó ké­pet szerezzen a kiszolgálás kö­rülményeiről, felmérje a fo­gyasztói érdekvédelem hely­zetét, mindenekelőtt pedig, hogy e tapasztalatok alapján jelzéseivel, intézkedéseivel hozzájáruljon az ellátás javí­tásához. Vegyes tapasztalatok Milyenek voltak a tapasz­talatok? Meglehetősen vegye­sek. Mert abban a 43 boltban, ahol vetőmagot árulnak, a hagymamag kivételével min­dent árultak februárban és március elején, de később már hiába keresték a vevők a téli­káposzta, a téli karalábé, a sárgarépa- és a karfiolmagot, néhoL a petrezselyem és korai retek magját, nem jártak si­kerrel. És nem azért, mert hiány volt ezekből a magvak­ból, hanem mert a kereske­delem keveset rendelt. Az pe­dig, hogy pótrendelés is van a világon, csak kevés boltve­zetőnek jutott eszébe. Növényvédő szerekből majd­nem jó volt a kínálat, csak a kiszerelés nem találkozott gyakran a vevők igényeivel. A rézoxidcloridból 1—25, réz- gálicból 1—50 kilós adagok vannak forgalomban, pedig elég lenne az 5—10 kilós adag is. A rovarölő szerekkel sem büszkélkedhetett a kereskede­lem: itt is az adagok nagysá­ga okozott legtöbb bosszúsá­got a vásárlóknak. Ettől már csak a talajfertőtlenítők hiá­nya okozott több gondot: már­cius elejére elfogyott a teljes készlet, de nemcsak a boltok­ból, hanem az AGROKER-nél is. Nem kényeztették el a műtrágyát vásárolni akarókat sém: 28 bolt közül 20-ban a foszfor-, lG-ban a kálium­tartalmú műtrágya hiányzott. Pedig ezekből volt a nagy­kereskedelemnek, ám a bol­tok készletgazdálkodási okok­ból néhol a mostoha raktáro­zási körülmények miatt ke­veset, vagy alig rendeltek. Ha már nem volt vetőmag, műtrágya, növényvédő szer, akkor minek a kapa, a kasza, a villa, a gereblye? Valószí­nű így gondolkodhatott az ipar, mert hiába volt a meg­rendelés, a szerszám nem ér­kezett. Ha csak a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek szállí­tásait nézzük, igen furcsa ké­pet kapunk. A tízezer villá­ból hatezret igazolt vissza, de csupán 3500-at szállított, a 2000 kerti villáskapából egy sem érkezett, a 4000 gereblye helyett pedig — bár vissza­igazolták — 800-at kaptak a boltok. A Rába szentgotthár­di üzeme a kaszákkal, a szent­endrei gyár a baltákkal ma­radt adós, így aztán a korább­ról megmaradt spanyol fej­szék — a magas ár ellenére is — gazdára találtak. Árak, eladók ban 14 féle szert bontottak meg, de még ettől súlyosabb mulasztást is elkövetett a bolt üzemeltetője: áttöltött egyfaj­ta szert egy G0 literes edény­be és azt sem tudta megmon­dani, mi van benne. A ZÖLDÉRT — szintén már rossz példának említett —■ boltjában 10 féle szert mér­tek ki, Nyírbátorban az Uni- . cunira emlékeztető színű Ka­ra thane-t mérték pálinkás­üvegbe, Baktalórántházán is méricskéltek, de az üres edé­nyeket nem semmisítették meg, a kiszolgáláshoz használt eszközöket, tölcsért, mércé­ket, poharakat pedig felelőt­lenül összevissza, a raktár­ban, a pult alatt, az eladótér­ben tárolták. És sajnos ez még nem is minden. Sokan adtak-mértek mérgeket méregkezelői vizsga nélkül, ráadásul még saját egészségükre sem vigyáztak. Szigorú felelősségre vonós A felelősségre vonás nem maradt el: 12 boltvezetőt, il­letve eladót megbüntettek, Petrovánszki Béla ellen pe­dig — aki a Nyíregyházi ÁFÉSZ szerződéses boltját vezeti — büntető feljelentést tettek. Ettől azonban fonto­sabb, hogy tapasztalataikat a vállalatok, szövetkezetek tu­domására hozták, hogy jobb, kiegyensúlyozottabb legyen az ellátás. Balogh József Válasz n máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezettől nemrégiben egy mind* össze négysoros levél érkezett szerkesztő­ségünkbe. Somogyi János foágaza tvezető ír­ta. Annyit közölt csupán, hogy a lapunkban egy ol­vasó által felvetett — a tsz egyik boltját érintő — pa­naszban a tényeket meg­vizsgálták, a hibát meg­szüntették. az elkövetőt le­váltották; köszönik az in­formációt. (A választ teg­nap a Kelet-Magyarország Fórum rovatában közöl­tük.) Kétszer, háromszor is el­olvastam a főágazatvezető levelét. Ritka az ilyen. Nem magyarázott, nem keresett kifogást, nem védte a mun­dér becsületét, és azt sem akarta megtudni, ki volt a közérdekű panaszt tevő. Az érdekelte, hogy igaz-e. S amikor meggyőződött a valóságról, intézkedett. Rá­adásul két héten belül és nem akárhogyan. Melles­leg megköszönte, hogy a hibára az újságban felhív­ták a figyelmet. Sajnos nem ismerem kö­zelebbről Somogyi Jánost, s csak kevés dolgot tudok munkahelyéről a máriapo- csi termelőszövetkezetről. Egyebek között azt, hogy többszörösen kiváló tsz, termelési nagydíjat is ka pott, elnökét nemrégiben egy másik tsz vezetőjévé is megválasztották. Ta­vasszal láttam a Rákóczi földjeit, fóliházait, gépud­varát — rendről, gondos gazdáról tanúskodott mind­egyik. Ezek rögtön eszembe jutottak, amikor, olvastam a nyilvános kritikára vá­laszoló egyik tsz-vezető korrekt levelét. Egyetlen levél is lényeges adalék lehet ahhoz, hogy megtud­juk: milyen a munkahely, és a légkör ott, ahol azokat a sorokat írták. Mert — egyebek mellett — abban is rejtőzhet a gazdasági siker titka, ahogyan Somogyi Já­nos főágazatvezető írt — s előtte intézkedett. M. S. Az ipar cs az oktatás számos területen felhasználható az az LG 102-es mini laboratóriumi asztal, amelyet Nyíregyházán, a BEAR UNIVERSIL-bcn készítenek. Idén 37 darabot gyárta­nak ebhói a termekből, s ez mind szovjet exportra kerül Képünkön Sándor János laka­tos csoportvezető szállításhoz készíti elő a minilaboratőriumokat. (G. B.) Volt baj az árakkal és az eladókkal is .hiszen a Nyír­egyházi ÁFÉSZ 114-es szer­ződéses boltjában az egyik próbavásárlót 32,50-nel, egy másikat 158 forinttal csapták be, a ZÖLDÉRT 12-es — szin­tén szerződéses — boltjában 36,40-nel számollak többet, de a minőséggel még nagyobb gondok voltak. Rakamazon. Nyírbélteken, Nyírbátorban például olyan szereket is árul­tak, amelyeknek 10 évvel ez­előtt lejárt a felhasználható­sági ideje (azóta legalább hússzor leltároztak és nem tűnt fel senkinek). A szer­számnyelek egy része gör­csös, görbe volt, de tapasztal­tak Olyan szabálytalanságo­kat is, amelyek eredete tulaj­donképpen a boltosok jó szán­dékára vezethető vissza, csak éppen súlyos szábálytalanság árán. Ez pedig a kimérés. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyik rendelete tiltja a szerek kimérését, ám ez úgy látszik nem jutott el a boltokig, mert a már emlí­tett Nyíregyházi ÁFÉSZ-bolt­A baj tehát mindig ott ( kezdődik, amikor az út- 1 kereszteződésnél zöldre ) várok, s közben beugrik, I hogy: „Végre elállt a dél- l utáni zápor, s ismét ki- 1 sütött a Nap Nyírmada fe- I lett.” — Kimondom, ter- ( mészetesen. \ — Tessék? — kérdezi J mellettem valaki, aki szin- ( tén zöldre vár. \ — Semmi — mondom J zavartan. — csak azt akar- I tam kérdezni, hogy mer- \ re van az állomás. ] A trükk egy darabig ( úgy tűnt, hogy beválik. .4 \ legkülönbözőbb monda- I tokra kaptam meg a rá- I laszt, hogy itt tessék egye- l nesen menni. aztán ott ) balra, és így tovább. I Ma azonban megdöben- \ tő dolog történt. Kjőnyv- J tárból jövet, a Centrum I sarkán azt találtam mon- l dani hogy: „A díszlet ele- ] inte idegesítő, később — / funkcionális erényei foly- I tán — megkedvelhető.” 1 — Nem tudom — szólalt I meg mellettem valaki, I meg se várva a folytatást, j — Nem vagyok idevalósi. I Sokáig néztem utána. I Vajon ez a: ember való- \ ban nem ide való. vagy ö I is csak magában beszélt. Mester Attila . ' Szakmai | i ártalom \ I 1 ■ M egyek az utcán és mondatokat fogal- I mazgatok. Szakmai ártalom? Bizonyára. Nem l is lenne baj, ha ez kö- ] zömbös, vagy értelmesen szemlélődő arccal tör­ténne, de kimondom. Sze­retem a végre megtalált mondatot hangosan is kimondani. Továbbá ak- l kor se lenne baj, ha egye- I dűl járnék az utcán, vagy jártamban-keltemben út- \ ba ejteném a Góbi-sivata- ] got, és mindig ott jutná- I nak eszembe a mondatok, l amik továbblendíthetik a cikket, netán frappáns kezdősorai lennének vá- laminek, amit már napok óta meg akarok írni. (Már ( Arisztophanész is meg­mondta, hogy kezdősort találni a legnehezebb. Ezt a megjegyzést ilyen for­mában nem osztom. Sze­rintem három dolgot ne­héz írni: kezdősort. befe- jezösort. és az összes töb­bit. ami c kettő között I van.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents