Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

Kelet-Magyarország 1984. június 14. i Holtpont, holtakkal Eltemették Berlinguert Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével szerdán pártkülidöttség uta­zott Rómába, hogy részt ve­gyen Enrico Berlinguernek, az Olasz Kommunista Párt elhunyt főtitkárának gyász- szertartásán. Szerdán kísérték utolsó útjá­ra az OKP hétfőn elhunyt főtitkárát. Képünkön: Enrico Berlinguer ravatalánál a po­litikai élet személyiségei mel­lett híres olasz művészek is lerótták kegyeletüket. A küldöttség szerdán este visszaérkezett Rómából. Folytatja munkáját a KGST-értekezlet M anaguában hivatalosan közölték, hogy a sandi­nista hadsereg harcban áll az északi és déli határvi­déken betört ellenforradalmi csoportokkal. A közlés sze­rint mintegy ötezer „kontra” (így nevezik spanyol rövidí­téssel a forradalmi fegyveres ellenségeit) küzd nicaragua területén, ugyanennyi pedig honduras és costa rica felől szinte szabályos időközökben támadja a határvidéket. A kép sajnos nem változott. Az amerikai kormányzat minden eszközzel beavatkozik a kis karibi ország életébe, méghozzá jéghideg tudatos­sággal és — sajnos — haté­kony kártékonysággal. A cél egyértelmű: lélektanilag, gaz­daságilag, lehetőleg katonai­lag is felőrölni nicaragua né­pének és kormányának ellen­álló képességét. Ennek az egész „kivé- reztető háborúnak” egyetlen „ideológiai alapja” van: az a washingtoni állítás, hogy Ni­caragua a térség forradalmi mozgalmainak erjesztője, fegyverszállítója. Emellett a Fehér ház gyakorta emlegeti, hogy a krízist „párbeszéd” útján kellene rendezni. Nos, a nicaraguai vezetők szintén a tárgyalások beindításában látják a megoldást, — de csak akkor, ha a másik fél a dialógust a valós problémák valós rendezésére és nem a kivéreztetés propagandiszti- kus ellensúlyozására, mond­hatnánk elkenésére használja fel. Létezik egy csoport a tér­ségben — kolumbia, mexikó, panama, Venezuela —, amely immár tizennyolc hosszú esz­tendeje, hónapja kísérletezik az igazi, a konstruktív párbe­széd feltételeinek megterem­tésével. A contadora-csoport külügyminiszterei most ismét végigjárták a közép-amerikai válságban legközvetlenebbül érintett országokat és új ter­vezetet dolgoztak ki egy regi­onális megállapodáshoz. Nem nehéz megjósolni, hogy a terv sikere ezúttal sem nicaraguán múlik. Pedig nagyon fontos lenne a közép-amerikai helyzetet kimozdítani a holtpontról. Többek között azért, mert ez a holtpont naponta új holta­kat követel. (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­ban részt vevő államok leg­magasabb szintű gazdasági ér­tekezletén részt vevő magyar küldöttség tagjai szerdán dél­után látogatást tettek hazánk moszkvai nagykövetségén és találkoztak a nagykövetség munkatársaival, s a moszkvai magyar kolónia képviselőivel. A vendégeket Rajnai Sán­dor, hazánk moszkvai nagy­követe köszöntötte. Kádár János tájékoztatta a magyar képviseletek vezető munkatársait hazánk belpoli­tikai életének időszerű kérdé­seiről, a magyar küldöttség szovjetunióbeli programjának eddigi eseményeiről. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára szerdán Moszkvában találkozott Grigorij Roma- novval, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárá­val. A szívélyes elvtársi lég­körű találkozón véleményt cseréltek a magyar—szovjet gazdasági együttműködés né­hány időszerű kérdéséről. FRANCIA ATOMKÍSÉRLET Franciaország szerdán kítérleti atomrobantást haj­tott végre. Az új-zélandi földrengésjel­ző intézet közsése szerint a robbanás ereje öt kilotonna TNT-vel volt egyenértékű. Az idén ez volt a franciák harmadik atomikísérlete. ÄMOKFUTÖ FÉRFI BELGIUMBAN Luigi Spoto harminöt éves férfi a belgiumi Liege-ben kedden este az utcán játszó gyerekek lármájától „dühro­hamot” kapott és lövöldözni kezdett. Ámokfutása során három embert agyonlőtt, egy gyereket pedig megsebesített, majd öngyilkosságot követett el. Az egyik áldozat, egy ter­hes nő holttestét háladékta- lanul kórházba szállítottak és gyermekét — császármet­széssel — sikerült élve világ­ra hozni. Az ámokfutó másik két áldozata a terhes nő férje és anyósa volt. Luigi Spotot korábban depresszióval ke- izelték. KÖZÖS HAJÓVÉDELMET TERVEZ A GCC A tankhajók védelméről és közvetítési kísérletekről tár­gyalt egynapos zárt ajtók mö­götti ülésén az öbölmenti Or­szágok Együttműködési Ta­nácsa (GCC) a szaúd arábiai Taifban. A keddi ülésen a tagországok külügyminiszte­rei vettek részt. A GCC tag­jai meg nem erősített hírek szerint közös katonai védel­met terveznek a tankhajók elleni légitámadások meg­előzésére. 27. Fénylő kávéfőzőgép, ké­nyelmetlen műanyag székek, unott arcú, csinos felszolgáló­nő, néhány fiatalember üveg sörök mellett, nyaraló csalá­dok fagylalttal, gyerekek. Az eszpresszóban Víg fő­hadnagy várta főnökét. Ké­nyelmesen nézelődött. Jól érezte magát. Az idén még nem volt üdülni, s míg ezt az egyelőre nagyon is homályos ügyet le nem zárják, kilátása sincs, hogy szabadságot kap­jon. Most azt játssza, hogy nyaral. Kár, hogy egyedül van. Ilonkára gondolt, a ba­rátnőjére, aki most istentud­ja, mit csinál. — Független ember va­gyok — mondogatta némi célzással az elodázott házas­ságra. — Azt csinálok, amit akarok ... Víg főhadnagy nem akart nősülni. De most vágyott Ilonka után. Jó lenne hall­gatni a fecsegését. — Jó napot, főhadnagy úr — szólalt meg ebben a pilla­natban egy női hang. Felné­zett. Jó alakú, fiatal nő állt mellette nadrágban, feszes trikóban. — Lola, maga kint van? — érdeklődött a főhadnagy a ka­pitányság egyik leggyakoribb őrizetesétől. — Miért nem értesített, virággal vártam volpa. — Ne vicceljen, főhadnagy úr. Elegem van az egészből. Ez a maguk Somogyija ne­héz fej. Kár, hogy nem ma­ga foglalkozott velem. A mondat kacéran hang­zott. Lola mosolygott hozzá, kivillant az aranyfoga. — Csak nem a Pókerban hazavágott csaj után szaglá­szik — érdeklődött Lola. — Fogadok, hogy azért van itt. — Honnan ez a tájékozott­ság, Lola, csak nem olvas új­ságot? — Miért ne? — sértődött meg a lány —, a magam­fajtától már semmire sem telik? Vegye tudomásul, hogy minden héten megve­szem a Fülest. — Dicséretes dolog — bó­lintott Vig, és nem kínálta hellyel a lányt. — Ha akarja — hajolt a füléhez Lola —, körülnézhe­tek egy kicsit. Találkozzunk holnap Balatonréven, a Po­cok csárdában. Délután há­rom megfelel? — Mit keres maga Balaton­réven Lola? — Titok. Holnap megmon­dom. Egyébként, ha arra gon­dol, hogy tégla leszek, téved. Csak vannak dolgok, amikor az ember ... — Jól van Lola, ott le­szek ... A lány elégedetten elvihar- zott. Jött helyette Máté hom­lokráncolva, gondterhelten. — Megint egy nő — nézett Vígre rosszallóan. — Hát annak lehet monda­ni. Valamikor menő volt, belvárosi. Most ' már nem megy annyira a bolt. Néhány­szor nálam bukott le. Leg­utóbb Somogyiéknál. — Mit akart? — Állítólag segíteni. — Csak nem a mi ügyünk­ben? — Nézd, a kurvák retteg­nek a gyilkosoktól. Volt rá eset, hogy félelmükben segí­tettek. Máté ivott egy kávét, aztán elmentek a strandra fényké­peket mutogatni a kabinos­nőnek. Közöttük volt örsi Szilvia fotója is. A szikár, őszhajú asszony emlékezni vélt az arcra. — Mintha egyedül járt volna itt ez a lány, nem is egyszer. Legutóbb egy szőke lánnyal jött, az a lány elég hangos volt, sokat nevetett. Az ilyesmit nem szeretem. Később aát a szőkét láttam még, de ezt a másikat nem. — Nem ártana tudni, ki az a szőke lány — töprengett Máté, amíg a járási kapi­tányság felé tartott —, talán tud valamit arról, amiről mi még mindig nagyon keveset tudunk. ★ A vagyon elleni bűncselek­mények csoportjából kölcsön­kért Kocsis százados bosszan­kodva és fújtatva lépkedett felfelé a műemlékház szűk csigalépcsőjén. — A fene — bosszankodott —, ki hitte volna, hogy annak a nyavalyás bárnak több ki­járata van. Ügy hitte, mindent tökéle­tesen kidolgozott. Záróra után a gitáros kijön a bárból, ő hozzá csatlakozik, s mire há­romszor körbesétálnak a té­ren, már mindent tisztáztak, megbeszéltek. A gitáros nem jött ki. Várt, várakozott, aztán bement a portáshoz érdeklődni. — El­ment kérem — mutatott egy másik ajtóra a portás, és kí­váncsian méregette az ide­gent. A címét sem akarta megadni a gitárosnak, csak mikor Kocsis dühbe gurult, és megmutatta az igazolvá­nyát. — Nem biztos, hogy otthon találja — szóltak utána. Éj­jel két óra volt. Mit csinál egy gitáros ilyenkor? Másik helyen zenél? Vagy elmegy a legújabb szeretőjéhez? (Folytatjuk) Crispendorf első embere Crispendorf nevét aligha ismerik Magyarországon. Kis falucska az NDK déli ré­szén, 510 lakossal. Ebből 133 gyerek, 85 nyugdíjas, csupán 292 ember a kereső. Közülük 24 százalék máshol dolgo­zik, főleg az iparban, 45 szá­zalékuk a mezőgazdaságban. Idén májusban Crispen- dorfban is, mint az NDK-ban mindenütt, helyi választáso­kat tartottak. A választáso­kon ismét Waldemar Lenz- nert választották tanácsel­nökké, vagy ahogy itt mond­ják, polgármesterré. Lenzner 1965 óta megszakítás nélkül hivatalban van. Mostani megbízatása ismét öt eszten­dőre szól. Amikor először je­lölték erre a posztra, az itt élő emberek bizalmatlanul néztek a szomszédos faluból származó, 25 éves ifjúra. Túl fiatalnak tartották, s inkább A polgármester és a tanács­tagok. meg is kell valósítani. De ta­lán nézzünk kfjrül a köz­ségben ! Útközben megtudjuk, hogy bár Crispendorf az okmányok szerint 700 éves, sem világ­hírű épülettel, sem történel­mi dátummal nem hívja fel magára az emberek figyel­mét. Valamikor hatalmas ura­dalom volt itt, amely csak szegényes házakat és függő­ségben élő kisparasztokat tűrt meg maga körül. A szo­cializmussal kezdődött el a faluban az emberhez méltó élet. A polgármester öröm­mel beszél a szegénység fel­számolásáról. — Különösen 1961 óta gya­nánt sportolót ismerték, aki asztaliteniszezőként és lab­darúgóként járt át a szom­széd községből. Az életrajza akkor még ugyancsak rövid volt: általános iskola, szak­mai képzés, katonaság, mun­kába állás ... Waldemar Lenzner azóta megnősült. 3 gyermeke van. Egyik lánya bölcsődei gondozó, a fiú la­katosnak tanul a tsz-ben, a kisebbik lány óvónőnek, vagy tanítónőnek szeretne menni. Felesége a napközi otthont vezeti. Mint az ötödszöri újravá­lasztás is bizonyítja, Lenz- nert nagyon megszerették a községben. Azóta persze szá­mos tanfolyamot végzett, le­velezőként foglalkozott ál- lamtudorhányokkal és sok pártmunkát is végez. Ismeri az emberek ügyes-bajos dol­gait, felkeresik hivatalában, de jártában-keltében is szíve­sen meghallgat mindenkit és ahol lehet, segít. — Tisztába vagyok azzal, hogy mit várnak tőlem eb­ben a kis faluban. Ha kicsi is az irodánk — az egész köz­ség nem sokkal nagyobb —, a tanács mégis nagyon ko­molyan veszi azt, ami a la­kosok érdekeit, községünk fejlődését szolgálja —, mond­ja a polgármester. — Mind­annyiunktól függ, hogy ott­honosan érezzük magunkat községünkben. A beleszólá­si jogot nem elég papírra vet­ni, biztosítani kell, hogy min­denki elmondhassa vélemé­nyét, s a hasznos tanácsokat Jól felszerelt üzlet áll a la­kosság rendelkezésére. rapodtunk szépen. Már régen elfelejtettük az egyik om­ladozó épületben nyitott bol­tot. amely inkább lakmározó egerek tanyájául, mintsem elárusító helyül szolgált. Olyan üzletet létesítettünk, amely még hosszú évekre ki fogja elégíteni az igényeket. Az iskola új konyhája ellátja az óvodát is'. Erről jut eszem­be: ne felejtsük el az újon­nan épült, illetve felújított óvodát, a bölcsődét, az isko­lát. a napközit n sportpá­lyát sem. Végül meg ken em­lítenem a vendéglővel kiegé­szített, 300 nézőt befogadó szabadtéri színpadot, amely egy régi kőfejtő helyén lé­tesült, évente mintegy hat­ezren látogatják. Megoldot­tuk az ivóvízellátást, és sza­badstrandot, valamint uta­kat létesítettünk. Mostanában már kábelté­vét is akarnak Crispendorf- ban. A létesítendő szaunának is elsőrangúnak kell lennie. A polgármester számára azonban az a legkellemesebb érzés, hogy egyre több lakos nemcsak érdeklődést mutat, hanem cselekvőén közremű­ködik a falu építésében, szé­pítésében. Waldemar Lenzner elégedett a munkájával, a községháza egykor düledező épületéből Crispendorf központja lett. Hivatali helyiségén kívül itt található az orvosi rendelő, a kjözségi könyvtár és a gyűlésterem is. — g- — Az ILO és a munkaidő A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), amely a munkaidő fokozatos csökken­tését tűzte ki célul, nem el­lenzi a 35 órás munkaidő be­vezetését, de azon a vélemé­nyen van, hogy az ezzel kap­csolatos problémákat az egyes tagországoknak maguk­nak kell megoldaniuk.

Next

/
Thumbnails
Contents