Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
Népművelők képzése K evés a szakképzett népművelő megyénkben. A felmérések szerint a népművelői »állások hetven százalékát képesítés nélküliek töltik be. Közel egy évtizede kezdték meg a népművelőképzést a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, hogy a feszítő hiány legalább mérséklődjön. Kezdetben csak' tanszéki csoportként működött az 1983 tavaszán „előléptetett” népművelési tanszék. Az önálló működési kereteket jelentő új rang egyben a. korábbi munka elismerése is. Az évek során nappali tagozaton mintegy száz hallgató végzett és száznegyven népművelés szak- kollégista tanítóképzős hagyta el az intézményt. Az első népművelő szakos évfolyam 1979-ben vehette át a diplomáját. A visszajelzések szerint közülük minden második népművelőként dolgozik. Évenként változik ez a pá- lyánmaradási arány, attól függően, milyen a szakpárosítás.'Ha például orosz a másik szak, a végzett hallgatók közül többen fordítanak hátat a közművelődésnek, és elmennek tanítani. — A történelem és földrajz szakosokat általában az jellemzi, hogy lelkesednek a népművelésért. Érdeklődők, szívesen vállalnak tananyagon kívüli szakmai feladatokat. Keresik a módját, hogyan kapcsolódhatnak be a főiskolai és a nyíregyházi köz- művelődésbe. Röviden: hivatásuknak- érzik a népművelést — így vélekedik Mankó Maria, a népművelés tanszék vezetője. — Az elméleti és a gyakorlati képzés azonos súlyú. A tanszékünknek — a gyakorlóiskolák mintájára — a megyei művelődési központ a gyakorlótere. A körzeti művelődési házak közül a városmajoriban szívesen fogadják hallgatóinkat. Jó a kapcsolatunk a Mezőgép nyíregyházi gyáregységének klubjával, a helyőrségi művelődési otthonnal és természetesen gyakorló terepünk a főiskola közművelődési élete is. Törekvésünk az, hogy minél jobban megismerjék a hallgatók azokat a feladatokat, nehézségeket, ami rájuk vár. Ismerjék a valóságot, ne éljenek búra alatt. Minden hazai főiskolán képeznek népművelőket. Hogy ebben a munkában hosszabb távon kiemelten építenek a nyíregyházi intézményre, az a fejlesztési irányból kiolvasható. Szombathelyét és Nyíregyházát kivéve mindenütt csak tanszéki csoport' működik. A legtöbb nappali tagozatos hallgatót is ez a két főiskola veheti fel. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán népművelés szakra Borsod- Abaúj, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyéből jelentkezhetnek. A sorrend a hallgatók számarányát is mutatja. A kívánatosnál kevesebb a szabolcsiak száma. A levelező- söknél még tarkább a kép, akad közöttük dunántúli is. — A szakmai rátermettség ezen a pályán is nagyon fontos. Sajnos, a jelenlegi felvételi rendszerrel a népművelői véna teljes bizonyossággal nem tapintható ki — mondta Mankó Mária. — A történelem és magyar felvételiből a jelentkezők tárgyi tudása, általános műveltsége lemérhető. Áltálában a túljelentkezés háromszoros, az írásbeli rendszerint a vízválasztó. végzés után a népművelőket művelődési házakba, klubkönyvtárakba várják. Míg az egyetemek a kutatói beállítottságot erősítik a hallgatókban, a főiskolán végzők felé a legfőbb követelmény, hogy gyorsan kapcsolatot tudjanak teremteni a művelődő közösségekkel, eredményesen alkalmazzák a tanultakat. Az elméleti alapozó tantárgyak mellett ezért van rangja például az ismeret- terjesztés, a művészeti nevelés módszertanának. A négy év során megismerkednek a művelődési intézmények belső életével, működési rendszerével, hogy munkába álláskor ne érhesse őket meglepetés. (reszler) Az ördöngősökről Faust magyar társairól KÖCSÖN PÉTER LÓPATKÓJA Faust doktorról, a német nép nagy tudású varázslójáról, csodálatos tetteiről, az ördög cimborájáról keveset vagy sokat, de mindenki hallott már valamit. A Helmstadtban 1540- ben ejhunyt J. Faust, halála után Ch. Marlowe drámájától (1604) kezdve J. W. Goethe „Faust”-jáig (1839) hosszú és egyre nagyobb tisztelettel övezett utat tett meg, s végül a felvilágosodás eszméit kifejező, szellemdús férfiú alakjában tündökölhetett. Tudnunk kell, hogy a középkori Európa — a boszorkányperek lázában élő — egyházi vezetőinek gondolatvilágát, világszemléletét elsősorban a „jó” és „rossz” engesztelhetetlen küzdelmének képzete határozta meg. A földön túli erőkkel cím- boráló, a természeti erőket megzabolázó, „természet feletti” képességekkel rendelkező emberek mindenütt nagy tiszteletnek örvendtek; az egyetemi tantárgyat képező fekete mágia professzorai éppen úgy, mint a garabonciás diákok és a vásári komédiásvarázslók egyaránt. A kavargó mítoszok és ördögmondák egy-egy mágus köré, majd a szaporodó népkönyvek hatására minden ördöngösséggel, szemfényvesztéssel, ördögi szerződéssel kapcsolatos mondák Faust köré csoportosultak. A magyar nép a XVI—XVII. században már tősgyökeres európai nemzetnek számított. Hazánkban is kavarogtak a boszorkányságról, szemfényvesztésről, különböző földön túli hatalmakról szóló mítoszok, de nálunk ezek a mágikus csodatettek nem egyetlen magyar Fausthoz, hanem számos ördöngős személyhez kötődtek. A magyar ördöngős emberek főleg abban különböztek Fausttól, hogy ők nem kötötték szerződést az ördöggel, a hatalmukat nem az ördögöktől nyerték, s hogy semmi közük sincs a boszorkányokhoz. Tudásuk mégsem kevesebb! Az ördöngős emberek a természet feletti képességeiket, tudományukat olyan tanulás és hagyományátvétel által nyerték, amiért megszenvedtek. Az ördöngősök is Fausthoz hasonló mágikus tetteket visznek véghez: látszatárvizet, látszatlakomát, látszatnyájakat varázsolnak, döglött lovakat hajtanak, s bűvös köröket vonnak az igézettek körül. Ismerkedjünk meg néhány ördöngős emberrel, ha úgy tetszik, magyar Fausttal: Hatvani István (1718—1786) korának kiemelkedő magyar tudósa, mint a debreceni kollégium professzora vált híressé. Bölcsészettörténeten és kísérleti fizikán kívül más tudományokat is oktatott. Csillagászati megfigyeléseit (pl. Halley-üstökös, 1759) a különféle műszereit ma is számon tartják. Mégis Hatvani személyét a róla keringő mondák tették híressé, annak ellenére, hogy asztronómiával, mágiával sosem foglalkozott. Az irodalomban Jókai Mór és Arany János örökítették meg az ördöngős professzornak, a „magyar Faust”-nak hírnevét. Az egyik elbeszélés szerint Hatvani vizet és bort fakasztott a táncteremben. A hölgyek, akik szerint a tiszta lelkiismeretű nő sohasem pirulhat el, szoknyájukat magasra emelték, s a varázslat elmúltával vörösre vált arccal engedték azt vissza. Goethe Faustjában Mefisztó támaszt árvizet; az ellenfél katonái úszómozdulatokkal Hatvani István, az ördöngős A magyar Faustok sorában említést kell még tennünk a mezőkövesdi Beller Ferkóról, aki árvizet csinált a vasúti váróteremben, másutt görögdinnyéket varázsolt a falra; a dédesi (Borsod m.) ördöngős Tör őr öl, aki akkor csinált látszatárvizet, amikor a lányok és menyecskék kijöttek a templomból, s a sok ember derültségére felemelték a szoknyájukat; a szeremlei Karászi Csákiról, aki a boglyakemencére percek alatt uborkaindákat futtatott és szép uborkákat érlelt, s azokról az ördöngős papokról, akik híveiknek pazar látszatlakomákat rendeztek. Ide tartoznak a „pingált szobák”-ról szóló mesék is. A Ördögökkel táncoló boszorkányok. (Metszet Komiéi János 1790-ben megjelent könyvéből.) Nyíregyházán is láttuk Figyeljünk a Magyar Színkörre! Á SZÍNHÁZ: MINDENKIÉ A főváros — vidékieket is vonzó — kulturális életének új, érdekes jelensége a Magyar Színkör, mely az új színlíázi törekvések egészséges kibontakozását is szolgálja. Üj közönséget keres és talál, főleg a fiatalok körében, az íróknak biztosít gazdag dra- matizálási lehetőséget, irodalmi értékeink feltámasztását, s pályakezdő rendezők kapnak bizonyítási lehetőséget startjukhoz. Az sem lebecsülendő, hogy mivel a darabok többnyire egy-két-három szereplősek, így színészeink jó lehetőséget kapnak a játékra, azok különösen, akik a nagy színházakban ezer ok miatt kevés szereplehetőséghez jutnak. Itt főszereplők, meghatározó egyéniségek lehetnek akkor, ha van bennük tehetség, akarat, szorgalom, összpontosítás. Tallózva a tavasz ajánlataiban, örömmel fedezzük fel a diákoknak szánt Antigoné- előadásokat, melyet Trencsényi-Waldapfel Imre fordított, és Romhányi László rendezett. Ezek a rendezvények zártkörűek, hogy optimális lehessen az előkészítés és a hatás. Fazekas Mihály Ludas Matyija a musical- ban is folytatja diadalát a Balogh—Tolcs- vay—Bródy trió közreműködése révén. Színházművészetünk emlékezik Illyés Gyulára azáltal is, hogy Sinkovits Imre, Kovács Adél, Ferenczy Csongor főszereplésével, Sik Ferenc rendezésében bemutatta — többek között Nyíregyházán is, hatalmas sikert aratva — a Testvérek című drámát. Szabó József az ifjúságnak a két nagy költő levelezése alapján Petőfi Sándor—Arany János Mécsfény című költői dialógját ajánlja Ge- réb Attila és Fazekas István tolmácsolásában, Sunyovszky Szilvia Élni címen tartja önálló estjét Tóth Árpád, József Attila, Petőfi, Arany, Szép Ernő, Karinthy Frigyes, Fábri Péter, Simonyi Imre verseiből. Komoly sikerrel adják elő az Almássy téren Sütő András Nagyenyedi fügevirág című darabját. Fontos tett Bethlen Miklós önéletírásának életre keltése, melyet Ne- meskürty István végzett el gondos filológiai munkával, hozzáértéssel: az egyszemélyes színház főszereplője Bánffy György, aki rá annyira jellemző küldetéstudattal, szép magyar beszéddel, nemes veretű hangzással alakítja Bethlen Miklós szerepét. Székely János Dózsa történetére szerkesztett monológot öt helyzetre, s e történelmi személyiség megjelenítését Bessenyei Ferencre bízta. Érdekesség, hogy a díszleteket és jelmezeket Szervátiusz Tibor tervezte plasztikus egyszerűséggel, tömörítő erővel. Van még egy kiaknázatlan lehetősége a Magyar Színkör kezdeményezésének: éppen a kevés szereplő és az egyszerű díszlet révén az előadások könyen eljuthatnának vidékre, iskolákba, művelődési házakba, bizonyítva; hogy a színház: mindenkié. (- i. - s.) menekülnek a látszattenger árjában. Arany János verselte meg a Hatvani professzor egyik mágikus tettét, mely szerint: ... az asztallábból, mint varázslás, Csapon dől a tokaji máslás. De hát ugyanezt, már korábban cselekedte Faust és Mefisztó, Auerbach (ma is meglévő) pincéjében, ahol lyukakat fúrtak az asztalba, s kinek-kinek olyan bor folyt belőle, amilyet csak kívánt. Csokonai Vitéz Mihály (1773—1805) a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb lírikusa. Mint debreceni diák, igen népszerű volt társai körében. Költészetét az egyszerű nép is magáénak vallotta. Nem csoda tehát, hogy a nyughatatlan vérű, vándorló fiatalemberről sok monda kering. Fedics Mihály bátorligeti mesemondó beszélte el, hogy egy ízben Csokonai Bátorligetről a bátori vásárba tartott. Találkozott egy emberrel, aki társául szegődött. Csokonai az útitársát rávette arra, hogy egy szalmakazalnál szalmacsutakot csináljanak. Midőn azt áthajígálták a fejük fölött, minden szalmacsutak egy-egy kövér disznóvá változott! A kondát elhajtották a vásárba, és egy kereskedőnek jó pénzért eladták. Viszont Csokonai kikötötte, hogy ezeket a disznókat vízre ne hajtsák, mert akkor nem felel értük. A kereskedő az intést feledve, a látszatdisznókat hazafelé hajtva hagyta, hogy azok belemenjenek egy tócsába. A disznók egyszeribe eltűntek, de ott maradtak a vízen úszó szalmacsutakok! Nagy Sándor állatorvos, a szentesi „veszett doktor” is ördöngős ember volt. Az állatokat, sőt még az embereket is szempillára meg tudta gyógyítani. Egy ízben Rózsa Sándort is ő állította lábra. részeges festő felvállalja a király szobáinak pingálását, de az utolsó napig sem csinál seipmit, az italozáson kívül, egyedül a segédje igyekezik. Mégis, az átadáskor a király mindennel elégedett. Az öreg kifizetése és távozása után derül ki, hogy a pingálás csak látszat volt. Köcsön Péter, a szamosháti ördöngős kocsis ugyancsak nagy tudású ember lehetett. Éjszaka lópatkóval világított az ólban. Földön, levegőben, a folyókon is keresztül hajtotta a lovait. Köcsön a döglött lovakat is elhajtotta! Egy ízben az uraságot Pestre kellett vinnie. Hajnalban indultak. Az úr alig szundított egy fél órát, máris Pesten voltak, a Nagyszálló előtt. Az uraság megfélemedett, de nem mert felmondani Kö- csönnek, mert akkor minden jószága elpusztult volna. Köcsön Péter olyan ember volt, hogy bűvös szavára a gémes- kút önmaga húzta a vizet. A lovas szekereket ott állította meg, ahol akarta, s csak nagy rimánkodásra engedte tovább. Bűvöskörét senki sem tudta átlépni — akárcsak Faust li- dérclábas ajtaját! Az ördöngős emberekről, Faust magyar társairól szóló történetek szinte kimeríthe- tetlenek. Sajátos, hogy a magyar Faustok lépten-nyomon rászedik az ördögöket, a boszorkányokkal nem egy húron pendülnek, csodás tetteik sokszor a sámán vallásra emlékeztetnek. Ügy vélem, hogy a magyar ördöngősök tetteinek feltárása az egyetemes európai művelődéstörténet, s ezenfelül a magyar néprajztudomány hasznára válhat. Erdész Sándor Lovas „Gyékényes Honnan cip Hoztál-e ph Mezők üde Már gyermekkoromban dekeltek^vonzottak a szék kocsik. Házunk és poi Mátészakán a Gróf Vay végén volt, ahol a mező: Vay-tagba, a Nagysz< igyekvő gyalogos, vagy s: rés gazdák, napszámosok csisok, tanyasi emberek se-menése jelentette a n; gést, a látványt. Mi puly Bakosék háza előtti lócár tünk, vagy a házak elé ül fák alá telepedtünk — i dálni — ahogy Gyula bar apja hajtogatta gyakorta, vei a ház körül sok hasz kát nemigen vették. Kölykök, pulyák voltunk gén. Az Antal-fiűk — Bé Jóska — apjuk kerülő v Vay-tagban, a Böjtös-lá — Ica meg Erzsiké, a nag Varga-fiúk, az utca legs lánya Bakos Anci, s mindnyájan szerelmesek tunk, hogy csak néhányat lítsek... Ha a kisebbek ide számítanám, Bojtos J aki ma Amerikában kandallóépítő mester, Bakos Zolit — köztünk a jobb eszűt — bizony vol egy kasfarral... A kora nyári délelőtt „prédára” lestünk, várt „város” felől érkező szel két. Ferenczi bácsi szel mindig nyáladzó, nedves ökrök húzták, lassú méltc gal. A görbe nyakú Csizrr a Nagyvégről peckesen szekere ülésdeszkáján, m ben tengernád nyelű ostoi meg-megcsapott bennü: ha a hátsó saroglyára e tunk kapaszkodni. Az öreg Varga Zsiga l alatt nyikorgott volna kis moki futószekere, ha ráül, vei hatalmas termetű lt nyomott vagy 130 kilót, j nem volt kövér, csak halai Beszélték, olyan erejű hogy a világháborúban ágyút amikor kotykába k egyedül emelte ki,, hogy e vak tovább tudják húzr Mészáros Mihály: Tá dapesten, a Vigadó G KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
