Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
1984. május 30. Kelet-Magyarország 3 Nyíregyháza: Kenyérgyár hamarabb Nem lehet panasz Nyíregyházán és környékén a kenyér minőségére, pedig a szétszórt kis sütödékben áldatlan körülmények között dolgoznak a pékek. Ezen igyekszik enyhíteni a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat az új kenyérgyár építésével, ahol a jövő héten megkezdődik a kemencék szerelése is. Így remény van rá, hogy a tervezettnél negyedévvel korábban, már ez év végén megkezdődjön itt a termelés. A vállalat addig is, míg el nem készül az új gyár, igyekszik korszerűbbé tenni meglévő üzemeiben a munkát. A napokban például a régi kenyérgyárban, meg az Epreskert utcai sütödében olyan vetőszalagos kelesztőgépeket helyeztek üzembe, melyeket a vállalat saját műszaki telepén. készítettek a szakemberek. Az új kelesztőgépek 6—7 ember helyett dolgoznak, s vitathatatlan előnyük, hogy alkalmazásukkal jobb lett a pékáruk minősége.----------------------------------------V Önök kérték A mai mesékben boszorkányok helyett csészealjak röpködnek a légtérben, s hiába keresnénk az aranyhalat, amely három kívánságot teljesít. Ma már be kell érnie a dolgozónak egy kívánsággal, s azt — ha szerencséje van — teljesíti a Magyar Televízió. Az utóbbi időkben a közkedvelt kívánságműsor nevezetes napokhoz kapcsolódott: a bányásznapon derék vájáraink kérhették a ..Hazám, hazám .. .»’-at Simándyval, a fegyveres erők napján rendőreink rendelhettek Hofi Géza- számot. Mindez komoly reményekkel töltött el engem is,, mert közeledett a pedagógus- nap. Izgatottan lapoztam fel a tévéújságot, s lám, ott a kívánságműsor, de fájdalom, ezúttal a MÉH dolgozói kérhetnek. Csalódott vagyok, bár sietek hozzátenni, nem a begyűjtőktől irigylem a lehetőséget. ' S göndolkodom, miért szakadt meg a szép hagyomány. Talán a műsor szerkesztői attól féltek, hogy minden megkérdezett pedagógus a Hegedűs a háztetőn c. musical híres számát akarná hallani Bessenyei Ferenctől? Azért én reménykedem: talán mi is sorra kerülünk. Például a világtakarékossági nap alkalmából. S hogy akkor le ne maradjak, sietek a kívánságomat már most bejelenteni: azt a nótát játsszák majd a fülembe, hogy „Piros rózsák beszélgetnek . . .»* Előre is nagyon szépen köszönöm! Hamar Péter A CSEPEL SZERSZÁMGÉPGYÁR NYÍRBÁTORI GYÁRÁBAN korszerű radiál fúrógépeket gyártanak. Képünkön: Enyedi Károly, Serbán György és Jakab Károly a fúrógépet szereli. (Jávor László felvétele) JAPÄN MEGRENDELÉSRE műszakonként nyolcezer üveg szilvadzsemet csomagolnak i Nyíregyházi Konzervgyárban. Képünkön: Szollár Mária, Sarkadi Sándorné és Tóth And- rásné. (Császár Csaba felvétele) Mérleg — „mínuszban ARANYSZABÁLY: HA JÓ A PÁRTÉLET, PÁRTFEGYELEM, AZ AKTIVITÁS, ÉS A KÖZÖSSÉGI SZELLEM A PÁRTCSOPORTBAN, AKKOR EZ MÉRHETŐ A PÁRTSZERVEZET MUNKÁJÁNAK HATÉKONYSÁGÁBAN IS. ERRŐL GYŐZÖTT MEG AZ A BESZÉLGETÉS IS, AMELYEN HÁROM PÁRTBIZALMI MONDTA EL VÉLEMÉNYÉT A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI ÉPÍTŐ ÉS SZERELŐ VÁLLALATNÁL. Tájékoztatni és segíteni Fábián András főgépész: — Tizenkettőn vagyunk a pártcsoportban, a többség fizikai munkás. Van közöttünk kőműves, gépkezelő, szerelő, termelésirányító. Fontosnak tartjuk, hogy minden hónapban összejöjjünk beszélgetni. Jó az, ha tudjuk kinek mi gondja-baja van, mi foglalkoztatja. Csak így tudunk- egymáson segíteni. És természetesen ezt kívánja a gazdasági helyzet, a feladatok is, amelyek mostanában igencsak megszaporodtak vállalatunknál is. Én igyekszem minden fontos dologról a pártcsoportom tájékoztatni, ami a vállalatnál történik. Olyan a beosztásom is. Járom a munkahelyeket, s van úgy, hogy havonta egy- egy építkezést kétszer-há- romszor is felkeresek. A bizalmi legutóbb az első negyedév munkájáról, főleg a problémákról tájékoztatta a pártcsoportot. — Gondok vannak nálunk, sajnos 12 milliós veszteség származott az első negyedévben. Ennek okait, boncolgattuk közösen, meg azt, mi mit tehetnénk csökkentése érdekében, hiszen elsősorban a mi érdekünk. Ezért is nagyon komolyan megköveteljük a példamutatást, a fegyelmet. Akinél lazulást észlelünk, szólunk. Előfordult már, hogy a munkahelyen éppen pénteken délben romlott el a gép, s csodák-csodája hozzá sem kellett nyúlnia az illetőnek, hétfőn egyből indult. Következménye? Felelősségre vonás, fejmosás, prémium megvonás. Általában fegyelmezettek az emberek, nincs gond ha túlórázni kell. A kommunista műszakon mindenki dolgozik. — Számít természetesen az is. hogy milyen célt jelölnek meg. Most a vállalat jóléti alapjának a bővítéséért dolgoztunk. Ebből fedezik a segélyeket, pótolják az étkezési hozzájárulást, szóval érdek fűződött mindenkinek hozzá. Csoportmunka: fiatal házasok segítése Kovács Lajos technikus: — Szerencsés összetételű a pártcsoportom. Tizenegyen vagyunk. Ebből hét a harminc éven aluli és a többiek, sem öregek. Vasasok, műszakiak. Korösszetételünk miatt sajátos a feladata is a pártcsoportnak, hiszen a hét fiatalt az elmúlt öt évben vettük fel a pártba. Valameny- nyit mi neveltük. Kocsis Józsefnek, aki most kiváló munkásőr, én voltam az egyik ajánlója. Most KISZ- titkár. Nagy Lajos fűtésszerelőről is csak jókat tudok mondani. S minden fiatalnak a KISZ-alapszervezet volt az egyik ajánlója. Ebben a pártcsoportban a legfontosabb feladatnak a fiatal párttagok nevelését, gondjaik megoldásának segítését tartják. — Nem könnyű egy fiatalnak sem a helyzete, ha családot akar alapítani. Különösen a pálya elején! Kevés a fészekrakáshoz a pénz. Elkel minden segítség. Ügy érzem kötelesség egy fiatal párttagokból álló pártcsoportnak ezt istápolni. Sokszor személyes gondokat is megbeszélünk. Ott vagyunk, ha lakást kell építeni, ha fuvart kell intézni, ha hétvégekre építőbrigádot kell szervezni. Természetesen nemcsak a fiatal párttagjainknak, hanem azoknak a pártonkívüli ifjú házasoknak is segítünk, akik baráti körünkhöz tartoznak, akikkel együtt dolgozunk. — Ezeknek a mozgatója, kezdeményezője a pártcsoport. melynek olyan haszna is van, hogy növeli az egymásért érzett felelősséget és összekovácsolja a gárdát. Közvéleménykutatás Szatmári Miklós üzemszervezési csoportvezető: — Én a kezdeményezést tartom a pártcsoport egyik fontos feladatának. Különösen nehéz helyzetekben van erre szükség. Olyan időszakban, mint most! Leg utóbb arról vitatkoztunk, mit is tehetnénk a vállalat első negyedévi veszteségének csökkentéséért. S arra az elhatározásra jutottunk, hogy a mi kollektívánk javasolja: szervezzenek a veszteség enyhítése érdekében egy kommunista műszakot. Még vitatják. Ugyanis nemrégen volt már egy ilyen műszak, s egy évben csak kettőt „engedélyeznek”. Csak kritikus helyzetben lehetséges újabb. Mi úgy látjuk, hogy most ilyen a helyzet. És az 1-es pártcsoport határozott: közvélemény-kutatást javasol. ^ .Kérdezzenek, meg a vállalatnál mindéit dolgozót: helyeslik-e vagy sem, az újabb kommunista műszakot. Epizódok, példák, jelenségek. Egy-egy pillanatkép a pártbizalmiak munkájáról. Azt is tanúsítják, hogyan igyekeznek új helyzetben, a változó körülményekhez alkalmazkodva dolgozni. A gazdaságról — mindenkinek Tisztábban látni K is országban élünk, akár akarjuk, akár nem, számolnunk kell a külső hatásokkal a gazdasági élet szervezésében, megújításában. Azonban korántsem mondhatjuk el, hogy emiatt magunknak nincs tennivalónk, ne keressük a módokat azért, hogy előrébb jusson az ország, s benne az állampolgár. A tisztábblátás érdekében volt érdemes hétfőn este leülni a Kossuth rádió mellé, ahol Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottságának titkára válaszolt nyíltan, a gondokat sem takargatva a riporterek és a rádióhallgatók kérdéseire. Érdemes volt rövid, de szinte mindent felölelő képet kapni külgazdasági helyzetünkről, egyáltalán a világban lévő helyünkről, mert több téves képzetet, hiedelmet oszlatott el. Az okos érvelés hallatán mindenki előtt világossá vált, hogy a szocialista országok közössége, a KGST az a biztonságot adó tábor, amely minden nehézsége ellenére éppen a kölcsönös segítség alapján nyújt a távlatokban is támogatást a benne tömörülő országok gazdaságának. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a mai világban nem lehet, nem érdemes befelé fordulni, „házon belül” megoldani mindent, ha nehezebben is megy a kereskedés más országokkal, még ha sokszor politikai megfontolásokból zárkózik el a Nyugat. Hazánk iparának, mezőgazdaságának megvannak és megteremthetők azok a termékei, amelyek keresettek másutt, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nálunk nem találhatót megvásároljuk értük. A Rádiónapló második fele a gazdasági reform továbbfejlesztésével foglalkozott. Nem véletlenül, ugyanis az 1968-ban életbe léptetett intézkedések megmutatták, hogy csakis a piaci viszonyok érvényesítése mellett lehet szocialista körülmények között biztonságosabb, s egyúttal nagyobb haladási ütemet diktálni. Ezt szolgálják a most elhatározott intézkedések is, amelyek es párt irányításával nem valamiféle kampány- feladatot jelentenek, hanem átgondolt lépések sorát. A közvéleményt erősen érdekli, hogy ezentúl igazgató tanácsok döntenek a vállalati célok felől, kisebb cégeknél választják a vezetőket. A demokratizmus olyan továbbfejlesztése ez, amely nagyobb kontrollt jelent az üzem, a munkások részéről. Folyik a bér- és jövedelemszabályozás új alapokra helyezése is. Mind, mind olyan mozzanat, amelynek kidolgozásához idő kell, azonban nem Lehet várni, nem szabad késni, mert akkor óhatatlanul lépéshátrányba kerülünk. □ reformról, a gazdálkodásról szólva Havasi Ferenc nem indulatokkal, hanem érvekkel, tényekkel mutatta be, hogy tudjuk, mit akarunk, a változtatás szándéka egybe kell hogy essen a cselekvéssel, mert ennek révén lehet programjainkat megvalósítani. A Rádiónapló hallgatói ezzel felvértezetten gondolhatnak arra, hogy a saját munkahelyükön milyen magatartásra, változtatásra van szükség, ugyanis a kővetkező lépés az üzemekre vár. Lányi Botond Farkas Kálmán A KÁLLÓSEMJÉNI üj élet termelőszövetkezet műanyagüzemében a Debreceni Játékipari Szövetkezet részére készítenek babakezeket és -lábakat. A melléküzem havonta 10 ezer pár játékbaba-végtagot készít. (Császár Csaba felvétele) | Legfontosabb a fegyelem! £ gy fiatal francia nő, aki tűrhetően beszélt japánul, autóbuszon Tokióból Simoniszekibe utazott. Errefelé minden új és érdekes volt számára. Még az olvasást is abbahagyta, a könyvet letette a térdére, és az ablakon keresztül kíváncsian nézegette a festői vidéket. Hirtelen egy messzetávol felsejlő különös épület keltette fel a fiatal nő érdeklődését. Messzelátót vett elő a retiküljéből, és alaposan szemügyre vette. Csak nem ez a híres nagojai pagoda, amelyről olyan sokat olvasott? Mivel szeretett volna meggyőződni feltevésének helyességéről, elhatározta, hogy megkérdezi valamelyik utastól. A vezető volt hozzá a legközelebb, de őt nem merte zavarni. A kalauz édesdeden szundított a kocsi végében, őt felkelteni szintén udvariatlanság lett volna. VJtas pedig olyan kevés volt, hogy egy kézen is meg lehetett számolni. Mögötte egy öreg, vak japán ült, belőle sem lett volna sok haszna, a bal oldali ülésen pedig mint valami császár a trónusán, egy kövér turista terpeszkedett el, akiről könnyen ki lehetett találni, hogy bajorországi német. A francia nőnek nem volt más választása, minthogy mégis a vezetőt háborgassa. — Bocsásson meg, sofőr úr. hogy zavarom. Nem kell megfordulnia — hiszen vezet. A kiejtésemből már kitalálhatta, hogy külföldi vagyok. Először járok ezen a vidéken. Nem tudná megmondani, hogy az ott messze jobbra, valóban a híres nagojai palota? A vezető szomorúan sóhajtott, és így válaszolt: — Nagyon sajnálom, kedves kisasszony, de nem válaszolhatok önnek. Illetve, jobban mondva — nekünk nem szabad válaszolni. A távolsági autóbuszsofőrök éppen tegnap kaptak szigorú írásbeli utasítást, amely szerint nekünk vezetés közben tilos másra figyelnünk, az utasok kérdéseire válaszolnunk. A rendelkezés megszegőjére súlyos pénzbírság, vagy még szigorúbb büntetés vár: elbocsátás. Ezért meg kell értenie, kedves kisasszony, hogy nem felelhetek a kérdésére, bár, őszintén szólva, a nyelvem hegyén van a válasz. De nagyon félek attól, hogy elveszíthetem az állásomat, mivelhogy el kell tartanom a feleségemet, az anyósomat, meg az öt gyermekemet... Értse meg hát, és ne vegye rossz néven! — Ide hallgasson! — kiáltott fel az ifjú francia hölgy. — Maga az imént' egy roppant hosszú monológot vágott ki, ahelyett, hogy néhány szóval válaszolt volna a kérdésemre! — A dolog úgy áll, tisztelt kisasszonyka, hogy a monológra egyelőre még nem kaptunk írásbeli tilalmat a főnökségtől. Fordította: Gellért György
