Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

A Kelet-Magyarország 1984. május 30. Szovjet pártmunkás-delegáció érkezett megyénkbe Üzemlátogatáson a HAFE nyíregyházi gyárában. (Folytatás az 1. oldalról) arról beszélt, miként javít­ják munkájuk színvonalát az alapszervezetek, hogy milyen módon fokozzák területükön aiz ideológiai képzést. Öröm­mel nyugtázta, hogy erősödik a két testvérterület közötti kapcsolat, amely jelentős láncszem országaink és párt­jaink együttműködésében. Sza bölcs -sza tmári munkalá­togatásukkal kapcsolatban el­mondta: ezúttal is az a cél, hogy kicseréljük tapasztalata­inkat, kölcsönösen tanuljunk egymástól. Kora délután a vendégek városnézés során megtekin­tették Nyíregyháza új lakó­negyedeit, kulturális létesít­ményeit és felkeresték Sós­tót. Ezt követően üzemláto­gatásra indultak a Hajtómű­vek és Festőberendezések nyíregyházi gyárába, ahová a szovjet delegáció tagjait elkísérte Varga Gyula, Ti­sza László, a megyei tanács elnöke és Szemerszki Mik­lós, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára. A vendégeket és kíséretü­ket a. gyárban Hekmann László igazgató és Kosztik József, a pártvezetőség tit­kára fogadta és tájékoztatta az itt folyó munkáról. Elmondták többek k(ö- zött, hogy a gyár 1968-ban alakult, akkor, amikor erő­sebb lendületeit vett Sza- bolcs-Szatmár megye iparo­sítása. Fő tevékenységük a szállítópálya-gyártás, a komp­lett festőberendezések, fel­vonósínek készítése és egyéb megyei jellegű szolgáltatás. Termékeik jórészt egyediek és igen keresettek. Az idén a gyár 535 millió forintos terv megvalósítását tűzte célul, amiből a szovjet export 400 millió. Az utóbbi években a termelés 80 szá­zalékát szovjet gyárak meg­rendelésének teljesítésére végezték. Berendezéseik meg­találhatók autó-, kombájn- és hűtőgépgyárakban, más fontos ipari üzemekben. A szovjet piac nagy biztonsá­got ad ennek a gyárnak, ami többek között azt is jelenti, hogy kapacitásukat teljes egészében sikerül lekötni. Elégedettek a megrende­lők a munka minőségével. A HAFE-ben nagy gondot fordítanak a szakemberkép­zésre, továbbképzésre, sok szakmunkás már két szak­mával rendelkezik. Példá­san dolgozik 53 szocialista brigádjuk. Az idén ebben a gyárban is áttértek a 40 órás munkahétre, s ezt változat­lan létszám mellett jobb munkaszervezéssel, még fe- gyelmezetebb termeléssel el­lensúlyozzák. Tájékoztatták a vendége­ket arról, hogy az üzem dol­gozóinak 17 százaléka párt­tag, s a párttagság 70 száza­léka fizikai dolgozó, jelen­tős része fiatal. Öt alapszer­vezet tevékenykedik az üze­mekben, és most azon dol­goznak, hogy ezek az alap- ' szervezetek még önállóbbak legyenek. A gyár kommu­nistái nagy figyelmet fordí­tanak a gazdaságpolitikai kérdésekre, élövitákban kris­tályosodik ki mindig a közös álláspont. Támogatják azo­kat a kezdeményezéseket, amelyek előbbre viszik a gyárat. Az utóbbi három évben 22 új párttagot, elsősorban fi­atalokat vettek fel, akik na­ponta bizonyítják elkötele­zettségüket. Beszámoltak a vendégeknek a gyári KISZ- bizottság, a szakszervezet, az MSZBT-tagcsoport munká­járól, s arról, hogy a pártve­zetőség miként koordinálja e szervezetek tevékenységét. Ezt követően kötetlen esz­mecserén váltottak szót a vendégek és vendéglátók a vállalati gazdasági munka- közösség tevékenységéről, a szociálpolitika néhány kér­déséről, többek között a bé­rek alakulásáról, a dolgo­zók lakástámogatásáról, va­lamint a gyár és a város kap­csolatáról. A. szovjet pártmunkás-de­legáció tagjai a tájékoztatókat követően megtekintették a HAFE üzemeit, szociális lé­tesítményeit. Várkonyi Péter befejezte ausztriai látogatását Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, aki Erwin Lánc, osztrák külügyminisz­ter meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, kedden befejezte bécsi tár­gyalásait. Külügyminiszterünket fo­gadta dr. Rudolf Kirchsch­läger szövetségi elnök és dr. Fred Sinowatz szövetségi kancellár. Várkonyi Péter látogatást tett az osztrák par­lamentben, ahol fogadta An­ton Benya, a nemzeti tanács elnöke. A magyar külügymi­niszter megbeszélést folyta­tott dr. Heinz Fischer, tudo­mányos és kutatási minisz­terrel, valamint. Fritz Marsch- sal, a parlament külügyi bi­zottságának elnökével. ­Az MTI bécsi tudósítójá­nak értesülése szerint a két külügyminiszter a hivatalos tárgyalásokon áttekintette a kétoldalú kapcsolatokat, s azokat jószomszédinak, prob­lémamentesnek minősítették. A nemzetközi helyzet érté­kelése során a külügyminisz­terek aggodalmuknak adtak kifejezést a feszültség élező­dése miatt, s kifejezték el­kötelezettségüket a helsinki folyamat folytatása, az eny­hülés továbbvitele, az euró­pai béke és. biztonság meg­szilárdítása mellett. Várko­nyi Péter magyarországi lá­togatásra hívta meg Erwin Láncot, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. A tárgyalások befejeztével Várkonyi Péter hazautazott az osztrák fővárosból. (Folytatás az 1. oldalról) Nemzetközi kérdésekről szólva Cedenbal egyebek kö­zött hangoztatta: „Jelenleg a nemzetközi kapcsolatok bo­nyolult időszakát éljük. Az Egyesült Államok harcias körei, az imperialisták ka­landorpolitikája ' következ­tében a nemzetközi helyzet lényegesen rosszabbodott”. „Az imperialista konfron- tációs politikával és a fék­telen fegyverkezési hajszá­val szemben a Szovjetunió és a többi szocialista ország a nemzetközi helyzet gyöke­res megjavításának, az atom­háborús veszély elhárításá­nak politikáját, a kölcsönös bizalom, a béke és az egyen­jogú együttműködés politi­káját állítja szembe. Ez o po­litika széles körű konstruk tív javaslatokban, kezdemé­nyezésekben és gyakorlati in­tézkedésekben öltött testet. Az MNFP és a mongol kor­mány arra törekszik, hogy aktívan előmozdítsa a szo­cialista közösség országai kezdeményezéseinek megva­lósítását”. Válaszában Losonczi Pál őszinte köszönetét mondott a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségé­nek és személyesen Ceden- balinak a megtisztelő meghí­vásért, amely lehetővé tette, hogy újból ellátogasson Mon­góliába, és baráti megbeszé­lést folytasson közös dolga­inkról a testvéri ország ve­zetőivel. „Mostani látogatásunk cél­ja, hogy erősítsük népeink internacionalista barátságát, fejlesszük együttműködésün­ket az élet minden területén a béke és a szocializmus szolgálatában, népeink javá­ra. Meggyőződésem, hogy a mongol barátainkkal való ta­lálkozónk újabb ösztönzést ad országaink együttműkö­dése bővítésének és tovább erősíti a hagyományos ma­gyar—mongol barátságot.” A továbbiakban arról be­szélt, hogy hazánkban is eredményesen folyik a szo­cialista társadalom építése. A néphatalom szilárd, a párt társadalmunk elismert veze­tő ereje. A magyar nép szé­les rétegei egyetértenek po­litikájával, és cselekvőén ki­veszik részüket a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa célkitűzéseinek a megvalósításából. „A széles körű nemzetközi egység és a közös cselekvés különösen fontos a mostani bonyolult világgazdasági helyzetben, amikor nem ke­vés nehézséggel kell meg- küzdenünk — mondotta po­hárköszöntőjében az Elnöki Tanács elnöke. — Szocialis­ta építőmunkánk gondjaink megoldásában, országépítő céljaink valóra váltásában, amint eddig, a jövőben is kiemelkedő jelentőséget tu­lajdonítunk annak, hogy minden területen egyre gyü­mölcsözőbb együttműködést valósítsunk meg a Szovjet­unióval és a szocialista kö­zösség többi országával, köz­tük a Mongol Népköztársa­sággal.” A nemzetközi helyzetről szólva Losonczi Pál hangoz­tatta, hogy a Magyar Nép- köztársaság a szocialista or­szágokkal együtt abban érde­kelt, hogy csökkenjen a nuk­leáris háború veszélye, ne kerüljön sor a fegyverkezési verseny új fordulójára, mér­séklődjék a katonai szemben- áLlás, a fegyveres konfrontá­ciók veszélye valamennyi kontinensen. Ezért „teljes mértékben támogatjuk a Mongol Népköztársaságnak azt á kezdeményezését, hogy az ázsiai és a csendes-óceáni országok kössenek megnem­támadási szerződést, és köl­csönösen mondjanak le az erőszak alkalmazásáról. A mostani feszült nemzet­közi helyzetben különösen fontos — mondotta az Elnöki Tanács elnöke —, hogy a szo­cialista országok összehan­goltan lépjenek fel népeink biztonságának és az emberi­ség békéjének érdekében. A Magyar Népköztársaság a jö­vőben is erejéhez és lehető­ségeihez mérten hozzá fog já­rulni ahhoz, hogy országaink együttműködése tovább erő­södjön. Tudjuk, hogy függet­lenségünk, biztonságunk és szocialista építőmunkánk fű támasza a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi országához fűződő szilárd és megbonthatatlan barátsá­gunk.” Losonczi Pál befejezésül ki­fejezte meggyőződését, hogy a mostani magyar—'mongol találkozó is eredményes lesz, jól szolgálja a magyar—mon­gol kapcsolatok továbbfej­lesztését, népeink érdekeit, a szocializmus és a béke közös ügyét. „Tiszta szívből kívánok önnek és az egész mongol népnek újabb sikereket a szocializmus építésében, a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa ha­tározatainak valóra váltásá­ban.” A mongol népre és élcsapa­tára, a Mongol Népi Forra­dalmi Pártra, a Mongol Nép- köztársaság 60. évfordulójá­ra, a megbonthatatlan ma­gyar—mongol barátságra, Jumdzságin Cedenbal elvtárs és valamennyi jelenlévő egészségére emelte poharát Az OBI levele az európai békemozgalmakhoz Az immár hagyományo­san megrendezett béke- és barátsági hónap alkalmá­ból az Országos Béketa­nács levéllel fordult az európai békemozgalmak­hoz, beszámolva arról, hogy ezekben a napokban országunkban milliók em­lékeztek hazánk fasiszta megszállásának és a de­portálások megkezdésének 40., valamint a hitleri Né­metország feletti győzelem 39. évfordulójára. A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a fasiz­mus felett aratott győzelem 39. évfordulójának előestéjén jelent meg a Varsói Szerző­dés tagállamainak felhívása a NATO-országokhoz, amely­ben javaslatot tettek: kösse­nek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsö­nös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A levél elmondja, hogy a béke­hónap fórumain üdvözölték a bizalom és a biztonság erősí­tését célzó békekezdeménye­zéseket, mert azok lehetősé­get teremthetnek a széles kö­rű párbeszéd megkezdésére, s hozzájárulhatnak a nemzet­közi feszültség enyhüléséhez. Az Országos Béketanácsnál megfogalmazott állásfoglalás elismeréssel szól a kontinens más országaiban szervezett megmozdulásokról, amelyek résztvevői egybehangzóan kö­vetelik a rakétatelepítések megállítását, és sürgetnek olyan lépéseket, amelyek meg­teremtik annak feltételeit, hogy konstruktív tárgyaláso­kat lehessen folytatni az euró­pai földrész jövőjéről. A dokumentum rámutat: közvéleményünket mélységes aggodalommal tölti el, hogy az Egyesült Államok és szö­vetségesei minden erővel a katonai erőfölény megszerzé­sét tűzték ki célul, felhasz­nálva a világűr militarizálá- sát is. — Hazánk a kis orszá­gok közé tartozik — hangsú­lyozza a levél —, ám a bé­kéért és a haladásért vívott harcban érdekeink, törekvé­seink közösek Európa és a nagyvilág sok száz millió ha­ladó gondolkodású, békesze­rető emberéével. Ezért azt ja­vasoljuk: tegyünk együttes erőfeszítéseket azért, hogy a NATO-tagországok pozitív választ adjanak a Varsói Szerződés tagállamai kezde­ményezésére, s mindazokra a javaslatokra, amelyek a biz­tonság és a bizalom légköré­nek megszilárdítását szolgál­ják. Amikor felemeljük szavun­kat a béke és a nemzetek kö­zötti jó szándékú párbeszéd érdekében, hisszük, hogy megértenek minket. Népünk egysége, a humánus eszmék­hez való hűsége, szocializmust építő munkája ad hitelt ál­lásfoglalásunknak. Van mit féltenünk, ezért valljuk: kis és nagy nemzeteknek azonos érdekük, hogy a megtermelt javak ne a fegyverkezési haj­szát, a hadikiadásokat, ha­nem gyermekeink egészségét, testi, szellemi gyarapodásu­kat, az ember szolgálatába ál­lított tudományos és techni­kai fejlődés céljait mozdítsák elő. Legfontosabb dolgunk most az, hogy közösen lépjünk fel a háborús veszély elhárítá­sáért, egy olyan, bizalmon alapuló Légkörért, amelyben megvalósulhat kontinensünk tartós békéje — hangoztatja az Országos Béketanács le­vele. Rex—84 — amerikai fogolytáborok A Spotlight című amerikai hetilap értesülésére hivatkozva a Pravda keddi számában arról ír, hogy a Fehér Ház április 5-én titkos utasítást adott tíz, hatalmas méretű fogolytábor léreho- zására és felszerelésére. A táborokat az Egyesült Államok legkü­lönbözőbb részein, a fontosabb katonai körzetekben építik fel. A Spotlight hetilap tudomására jutott, hogy megkezdődtek az előkészületek egy példátlan méretű letartőztatási hullám elindítá­sára, amely bevándorlók és „megbízhatatlanoknak tartott elemek” ellen irányul. A Rex—84 fedőnevű rendőri akció fő célja, hogy fogva tartsa, majd kiutasítsa azillegálisan bevándoroltakat. Ugyan­akkor a Rex—84 akciónak van egy másik feladata is: lépéseket tegyen a politikai ellenfelekkel, az olyan emberekkel szemben, akik nyíltan bírálják az amerikai kormányt és akiket ez utóbbi „veszélyeseknek” nyilvánít. A táborok mindegyikében 25 ezer köztörvényest lehet majd el­helyezni. Az FBI, a CIA, a bevándorlási és honosítási hivatal, a vámőrség és parti őrség a helyi és központi rendőrséggel közö­sen vesznek részt azoknak a személyeknek a letartóztatásában, akik neve a „veszélyesnek” nyilvánított személyek listáján szere­pel. 18. — Kedves Viola! — így kezdődött a levél. — Ha szándékai nem változtak, próbafelvételt ajánlunk fel magának. A forgatás szep­tember 21-én kezdődik, ké­rem, utazzon fel húszadikán, foglaltam szobát a Pókerban. Minden rendben lesz. Leve­lemet akár szerződésnek is tekintheti. A részletekben biztosan megegyezünk. Hú­szadikán felkeresem a szál­lodában, addig is üdvözlöm. Vida Lajos segédrendező. A levelet géppel írták. A kézzel írt szignó olvashatat­lan volt. — Hogy került magához a levél? — Máté legszíveseb­ben elrohant volna keresni Vida segédrendezőt. — Nézze, én ismerem Bük­kit, a rendezőt, és Vidát is. Mondom, nem tetszett a do­log. Vida külföldön volt, azt hiszem, ma jön haza. Bolon­dította azt a lányt. — De a lefoglalt szoba, tény ... — Beszéltem Bükkivel, ki­zártnak tartja, hogy Vida ilyesmit ígér. Semmi oka rá. Űj filmről szó sincs. — Véletlenül maradt ma­gánál a levél? — Nem. Kíváncsi voltam. Meg akartam mutatni Bük­kinek. — Haragszik Vidára? — Nem haragszom jobban, mint a többi hozzá hasonló­ira. Mohai ingerültnek lát­szott. — Lehet, hogy mégsem volt közömbös magának Vio­la? Mohai keserűen nevetett. — Hogy féltékeny lennék? Erre céloz? Higgye el, szó sincs róla. Egyszerűen bosz- szant. Bosszant, hogy néme­lyek filmes jelszóval min­dent megtesznek. Hogy ez a lány is ... Máté mondata röviden és hatásosan koppant. — Halas Violát megölték. Mohai arca sápadt volt. — Megfojtották ... — Azt hiszem, Vida erre mégsem képes ... — Lehet, hogy más volt... Önt látták utoljára Violá­val ... Érti miről van szó? Mohai bólintott. Máté még egyszer megnéz­te a levelet. Jellegtelen le­vél. — Szóval azt mondja, hogy a levelet nem Vida írta? — Ezt biztosan nem állít­hatom. Csak feltételezem, hogy nem ő. — És más? — Ha rám gondol, bizto­síthatom ... Mohai kapkodott, össze­vissza mesélt. Violával Bu­dán vacsoráztak egy kisven­déglőben. Kilenc órakor ha­zavitte. A lány még mindig vidám volt. Talán a kaland izgalmától. Elbúcsúztak az­zal, hogy majd találkoznak a próbafelvétel után. Viola megígérte, hogy hívja. A lány kesztyűje és sálja a ko­csiban maradt. Telefonált a szállodába, üzenetet ha­gyott ... Máté elnyomta ki tudja há­nyadik cigarettáját. Felállt. — Köszönöm. Egyelőre ennyi elég. A levél nálunk marad. És arra kérem, ma­radjon Pesten. Ha valami eszébe jut, telefonáljon ... Mohai arcán látszott' a csodálkozás. Elengedik csak így? Mintha még mondani akart volna valamit. Aztán kezet fogtak. Néhány pillanat egyedül, a telefüstölt szobában, mielőtt Vibrányha indul. A fiúk szét­széledtek. Ki-ki a maga fel­adatát végzi. Az övé: Vibrány. A Halas szülők. Kellemetlen, kínos feladat. Viola tehát egyetlen lány, nagy vágyakkal és azzal a prózai ténnyel, hogy admi­nisztrátor egy kisvendéglő­ben ^nyaranként segít a ká- véfőzésnél. Valószínűleg nem elégedett meg ennyivel. Ak­kor sem, ha voltak jó ruhái, nyaklánca, karkötője. Egy levél, egy kecsegtető levél. Vajon tudtak erről a szülők? Ismerték igazán a lányukat? Az épület előtt ott várta Mátét a Zsiguli. Nem a gép­kocsivezető mellé állt, ami azt jelentette, az úton nem lesz beszélgetés. Barta gépkocsivezető hát­ranyújtotta a feketekávéval teli termoszt. (Folytatjuk) Losonczi Pál Mongóliában

Next

/
Thumbnails
Contents