Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-29 / 124. szám
Kelet-Magyarország 3 1984. május 29. Önzetlen segítők Amit adtál: az élet Q alaha régen — a hagyomány szerint utoljára Mária Terézia idején — a lelkes magyar nemesek így kiáltottak fe3: „Életünket és vérünket!” A történet folytatása rendszerint az volt, hogy a nagy lelkesedés leesiLlapult, s a felajánlók inkább a mások vérét áldozták fel. Szinte önkéntelenül ez jut az ember eszébe, amikor végiggondolja, hogy évtizedek óta élnek köztünk emberek, akik nem csupán felajánlják vérüket. Adják. Minden feltűnés keresése és nagy szavak nélkül. Egyszerűen azért, mert tudják, hogy szükség van rá. S mert vérükkel segíteni akarnak, hogy más emberek életét meg lehessen /menteni. Olvastunk már önfeláldo- dozó testvérről, aki egészséges veséjét ajánlotta fel, hogy beteg hozzátartozójának adja. S másokról is, akik önzetlenül siettek embertársuk segítségére, látva a szenvedést, a rászorultságot. Minden elismerés megilleti őket. De mit mondjunk akkor azokról, akik nem tudják, soha nem fogják és nem is akarják megtudni, hogy kinek az életét mentette meg az ő vérük. Talán találkoznak veié az' utcán, lehet, hogy mellettük ül éppen a kórházból jövet az autóbuszon. Őket aligha érdekli, hogy milyen ember az, aki majd meggyógyul vérüktől. Számukra egyszerűen ember, beteg vagy baleset sérültje, akin segíteni kell, hogy életben maradjon. Ha nem sikeresebb tömegakció, aminek jelentőségét fokozza, hogy korántsem kampányszerűen megy: évről évre többen kapcsolódnak be ebbe a nemes mozgalomba. Két adat bizonyítékként: az ország lakosságának 5,9 százaléka, a 18—59 év között — tehát gyakorlatilag a dolgozó — korosztályokhoz tartozók több mint tíz százaléka ad vért. Szabolcs-Szatmár megyében 24 ezer véradó van. A településszerkezet szórtsága miatt nem könnyű a korszerű véradás szervezése, amit. nehezít az is, hogy a véradóállomások elhelyezése nem felel meg az igényeknek. A nyíregyházi 20 évvel ezelőtt épült és a modem, intézeti vérvételre szinte alkalmatlan. Gond, hogy a haematológus orvosi állások betöltetlenek, s gyakorló orvosok veszik a vért, sokszor nem megfelelő körülmények között. A levett vér 80—100 kilométert is utazik, s bár van vérkészít- ményezés, ez korántsem elég, a legkorszerűbb, a plazmafe- rezises vérvétel ma csak ólom. A hatalmas szervező munka eredményeképpen a megyében a múlt évben több mint 2 ezer új véradó jelentkezett. A főiskolán gyakorlattá vált a gólyák véradása, de új a megyei kórházban rendezett véradónap is. Az emberi önzetlenség tiszteletreméltó, s most azon a sor, hogy az eddiginél méltóbb körülmény fogadja a donort, aki a mostaninál több tiszteletet és megbecsülést érdemel, s főleg jobb körülményt a véradás idején. Ezt TÖBB MINT 40 EZER SERTÉST VÄGNAK ÉS DOLGOZNAK FEL évente a Mátészalkai Állami Tangazdaság húsüzemében. Bőrös fél sertésből nagy mennyiségben szállítanak a húsiparnak, de az itt készített 36 féle termékből ellátják a szatmári térséget, a Nyírség egy részét is. Képeinken: a fél sertések szalonna elő vágása közben Tóth Árpád... Füstölt kolbászhoz készíti.a „masszát” Gyetkó Tibor... Bodnár Jánosné és Szabó Pálné füstöléshez készíti a virslit. (Elek Emil képriportja) /---------------------------------------> Papírhegy B nyíregyházi állampolgár lakáscseréjének: intézéséhez igazolást kér a TIGÁZ- tól. A válallat szerelője még aznap megérkezik és a helyszínen egy tenyérnyi hivatalos papíron igazolja az üzemképességet. Az elektromos hálózat üzemképességét a Modul Elektrotecnikai Vállalatnak kellett igazolni. A Modul szerelője három perc alatt végzett a vizsgálattal, s közölte, hogy, másnap a megbízó állampolgár a délutáni órákban menjen be a Modul központjába, ott megkapja az igazolást. Meg is kapta, de csak 218 forint ellenében. Három példányban, 12 — füzet nagyságú — oldalon igazolták, hogy a lakás villanyhálózata üzemképes. Első osztályú kemény papíron, a lakáscsere szempontjából mellékes érintésvédelmi rendeleteket ismertetett a Modul. Jó volna, ha e költséges, bürokratikus és hosszú igazolási „rendszert” rövid úton módosítanák, s az üzem- képességet (mint a gázosok) egy tenyérnyi olcsó papíron igazolnák. (nábrádi) V , é ott, helyben, ahol vért adtak, hát az ország egy másik városában, községében. Május 28-án hatodszor gyűltek össze az ország minden részéből a sokszoros véradók. velük együtt a vér- adásszervezők, vöröskeresztes titkárok és a véradószolgálat szakemberei. Arról tanácskoznak. hogy mennyire sikerült eddig végrehajtani a terveket, s hogy milyen feladatokat tűzzön a továbbiakban maga elé a véradómozgalom. és sok mást is felvetnek majd megyénk küldöttei az országos konferencián, hiszen feladatunk kettős: a donor védelme és az életet adó vér biztosítása. Természetesen vannak egyéb teendők is. A vérellátás összefügg a szakorvos- képzéssel, az orvostovábbképzéssel és egy sor műszaki, gazdasági feladattal is, amelyekhez részben megvannak, részben meg kell teremteni a feltételeket. M ásfél napig tart a konferencia a szépülő, hazai és külföldi vendégeit váró Balatonfüreden. Aztán hazamennek a küldöttek — s a konferencia a jövő hónapban folytatódik. Minden megyében lesznek véradó-tanácskozások és ünnepségek júniusban, illetve szeptemberben. Balatonfüredre azzal küldték képviselőiket a megyék, hogy akkor majd számoljanak be az itt.végzett munkáról. Reméljük,sikerrel járnak. V. E. . Ezer helyből válogatnak Hétfő délelőtt Nyíregyházán, a Szarvas utcán. Egy udvar végi kis épület előtere: idősek, fiatalok; férfiak és asszonyok ülnek a székeken. A várakozók munkát keresnek, a megyei tanács munkaerő-szolgálati és szervező irodájának fogadónapjára gyűltek össze. Nem unatkoznak az ügyintézők, lévén mindössze ketten... Mondhatnánk, hogy ezek szerint semmiben sem különbözik ez a tanácskozás a többitől, hiszen mindig a teljesítés és a további munka szerepel a napirenden. Mégis van egy nagy alapvető különbség: csaknem negyed évszázada. 1960 óta a véradók mindig túlteljesítették a tervet. tavaly például 225 900 liter helyett 255 700 litert adtak. Nem csekélység: ezzel eayedül állunk Európában. Ha nem is esik sok szó róla, a véradás ma az egyik leg— Januártól április végéig két és fél ezren fordultak meg itt. (Kisebb részük munkajogi tanácsért jött) — tudom meg az iroda vezetőjétől, Husin Józseftől. Ma közel ezerkétszáz munkalehetőség közül ajánlhatnak előadóink. Leginkább fizikai dolgozót keresnek a vállalatok, intézmények. Bejárónak egy műszakban Tizenkilenc éves fiatalember lép be az irodába. Villanyszerelő, nemrégen mondott fel első munkahelyén. A szakmájában szeretne maradni Nyíregyházán. Lehetőleg egy műszakban, mert bejáró. — Többen hagytuk ott egyszerre a céget, csak segédmunkát bíztak ránk — mondja, miközben Nagy Emil, előadó a munkahelyeket tartalmazó kartotékokat lapozza. Kiemel egyet: „ez nem lesz jó, három műszak”, visszarakja. A másik lehetőség megfelelőnek látszik — villamos gépek karbantartása reggeltől délutánig — s mivel a fiúnak is tetszik, kitölti a közvetítő lapot. A következő ügyfél akár tipikusnak is mondható, ugyanis többen jelentkeztek hasonló gonddal ezen a déle- lőttön. Kisgyermekes anya egy műszakos állást keres. Kereskedő, de a szakmájában nem tud dolgozni, mert akkor nincs, aki a gyereket hordja az óvodába. Csép Sándor betanított varrónői munkát tud ajánlani neki. Eleinte úgy tűnik, hogy a hatvan felé járó, leszázalékolt férfinek nem sikerül helyet találni. Az a cég, amelyiknél korábban dolgozott, megszüntette nyíregyházi telepét. A lakásához közel szeretne elhelyezkedni, de arrafelé csak egy nyugdíjas asztalost keresnek. — Nem baj. Igaz, hogy lakatos a szakmám, de: tudom, mit kell ott csinálni. Hívja fel őket, kérdezze meg, hátha felvennének — kéri az előadót, aki tárcsáz, s néhány mondat után kiállíthatja a közvetítő lapot... Bonyolult lappal Ismerősként üdvözlik a meghatározhatatlan korú — később kiderül, hogy negyvenéves — asszonyt, aki hónapok óta nem dolgozik. Előző helyéről „kilépett” bejegyzéssel távozott („beteg lett a lányom”), ahová pedig legutóbb küldték, éppen a munkakönyvé miatt nem vették fel. Nagyon nem válogathatna, mert írni-olvasni nem tud, ráadásul nagy összegű tartozása van. Indul a. keresgélés a lapok között, végre találnak egy vállalatot, ahol — talán — alkalmaznák. Elmagyarázzák neki, kit keressen. — Az a nagydarab ember? Oda nem szeretek menni. A mani miatt — mondja, és mosolyog, miközben ujjaival mutatja, hogy az a pénz neki kevés. — Akkor nézzen be pár nap múlva, hátha okosabbak leszünk! Az emberek egymás kezébe adják a kilincset. Egy elhanyagolt külsejű nőnek bezárták a férjét, a gyerekekre hamarosan állami gondozás vár, ha nem helyezkedik el péntekig. Három lehetőséget próbálhat meg, dél körül mégis visszajön — egyik sem felelt meg neki. Külföldről települt ide a csak érettségivel rendelkező asszonyka, akinek a férje még egy évig Afrikában dolgozik. Messziről jár be mindennap Nyíregyházára, de mostani helyén nem bírja a vegyszert. Nem sok elképzelése van. Elsősorban olyan megoldás érdekelné, ahol szolgálati lakást is adnak. „A kereskedelemben .. .’* — puhatolózik, a több műszakot azonban nem vállalhatja. Nyomdai betanított munkát javasolnak neki. Megpróbálja. — Ha sokáig így megy, nem tudom, miből fogok megélni — mondja egy középkorú, erős testalkatú férfi elkeseredetten. Nemrég jött ki a börtönből, s azóta képtelen elhelyezkedni, pedig minden ajánlatot lelkiismeretesen végigpróbált, de nem fogadják sehol. Az ügyintéző előbb tanácstalannak tűnik, majd tárcsáz egy vidéki vállalatot, s érdeklődik, felvennék-e ilyen múlttal? Igenlő választ kap, s valamennyire ő is, ügyfele is megnyugodhat. Nemcsak papírból Két jól fésült, popper ruhás fiú fiatal kora miatt nem talál munkahelyet. Szakmát nem szereztek, csak az általános iskolát végezték el. Egyikőjüket baleset érte a próbaidő alatt, s utána megszüntették a munkaviszonyát. A szabály az szabály — hiába bikaerős mindkettő, tizenhat évesen nem lehet nehéz fizikai munkát végezni. Az előadók szerencsére nemcsak papírból ismerik a szóba jöhető munkaalkalmakat, így tudnak javasolni egy céget, ahol remélhetőleg alkalmazzák őket. Dél elmúlt már, mégis jönnek érdeklődők. Négy óra alatt negyvenegyen fordultak itt meg, s tíz telefonhívás érkezett. S még nincs vége a napnak — három órától este hatig újra nyitva van a munkaerő-szolgálati iroda... Papp Dénes mi em és nem, nem aka- IV rom! Semmi értelmét * nem látom, hogy mindent elmondjak önnek, és azután megírja az újságban! Először is, nem én vagyok az első húszéves fiatalember, aki egy hetvenkét esztendős ha- jadont vett feleségül. Ugyan mi ebben a különös? Silvia és én — nagyon szeretjük egymást. Hajlandó vagyok ezt az egész világ előtt megismételni! És ne hajtogassa örökké a nagy korkülönbséget! Silvia a világot jelentő deszkákon bukkant rám. Ö, hát ez csodálatos eset volt. Éppen elmondtam a végszavamat: „Tálalva van!” — egy pillantást vetettem a nézőtérre, .és megdermedtem: mintha villámcsapás ért volna! Észrevettem Silvia csillogp briliánsait, no meg a ragyogó szemét. És senki se fecsegjen a korkülönbségről! Ámor kíméletlenül sújt le, nyilával egyetlen szempillantás alatt átdöf két szívet, a korkülönbségre fittyet hány. Az én Silviám olyan rendes, olyan takarékos .. . Különösen az evés dolgában — csupán híg leveskét eszik. És milyen kellemes etetni őt! Egy kanálkával Shakespeare- nek, eggyel Ibsennek, eggyel pedig — Eduardo de Filippó- nak ... Ö, szeretem! Szeretem, és punktum. És semmi okot sem látok arra, hogy titkoljam az érzéseimet. És Silvia milyen bőkezű és nagylelkű! Tavaly nyáron például azt mondta nekem, s a hangja olyan határozott volt, mint a kinyilatkoztatás: „Giovanni, fogadd el ezeket az ékszereket!" — Ugyan dehogy, Silvia, ezek túlságosan drágák, nem tehetem! — Fogadd el, Giovanni... az én kedvemért! — Nos, ha kéri, szerelmem, én képtelen vagyok visszautasítani! Mit kérdez? Nem, gyerekeket egyelőre nem akarunk. Mindennek eljön a maga ideje. És amikor majd egyikünk meghal, akkor a másik, akkor én egyszerűen boldogtalan leszek! Fordította: Gellért György
