Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. május 29. r Kommentár Kommentár fa R itkán készülődnek a ’ NATO külügymi- ' niszterei rutinsze­rű tanácskozásokra fe­szültebb kelet—nyugati viszonyok közepette, mint jelenleg. A küszöbönálló washingtoni értekezlettel kapcsolatban már csak azért is élénk a várako- í zás világszerte, mivel erő- j södni látszik a politikai- I lélektani nyomás az ame- ! rikai kormányzatra: va- j lamiképp reagáljon a í meg-megújúló szovjet, , szocialista, illetve más | országcsoportoktól érke- ! ző leszerelési felhívások­ra. Az is kitapintható, hogy j magán a nyugati katonai' tömbön belül is erősödnek a nézetkülönbségek a washingtoni magatartás megítélésében. Ez pontosan kitetszett a napokban Moszkvában , járt Genscher nyugatné- ‘ met külügyminiszter ál- f lásfoglalásából is, aki vé- : delmezte a NATO, s rész- ; ben az Egyesült Államok nyugat-európai rakétate­lepítési politikáját, de a hangsúlyt ő is a kiút kere- f sésére helyezte. Sőt, hoz­záfűzte, egybevág a nyu­gatnémet elképzelésekkel a Varsói Szerződés bu­dapesti felhívásában meg­fogalmazódott gondolat: egyetlen lehetőséget sem szabad elmulasztani a tár­gyalások újrakezdésére. Enélkül a kontinens jö­vője válik bizonytalanná, az az állapot, amelyet Genscher vendéglátója, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter így jel­lemzett: kontinensünk négy évtizede él békében, s ennek megőrzése közös ! kötelessége Keletnek és Nyugatnak. A Szovjetunió tárgyalási készségéről kaphattak bizonyságot más nyugati politikusok is. e a többi között az olasz és a ; spanyol diplomácia veze- '[ tői. Az amerikai érvelés a i washingtoni tanácskozá- . son is ugyanaz lesz, mint eddig. Nevezetesen, hogy | a Fehér Ház nem tesz mást, mint a NATO 1979- es határozatát hajtja vég­Í re, s az Egyesült Államok kjész a tárgyalásokra, s valójában a Szovjetunió feszíti a húrt újabb intéz­kedéseivel. Azonban nincs az a retorikai fordulat, amellyel kiforgatható lenne a moszkvai állás­pont lényege: a Szovjet­unió kész a fegyverzet- korlátozási tárgyalások felújítására, ha helyreál­lítják a közép-hatótávol­ságú amerikai rakéták nyugat-európai telepíté­sének megkezdése előtti helyzetet. Magától érte­tődik az is, hogy ebben az í esetben az NDK és Cseh­szlovákia kormányával > történt egyeztetés alap- ' ján hozott szovjet válasz- intézkedések is hatályukat vesztik. | \0 oltaképpen az ame- | Y rikai vezetésnek nem kellene mást í tenni, mint készséget nyil- j vánítania a kelet—nyuga­ti kapcsolatromlás meg- j, állapítására. Csak őszinte / és érdemi legyen a tár- l gyalási szándék, olyan fe- | lelősségteljes, mint ami- f lyen elvárható minden 1 nukleáris nagyhatalom­ig tói. A biztonság megszi- j. lárdítása a fegyverzetek l alacsonyabb szintjén — jj ahogy a Szovjetunió hangsúlyozza —, a világ ! egyetemes érdeke. Annyi | szovjet gesztus és béke- t kezdeményezés után most f a Fehér Házon a válasz- i adás sora. Az ókori ró- |; maiak egy klasszikussá [ vált mondását idézhetjük : csak: Hic Rhodus, hic sal- 1 ta — azaz itt van Rhodus, ; most ugorj. Győri Sándor Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a hadsereg Komszomol-szervezetét Konsztantyin Csernyenko beszéde A moszkvai Kremlben hét­főn tanácskozás kezdődött a szovjet hadsereg Komszomol- sízervezetei titkárainak rész­vételével. Az ülésen megje­lentek a szovjet vezetők: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkárai a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Nyiko- laj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi- nisztertanácsnáoak elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminisz­ter, Dmitrij Usztyinov mar­sall, az SZKP KB PB tagja), honvédelmi miniszter, vala­mint a szovjet párt és állami élet sok más kiválósága. Az illést Dmitrij Usztyinov marsall nyitotta meg. A ta­nácskozáson felszólalt Konsz­tantyin Csernyenko. Az imperializmus reakciós körei — hangoztatta a többi között a szónok beszédének külpolitikai részében — nem tudnak megbékélni a világ jelenlegi fejlődésének alapve­tő irányzataival. Ráébred­nek, hogy a történelem erői természetes mozgásuk révén a szocializmus, a társadalmi igazság és a nemzeti szabad­ság elvei általános érvénye­sülése irányában hatnak. Ezért az erő pozíciójából igyekeznek intézni a nemzet­közi ügyeket és arra törek­szenek, hogy meggátolják a történelem törvényszerű me­Titokzatos behatolók tar­tották lázban az elmúlt na­pokban Japán lakosságát. A szigetország teljes hosszúságá­ban ugyanis — az északi Hok- kaidótól a déli Kjusuig — hir­telen mintegy hat méter hosz- szú és két méter széles lég­gömbök kezdtek potyogni az égből. Harmincnyolc japán tartományban a hatóságok összesen 392 óriás luftballont számoltak össze, volt amelyik fákon, vagy villanyoszlopon, volt olyan, amelyik füves tisztáson, vagy épp gyárudva­ron kötött ki. A felkelő nap országában azonnal lázas találgatás kez­dődött azzal kapcsolatosan, hogy vajon honnan érkezhet­tek e felfújt látogatók. Csak­nem mindenki arra gyanako­dott, hogy csakis a Koreai-fél­sziget felől. A gyanú teljes mértékben megalapozottá vált, •miután a léggömböket tüze­tesebb vizsgálat alá vették. Kiderült ugyanis, hogy nem V _________________ netét. Innen a méreteiket te­kintve soha eddig nem-látott fegyverkezési programok, ameilyek .révén a hadászati egyensúly megbontására tö­rekednek. Az SZKP és a Szovjetunió megtett és' a jövőben is meg­tesz mindent, hogy — függet­lenül a társadalmi rendszer­től — az államközi kapcso­latokat a békés egymás mel­lett élés, a jószomszédság és az egyenjogúság jellemezze. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai szüntelenül kezdeményezéseket tesznek a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, a béke megszilárdítá­sára. Mikor a népek biztonságáról van szó, a külpolitika és a dip­lomácia sokat tehet. De nem mindent. A nemzetközi küz­dőtéren olyan politikád erők­kel is dolgunk van, amelyek­től idegen a jóakarat, és nem hallgatnak aiz értelmes szóra. És itt pótolhatatlan szerepet tölt be védelmi erőnk vissza­rettentő képessége. Ma ez nemcsak a szovjet nép építő- munkéjáinak, hainiem az egész föld békéjének a biztosítéka. A szovjet hadsereg — mu­tatott rá a továbbiakban Konsztantyin Csernyenko — a hazafiasság iskolája, egy­szersmind az az iskola, amely a gyakorlatban szocialista in­ternacionalizmusra nevel. So­raiban ma megtalálható az ország összes nemzetisége. Az itt születő katonabarátsá­üres „kézzel” jöttek. Mind­egyik hasa alatt egy kis do­bozka volt. A dobozkák egy kezdetleges időzítő szerkezet­nek engedelmeskedtek, s út­közben el-elpottyantották ra­kományukat. így fordulhatott elő, hogy többségük már üres volt a japáni landoláskor. De néhány doboz fenekén röpla­pokra bukkantak. A Koreai­félszigeten használt hangul nyelven irt röpcédulák voltak. Szidalmazták a'KNDK politi­káját, s magasztalták a szöuli „alternatívákat”. Az időzítő szerkezetek tajvani elemekkel működtek, s Tajpejjel csak Szöul tart fenn — nem is akármilyen — kapcsolatot. Ezek után már tényleg nem volt nehéz kitalálni, hogy a feladó Dél-Korea volt. Csak­hogy a szöuli számításokba egy kis hiba csúszott. A re­mélt déli szél ugyanis várat­lanul nyugatira váltott, és a léggömböket Korea északi ré­sze helyett Japán felé fújta el a szél. ___________________________) gok szálai sokakat később egész életükre összekötnek. Szeretnék szót ejteni had­seregünk internacionaliz­musának másik területéről is — a Varsói Szerződés baráti országai hadseregeivel való kapcsolatairól. Minden esz­közzel óvni és fejleszte­ni kell ezeket a kapcso­latokat, ami az önök fontos feladata. Önök — folytatta a szó­nok — a szovjet emberek azon nemzedékéhez tartoz­nak, amelynek az önálló dol­gozó életbe lépve, előre nem látott nehézségekkel kell szembenéznie. Ami azonban tegnap még fantáziának tűnt, azt önök megvalósítják. Azért kérem, ne áltassák magukat. Néhány területen a mosta­ni szovjet fiatalságnak egy­szerűbb lesz az élete, má­sutt azonban bonyolultabb, mint nekünk, az idősebb nemzedéknek. Az SZKP főtitkára a to­vábbiakban a belső helyzet­tel. a népgazdaság időszerű feladataival foglalkozott. Ez­után arra a kérdésre keres­te a választ, hogy a Komszo- mol-munkában milyen mód­szerekre, formákra kell össz­pontosítani a figyelmet. Először is — mutatott rá — a Komszomol-szervezetek gyakorta „bejáratott”, sablo­nos módszerekkel és eszkö­zökkel próbálják megoldani az új feladatokat. A munkaformák nem le­hetnek elavultak, hecsonto- sodottak. Állandóan fejlesz­teni kell őket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fi­atalok új iránti érdeklődését sem. Az évente ismétlődő demonstrációk és szemlék so­kasága — még akkor is, ha időnként változik a „cég­tábla” — elveszti vonzerejét. Másodszor, ellentétek vannak a munkaformák és a fiata­lok megnövekedett anyagi és szellemi igényei között. Ügy gondolom, hogy a Komszomol-bizottságoknak bírálólag kellene elemezniük a meglévő munkaformákat, s amennyiben szükséges, felül kellene őket bírálni. Meggyő­ződésem, hogy az alkotó út­keresés, az újítás, a valós életből kiinduló bátor kísér­letezés ezentúl is a Komszo- mol sajátja marad. Konsztantyin Csernyenko végezetül az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága és a Legfel­sőbb Tanács elnöksége meg­bízásából a szovjet hadsereg és a haditengerészet Kom- szomol-szervezetének átnyúj­totta a'Vörös Zászló Érdem­rendet. Elfújta a szél. t----------------------------------------------—......> MOSZKVAI LEVELŰNK Matrjoska □ matrjoska mostanában ünnepli századik szüle­tésnapját. A jellegzetesen orosz népművészeti alkotás közismert ajándéktárgy. Az első matrjos­ka a múlt század kilencvenes éveinek közepén látta meg a napvilágot egy. moszkvai műhelyben. Egy faesz­tergályos és egy festő készítették el a fából faragott matrjoskacsaládot, amely akkor nyolc figurából állt. Áz egyes figurák hagyományos orosz népi öltözé­ket viselő lányokat ábrázolták, akik közül némelyik sarlót, mások tálkát, kisdedet, fekete kakast tartottak kezükben. A legkisebb matrjoska pedig maga is pólyá­ba bugyolált kisdedet ábrázolt. Egyébként a matrjoska név az akkoriban közkedvelt Matrjona női név becéző | formája — a népszerűvé vált leányfigurákat erre a név­re keresztelték. A matrjoska éppen csak megérte születését Moszk­vában, máris vándorútra kelt — a moszkvai műhelyét ugyanis bezárták. Abban az időben a Moszkvától het­ven versztára észak-keletre lévő Zagorszk városában működtek különféle játékgyártó műhelyek. Zagorszk ! város két nevezetességgel büszkélkedhetett: fél évezre­des'múltra visszatekintő kolostorára, melynek fáim kö­zött ott dolgozott a híres ikonfestő, Andrej Rubljov is, és játéküzemeire, amelyek a legismertebbek voltak szer­te Oroszországban. A matrjoska tehát biztos kezekbe került: tapasz­talt és jókezű mesterek kezdték el tömeges gyártását, s mind a mai napig újabb és újabb matrjoskacsaládok hagyják el a zagorszki műhelyeket. Gyártási titkuk a zagorszki mestereknek nincs. Jó illatú hársfából esztergálják ki a figurákat. A hársfát . előzőleg 2—3 évig állni hagyják, hogy megfelelően ki­száradjon. A mesterek a figurák esztergálásánál nem használnak mérőeszközöket — szemre készítik el az egyes darabokat. A figurák ezután a következő műhelybe kerülnek, ahol ügyes kezű asszonyok festik őket, alakítják ki raj­tuk a virágmintás köpenyt, a fejkendőt és arcukat. Az asszonyok is szemre végzik munkájukat, sőt teljesen egyéni módon festik a figurákat, mindenféle tervrajz vagy vázlat nélkül. Csak a festék egyforma,- amit hasz­nálnak. Festés után a matrjoskákat lakkban fürdetik meg és ezzel kész is. A legkisebb matrjoskacsalád három­tagú, a legnagyobb viszont több mint ötven(!). Nagysá­guk is különböző: hüvelykujjnyitól derékig érőig, vagy még annál is nagyobb. A matrjoskák régebben nemcsak kedves kis leány­figurát ábrázoltak, mesehősöket, vitézeket, bojárokat, szerzeteseket is. Gogol születésének századik évforduló­jára például az író népszerű műveinek főhőseit jelen­tették meg — a Revizort és Tarasz Bulbát — matrjoska- figurák formájában. Az 1812-es Nopóleon-ellenes hon­védő háború centenáriumán pedig a győztes hadvezért, Kutuzovot és a vesztes hódítót, Napóleont ábrázoló matrjoskákat bocsátottak ki a zagorszki műhelyek fa­lai közül. Kutuzovot és Napóleont matrjoska főtisztjei vették körül. jig»«« • matrjoskákat kezdetben gyerekek játékaként, is­kolai szemléltetőeszközként gyártották. Egy idő után a játékból ajándék lett — nemcsak Orosz­országban. 1900-ban a matrjoska külföldre utazott, a párizsi világkiállításra. Néhány évvel később már matr­joskacsaládok ezrei lépték át a határt külföldi meg­rendelésre. így vált a matrjoska gyerekjátékból jelleg­zetesen orosz népművészeti figurává. Népszerűségének és hírnevének köszönheti, hogy ilyen matuzsálemi kort ért meg és — hogy születésnapját ilyen pontosan szá­mon tartják. SzanhxlÁ Qzeftne. 17. — Igen. Ő nem hívott be, én nem ajánlkoztam. Ka­land helyett nem volt "ked­vem valami „komolyabbra”. Tudja, hogy van ez vidéken. Viola anyja többször kint volt a kertben. Tudtam, hogy megnéz. Hogy felmér. Való­színű, nem tetszhettem neki. Más volt az ízlése. Valami jóravaló helybelit képzelt el Violának. A pesti idegenhez nem volt kedve. És viszont mint mondtam, unatkoztam... Máté szerette volna tudni, miért unatkozik egy ilyen férfi, ö az unalom érzését nem ismerte. Életét a folyto­nos kíváncsiság szőtte be, a munka pedig jött és jött, nem hagyta tétlenkedni. — Azért jó lenne tisztázni, meddig jutottak el... — Jó és komoly beszélge­tésekig. Viola értelmes volt, komoly, nem túl művelt, de annyira igen, hogy véle­ményt mondjon bizonyos dolgokról. Egyszer elárulta, hogy felvételire . készül a Színművészeti Főiskolára. Én csodálkoztam. Bátortalannak tartottam. Azt sem hittem volna, hogy... — Mohai a mondat végét elharapta. — Mit nem hitt volna? — hajolt előre Máté. Mohai tűnődött. Nem vá­laszolt. Arcán látszott, hogy nem a választ fontolgatja. Elfeledkezett arról, hol van. Már a témát latolgatta. Le­hetne-e, hogy egy ilyen lány, egy kedvesen ambiciózus de bátortalan, egy inkább visz- szahúzódó, mint merész, egy­szerre csak elhatározza ma­gát? Érezte, hogy lehet. Történ­nek az életben ilyesmik. De miért bűn ez? Hülye rende­let, hogy még mindig nem lehet egy barátot a szobába felvinni. De hogy ezért a ka­pitányságra invitálják? Hogy őt hozzák ide, aki csak a portáig jutott. — Tulajdonképpen mi tör­tént Violával? — Meggyilkolták. Szárazon koppant a mon­dat. Mohai szája kinyílt, öszecsukódott. Levette á szemüvegét. Vaksin pislogott a századosra. Most látszott, mennyire rövidlátó. — Ez olyan, mint egy rossz szinopszis ... ★ Máténak kedve lett volna filozofálni, megkérdezni, hogy miért rossz? Mit tud Mohai, amit ő nem tud? Gyorsítani akarta a beszél­getést. — Érdekel, hogy miért ta­lálkozott Pesten Halas Violá­val? Ha egyszer semmi szán­déka nem volt. — Összefügg a gyilkosság­gal? Máté hallgatott. Nem akar­ta elárulni milyen keveset tudnak. — Egész váratlanul ért a telefon. Viola hangja Buda­pestről, és méghozzá^ mi­lyen vidám hang. Itt van Pesten — újságolta —, sze­retne találkozni velem. Meglepetésre készül, azt mondta. — őszintén beszél? Mohai elképedten nézett Mátéra. S azonnal átvillant benne a magyarázat: ő is gyanúsí­tott. Látták Violával. A por­tás biztosan emlékszik. Halkan mondta: — Szerette, ha hallgattam, amikor szaval. Együtt válasz­tottunk verseket. — Maga miért jött Pest­re? — Nem hinném ... megle­pődtem, amikor felhívott... nem olyan lány, aki csak úgy nekivág... Hányszor hallotta már Má­té, hogy nem olyan lány. És ő maga is úgy hitte. De a ti­tok — titok. A telefonálásra nincs bi­zonyíték. De azért hagyja, hogy Mohai mondja, mesél­je. Kora délután hívta fel őt Viola, izgatott volt a hangja, egy érdekes dolog van készü­lőben, egész délutánja sza­bad. Mondtam, hogy csak es­tefelé érek rá. Nevetgélt, hogy az is jó lesz, arra kért, menjek érte a Póker-szálló­ba. Csodálkoztam, hogy ke­rül oda. A filmgyárból men­tem érte, azonnal lejött. Sé­táltunk a Duna-parton. Szép idő volt, leültünk egy terasz­ra, csak limonádét ittam, Viola kávét. Elmesélte, hogy próbafelvételre jött Pestre, ha sikerül a dolog, főszere­pet játszhat egy új filmben. Arra gondoltam, hogy őt is megfertőzték. Ismerem a fil­meseket. Valahogy nem tet­szett a dolog, mert Viola Bükkiéket emlegette, ők pe­dig nem forgatnak semmifé­le filmet. Az asszisztens nagy nőcsábász, gondoltam, Vio­lára is szemet vetett. Ilyen trükköt eddig, tudtommal nem használt, de sohase le­het tudni. Mindenesetre dől­tek hozzá a lányok. Mohai arcán gúnyos fin­tor jelent meg, úgy látszik; hozzá nem dőltek a nők, nem számított igazi filmes­nek. Kotorászni kezdett a zsebében, aztán egy cédulát vett elő. — Ezt a levelet kapta Vio­la ... Se boríték, se bélyeg, se feladó. Akárki írhatta. Mo­hai is, ma este vagy bármi­kor. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents