Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-29 / 124. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. május 29. r Kommentár Kommentár fa R itkán készülődnek a ’ NATO külügymi- ' niszterei rutinszerű tanácskozásokra feszültebb kelet—nyugati viszonyok közepette, mint jelenleg. A küszöbönálló washingtoni értekezlettel kapcsolatban már csak azért is élénk a várako- í zás világszerte, mivel erő- j södni látszik a politikai- I lélektani nyomás az ame- ! rikai kormányzatra: va- j lamiképp reagáljon a í meg-megújúló szovjet, , szocialista, illetve más | országcsoportoktól érke- ! ző leszerelési felhívásokra. Az is kitapintható, hogy j magán a nyugati katonai' tömbön belül is erősödnek a nézetkülönbségek a washingtoni magatartás megítélésében. Ez pontosan kitetszett a napokban Moszkvában , járt Genscher nyugatné- ‘ met külügyminiszter ál- f lásfoglalásából is, aki vé- : delmezte a NATO, s rész- ; ben az Egyesült Államok nyugat-európai rakétatelepítési politikáját, de a hangsúlyt ő is a kiút kere- f sésére helyezte. Sőt, hozzáfűzte, egybevág a nyugatnémet elképzelésekkel a Varsói Szerződés budapesti felhívásában megfogalmazódott gondolat: egyetlen lehetőséget sem szabad elmulasztani a tárgyalások újrakezdésére. Enélkül a kontinens jövője válik bizonytalanná, az az állapot, amelyet Genscher vendéglátója, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter így jellemzett: kontinensünk négy évtizede él békében, s ennek megőrzése közös ! kötelessége Keletnek és Nyugatnak. A Szovjetunió tárgyalási készségéről kaphattak bizonyságot más nyugati politikusok is. e a többi között az olasz és a ; spanyol diplomácia veze- '[ tői. Az amerikai érvelés a i washingtoni tanácskozá- . son is ugyanaz lesz, mint eddig. Nevezetesen, hogy | a Fehér Ház nem tesz mást, mint a NATO 1979- es határozatát hajtja végÍ re, s az Egyesült Államok kjész a tárgyalásokra, s valójában a Szovjetunió feszíti a húrt újabb intézkedéseivel. Azonban nincs az a retorikai fordulat, amellyel kiforgatható lenne a moszkvai álláspont lényege: a Szovjetunió kész a fegyverzet- korlátozási tárgyalások felújítására, ha helyreállítják a közép-hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése előtti helyzetet. Magától értetődik az is, hogy ebben az í esetben az NDK és Csehszlovákia kormányával > történt egyeztetés alap- ' ján hozott szovjet válasz- intézkedések is hatályukat vesztik. | \0 oltaképpen az ame- | Y rikai vezetésnek nem kellene mást í tenni, mint készséget nyil- j vánítania a kelet—nyugati kapcsolatromlás meg- j, állapítására. Csak őszinte / és érdemi legyen a tár- l gyalási szándék, olyan fe- | lelősségteljes, mint ami- f lyen elvárható minden 1 nukleáris nagyhatalomig tói. A biztonság megszi- j. lárdítása a fegyverzetek l alacsonyabb szintjén — jj ahogy a Szovjetunió hangsúlyozza —, a világ ! egyetemes érdeke. Annyi | szovjet gesztus és béke- t kezdeményezés után most f a Fehér Házon a válasz- i adás sora. Az ókori ró- |; maiak egy klasszikussá [ vált mondását idézhetjük : csak: Hic Rhodus, hic sal- 1 ta — azaz itt van Rhodus, ; most ugorj. Győri Sándor Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a hadsereg Komszomol-szervezetét Konsztantyin Csernyenko beszéde A moszkvai Kremlben hétfőn tanácskozás kezdődött a szovjet hadsereg Komszomol- sízervezetei titkárainak részvételével. Az ülésen megjelentek a szovjet vezetők: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkárai a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Nyiko- laj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi- nisztertanácsnáoak elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB PB tagja), honvédelmi miniszter, valamint a szovjet párt és állami élet sok más kiválósága. Az illést Dmitrij Usztyinov marsall nyitotta meg. A tanácskozáson felszólalt Konsztantyin Csernyenko. Az imperializmus reakciós körei — hangoztatta a többi között a szónok beszédének külpolitikai részében — nem tudnak megbékélni a világ jelenlegi fejlődésének alapvető irányzataival. Ráébrednek, hogy a történelem erői természetes mozgásuk révén a szocializmus, a társadalmi igazság és a nemzeti szabadság elvei általános érvényesülése irányában hatnak. Ezért az erő pozíciójából igyekeznek intézni a nemzetközi ügyeket és arra törekszenek, hogy meggátolják a történelem törvényszerű meTitokzatos behatolók tartották lázban az elmúlt napokban Japán lakosságát. A szigetország teljes hosszúságában ugyanis — az északi Hok- kaidótól a déli Kjusuig — hirtelen mintegy hat méter hosz- szú és két méter széles léggömbök kezdtek potyogni az égből. Harmincnyolc japán tartományban a hatóságok összesen 392 óriás luftballont számoltak össze, volt amelyik fákon, vagy villanyoszlopon, volt olyan, amelyik füves tisztáson, vagy épp gyárudvaron kötött ki. A felkelő nap országában azonnal lázas találgatás kezdődött azzal kapcsolatosan, hogy vajon honnan érkezhettek e felfújt látogatók. Csaknem mindenki arra gyanakodott, hogy csakis a Koreai-félsziget felől. A gyanú teljes mértékben megalapozottá vált, •miután a léggömböket tüzetesebb vizsgálat alá vették. Kiderült ugyanis, hogy nem V _________________ netét. Innen a méreteiket tekintve soha eddig nem-látott fegyverkezési programok, ameilyek .révén a hadászati egyensúly megbontására törekednek. Az SZKP és a Szovjetunió megtett és' a jövőben is megtesz mindent, hogy — függetlenül a társadalmi rendszertől — az államközi kapcsolatokat a békés egymás mellett élés, a jószomszédság és az egyenjogúság jellemezze. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai szüntelenül kezdeményezéseket tesznek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására. Mikor a népek biztonságáról van szó, a külpolitika és a diplomácia sokat tehet. De nem mindent. A nemzetközi küzdőtéren olyan politikád erőkkel is dolgunk van, amelyektől idegen a jóakarat, és nem hallgatnak aiz értelmes szóra. És itt pótolhatatlan szerepet tölt be védelmi erőnk visszarettentő képessége. Ma ez nemcsak a szovjet nép építő- munkéjáinak, hainiem az egész föld békéjének a biztosítéka. A szovjet hadsereg — mutatott rá a továbbiakban Konsztantyin Csernyenko — a hazafiasság iskolája, egyszersmind az az iskola, amely a gyakorlatban szocialista internacionalizmusra nevel. Soraiban ma megtalálható az ország összes nemzetisége. Az itt születő katonabarátsáüres „kézzel” jöttek. Mindegyik hasa alatt egy kis dobozka volt. A dobozkák egy kezdetleges időzítő szerkezetnek engedelmeskedtek, s útközben el-elpottyantották rakományukat. így fordulhatott elő, hogy többségük már üres volt a japáni landoláskor. De néhány doboz fenekén röplapokra bukkantak. A Koreaifélszigeten használt hangul nyelven irt röpcédulák voltak. Szidalmazták a'KNDK politikáját, s magasztalták a szöuli „alternatívákat”. Az időzítő szerkezetek tajvani elemekkel működtek, s Tajpejjel csak Szöul tart fenn — nem is akármilyen — kapcsolatot. Ezek után már tényleg nem volt nehéz kitalálni, hogy a feladó Dél-Korea volt. Csakhogy a szöuli számításokba egy kis hiba csúszott. A remélt déli szél ugyanis váratlanul nyugatira váltott, és a léggömböket Korea északi része helyett Japán felé fújta el a szél. ___________________________) gok szálai sokakat később egész életükre összekötnek. Szeretnék szót ejteni hadseregünk internacionalizmusának másik területéről is — a Varsói Szerződés baráti országai hadseregeivel való kapcsolatairól. Minden eszközzel óvni és fejleszteni kell ezeket a kapcsolatokat, ami az önök fontos feladata. Önök — folytatta a szónok — a szovjet emberek azon nemzedékéhez tartoznak, amelynek az önálló dolgozó életbe lépve, előre nem látott nehézségekkel kell szembenéznie. Ami azonban tegnap még fantáziának tűnt, azt önök megvalósítják. Azért kérem, ne áltassák magukat. Néhány területen a mostani szovjet fiatalságnak egyszerűbb lesz az élete, másutt azonban bonyolultabb, mint nekünk, az idősebb nemzedéknek. Az SZKP főtitkára a továbbiakban a belső helyzettel. a népgazdaság időszerű feladataival foglalkozott. Ezután arra a kérdésre kereste a választ, hogy a Komszo- mol-munkában milyen módszerekre, formákra kell összpontosítani a figyelmet. Először is — mutatott rá — a Komszomol-szervezetek gyakorta „bejáratott”, sablonos módszerekkel és eszközökkel próbálják megoldani az új feladatokat. A munkaformák nem lehetnek elavultak, hecsonto- sodottak. Állandóan fejleszteni kell őket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fiatalok új iránti érdeklődését sem. Az évente ismétlődő demonstrációk és szemlék sokasága — még akkor is, ha időnként változik a „cégtábla” — elveszti vonzerejét. Másodszor, ellentétek vannak a munkaformák és a fiatalok megnövekedett anyagi és szellemi igényei között. Ügy gondolom, hogy a Komszomol-bizottságoknak bírálólag kellene elemezniük a meglévő munkaformákat, s amennyiben szükséges, felül kellene őket bírálni. Meggyőződésem, hogy az alkotó útkeresés, az újítás, a valós életből kiinduló bátor kísérletezés ezentúl is a Komszo- mol sajátja marad. Konsztantyin Csernyenko végezetül az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Legfelsőbb Tanács elnöksége megbízásából a szovjet hadsereg és a haditengerészet Kom- szomol-szervezetének átnyújtotta a'Vörös Zászló Érdemrendet. Elfújta a szél. t----------------------------------------------—......> MOSZKVAI LEVELŰNK Matrjoska □ matrjoska mostanában ünnepli századik születésnapját. A jellegzetesen orosz népművészeti alkotás közismert ajándéktárgy. Az első matrjoska a múlt század kilencvenes éveinek közepén látta meg a napvilágot egy. moszkvai műhelyben. Egy faesztergályos és egy festő készítették el a fából faragott matrjoskacsaládot, amely akkor nyolc figurából állt. Áz egyes figurák hagyományos orosz népi öltözéket viselő lányokat ábrázolták, akik közül némelyik sarlót, mások tálkát, kisdedet, fekete kakast tartottak kezükben. A legkisebb matrjoska pedig maga is pólyába bugyolált kisdedet ábrázolt. Egyébként a matrjoska név az akkoriban közkedvelt Matrjona női név becéző | formája — a népszerűvé vált leányfigurákat erre a névre keresztelték. A matrjoska éppen csak megérte születését Moszkvában, máris vándorútra kelt — a moszkvai műhelyét ugyanis bezárták. Abban az időben a Moszkvától hetven versztára észak-keletre lévő Zagorszk városában működtek különféle játékgyártó műhelyek. Zagorszk ! város két nevezetességgel büszkélkedhetett: fél évezredes'múltra visszatekintő kolostorára, melynek fáim között ott dolgozott a híres ikonfestő, Andrej Rubljov is, és játéküzemeire, amelyek a legismertebbek voltak szerte Oroszországban. A matrjoska tehát biztos kezekbe került: tapasztalt és jókezű mesterek kezdték el tömeges gyártását, s mind a mai napig újabb és újabb matrjoskacsaládok hagyják el a zagorszki műhelyeket. Gyártási titkuk a zagorszki mestereknek nincs. Jó illatú hársfából esztergálják ki a figurákat. A hársfát . előzőleg 2—3 évig állni hagyják, hogy megfelelően kiszáradjon. A mesterek a figurák esztergálásánál nem használnak mérőeszközöket — szemre készítik el az egyes darabokat. A figurák ezután a következő műhelybe kerülnek, ahol ügyes kezű asszonyok festik őket, alakítják ki rajtuk a virágmintás köpenyt, a fejkendőt és arcukat. Az asszonyok is szemre végzik munkájukat, sőt teljesen egyéni módon festik a figurákat, mindenféle tervrajz vagy vázlat nélkül. Csak a festék egyforma,- amit használnak. Festés után a matrjoskákat lakkban fürdetik meg és ezzel kész is. A legkisebb matrjoskacsalád háromtagú, a legnagyobb viszont több mint ötven(!). Nagyságuk is különböző: hüvelykujjnyitól derékig érőig, vagy még annál is nagyobb. A matrjoskák régebben nemcsak kedves kis leányfigurát ábrázoltak, mesehősöket, vitézeket, bojárokat, szerzeteseket is. Gogol születésének századik évfordulójára például az író népszerű műveinek főhőseit jelentették meg — a Revizort és Tarasz Bulbát — matrjoska- figurák formájában. Az 1812-es Nopóleon-ellenes honvédő háború centenáriumán pedig a győztes hadvezért, Kutuzovot és a vesztes hódítót, Napóleont ábrázoló matrjoskákat bocsátottak ki a zagorszki műhelyek falai közül. Kutuzovot és Napóleont matrjoska főtisztjei vették körül. jig»«« • matrjoskákat kezdetben gyerekek játékaként, iskolai szemléltetőeszközként gyártották. Egy idő után a játékból ajándék lett — nemcsak Oroszországban. 1900-ban a matrjoska külföldre utazott, a párizsi világkiállításra. Néhány évvel később már matrjoskacsaládok ezrei lépték át a határt külföldi megrendelésre. így vált a matrjoska gyerekjátékból jellegzetesen orosz népművészeti figurává. Népszerűségének és hírnevének köszönheti, hogy ilyen matuzsálemi kort ért meg és — hogy születésnapját ilyen pontosan számon tartják. SzanhxlÁ Qzeftne. 17. — Igen. Ő nem hívott be, én nem ajánlkoztam. Kaland helyett nem volt "kedvem valami „komolyabbra”. Tudja, hogy van ez vidéken. Viola anyja többször kint volt a kertben. Tudtam, hogy megnéz. Hogy felmér. Valószínű, nem tetszhettem neki. Más volt az ízlése. Valami jóravaló helybelit képzelt el Violának. A pesti idegenhez nem volt kedve. És viszont mint mondtam, unatkoztam... Máté szerette volna tudni, miért unatkozik egy ilyen férfi, ö az unalom érzését nem ismerte. Életét a folytonos kíváncsiság szőtte be, a munka pedig jött és jött, nem hagyta tétlenkedni. — Azért jó lenne tisztázni, meddig jutottak el... — Jó és komoly beszélgetésekig. Viola értelmes volt, komoly, nem túl művelt, de annyira igen, hogy véleményt mondjon bizonyos dolgokról. Egyszer elárulta, hogy felvételire . készül a Színművészeti Főiskolára. Én csodálkoztam. Bátortalannak tartottam. Azt sem hittem volna, hogy... — Mohai a mondat végét elharapta. — Mit nem hitt volna? — hajolt előre Máté. Mohai tűnődött. Nem válaszolt. Arcán látszott, hogy nem a választ fontolgatja. Elfeledkezett arról, hol van. Már a témát latolgatta. Lehetne-e, hogy egy ilyen lány, egy kedvesen ambiciózus de bátortalan, egy inkább visz- szahúzódó, mint merész, egyszerre csak elhatározza magát? Érezte, hogy lehet. Történnek az életben ilyesmik. De miért bűn ez? Hülye rendelet, hogy még mindig nem lehet egy barátot a szobába felvinni. De hogy ezért a kapitányságra invitálják? Hogy őt hozzák ide, aki csak a portáig jutott. — Tulajdonképpen mi történt Violával? — Meggyilkolták. Szárazon koppant a mondat. Mohai szája kinyílt, öszecsukódott. Levette á szemüvegét. Vaksin pislogott a századosra. Most látszott, mennyire rövidlátó. — Ez olyan, mint egy rossz szinopszis ... ★ Máténak kedve lett volna filozofálni, megkérdezni, hogy miért rossz? Mit tud Mohai, amit ő nem tud? Gyorsítani akarta a beszélgetést. — Érdekel, hogy miért találkozott Pesten Halas Violával? Ha egyszer semmi szándéka nem volt. — Összefügg a gyilkossággal? Máté hallgatott. Nem akarta elárulni milyen keveset tudnak. — Egész váratlanul ért a telefon. Viola hangja Budapestről, és méghozzá^ milyen vidám hang. Itt van Pesten — újságolta —, szeretne találkozni velem. Meglepetésre készül, azt mondta. — őszintén beszél? Mohai elképedten nézett Mátéra. S azonnal átvillant benne a magyarázat: ő is gyanúsított. Látták Violával. A portás biztosan emlékszik. Halkan mondta: — Szerette, ha hallgattam, amikor szaval. Együtt választottunk verseket. — Maga miért jött Pestre? — Nem hinném ... meglepődtem, amikor felhívott... nem olyan lány, aki csak úgy nekivág... Hányszor hallotta már Máté, hogy nem olyan lány. És ő maga is úgy hitte. De a titok — titok. A telefonálásra nincs bizonyíték. De azért hagyja, hogy Mohai mondja, mesélje. Kora délután hívta fel őt Viola, izgatott volt a hangja, egy érdekes dolog van készülőben, egész délutánja szabad. Mondtam, hogy csak estefelé érek rá. Nevetgélt, hogy az is jó lesz, arra kért, menjek érte a Póker-szállóba. Csodálkoztam, hogy kerül oda. A filmgyárból mentem érte, azonnal lejött. Sétáltunk a Duna-parton. Szép idő volt, leültünk egy teraszra, csak limonádét ittam, Viola kávét. Elmesélte, hogy próbafelvételre jött Pestre, ha sikerül a dolog, főszerepet játszhat egy új filmben. Arra gondoltam, hogy őt is megfertőzték. Ismerem a filmeseket. Valahogy nem tetszett a dolog, mert Viola Bükkiéket emlegette, ők pedig nem forgatnak semmiféle filmet. Az asszisztens nagy nőcsábász, gondoltam, Violára is szemet vetett. Ilyen trükköt eddig, tudtommal nem használt, de sohase lehet tudni. Mindenesetre dőltek hozzá a lányok. Mohai arcán gúnyos fintor jelent meg, úgy látszik; hozzá nem dőltek a nők, nem számított igazi filmesnek. Kotorászni kezdett a zsebében, aztán egy cédulát vett elő. — Ezt a levelet kapta Viola ... Se boríték, se bélyeg, se feladó. Akárki írhatta. Mohai is, ma este vagy bármikor. (Folytatjuk)
