Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
Luby Zsigmond vállalta el. (A daróci iskola ma is azon a telken áll, melyet Ilosvay Katalin ajándékozott erre a célra, hogy ezzel is etőfi barátja A nagyari kúria. (Cs. Cs. felvétele) támogassa férje szervező munkáját.) Csakhamar királyi tanácsossá is kinevezték. Egészségügyi okokból 1881-ber. megvált állásától és visszavonult birtokára. Híres szónok volt. Nyomtatásban megjelenít még Emlékbeszéd Deák Ferencz felett Szatmár megye bizottmányt ülésén a Deák Ferencz arczké- pének leleplezése alkalmával (1877). Kimagasló beszédet tartott még a már említetteken kívül Szatmár főterén Kölcsey Ferenc szobrának leleplezésekor, s a vármegye megbízásából gr. Károlyi György temetésekor. (A szabadságharc után azon szorgaimatoskodott unokatestvérével, Kende Lajossal és hitvesével, Szuhányi Laurával, hogy Kölcsey Ferenc emlékét elevenen őrizze meg megyéje. ök állították a csekei temetőben 1856-ban a derék- batört oszlopú síremléket s rendeztek ünnepséget a Himnusz költője tiszteletére.) Meghalt 1887. július 5-én Fülpös-Darócon. A nagyari sírboltban nyugszik. Mindenkitől elfeledve. Nyéki Károly pánikja őt is ma- ndta, mint Kiss sőbbi püspököt és ser embert. A sza- leverése után visz- alusi magányába; ibb hazafi, kizáró- jdásának élt, ám mát megjelent a gyűlés termében, leglepett széles kö- íerete és szónoki Áthághatatlan vastörvények rmegye főjegyzője legírta az 1849-ben korszak történetét jegyzőkönyve szá- ez is jelképezze a ságot, azt, hogy az ei bizottság a közleményeit semmis- lagát az 1849. bi- olyamányának je- •t a közgyűlés a amytollal tisztelte irium alatt ismét a közügyektől. Az ! korszak megúji- íét színre lépett, -párt híve. A nagyférfiúra a kormány l amikor a tanfelü- mény életbe lépett, atmár megye tan- é nevezték ki, ;t az állást először Imreh István évtizedes kutatómunkával dolgozta fel a székelyek ősi,'írásba foglalt _falu- törvényeit. A törvényhozó székely falu című hatalmas művét- nemrégiben jelentette meg a bukaresti Kriterion Kiadó. A falu közösen foglalta írásba az élet szinte minden területére vonatkozó törvényeit, s tette kötelezővé minden lakosa számára. Falusbírót, „hűtéseket” (esküdteket) választottak, s a törvény, amit mai. szóval demokratikusan hoztták, vastör - vény volt, áthághataitlan. Imreh István nagyszerű tanulmányát böngészve a legfőbb, aimi megragadja az embert: a köz javára való őszinte törekvés', a falu társadalmának védelme és tisztelete. A kolozsvári Dacia Kiadó amolyan kis Móricz Zsigmond■rezték Damoklész yesebben a méltót t puskacsöveket , hogy a rendszer >tt, de a félelem, gyávaságig menő negmaradt. gyszer már megta- erek semmibe sem >elekeveredni, ők ik belépni a tsz-be, pártba, ők azt mit Kapi bácsi így „Mit tudom én, csináltak odalenn, a érdekelt. Minket lolga érdekelt, mint et az övék.” Mert el volt különülve a %y kicsit a világon számukra megoldó- rar parasztság nagy őket a politika •dekelte, lívság feltételezni, "elszabadulás után lkok felosztásában Repítettek új lakó- i legforradalmibb tszották”, és hogy i bizottságok vezető ei” közülük kerület, hogy ilyenre i« íz országban, de én mnel nem találkoz tam, ilyenről nem hallottam és még elképzelni is nehezen tudom. Ez nem politikai, hanem pszichológiai képtelenség. A legfantasztikusabb politikai képtelenséget viszont épp az ostoba valóság produkálta velük. Sorsuk igen hasonlít az ország sorsához. Történetük csontig lekopasztott váza ugyanis a következő: egy embercsoport lelkesen támogatja a kommünt, ezért az ellenforradalom megtöri gerincét. Mikor a forradalom újra hatalomra kerül, büntetik őket, mert hajlott a hátuk. Mintha a Tanácsköztársaságot követő Trianon, majd az úgynevezett „utolsó csatlósnak” kijáró második Trianon példázata ismétlődnék sorsukban. • (Részlet a szerző: Emelt fővel című könyvéből. A beszélgetés a Baranya megyei Magyarbolyban folyt, ahová Al- brech főherceg eladósodott birtokára a Márciusi Front kezdeményezésére negyven sokgyermekes, nincstelen vajai parasztcsaládot telepítettek földhöz és házhoz juttatva 1939- ben, 45 évvel ezelőtt.) féle Magvető-kötetet adott ki az erdélyi magyar emlékírók legszebb, s legemlékezetesebb darabjaiból: Emlékezetül hagyott írások. Mindszenti Gábor, Bethlen Farkas, Szamos- közy István^ Haller Gábor, Kemény János a szerzők, a szereplő maga a történelem. Feljegyzések, naplók vagy írói tudatossággal készült naplók — mindegyikben benne él a történelem s az a nyelv, melynek különleges ízét, ar- chaázmusát az erdélyi emlékiratokban csodálhatjuk leginkább. A nyelv szépségét a mesék még teljesebben, szélesebb valóságukban őrzik, minit az emlékiratok, még akkor is, ha már kiszakadtak eredeti táji. vagy népi környezetükből. A bukovinai székelyek hosz- szú menekülés után végül is Tolnában és Baranyában nyertek új hazát, környezetet s itt telepedtek le. Történetükéi nagy hozzáértéssel Albert Gábor írta le Emelt fővel című könyvében. Albert Gábor könyvének mottója így hangzik : „ ... sok rosszat híresztel- tek rólunk azok, akik ellenségnek néztek münköt. Hát az, biza nem igaz, amit reánk mondtak a rossz szájak, mert egy kicsit bépiszkoliták nevünköt, de idővél bébizo- nyítjük, hogy ezek rágalmak vótak, s akkor mű es felemelt fővel járhatunk, és mindenki láthatja, hogy hű gyermekei vagyunk a drága magyar hazának ...” Kántor Lajos és Láng Gusztáv 1970-ben publikálta A romániai magyar irodalom története 1945—1970 című művét. Azóta számos cikk jelent meg különböző folyóiratokban a legfrissebb irodalmi alkotásokról, de összefoglaló tanulmány- kötet nem. Pedig azóta számtalan kitűnő mű született, hogy csak néhány nevet mondjunk: Sütő András, Bálint Tibor, Szilágyi István, Szabó Gyula és hosszain folytathatnánk a sort Bertha Zoltán és Görömbei András Kántor-Láng művének kiegészítésére vállalkozott A hetvenes évek romániai magyar irodalma című kötetükben. Az első rész a tanulmányokat, a második a váloga tatt, de igen bőséges bibliográfiát tartalmazza'. Két nyíregyházi Encsen Á tér és mozgás kutatói* Két alapvető magatartás jellemző azoknál, akik valamilyen „ügyben” munkálkodnak: az első csoportba tartozók számára mindenekelőtt az ügy fontos, saját személyes sikerüknél fontosabb; erős önfegyelem és a művészettel szembeni alázat jellemző rájuk. A második táborba sorolhatók minden megmozdulását az önös érdek indítja, szorgalma, nyüzsgése, termékenysége egy célt szolgál: személyes sikerét. Ezek számára a művészet eszköze, magatartásukat, fennen hirdetett eszméiket úgy cserélik, mint más a zokniját. Az encsi városi művelődési központban bemutatkozó Tő- key Péter és Papp Sándor az előbbi csoporthoz tartoznak. Az első pillanatban nyilvánvaló, hogy közelálló szemléletűek, és ha stílusként keresünk nevet: geometrikus jellegűnek mondhatjuk munkáikat. Köztudomású, hogy ez a stílus — mely ha figyelmesen vizsgáljuk, igen sok információt tár fel előttünk — a 20. század szülötte. Azonban, ha térben és időben tágabb körben keresünk Elő-Ázsiától Peruig, a népvándorlás korától a késő kőkorig, találunk igen figyelemre méltó példákat. Többnyire ezeknek a kultúráknak korai szakaszára jellemző. Ez külön figyelemre méltó vonása ennek a stílusnak. Tünékeny jellemvonásuk, hogy túlértékelve az ipari civilizációt, úgy vélték, hogy ez önmagában is elvezethet az emberiség jobb életéhez, ezért megkérdőjelezték az addig létrejött értékeket, nem fogták fel a folytonosság és a hagyomány nélkülözhetetlenségét. Az új történelem korai szakaszának, mának és holnapnak igazán nélkülözhetetlen a másik közös vonásuk: törekvés a rendet teremtő elv megvalósítására. Ez egyszerre jelenti a formák világos rendszerezésére és a társadalom alapkérdésének megválaszolására való törekvést, a művészet behatolását a mindennapok világába. A hazai konstruktivizmus, vagy ahogyan művelői nevezték : képarchitektúra, nemzetközileg is ismert és jelentős alakja Kassák Lajos volt, aki teljes szinkronban az orosz és holland törekvésekkel, a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is alkotott és hirdette ezeket az eszméket. A történelmi helyzet, illetve helyzetek sokáig késleltették hazad elterjedésüket, de a 60- as évek végén alakult neo- konstruktivistának vagy újgeometrikusnak nevezett csoport kemény, következetes munkával itthon elfogadtatta, külföldön ismertté tette Kassák eszméinek hazai továbbélését. E művészek: Fájó János, Bak Imre, Nádler István és társaik — mondhatnánk úgy is, hogy Kassák szellemi fiai — ismert és elismert művészek, akik mellett már felnő a harmadik generáció. Nekik már nem kell annyi rosszindulatú és korlátolt előítélettel megbirkózni, így nyugodtab- ban tudnak a részproblémákban elmélyülni. Persze, csak Zeusz fejéből lehet kész fegyverzettel kiugrani, ezért nekik is — nevezzük őket a megtisztelő Kassák unokái névvel — végig kell jármok a fejlődés útját. Papp Sándor nagyon következetesen kutatja a formák síkon megragadható elemi kapcsolatait; talán egy kicsit túlságosan is tisztelve a tételességet, s statikusságot, a szimmetriát. A másik kiállító Tő- key Péter, aki ezt az utat már megjárta, bátrabban használja a hajlékony formákat, a teret és a mozgást, felfedezve az aszimmetria jelentőségét; a maga választotta formakarakter vizsgálata közben saját színvilágának alapjait is lerakta. Mindketten tagjai a Nyíregyházi Vizuális Stúdiónak és az encsi alkotótábornak. Tő- key Péter, mint a nyíregyhá- | zi stúdió vezetője egyéni alkotómunkája mellett még vállalta a másokkal való törődés nem mindig hálás feladatát is. Ezt az encsi kiállítást olyanként értékelem, amely a jövő — ma még talán anakronisztikusnak tűnő — gondolkodásának lehetőségeit, a közösségért munkálkodó művészet tisztességes és emberséges produktumait viszi a látogatók elé. ____________ Tilles Béla * • A kiállítás megnyitó szövege, mely elhangzott május 14- én, az encsi városi művelődési központban. 1984. május 26. © © nem akarta elfogadni, s csakis báró Eötvös József akkori közoktatási miniszter kérésére
