Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

FIATALOKRÓL FIATALOKNAK

Diplomával parkolópályán?

„A FIATAL SZÍV MINDIG KÖZELEBB VAN AZ IGAZSÁGHOZ”.

(GORKIJ)

— Parkolópályán van — tájékoztat Sárdi Sándor, a nyíregyházi papírgyár alig fél éve hivatalba lépett új igazgatója, amikor a külföldön végzett fiatal diplomásokról érdeklődtem és szóba kerül Kovács László.

Meglepő.

— Nagyon értékes emberünk Illés András. Kiválóan tudjuk kamatoztatni szaktudását és német nyelvtudását. Különösen most, miután növekszik az NSZK-ba és az NDK-ba irányuló exportunk — szól elismeréssel a fiatal mérnökről Nagy Sándor, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat igazgatója.

Kiváló minősítés.

Miért van parkolópályán Kovács László? Pihen? Nem felel meg a követelményeknek? Kivonták a „forgalomból”? Miért került sor pályamódosításra Illés András esetében?' Miért lett-nyomdaipari gépészmérnökből meó-vezető? „Házalt” a vörös diplomával Weisz Tibor? Miért? Miről vall a pálya elején Bárkányi Imre?

70 induló között első díjat nyert szakdolgozatával. Orosz diákokat korrepetált matekból. Ezzel az orosz nyelvtudását bővítette. Kovács László a Szovjetunióban lett az MSZMP tagja. Négy és fél hónapig építette Szibériában a BAM-ot.

Uthnit Weisz Tibor vö- ITTnOrl. rös diplomával

érkezett haza.

Pályaválasztás.

Ki honnan indult? Mi motiválta választását? Tudatosság? Vagy a véletlen döntött?

Weisz Tibor, a Nyíregyházi Konzervgyár konzervipari mérnöktechnológusa:

— Választásom tudatos volt. Nővéremnek köszönhetem, aki a mezőkövesdi tejiparnál dolgozott.

Tizenévesen utazott Mezőkövesdről a Kapuvár melletti Csermajorba, ott végezte el az élelmiszeripari szakközépiskolát. Innen vezetett az útja a Szovjetunióba, a Kraszno- dari Műszaki Egyetemre.

— Két választásom volt. Osztályfőnökömtől megtudtam, lehetőség van, külföldi ösztöndíjra. A másik, hogy azonnal munkába állok, hiszen heten vagyunk testvérek és minden falatért meg kellett keményen dolgozni.

Kovács László most 29 éves. Nyíregyházáról az An- tal-bokorból indult. A tanyai kollégiumban kapta első jellemformáló nevelését. Innen, a középiskola elvégzése után került Leningrádba. Az Erdőmérnöki Akadémia papírcel- lulóz-gyártás szakán végzett vegyésztechnológus mérnökként.

— Véletlenül kerültem erre a szakra. Később nagyon megszerettem. Tudniillik túljelentkezés volt és Gödöllőn ajánlották ezt a szakot. Belevágtam. Vért izzadva gyúrtam a kémiát, én ugyanis fizikából készültem.

Vörös diplomával végzett Leningrádban.

Illés András, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál a meó helyettes vezetője. Alig múlt 28 esztendős. Kari Marx Stadtban állították ki diplomáját 1977-ben.

— Űttörőkoromban kezdtem tanulni a német nyelvet. Nagyon megszerettem. Később ezért kerültem német nyelvtagozatos osztályba a Kölcseybe. Amikor pedig érettségi előtt lehetőségem nyílt rá, megpályáztam a külföldi ösztöndíjat.

Sikerrel felvételizett Budapesten a Műszaki Egyetemen. Nyelvből is, német tanárok előtt. Ez meghatározó volt.

Bárkányi Imre, a nyíregyházi papírgyár segédművezetője alig 29 éves. Lengyelországban, a Lodzi Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán végzett 1982-ben.

— Állami ösztöndíjas voltam. Pályaválasztásom tudatos volt, hiszen én papíripari szakközépiskolában végeztem, s azt vallom, ha az ember elindul egy úton, menjen is végig rajta, ha lehet.

Idegenben. ™

próbálta, nem tudhatja milyen érzés elszakadni ha csak évekre is a haza kebléről. És a kételyek. Milyen lesz a fogadtatás? Megszokja-e az idegenbe szakadt fiatal a környezetet, más népek szokásait, ételeit, ízeit? S kihez, vagy kikhez fordulhat, ha szükség van valamire, ha segítségre szorul?

Kérdések, kérdések, kérdések. S a válaszok?

— Huszonnégy éves voltam. Munkát kerestem, „házaltam”. Három vállalatnál kopogtattam. Először a Budapesti Konzervgyárban. „Nagy szükségünk van ilyen szakemberre, de lakásról esetleg csak 5—6 év múlva lehet szó" — sajnálkoztak. Nekem komoly szándékom volt a családalapítás. A velem kinn tanulók „hoztak” feleséget. Egyedül én tértem haza nőtlenül.

Kovács László ... Weisz Tibor

Illés:

— Az NDK egyik legmodernebb kollégiumában éltünk, kétágyas szobákban. Német tanárok segítették beilleszkedésünket, felkészülésünket.

Kovács:

— Rendkívül nagy segítséget jelentett a KlSZ-alap- szervezet törődése. Mindenben!

Bárkányi:

— Teljesen önálló voltam Lengyelországban. Magamra voltam utalva. Az öregdiákok segítettek. És az természetes volt, hogy a nagykövetség érdeklődött tanulmányaim iránt, ha valami gondbaj volt, segítettek.

Weisz:

— Tizennyolc éves fejjel kimenni idegen honba úgy, hogy saját magának kell az embernek a reggeliről, ebédről, vacsoráról, saját ellátásáról gondoskodni és beosztani az ösztöndíjat: megpróbáltatás. öt esztendeig mostam, vasaltam magamra. A tanulással együtt mindez maximálisan igénybe vett, s meged- zett. Olyan iskola volt, amelyért valójában csak később, akkor hálás az ember, ha nehezebb helyzetbe kerül. Fejlődött alkalmazkodóképességem, kitartó lettem.

A kiválóan tanuló diákoknak a nagykövetség rendszeresen adott jutalmat.

. Az ösztöndíjból és a jutalomból annyit mindig megspóroltam, hogy utazásra, világlátására is jutott diákigazolvánnyal. Ismerkedtem a Szovjetunió városaival, műemlékeivel, természeti szépségeivel, hagyományaival.

Odesszában egy tudományos diákköri szimpozitmon

Mentem Debrecenbe, ott ezt mondták: „Ismerjük az ilyen szakembereket. Nekünk is van hasonló káderünk, még segédművezető is lehet önből...” — Továbbálltam.

— Ezek után igazán az volt a meglepő, amilyen kedvesen és udvariasan fogadtak a Nyíregyházi Konzervgyárban.

Technológusként • kezdett, fél év múlva üzemvezető-helyettes, 1977-ben a bébiételgyártás főművezetője. Élvonalba tartozó mérnök, számolnak vele, számítanak rá. Most egy fontos team vezetője.

— Jól érzem magam a gyárban. Olyan beosztásban dolgozom, ami a képesítésem. Hasznosítom orosz nyelvtudásomat is, hiszen a gyár termékeinek csaknem 70 százaléka szovjet export. Ott vagyok a tárgyalásokon, üzletkötéseknél. Kapom a nyelvpótlékot.

Tavaly szakértőket kért a szovjet Indusfriálexport Vállalat a Szibériában üzembe helyezésre kerülő magyar konzervgyárak indításához és a munkások betanításához. Három hónapig volt kinn. Ez is egyfajta megbecsülése és elismerése munkájának.

— Itthon egyetlen üzemmel

sem volt szerződésem. — említi Illés András. — Mivel nyomdaipari gépészmérnökként végeztem, így ezen a területen próbáltam puhatolózni. A II. évfolyam után kerestem meg a Nyírségi Nyomdát. Megkérdeztem: szükségük lenne-e ilyen végzettségű szakemberre? Támogattak. Itt töltöttem az egy hónapos termelési gyakorlatom. Megismerkedtem a nyomdával, az emberekkel, a körülményekkel, s végzés után itt dolgoztam.

Fél évig gyakornok, majd helyettes művezető. S miután meggyőződtek róla, képes irányítani is, a könyvkötészeti részleg helyettes művezetője, majd művezetője lett. Senkivel nem volt konfliktusa, mégis pályát módosított. Miért?

— Mert nem á pályán voltam. Gépészeti területen szerettem volna tovább fejlődni és a német nyelvtudásomat is hasznosítani. Olyan jellegű munkát adtak, amit mellettem nyolc általánossal végeztek. Ez nem elégített ki. így aztán bezárult a kör — indokolja a pályamódosítást.

A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál került „sínre”. Itt mindennap használja a német nyelvtudását, hiszen egyre több terméket exportálnak az NSZK-ba és az NDK-ba. Részt vesz az üzleti tárgyalásokon, fordít, tolmácsol, ismeri a termékskálát, mérés- technikával foglalkozik. Valójában most dolgozik abban a beosztásban, amelyre diplomája képesíti.

Illés András... Bárkányi Imre

Szinte az egész jövőmet megbeszélték velem a vezetők. Gondoskodtak albérletről, megegyeztünk a fizetésben, s biztosítottak róla, minden segítséget megadnak a lakásgondom megoldásához is. (Ez 1976. augusztusában történi, amikor munkába állt. Most 1984. április végén abban a Rákóczi utcai 2 és fél szoba összkomfortos lakásban beszélgetünk, amelyhez a gyár juttatta családjával. Azóta két kislánya született: Annamária és Judit.)

— 1981 óta dolgozom a vállalatnál. Azonnal osztályvezető-helyettesi beo 'ztást kaptam. Elégedett vagyok. Fejlődésem biztosított.

A papíripari vállalat ösztöndíjasaként végeztem. Első munkahelyem a nyíregyházi gyár, ahol örömmel fogadtak. Végigcsináltam a gyakornok- ságot Hat hónap után kineveztek gyártáselőkészítő segédművezetőnek. Ekkor kaptam először valóban olyan feladatot, amelynek megoldásában hasztiosíthaííam a taÄHKJ10M

C UTJiH'MHI M 53 Xs 288393

nultakat — vallja Bárkányi Imre. — Nem tudom hogyan lesz a jövőben. Egyelőre a pálya elején vagyok, a szekér most indult el, s elég jól halad.

— Abban a beosztásban dolgozik, ami a képesítése?

— Sajnos nem. Egy művezetőnek nem kell feltétlen mérnöknek lennie. De egyelő re ilyen beosztást tudtak adni. Elfogadtam. Nem okoz gondot, nem csinálok belőle presztizskérdést. Igaz nyelvpótlékot nem kapok, mivel a beosztásomhoz ez nem jár. Ha mondjuk technológus lennék ...

Kovács László. Így jellemezte az igazgató: olyan ember, aki mindig magas lángon ég, akkor is, amikor elég lenne pislákolnia. Nem képes rá. Ambiciózus mérnök, jó vezető.

— Ügy érzi parkolópályán van? — szegezem neki a kérdést.

Igen. Ez tény. Nem a szakmámban dolgozom.

— Jelenleg kívánságának és képességének megfelelő beosztást nem tudunk Kovács Laci részére adni — tájékoztat az igazgató.

Indok? Hosszú sor van. Részben elfogadhatók, részben megmagyarázhatók. Részben nem. Egy tény: Kovács László eddig még minden beosztásában bizonyított. Három és fél évig volt segédművezető. Munkáját Kiváló dolgozó kitüntetéssel ismerték el. Fél évig volt szállítási üzemvezető, kiváló eredménnyel, kinevezték a hajdúdorogi gyárrészleg vezetőjének. Bizonyított. Legalább annyi nyereséget produkáltak, mint a nyíregyházi gyár. Kisfia beteg lett, felesége nem kívánt kiköltözni Dorogra. Kovács László visz- szakényszerült Nyíregyházára. Visszafogadása bonyodalmakkal járt. Szót kellett mellette emelni.

— Most műszaki titkárként tevékenykedik — mondja Sárdi Sándor. — Hozzátartoznak a vállalati gmk-k és a szocialista munkaverseny.

Elfogadta, nem volt más választása.

— Talán csak annyiban tetszik ez a beosztás, hogy emberekkel foglalkozom. Bár nem elégít ki, ez az igazság. Kétségtelen, a gyárvezetés kényszerhelyzetben volt, de segítettek rajtam. Remélem előbb-utóbb csak sorra kerülök.

Ezt ígérte az igazgató is. Ősszel, de legkésőbb tavasz- szal már nem lesz parkolópályán ez a tehetséges, állandóan bizonyítani szándékozó, elkötelezett fiatal mérnök.

Konfliktusok.

Kovács László nyitja a sort: — Az első hat hónapban. Azt az időt szívesen kitörölném az életemből. Akkori főnököm megjegyezte: miért akarom én hat hónap alatt bebizonyítani azt, amire másnak öt esztendőt adnak?!

Bárkányi Imre:

— Eddig sima az út. De várható, hogy egyszer bekövetkezik. Ha az ember valamit akar, nem kerülheti el. S erre lelkiekben fel is készültem.

Illés András:

— Senkivel nem volt konfliktusom.

— Weisz Tibor:

— Mássa’ nem, de önmagámmal annál többször.

Mennyit éra külföldi diploma?

Ára nincs. Értéke viszonylagos. S talán abban mérhető, ki kapja, milyen értékű ember van mögötte, ők hogyan látják?

Bárkányi Imre:

— Egy '"bért soha ne a papírja, ha. .-m a munkája után ítéljenek és értékeljenek.

Weisz Tibor:

— Egy K anyós: az ember bizonyítsa be mennyit ér a Krasznodarban szerzett diploma. Nekem nagyon meg kellett érte küzdenem.

Kovács László:

— Sokat kaptam a gyártól, itt szeretnék bizonyítani. Ez az értéke számomra a lenin- grádi diplomának. És még valami: Nyíregyházán működik a szovjet össztöndíjasok klubja. Kellemes érzés olykor találkozni és emlékezni.

Olykor n >m árt visszaigazolnunk : felelően sáfárkodnak _ azokkal a plusz szellemiekkel a gyárak, üzemek, intéz ínyek, amelyeket ezek a fi ital emberek birtokolnak. j odafigyelni: nem kerül-e valamelyikük parkoló- pályára?

Irta: Farkas Kálmán

Fényképezte: Császár Csaba

\

K| HÉTVÉGI MELLÉKLET

1984. május 26. a