Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. május 5. Paraszt* lázadás y gyan, ki látott már Sóma belvárosában vetőgépeket, traktorokat? A személy- gépkocsik is nehezen közlekednek a szűk utcákon, nemhogy a jókora mező- gazdasági erőgépek, amelyek csütörtökön hatalmas meglepetést és néhány órára óriási forgalmi dugókat okoztak az örök városban. Az olasz lapok parasztlázadást emlegettek, amiben van némi túlzás ugyan, de tény, hogy Róma környékéről legalább 150 ezren vonultak föl a főváros utcáin. A tömeg; tüntetést és az azt követő nagygyűlést tiltakozásnak szánták az ország mező- gazdaságának súlyos helyzete, a gazdálkodók egyre nyomasztóbb sorsa miatt. Itáliában már évek óta tart ez az állapot. A kormányzat tehetetlen: a Közös Piac szinte megbénítja a mezőgazdasági termelést, rendkívül szigorú korlátozásokat kényszerí- tett az országra, s ennek következtében a parasztság mindinkább elszegényedik. Az iparhoz képest a mezőgazdaság beruházásai szinte teljesen elapadtak, mert még a föld- birtokosok és a korábban virágzó szövetkezetek számára is meggondolandó minden fejlesztés. A hiteleket ugyanis az EGK többi tagállamaival ellentétben rendkívül magas, a kilenc másik közös piaci országnál 6—7 százalékkal nagyobb kamattal sújtják. Az okok ismertek. A Közös Piac agrárpolitikája az integráció régi fájó problémája. Bizonyos túltermelési gondok miatt a fejlett mezőgazdasággal rendelkező Olasz- és Franciaországot sújtja leginkább a korlátozás. Itáliában előfordul az is: a jó termést — például déligyümölcsökből — részben megsemmisítik, nehogy a felhozatal, a piaci kínálat meghaladja a keresletet. Olaszország egyébként élelmiszerből teljesen önellátó lehetne, sőt exportálhatna is, ha a mezőgazdaság megfelelő feltételek közepette termelne. Csakhogy a Közös Piac belső rendszabályai ezt nem teszik lehetővé. Ellenkezőleg, Róma jelentős meny- nyiségű — év 16 ezer milliárd líra értékű — élelmiszert importál, s kivitelének értéke ennek a felét sem éri el. A csütörtöki paraszttüntetés erre a lehetetlen állapotra kívánta fölhívni a kormányzat figyelmét. A nagygyűlés szónokai rámutattak: a Közös Piac márciusi döntései — vagyis a termelés újabb nagyarányú korlátozása — a múlt évinél magasabb terméshozamokat nem engedélyeznek. Ha a kormány belenyugszik ebbe, a parasztság bevétele tovább csökken, de a városi lakosság is rosszul jár, az árak ugyanis emelkednek. Persze, Craxi kabinetje előtt nem ismeretlenek a gazdák jogos panaszai. Erről a témáról már jó néhányszor heves vitát folytattak az EGK földművelésügyi és pénzügyminiszterei éppúgy, mint a tagállamok kormányfői. E ddig eredménytelenül. S aligha várható, hogy az olasz parasztok sérelmeire a Közös Piac belátható időn belül megnyugtató orvoslást talál. Gy. D. s, __________________________/ Losonczi Pál fogadta a bolgár parlamenti küldöttséget Losonczi Pál fogadta a bolgár parlamenti küldöttséget. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken az Országház Nándorfehérvár termében fogadta a bolgár parlamenti küldöttséget, amely Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Köz- , ponti Bizottsága tagjának vezetésével hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik országunkban. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke. Jelen volt Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Szovjet-lengyel tárgyalások Csernyenko beszéde — Jeruzelsklt Lenin-renddel tüntették ki A Kremlben pénteken aláírták a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság gazdasági és tudományos-műszaki együttműködése fejlesztésének 2000-ig szóló, hosszú távú programját. A dokumentumot szovjet részről Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB titkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, lengyel részről Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök látta el kézjegyével. Konbztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke és Wojciech Jaruzelski hadseregtábomok, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke pénteken megelégedéssel szólt a szovjet—lengyel kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és távlatairól. Konsztantyin Csernyenko tájékoztatta Wojciech Jaru- zelskit arról, hogy az SZKP milyen tevékenységet fejt ki a párt XXVI. kongresszusán és a Központi Bizottság legutóbbi ülésein elfogadott határozatok végrehajtása érdekében. Aláhúzta, hogy a szovjet párt és állam politikai vonala folyamatos, változatlan. Nemzetközi kérdésekről szólva Konsztantyin Csernyenko és Wojciech Jaruzelski azonos véleményt fejtett ki a jelenlegi veszélyes nemzetközi helyzet kialakulásának okairól, nevezetesen azt, hogy a feszültség éleződésének fő oka a legagresszí- vabb imperialista körök politikája. Ebben az összefüggésben a felek aláhúzták a szocialista közösség országai egységének, védelmi szövetségüknek, a Varsói Szerződés megszilárdításának jelentőségét. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke pénteken a Kremlben átnyújtotta a Lenin-rendet Wojciech Jaruzelski hadseregtábornoknak, a LEMP KB első titkárának, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökének. B Varsói Szerződés tagállanai külügyminiszter-helyetteseinek találkozója A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter- helyettesei 1984. május 3-án és 4-én Varsóban találkozót (tartottak, amelyen részt vett a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselője. A megbeszélésen magyar részről Nagy János külügy- minisztériumi államtitkár vett részt. A találkozó résztvevőit fogadta Stefan Olszowski, a LEMP KB PB tagja, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere. A barátság és teljes egyetértés légkörében lezajlott találkozón véleménycserét folytattak azokról a kérdésekről, amelyek az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia napirendjén szerepelnek. A stockholmi konferencia május 8-án folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) szervezetek munkastílusát, munkamódszereit annak érdekében, hogy tovább erősödjék a helyi szervek önállósága és felelőssége, csökkenjen a szakszervezeti munka bürokratizmusa. S vizsgálni kell azt is, hogy az érdekegyeztetésnek milyen rendszere alakuljon ki a különböző szinteken, beleértve a kormány és a SZOT, az ágazati szakszervezetek és a partner állami szervek, valamint a SZOT és az ágazatok közötti együttműködés kérdéseit A SZOT főtitkára emlékeztetett arra is, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos fő feladatok elsősorban a munka tartalmában fognak jelentkezni. Mint mondotta, csupa ismerős kérdés kerül elő: a veszteséges termékek gyártásának megszüntetése, a veszteséges, alaphiányos vállalatok rendbetétele, a teljesítménykülönbségek érzékeltetése a nyereségben, személyi jövedelmekben. A kezdeményezésekben nagy a szerepük a szakszervezeteknek is, hiszen a vállalati önállóság növelésével az érdek- képviselet mozgástere bővül, növekszik a tagság, a testületek, a tisztségviselők helyi szerepe. Számolni kell azzal is, hogy az érdekösszeütközés gyakoribb lesz, ezért az érdek- egyeztetés rendszereinek kimunkálása a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének érzékeny része, amely nagy politikai felelősséget, körültekintő politikai munkát igényel. Nem kis feladatok várnak a szakszervezetekre a nagyobb munkahelyi és társadalmi fegyelem megteremtésének elősegítésében, a társadalomban fellelhető vadhajtások bármely formája elleni fellépésben. Ez is érdekvédelem — mondotta a főtitkár. Közérdek az is, hogy a szakszervezetek is határozottabban és következtesebben végezzék munkájukat. Méhes Lajos hangsúlyozta: a szocialista munkaverseny nagyszerű eredményeket hozott. Jelentős anyagi, szellemi és erkölcsi értékekkel gazdagította, társadalmunkat- A jövőben is fontos szerepet szánunk a dolgozók munka- mozgalmainak. Befejezésül elmondta, hogy a következő hetekben, hónapokban alkotó viták, konkrét feladatok várnak a szakszervezeti mozgalomra és valamennyi tisztségviselőre. További napirendi pontként az 1984. évi népgazdasági terv eddigi teljesítését és a további feladatokat vitatta meg a tanácsülés. Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, a napirendi pont előadója elmondta, hogy megnőtt a vállalati kollektívák érdeklődése munkahelyük közügyéi iránt, a korábbiaknál tájékozottabbak a vállalat feladatairól, és a dolgozók tervkészítésibe is mindinkább bekapcsolódnak. Kedvez a demokratizmusnak, hogy a rugalmas tervezési módszerek kezdenek általánossá válni. A munkahelyi fórumokon gyakran tervvariánsokat vitatnak meg, számolva a piac lehetséges változásaival, így a rendkívüli feladatok sem váratlanok a kollektívák számára. Az idei tervek vitájában a bizalmi testületek mindenekelőtt azt vizsgálták, hogy a változó feladatokhoz hogyan lehet rugalmasabban megteremteni a munkafeltételeket is. Sokhelyütt sürgették a termelést gátló akadályok elhárítását, vizsgálták továbbá, hogy a termelési tervek mennyire vannak összhangban a munkafeltételekkel, valamint a jövedelmi és szociálpolitikai lehetőségekkel A korábbiaknál nagyobb számban fordult elő, hogy a bizalmi testületek a tervek átdolgozását, módosítását javasolták. A bérgazdálkodásban a korábbiaknál kisebb volt a bizonytalanság, mivel a szabályozás az idén lényegében nem változott. A vállalatok többségének bérfejlesztési tervei megközelítően egybeesnek a népgazdasági számításokkal, bár a vállalatok közötti eltérések meglehetősen nagyok. Az idei szociális tervek szerint a vállalatok törekvése, hogy megőrizzék az eddig elért ellátási színvonalat. Kedvező, hogy emelkedett a jóléti és kulturális alap úgynevezett fejkvótája, s lehetővé vált az is, hogy ezt az alapot a jóléti intézmények bérbeadásából származó bevételekkel és a társadalmi munka ellenértékével is bővítsék. A SZOT főtitkárhelyettese ezután részletesen szólt a népgazdaság első negyedévi eredményeiről és utalt arra, hogy a termelés külső és belső fel tételei összességében valamivel kedvezőbbek, mint a múlt év hasonló időszakában. Gál László beszédét vita követte. A tanácsülés a beszámolót egyhangúlag elfogadta. Ezután a tanácsülés szervezeti és személyi kérdésekben döntött. A SZOT munkavédelmi osztálya helyett létrehozta a SZOT munkavédelmi, társadalombiztosítási és egészségügyi osztályát. Új otthonokban Megnövokedatt építési ütem a Szovjetunióban A jövő év végével zárul a 11. szovjet ötéves tervidőszak. Ez idő alatt az előirányzott összes pénzügyi források fel- használásával az egész tervidőszakra vetítve 10 millió lakás és családi ház épül 530—540 millió négyzetméter hasznos alapterülettel. Ezek a számok a legjobb mutatók közé tartoznak az ország történetében. Csak egy alkalommal, az 1971—1975 közötti tervidőszakban épült több lakás: 544,8 millió négyzetméteren. A nagyszabású lakásépítkezés kiemelt feladat. Az új lakásállománynak körülbelül a kétharmadát az állam saját költségén építteti, majd ingyen és meghatározatlan időre bérbe adja a lakosságnak, az építési költségek bármiféCj város épül Szibériában. gánépíttetőknek ingyen jelölnek ki telket. Az ötvenes évektől kezdve rendkívüli ütemben épülnek a lakások, évente 2—2,5 millió. A nagyszabású lakásépítkezés ütemét indokolja az óriási kár, amit a II. világháború okozott a lakásállományban. Mintegy 25 millió szovjet ember maradt fedél nélkül, hiszen sok ezer kisebb település és több mint 1700 város elpusztult. A második ok, a városok viharos növekedése és az olyan új területek iparosítása, ahol korábban ember alig lakott. A statisztikai adatok szerint csak az elmúlt 25 év alatt a városi lakosság mintegy 100 millióról 175 millióra szaporole térítése, avagy előleg vagy lakás-használatbavételi díj befizetése nélkül. A lakás bére (ami 1928 óta nem változott) a kommunális szolgáltatásokkal együtt nem haladja meg egy átlagjövedelmű család havi keresetének 3—4 százalékát. Az új házak és lakások mintegy egynegyedét a kolhozok építik és saját anyagi eszközeiből maga a lakosság, beleértve a szövetkezeti lakásépítést is. Azért vállal a lakosság egy része ilyen kiadásokat, mert a családi házak és szövetkezeti lakások építése lehetővé teszi az állami lakásokénál magasabb komfortfokozat kialakítását. Ezenkívül az építtető maga választhatja meg jövendő otthonának helyét, ami nem mindig sikerül, amikor állami lakást kap. Ezeket az építkezési formákat az állam ösztönzi. Az építtető rendszerint állami kölcsönt vesz fel, amely a tényleges építkezési költség 70—80 százaléka. Az építkezési kölcsön lejárta 25 esztendő, rendkívül előnyös feltételekkel, évi 0,5 százalék kamattal. Az építkezéshez szükséges telekkel kapcsolatban nincsenek kiadások. A Szovjetunióban a föld nem lehet adás, vagy vétel tárgya, a szövetkezeteknek és maA nemzeti sajátosságokat is figyelembe veszik a taskenti állami lakóház-építkezéseken. (Fotók: APN—KS) dott. A harmadik ok pedig az, hogy a lakosság igénye egyre nagyobb a megfelelő komfortfokozatú, vagyis a minőségileg jobb lakásokra, a komplett kommunális szolgáltatásokra, a jobb beosztásra. A lakóházak és lakások jobb tervezésére, nagyobb kényelmére manapság mindenütt nagy gondot fordítanak. Az épülő új lakások egyre tágasabbak. így például a hatvanas évek első felében a lakások alapterülete átlag 42,5 négyzetméter volt, ma ez az átlagos alapterület több mint 53 négyzetméter. Egészében véve a lakásállomány növekedése jelentősen felülmúlja a lakosság növekedését. Ennek eredményeként már csaknem három évtizede 10—11 millió ember jut új, vagy a réginél jobb lakáshoz. És bár még van lakásprobléma — többek között sok fiatalnak gondja ez,^ akik kénytelenek munkásszállókon, vagy a szüleiknél lakni —, összességében lényegesen javult a lakáshelyzet. Alekszej Dumov
