Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

4

1984. május 26.

Kelet-Magyaroiszág

Véres zavargások Indiában

E

gész héten összecsapásokról érkeztek hírek Indiából. A legújabb csatatéren, Bombay körzetében már több százra becsülik a lemészároltak számát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kontinensnyi ország észak- nyugati csücskében, a szikh nemzetiség hazájában, Pand- zsábban már hónapok óta folyik az emberirtás, s a nem messze eső Asmírban is újra meg újra gyilkolnak a szélsőségesek, hát nem túlzás India sötét tavaszáról beszélnünk.

A nemzetiségi-vallási ellentétek következtében ismételten vérfürdőkbe torkolló gyűlölködés persze nagyon is hozzátartozik Indiához. Nincs olyan év, hogy ne volna zavargás valemelyik indiai államban. S a konkrét indítékok, a mészárlást kirobbantó szikrák jobbára nem is érdekesek, szinte soha nem jelentősek. (Az elmúlt két évtized

az elmúlt héten, annak ellenére, hogy a központi kormány rendőrsége igen keményen, nemegyszer sortűzzel lépett fel.

I

ndira Gandhi kormányfő sietve a helyszínre utazott, hogy jelenlétével próbálja megnyugtatni a kedélyeket. Napok óta ott van már, de a jelek szerint eddig nem ért el eredményt. Sajnos, ha elcsitul is a csatazaj, a gyökereket Gandhi asz- szony sem képes kigyomlálni. Az indiai lakosság zömét kitevő hindukat és a mintegy 80—90 milliónyi muzulmánt a vallási, nemzetiségi, életmódbeli, gazdasági különbségek, eltérő szokások és főleg a nemzedékeken át beléjük gyökerezett, örökségül kapott bizalmatlanság és gyűlölet választja el. Hasonló a képlet a szikhek és a hinduk között Pandzsábban, és általában India minden olyan tartományában, ahol a nemzetiségivallási háborúskodás szinte mindennapos.

Avar Károly

108.

munkanap a világűrben

Befejezte a Progressz— 21 teherűrhajó kirakodását a Szailjut—7 űrállomáson dolgozó három szovjet űrhajós, Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolov- jov és Oleg Atykov.

Az automatikus teherszállító űrhajó üzemanyagot, a tudományos kísérletekhez szükséges berendezéseket, élelmiszert és ivóvizet, valamint postát szállított az űrkomple- xumra.

A 108 napja a világűrben tartózkodó kozmonauták az előírt terv alapján folytatják a tudományos kísérleteket: pénteken főként orvosi vizsgálatokat és geofizikai kísérleteket folytattak.

Az űrkomplexum berendezései kifogástalanul működnek, a személyzet tagjainak közérzete jó.

legnagyobb gyűlölethadjáratát, 1969-ben például állítólag az robbantotta ki, hogy egy hindu rendőr levert egy Koránt egy muzulmán boltos polcáról. Napokon belül ezrek haltak meg az egymás—

Befejeződtek a szovjet—koreai tárgyalások

nak ugró hinduk és muzulmánok háborújában.)

Most sem tudni pontosan, hogy múlt csütörtökön miért szabadult el a pokol a Bom- baytól 60 kilométerre fekvő Bhivandi városában. Itt, ahol a lakosság nagyobb része mohamedán, azóta is ádáz utcai harcok folynak nap mint nap az utcákon. Kövekkel, dorongokkal felfegyverkezett fanatikus hinduk gyilkolják a muzulmánokat, (s hasonló hangulatú és fegyverzetű mohamedán szélsőségesek irtják a hindu lakosságot. A zavargások hamar átterjedtek a környékbeli falvakra és városokra, Bombayben magában is heves utcai csaták voltak

A moszkvai Kremlben pénteken befejeződtek a szovjet vezetők és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kim ír Szén, a KMP KB főtitkára, a KNDK elnöke által vezetett párt- és állami küldöttsége közötti hivatalos tárgyalásoki

A felek elemezték a Szovjetunió és a KNDK közötti baráti kapcsolatok és együttműködés egészét s megelégedéssel állapították meg, hogy az fokozatosan fejlődik.

A Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság továbbra is a béke és a nemzetközi biztonság politikáját kívánja folytatni — mutattak rá a tárgyaló felek. — Határozottan szembeszáll- nak az imperializmus agreszszív törekvéseivel, s kitartóan, energikusan küzdenek azért, hogy a nemzetközi konfliktusokat és a válságos helyzeteket békés politikai eszközökkel rendezzék. A két ország a többi szocialista és békeszerető országgal közösen mindent megtesz azért, hogy sikerüljön megfékezni a fegyverkezési hajszát, az emberiség felől elháruljon a nukleáris katasztrófa veszélye s a nemzetközi politikai légkör egészségesebbé váljék.

Kim ír Szén a KNDK vezetése nevében baráti látogatásra hívta meg a KNDK-ba Konsztantyin Csernyenkót, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az időpontot később jelölik ki.

15.

— Ez már biztos?

— Biztos. Ott a párja. Ha volt ideje lehúzni a harisnyáját, akkor tehetett volna mást is. A kettőjük viszonya elég bizalmas lehetett. Idegen előtt nem veszi le egy nő a harisnyáját.

— S különösen nem Viola...

Már a kollégák is — gondolta Máté — már a kollégák is kialakították saját elképzelésüket Violáról. Olyan lány képét, aki nem veti le akárki előtt a harisnyáját.

— Még mindig nem értem — vitatkozott idegesen Víg —, miért állítod, hogy a gyilkos kis kockázattal dolgozott.

Tormás kapásból válaszolt.

— Szerintem nem egyetlen éjszaka alatt szerezte a helyismeretét. És pontosan tudta, mit akar csinálni. Nem alkalmi zsákmányról volt szó, hanem pontosan kitervelt akcióról. A gyilkosnak igenis tervezni és kalkulálni kellett.

Máté közbevetette magát, mint egy bíró a bokszmérkőzésen.

— A személyzetet gyanúsítod?

— Talán ... gondold meg, rajtuk kívül kinek lehettek még ismeretei? Mindenesetre induljunk el, s nézzünk körül a Póker belső helyiségeiben.

— Szerintem a tettes kívülről jött — fejtegette tovább Tormás —, nem árt, ha a személyzetet ellenőrizzük, de lehet, még sok más variáció is. Még azt sem tudjuk pontosan, kit keresünk. Rablógyilkost, vagy kéjgyilkost, vagy mind a kettőt. Egyelőre maradjunk a tényéknél. Annál, hogy Violát éjfél és egy óra között ölték meg.

Végszóra hozták a boncolási jelentést.

Egy kezdő őrmester hozta be fontoskodó arccal. Mint inas a névjegyet.

Máté hangosan olvasta.

— A boncolás alátámasztotta a halottszemle megállapításait. A halál körülbelül félegykor állt be, a támadás váratlanul történt, az áldozat nem védekezett. Mindössze egy kisebb zúzódást találtak a jobb kézfején. Szokatlan viszont az a mód, ahogy a gyilkos az áldozatát megfojtotta. Úgynevezett du la hurkot csinált, vagyis a harisnya két végét előrehúzta, majd keresztbe hátra, s úgy kötötte meg.

A harisnya másik fele a mosdó előtt hevert. A lány papucsai a szőnyeg mellett voltak, szemben az ajtóval. Rövid pongyolát, bugyit,

melltartót viselt a lány, amikor megfojtották. Lefekvéshez készült, de azért várta a vendéget.. Talán türelmetlen volt, ideges. Félt, hogy nem jön a látogató.

Máté annyit olvasott még halkan a papírról:

— Az áldozat szűz volt. ..

Tormás lehajtotta a fejét.

Arra gondolt, volt-e már szűz lány az életében. Nem volt. Pedig vágyott rá. Elvette volna feleségül. Az erőszakosnak látszó külső romantikus lelket takart. Tormás hetenként látogatta az édesanyját, gyümölcsöt, édességet vitt neki, végighallgatta panaszait. És volt egy lány is, akinek udvarolt. Hangos és erőszakos lány. Annyira erőszakos, hogy kénytelen volt karikagyűrűt húzni az ujjára. De hogy elveszi-e feleségül?

Máté megtörte a csendet.

— Kérdések?

Vig érdeklődött.

— Szerinted a támadás váratlansága és a gyilkosság módja között van valami ellentmondás? Nekem az az érzésem, hogy az áldozat önmaga dugta hurokba a fejét.

Azzal, hogy ideutazott feltétlenül. De a védekezési nyomok szinte teljes hiánya arra utal, hogy a tettes gyorsan dolgozott.

— Az előbb azt mondtad — állt. újból vitára készen Tormás, hogy a gyilkos kitervelte a bűncselekményt. Most mégis a helyzet kihasználásáról beszélsz?

(Folytatjuk)

A szovjet—amerikai viszony mindenkor alapvetően meghatározza a nemzetközi helyzet egészét; a mai feszült, kiélezett légkörben pedig külö- nösen. Megkülönböztetett jelentőségű tehát, hogy vélekednek a másik félről a két nagyhatalom fővárosában, merre látják a kivezető utat a kapcsolatok jelenlegi mélypontra süllyedt szakaszából. Erről, a lehűlés okairól, s a változás kilátásairól beszélgettünk Moszkvában Radomir Bogdanovval, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Egyesület Államok és Kanada Kutató Intézetének israzeatóhelvettesével.

II nukleáris kor chartája

Az elmúlt három évben a szovjet—amerikai kapcsolatok oly mértékben romlottak, hogy jelenleg szinte nincs is ilyen kapcsolat. Napjainkban már csak 2—3 érvényben lévő egyezményről beszélhetünk, a többit vágy . felfüggesztették, vagy nem is került ratifikálásra. Mi ennek az oka?

— Meggyőződésem, hogy e helyzet’ kialakulásáért a felelősség az amerikai felet terheli. A Szovjetunió az elmúlt években hosz- szú ideig igen türelmes volt: elviselt minden sértést, mégpedig annak tudatában, hogy a szavak végül is csak szavak. De ha a Rea- gan-kormányzatról van szó, akkor a tetteket is figyelembe kell venni. Először is a fegyverkezési hajsza felfűtését. Az USA eljutott odáig, hogy gyakorlatilag mindennap egy- milliárd dollárt költ katonai célokra! Ez olyan sok, hogy szinte már alig lehet felfogni. Ha ehhez hozzávesszük a roppant harcias hangvételt (gondoljunk csak az olyan kijelentésekre, amelyek egy atomháború meg- vívhatóságát, sőt megnyerhetőségét illetik), ha elemezzük a katonai doktrínákat, leginkább az első csapásmérés ki nem zárására vonatkozókat, világos az összkép.

— Európai szemszögből pedig elsősorban a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták telepítését kell szem előtt tartanunk. Ennek megkezdése szerintünk megváltoztatja az erő- egyensúlyt, s véget vetett az eddigi türelemnek és reménykedésnek. Vegyük ehhez hozzá, hogy míg a Reagan-adminisztráció hatalomra kerülésekor még több tárgyalási fórum is létezett, mindenekelőtt leszerelési ügyekben, ezek mára megszűntek. Hadd említsem csak az Indiai-óceánnal, vagy a világűrrel kapcsolatos megbeszéléseket. Megszakították a nukleáris kísérletek betiltásáról folyó tanácskozásokat is. így állunk jelenleg, s ez a magyar közvélemény előtt is jól ismert.

— Valóban. Az viszont kevésbé, hogy lehet ebből a helyzetből továbblépni.

— Nos, mindenekelőtt szó sincs arról, hogy a szovjet vezetés hajlíthatatlan lenne. Készek vagyunk együttműködni az amerikai féllel az atomháború megakadályozásának létfontosságú ügyében, mégpedig bármikor, bárhol, mindössze egyetlen feltétellel: álljanak végre elő valamilyen jelentős, konkrét javaslattal. Ez ideig ugyanis csupán a tárgyalások körülményeiről folyó megbeszéléseket erőltették. Párbeszédet akarnak — magáért a párbeszédért. Azt mondják, vissza kellene térni Genf be —, ami önmagában elképzelhető, mi soha nem zártunk ki egy ilyen lépést, — de ehhez az szükséges, hogy állítsák vissza a megbeszélések megszakadása előtti helyzetet.

— ön lát erre lehetőséget?

— Nagyon is. Ha lehetséges volt a telepítés, miért ne lenne lehetséges a rakéták visszavonása? Persze valójában ennél jóval többről van szó. A nemzetközi helyzet any- nyira mérgezett, a feszültség olyan magas szintje uralkodik a világban, hogy még mielőtt bármi lényegeset tehetnénk, előbb ezen kellene változtatni. Hisz még egy családi vita esetében sem lehet mindig egy-két óra alatt helyreállítani a békességet, előbb meg kell teremteni a kellő hangulatot. S ez fokozottan áll az államközi kapcsolatokra. így mi nagyon gyakorlatiasan közelítjük meg a kérdést, s a légkör gyökeres megjavítását javasoljuk.

— Erre vonatkozólag ismert a Szovjetunió hatpontos indítványa az atomfegyverek első- kénti használatának, s a nukleáris háború propagandájának tilalmáról, az atomfegyvermentes övezetek tiszteletben tartásáról, a nukleáris fegyverek terjesztésének megakadályozásáról, s az egyenlő biztonság elve alapján történő csökkentésükről stb. Mi ezeRadomir Bogdanov, az USA-Kutató Intézet igazgatóhelyettese.

két az atomkorszak egyfajta viselkedési szabályainak tekintjük, sőt nevezhetjük akár a nukleáris kor chartájának is. Középpontjában épp a nemzetközi feszültség enyhítése, s a kölcsönös bizalom helyreállítása áll. Hiszen arra, hogy ne bízzunk a velünk szemben lévő jelenlegi adminisztrációban, minden okunk megvan. Ugyanakkor tudjuk, hogy az amerikai kormányok négyévente váltogatják egymást, nekünk ezért hosszabb távra kell tekintenünk. Ha javaslatainkat, s mindenekelőtt az atomfegyverek elsőként! használatáról való lemondást Washington elfogadná, ez roppant módon megkönnyítene minden egyéb kérdést.

— Persze, nem csupán kijelentésekre van

szükség, hanem jogilag is kötelező formulák elfogadásáról. Ha azonban az első csapásmérés kizárása helyett például azt indítványozzák, hogy tárgyaljunk egy új kulturális egyezmény megkötéséről, vagy azzal állnak elő, hogy egy közös válságstáb létrehozása helyett tanácskozzunk egy New York-i szovjet, illetve egy kijevi amerikai konzulátus létesítéséről, akkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezek a dolgok nincsenek azonos szinten, teljesen periférikusak. Olyany- nyira, hogy felmerül: nem akarja-e a bolondját járatni velünk az amerikai fél, pusztán a választási évből fakadó megfontolások miatt.

— Mennyiben befolyásolják kampányszempontok a Fehér Ház lépéseit?

— Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent egy választási év az Egyesült Államokban, s milyen változásokat hozhat. Viszont azt is reálisan látjuk — bő három esztendő tapasztalatai után —, hogy a jelenlegi adminisztráció megváltozása csaknem reménytelen: ideológiailag annyira mereven szovjetellenesek, annyira keresik a konfrontációt, hogy (választási év ide, vagy oda), sajnos, nem látok esélyt javulásra. Ezért is figyeljük szkeptikusan, nemegyszer gyanakvással egyes lépéseiket, kijelentéseiket.

— Tudjuk: Reagannek egyre inkább szüksége van arra, hogy eljátszhassa a „nagy békecsináló” szerepét. Moszkva azonban ehhez a szemfényvesztéshez nem nyújthat segítséget. Ugyanakkor egy dolgot még egyszer világosan le akarok szögezni: amennyiben a Szovjetunió a másik fél részéről valamilyen lényegi változásra utaló jelet látna, például az általam is említett hat pont témakörében, akkor mi az együttműködésre mindenkor messzemenően kész partnerek vagyunk. Legyen szó akár erről az elnökről, akár egy másikról.

Szegő Gábor