Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
1984. május 5. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK -------------------------\ Parlamentek előtt E z év őszén ismét megrendezik az ifjúsági parlamenteket. A fiatalok életében oly fontos eseménysorozatra már megkezdték az előkészületeket. Áprilisban a kereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozó fiatalok képviselői tartottak Nyíregyházán megyei értekezletet. Május közepén az élelmiszeriparban dolgozó fiatalok megyei felkészítő fóruma következik. Aztán a vasas ifik, majd a mező- gazdaságban dolgozók következnek. A KISZ megyei bizottsága és a szakszervezetek megyei tanácsa szervezi az előkészítő értekezleteket, de közreműködnek a megyei tanács és a szakmai szakszervezetek is. Ilyen sokrétű segítség és alapos szervezés után joggal várható eredmény. A felkészítő tanfolyamokon a KISZ alapszervezeti titkárok mellett a szak- szervezeti bizottságok ifjúsági felelősei vesznek részt. Valamennyi fórumon szó lesz az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásáról, valamint a szabalcs-szatmári fiatalok gondjairól, örömeiről. A dátumokból is kiderül, hogy most a szokásostól korábban kezdődött az előkészítő munka. Azzal a nem titkolt szándékkal hozták előre az értekezleteket, hogy jól előkészített, megalapozott parlamenteket akarnak az illetékes ifjúsági és szakszervezeti vezetők. A nyári szabadságokat és a vakációt nem számítva bőven lesz idő a munkahelyeken és az iskolákban a gazdasági vezetők és a véleményt nyilvánító fiatalok felkészülésére. A parlamentek nemcsak vissza, hanem előre is tekintenek. A beszámoló és a hozzászólások alapján mindenütt intézkedési tervet készítenek. Akkor lesznek igazán eredményesek ezek az ifjúsági fórumok, ha az illetékesek nem húznak határvonalat az egyes területek között, hanem közösen cselekednek, s ez már az előkészítés során időszerű. (nábrádi) Elismerés B izonyára jó szolgálatot tesznek a kambodzsai gyerekeknek azok az iskolabútorok, könyvespolcok, szekrények, munkapadok, ülőkék és más egyéb, a tanulást szolgáló berendezések és felszerelések, amelyeket e távoli mesés, de sokat szenvedett ország fővárosába;, Phnom Penh gyermek- városába küldtek Rakamaz- ról, a RAFAFÉM Szövetkezet dolgozói. Ezek szolidaritásuk szerény jelei, de olyan jegyei, amelyek méltán fejezik ki segítőszándékukat a távoli ország kicsinyei iránt. Rudi László a szövetkezet elnöke mondta: olyan szoros volt a határidő, amikorra kérték az iskolai berendezéseket, az orvosi rendelő felszereléseit és a lakásokhoz szükséges ajtókat, ablakokat, hogy szinte maga sem hitte: elkészülnek velük. Tizennégy szocialista brigád fogott össze. Felajánlották egy-egy szabad szombatjukat, s meghatározott időre és a kívánt minőségben elkészítették a bútorokat az iskolaváros részére. Rakamazon csomagolták konténerekbe, rakták vagonokba, hogy az iskolaváros avatása előtt •megérkezzenek. Az elkészített termékek értéke 7,5 millió forint. Ebből 750 ezer forintot ajánlottak fel a RAFAFÉM szocialista brigádjai, melyet a szolidaritási alap számlájára be is fizettek. Kézzelfogható bizonyítéka a szolidaritásnak. Vannak kitüntetések, amelyek egy kollektíva munkáját ismerik el. Ilyen ez a szép bronzplakett is, amelyet a békemozgalom- iban végzett kiváló munkájukért kaptak és őriznek a rakamazi RAFAFÉM szövetkezetben. A kitüntetést az Országos Béketanács elnöksége nemrégiben adományozta a RAFAFÉM- nek. (farkas) NÉGY TANTERMES ISKOLÁT építenek a SZÁÉV kivitelezésében Nyírpazonyban. A Vasvári Pál utcán épülő iskolához tornaterem és kazánház is épül. Az új iskolát az 1984—85-ös tanévtől vehetik birtokba a tanulók. (Jávor László felvétele) FELÜJITJAK A ZÁHONYI VEGYIANYAG- ATFEJTÖT. Ide érkeznek a Szovjetunióból a különböző olajszármazékok, amelyek javarészt a vegyipar alapanyag-ellátását szolgálják. Atfejtő- hidakon vannak a szivattyúk és csőrendszerek, amelyekkel a szovjet tartálykocsikból a normál nyomtávú kocsikba szivattyúzzák át az érkező anyagot. Képűnkön: átfejtéshez készítik elő az egyik kocsit. (Gaál Béla felvétele) Fejetlenség felsőfokon Magas költség, üres hombár „A szanálások során minden tartalékot felhasználtak, részesedésialap-képzés az elmúlt hét évben nem volt. Az eredménytelen gazdálkodás következtében a pénzügyi terhek felhalmozódtak, az eszközök újratermelése nem valósulhatott meg.” Eme hét szűk esztendő krónikája pusztán egy táblázat abban a jegyzőkönyvben, ahonnan az idézet való, a tunyogmatolcsi Zalka Máté Termelőszövetkezet tagjai pedig a bőrükön érezték hogyan lesz a hatból kilenc, a kilencből pedig tizennégymillió forint — veszteség. Magas a „tagsűrűség”, hangzik a száraz megállapítás, pedig pusztán arról van szó, hogy egy község lakói szeretnének megélni tulajdon termelőszövetkezetükből. Kritikai hasonlítás Köztük vannak azok a nyugdíjas öreg gazdák, akik ugyanezen a földön a régi világban három-négy mázsa lucemamagot fogtak, mégpedig holdanként. Ez megcáfolhatatlan jele annak, hogy lehet ezen a földön gazdálkodni. A termelőszövetkezeti formát ma már senkinek nem jut eszébe elmarasztalni, de a kritikai összehasonlítás az itteniek esetében több mint jogos. Körösi Miklós a „jelenlegi” elnök irodájában fogad. Még egy éve sincs posztján, szavain ennek ellenére látszik, hogy felelősséget érez az egész múltért. — Tiszakóródon voltam fő- agronómus, mielőtt elvállaltam az itteni elnökséget, de hogy ilyen nehezen boldoguljak, arra nem számítottam. A volt főmezőgazdásszal igen nehezen jöttünk ki, ezért nehéz volt hozzákezdeni elképzeléseim megvalósításához. Sajnos igaz, hogy a gazdálkodás színvonala, különösen az állattenyésztésben az utóbbi időben is tovább romlott. Az átlagos tejtermelés például 2600 liter körüli meny- nyiségre csökkent, ami még a megyében is a legalacsonyabbak között van. Ezen a ponton megkockáztattam egy közbevetést, hogy pusztán a takarmányozás szakszerűsítésével és jobb tenyésztői munkával egy csapásra meg lehetne fordítani a tehénállomány sorsát, de azonnal elhangzott a lehangoló válasz: „az a gulya, amely eddig penészes takarmányon élt, soha az életben nem fog annyit produkálni, mint egészséges társai”. Ez így igaz, és ahhoz sem fér kétség: hogy a gazdálkodás más ágazatára is rányomta bélyegét: a tsz — a vezetés szempontjából — átjáróház. Munka helyett veszekedés A főkertész, Angyal András akár furcsának is tekinthető, mert „évek óta” itt dolgozik. — Képzelje el, milyen az a reggel, amelyik a késő délelőttig azzal telik el, hogy veszekedünk a főmezőgazdásszal: boronáljunk-e, vagy permetezzünk? A fuzikládi- um két párás óra alatt elintézi az egész termést. Tudta ezt ő is, de annyira a körmére égett a munka, hogy nem nézett a másik érdekére. Így már érthető, miként maradt a tavalyi poros és a tavalyelőtti ugyancsak száraz év után tavaszra a szántás. Az pedig érthetetlen, miért kellett 85 centi mélyen megforgatni a nehéz rögöt, felhozva a vad kék agyagot? Két traktor küszködött egy ekével, a tapasztalt régi gazdák meg értetlenül hümmög- tek. Volt rá okuk, mert ami azon termett..., nos abból lett a veszteség. Hiányzó előrelátás Az előrelátó gondolkodás sajnos korábban is hiányzott a tunyogmatolcsi termelőszövetkezetben. Ami másutf kincs, az itt teher: hetvenkettőben épült almatárolójuk bérbe adva másnak szolgál, pedig ezer tonna gyümölcs várhatna benne jobb sorsára, magasabb árára. Soha nem volt teljes értékű, milliók kellenének rendbe hozására, de hát honnan? Se pénz, se posztó. A fejlesztés- lehetetlen, a gépállomány elöregedett, a gazdálkodásban kapitális melléfogások. Mindez miből? A példátlanul magas költségfelhasználásból. A ráfordításokat irreálisan magas tervekre kalkulálják, az anyagot és a munkát fel is használják és utána üres a hombár. így folynak el a hozzá nem értő kezek között a milliók. Az elnök mintha egyedül érezné magát az egész vezetésben. Nem létező vezetőtársai nevében is érvel. — Nagyon nehéz kimozdulni a holtpontról. Havi nyolcezer forint alappal sem tudunk szert tenni egy jó főállattenyésztőre. Ha meghallják: Tunyogmatolcs, már jön is a válasz: semmi pénzért. Rossz hírnevünket még a kezdők is ismerik. Kövatkazik a „vízválasztó"? — Pedig boldogulhatnánk — csatlakozik a főkertész. — Az almánk például felfutott, csak hát éppen tavalyra, és én szégyenkezve tudhattam meg, mit jelent üres zsebbel, egy fillér repi nélkül Tuzsé- ron boldogulni. A szabolcsi rész tsz-ei mind előrébb voltak, pedig ha minőség alapján vennék az almát, mind a szatmári győzne. Szépek a kertjeink, fogunk mi még abból boldogulni — teszi hozzá bizakodva. Jókora optimizmusra van szükségük Körösi Miklósék- nak, és nem pusztán saját szakmai sikerük érdekében. Idei tervük végszáma még mindig mínusszal kezdődik, de a következőt már vízválasztónak tekintik. Ha nem lesz az, akkor nekik is kitelik az esztendő. Tunyogma- tolcson egy sereg asszonynak kell munkát teremteni és nem olyan szerencsétlen módon, mint az elvetélt fűrészüzem. A mostani varroda már reményt nyújt erre. A határt „virágoskertté” lehetne varázsolni, a közös tehénállomány termelési színvonalát pedig elég lenne a háztájihoz hasonlóvá tenni. Mindehnez mindenekelőtt egy szilárd vezetés szükségeltetik. Túlóra helyett... EGY KICSIT ELGONDOLKOZTAM A MINAP, amikor azt olvastam: a vállalati gazdasági munkaközösségek működésének előnyeként könyvelhető el, hogy működésünk óta csökkent a túlórák száma. Eszembe jutott, hogy valamikor 20 évvel ezelőtt nyomdai gépmester koromban olykor-olykor ösz- szetorlódott a munka, mi alig vártuk, hogy túlórát rendeljenek el, mert akkor többet kerestünk, mint a rendes munkaidőben. Aztán eltelt egy-két nap, ledolgoztunk néhány pluszórát s akkor közölték velünk: nincs több túlóra, mert nem engedélyezi a szakszervezet, természetesen a mi érdekünkben. Most minden megoldódott. Csökkent a túlórák száma, a dolgozó pedig nyugodtan töltheti bent a második műszakot, a hét végén, a 40 órára csökkentett munkaidő dupláját is, mert a munkaközösség az egészen más. Más előnyökről is szó volt természetesen az idézett tudósításban, például, hogy a gazdasági munkaközösségek által felhasznált bértömeg nem érinti a vállalati bértömeget, mert az költségként számolható el. Eszembe jutott, hogy a Központi Bizottság decemberi üléséről kiadott határozata az idei bérfejlesztést 4—4,5 százalékban határozta meg, a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében pedig azt olvastam, hogy az év első hónapjaiban 7 százalékon felül emelkedtek a kifizetett bérek, pedig a munkahelyek többségénél csak a második negyedévben hajtják végre a béremelést. TOVÁBB MAR NEM IS MEREM a dolgot gondolni. Mert ha több pénz áramlik ki a tervezettnél, akkor valamivel — például az árakkal — kell egyensúlyt teremteni. És az árakat nemcsak a gazdasági munkaközösségekben dolgozóknak emelik... B. J. Esik Sándor Az utcán futottunk ösz- sze. — Hogy vagy? — kérdezte halkan. — Mi újság? — Elhatároztam, hogy ráncba szedem az igazgatóságot, — válaszoltam. — Mit jelent az, hogy ráncba szeded? — kérdezte értetlenül és kö-' rülnézett. — Fel akarok szólalni a gyűlésen és meg akarom mondani nyíltan, hogy az igazgató egy faragatlan fráter, a főmérnök pedig egy korrupt' alak. — És nem félsz? — halkította súttogóra a hangját. — Hát, ha egyszer az igazgató megérett arra, hogy leváltsák, a főmérnök pedig, hogy hűvösre kerüljön, tán hallgatnom kéne?! Azt már nem! — Halkabban, halkabban ... — kérlelt még halkabban. — Mondd meg őszintén, nem félsz, hogy elintéznek? — Majd elintézem én őket, hogy arról koldulnak! — És ha mégis ráfázol? — kérdezte. — Ugyan! Majd jól felöltözöm! — tréfálkoztam jó hangosan, mintha nagyott hallana. Ujját a szájára . tette és jól körülnézett. Aztán elővett a zsebéből egy papírdarabot és ceruzával ráírta: „Ki áll a hátad mögött?” Megfordultam. Nem állt senki a hátam mögött. Antal Miklós fordítása
