Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

1984. május 24. Kelet-Magyarország 3 Kelendő konzervek A kis iskolák közé tartozik a nyírlövői. Az új épületszár­nyon kívül szétszórtan több helyen vannak a tantermek a faluban. Valóságos homok­vihar dúlt, amikor ott jár­tunk, de szemetet, papírhul­ladékot sehol sem forgatott a szél. Abban a morcos időben is az iskolaudvar igényessé­géről beszélt. Rendről, tisz­taságról, fegyelemről. Megkérdezték a gyermekeket A tavaszi nevelőtestületi ülésen az iskolai munkafe­gyelem volt a téma. Megkér­dezték a gyerekeket is: ho­gyan ítélik meg a belső lég­kört? Hízelgőnek ható ugyan­akkor kritikus vélemények születtek a tanulók tollából. Például: a nevelők megértik egymást, ' összetartanak, ám lehetnének szigorúbbak, nem mindig szólnak ránk, ha en- gedetlenkedünk — így a diá­kok. — Kisebb iskolákban erő­sebb a családias jelleg. Köny- nyű áttekinteni a tanulók munkáját, szorgalmuk hul­lámzását, változó érdeklődé­sük irányát, és ennek megfe­Fél gőzzel? — Minden gyerek adja ön­magát, ez lehet a célunk. Az egyéni képességek a kis is­kolákban sem vesznek el, ez nem lehet a méretek függvé­nye. Annyiban azért mégis meghatározó a tanulólétszám, hogy nehezebb a verseny- szellemet ébren tartani — magyarázza Vass Sándor. — Ha az osztály átlagban köze­pes képességű és csak egy­két kiugró tudású gyerek akad, még az egyéni rivali­zálás előrevivő doppingszere sincs meg. A legjobbak könnyen meg­elégedhetnek azzal, hogy már fél gőzzel is verhetetlenek. A szaktárgyi versenyekkel, szakkörökkel elkerülhető, hogy „leüljenek” a tehetsé­gesek. Az osztályelsők pél­dája ugyanakkor ösztönözhe­ti a többi tanulót a nagyobb tudásra, és így remélhetően nem változik a középfokú is­kolák véleménye: olyan gye­rekeket küldjétek, mint ed­dig. Reszler Gábor Új iskola Tisza- becsen Vincze István és Tóth László a kéregbrikettáló gépsor fel­hordó részét állítja össze. (Császár Csaba felvétele) Csendes jubileumra készü­lődnek a nyírtassi Dózsa Ter­melőszövetkezet konzervüze­mében. Éppen másfél évtize­de kezdődött a termelés egyetlen kis üzemcsarnokban. Ahogy teltek az évek, úgy bővült a konzervüzem, és ennek egyenes következmé­nye volt, hogy nőtt a terme­lés. Időközben kedveltté váltak a nyírtassi befőttek, savanyú­ságok. Ma már 80 asszony­nak és lánynak tudnak mun­kalehetőséget biztosítani, akik a főszezonban három mű­szakban, éjjel-nappal gyárt­ják az ízletes konzerveket. Már megkezdődött a karban­tartás, de még munkát ad az asszonyoknak a legyártott be­főttek csomagolása is, szovjet exportra készítenek elő ve­gyes befőttet. Legnagyobb vásárlójuk ép­pen a Szovjetunió, ahova a vegyes befőttön kívül több­féle savanyúságot szállítanak. Termékeik nagy része, 70% körüli mennyiség külpiacon talál gazdára. A most folyó karbantartással egy időben felújítják a gépparkot is, va­lamint újakat is beszerelnek. Így lehetővé válik, hogy kon- zerveikből tőkés vevők is kapjanak. A nyugati országok ugyan­is csak csavaros üvegekbe töltött konzervet vásárolnak, Nyírtasson pedig ez idáig ha­gyományosan, leszorító pánt­tal zárták az üvegeket. Fő­ként Ausztria és az NSZK, felé kacsintgatnak, minden reményük megvan arra, hogy ott is megkedvelik a Nyír­tasson készült befőtteket. Jut azonban a hazai fo­gyasztók asztalára is az ízle­tes konzervekből — ízletesek, hiszen legtöbbjük házi recept szerint készül. Amikor a nyír­tassi konzervekről beszélünk, feltétlenül meg kell említeni Domokos Mátyás nevét, aki a kezdeti időkben évekig volt a vezetője a konzervüzem­nek, és maga dolgozott ki kü­lönféle eljárásokat, recepte­ket amitől jó ízűek a nyír­tassi konzervek. A konzervüzem a faluban nemcsak a foglalkoztatási gondokon enyhit, hanem ab­ban is segít a tsz-tagoknak, hogy a háztájiban megter­melt zöldséget, gyümölcsöt felvásárolják. A konzerv­üzem mindenkor biztos piaca a paprikának, paradicsom­nak, káposztának, almának, meggynek és más termények­nek. Ü lnek, ők ketten, félrehúzódva mindenkitől. A kis­lány barna, a fiú szőke, de mindkettejük feje felett fekete felleg a gond. Teli az asztal könyvekkel, pa­pírral, a gépelt tételsor pedig olyan fehér, olyan „pipátlan”, hogy tudnivaló: minden perc fontos már, minden pilla­nat drága. Könyvtár ez. A beszéd tilos, így hát a fiú csak gon­dolja, és nem mondja ki, hogy „Te Drága!”. A papírok halkan zizegnek, és a lány se mondhatja ki, hogy most, érettségi előtt, és általában és igazán, min­den perc rendkívül fontos. Minden perc, amit így együtt eltöltenek. A lány lapoz, a fiú egy ceruzával jelöl fontos bekez­déseket. Ehhez egymáshoz közelebb kell hajolni egy ki­csit. Nem sokat, de éppen eleget ahhoz, hogy mindketten érezzék amit az előbb se mondtak ki a könyvtári fegyelem miatt. Találgatom, hogy mit tanulnak? Történelmet? A tör­ténet ott velük az egész emberiség örök történelme. Iro­dalmat? Ezer évek óta erről, ilyen pillanatokról énekelnek a költők. Matematikát? A legfontosabb tételt, amit tizen­nyolc éves korban tudni kell, nevezetesen, hogy egy meg egy az kettő, és hogy a ketten több az egyedülnél, tudják, összehajtó válluk mutatja mindezt? Fizikát? A mágne­sesség ott vibrál közöttük, és amikor egy vitatott bekez­désnél a kezük is összeér, akkor az erővonalak már régen tisztázódtak. A könyv, bölcs tudomány van abban, csendesen be­csukódik, de ezt ők már nem is veszik észre. Egy cetlin beszélgetnek. Félszavakat írnak, a cetlit cserélgetik. Darázs repül be a nyitott ablakon. Körberepüli őket, mintha virágnak örülne, és száll tovább. A nyitott abla­kon át, az egyik tavasztól a másikig. Észre se veszik a da­razsat. Ülnek ők ketten, és elmerülnek a világ legbolon­dabb, legboldogabb tudományába. B. G. V ___________________________________/ Kitűnni Nyírlövőn? Vajon hány kis Körösi Csorna kallódik el manapság? Felfigyelnek-e idejében a nyiladozó tehetségekre, a kiugró teljesítményekre képes diákokra? A nagy tudós születésé­nek kétszázadik évfordulójára nagy sikerrel rendezett ál­talános iskolai vetélkedők teszik aktuális kicsengésűvé a kérdéseket, melyek az iskolai nevelő-oktató munka egy fontos területéhez, a tehetséggondozáshoz kapcsolódnak. lelően hatni rájuk. Nem sze- mélytelenedik el a tanítás, erős az emberi töltet, ami közvetlen kapcsolatot te­remt pedagógus és gyermek között — véli Kosztyu Béla igazgató. Tizenhat végzős tanítvá­nyukat is jól ismerik. Ké­pességeikkel, családi indít­tatásukkal egyaránt tisztában vannak. Talán mindenkinél jobban érzik ebből adódóan a tanárok, ki döntött jól, ki rosszul a továbbjelentke- zéskor. Kiss Józsefné pálya- választási felelős kritikus: átlagos képességűnek ítéli a nyolcadikos osztályt, ahon­nan a legjobb szándékú iránymutatás ellenére erőn felüli próbára vállalkoznak néhányan. Az elutasító vála­szok a középfokú intézmé­nyekből már megérkeztek. A kudarcélmény egyformán fáj diáknak, tanárnak. „Munkánkat minősíti..." — Hogy is örülhetnénk a gyerekek sikertelenségének, hiszen a továbbtanulók 'helytállása a'munkánkat mi­nősíti. Drukkolunk nekik, ugyanakkor tudjuk, ki mi­lyen alapos tudással vág ne­ki — mondja Kiss Józsefné, aki hét évig a szomszédos Papra járt át tanítani mate­matikát és fizikát. Végül tel­jesült a vágya: szülőfalujá­ban taníthat. Nyírlövő visszavárja fiait. Az iskolaigazgató büszkén mondja, hogy az utóbbi év­tizedekben sikerült a község­nek szülötteiből kinevelni a maga értelmiségét. A tantes­tület túlnyomó többsége nyirlövői születésű. A mű­szaki szakemberek nagy ré­sze természetszerűleg ingázik Kisvárda és Nyírlövő között, de lakóhelyüket nem hagy­ják el. Senki sem lehet próféta a saját hazájában — tartja a mondás. Vass Sándor igazga­tóhelyettes tapasztalatai ez­zel ellentétesek. örömmel jött haza tanítani, sikerült könnyen beilleszkednie. A közéletből is kiveszi részét: előbb KISZ-titkár volt, majd alapszervezeti párttitkár. Brikett fakéregből Dollárért Tuzsórról A semmiből, pontosabban az eddig hulladéknak számí­tó fakéregből dollár születik Tuzséron az ÉRDÉRT Válla­lat 14-es gyárában. A fafel­dolgozás során keletkező évi mintegy 25—30 ezer tonna fa­kéreg eddig nagy gondot okozott a gyárnak. Mezőgaz­daságilag hasznosítatlan terü­letre szállították ki, s a fu­varozás további veszteséget okozott. Május közepére érkeztek be egy svájci kéregbrikettáló gépsor részegységei és az ot­tani szakemberek irányítá­sával a helyszínen szerelik össze a gépet. Üj csarnokot építettek hozzá, s május vé­gén már kezdődik is a próba­üzem A svájci gépsor értéke 17 millió forint, de igen rövid a megtérülési ideje a beru­házásnak, mivel évi IC mil­lió forint többletbevételre számítanak az üzembehelye­zés után. A kéregbrikettálás jövedel­mező tevékenységnek ígérke­zik, ezért az összes keletkező fakéreg brikettálását terve­zik Tuzséron. Így már most szervezik egy újabb hasonló gépsor beállítását. S ami igen lényeges, a terméket kizáró­lag nyugati piacon értékesí­tik. Svájci, NSZK-beli és osztrák vevők érdeklődtek iránta, (tk) Kevesen hitték múlt év júliusában, hogy egy év múlva, új iskolában tanulhatnak a tiszabe- csi gyerekek. Pedig a Fehérgyarmati Építőipari Szakipari és Szolgálta­tóipari Szövetkezet munkáját is hátráltatta a válaszfal tégla körüli gond. Tetézte a bajo­kat, hogy a SZAVICSAV nem tudta a vízvezeté­ket elkészíteni, az is­mert vízhiány miatt. A régi iskola szom­szédságában már mégis szinte teljesen készen áll a 13,3 milliós költ­séggel létesült 6 tanter­mes +- tornatermes, mo­dern iskola. A széntü­zelésű kazán nemcsak az új, de légvezetéken át, a régi iskola fűtését is megoldja. A szövetkezetiek úgy tervezik, hogy 1984. au­gusztus 15-re már a hi­ánypótlásokat is elvég­zik. Az 1984/85-ös isko­lai évet tehát már az új körzeti iskolában kezd­hetik az uszkai, magos­ligeti és tiszabecsi álta­lános iskolások. JEGYZETEK Töprengés haszonnal N yolc esztendeje újítási feladattervben hív­ja fel a dolgozók fi­gyelmét és serkenti őket közös gondolkozásra a Kelet-magyarországi Fa­ipari Vállalat gazdasági és társadalmi vezetése. Egy­szer sem sikertelenül. Hosz- szú lenne felsorolni a nyolc év forinttal is mérhető eredményeit, csupán az el­múlt kettőt említem. Kul­csár Imre igazgató elmond­ta: két évvel ezelőtt a nye­reségük 1,3 százaléka szár­mazott az újításokból. Ta­valy már 3,8 százalék, vágyis 387 ezer forint. Szükségesnek tartja, de igényli is a vezetés a gon­dokon, a gazdaságosabb műszaki megoldásokon, a nyereséget növelő eljá­rások bevezetésén, az üzemi balesetek okait csökkentő újítások al­kalmazásán, a gyártmány­fejlesztésen, az energiata­karékosságon, az importki­váltó módszereken stb. való közös töprengést a dolgo­zókkal. Téved, aki azt gon­dolja, hogy csupán a „nye­reség” szándéka vezeti őket. Az igazgató fogalmazott így: „Legalább olyan fon­tos a tulajdonosi, közössé­gi érzést növelő tényezők ápolása. Így érzik az embe­rek, hogy számítunk rájuk.” Lehetetlen lenne felsorol­ni is, mi mindenre irányí­tották rá a dolgozók figyel­mét az idén. Ezek sorából említem az egyik legfonto­sabbat, az új, gazdaságos ajtók gyártását, mely a gyártmányfejlesztés körébe tartozik. A drága és sok­szor hiányzó fenyőfűrész­árut kívánják általa kivál­tani. Előírták, hogy az új ajtó lehetőleg hazai alap­anyag felhasználásával (ke­ményfa, fém, műanyag kombinálásával stb.) ké­szüljön, legyen tartós, elég gazdaságos és a vállalat gé­pein sorozatban gyártható! Krajcsovics József újítá­si előadó elmondta: mór el­készült az új ajtó prototí­pusa. Ez évben megrende­lésre 1500 darabot gyárta­nak a fémtokos ajtókból, amely olcsó, jövedelmezőbb, jobb és tartósabb, mint a régi. Amikor a sorozatgyár­tásra sor kerül az újítók és a közreműködők 25 ezer fo­rintot vehetnek fel. Aki ismeri a faipart, az tapasztalatból tudja, hogy a legtöbb üzemi balesetet, főleg a csonkulásos sérülé­seket a faipari gépek nem elég biztonságos működte­tése okozza. E veszélyforrá­sok csökkentésére, illetve megszüntetésére is töpren­gésre kérték a dolgozókat. Nem eredménytelenül. Az első ötlet már befutott. Al­kalmazásával megakadá­lyozható, hogy hozzá nem értők bekapcsolják a faipa­ri gépeket. E közös töprengéseknek hasznát látja a dolgozó és az egész vállalat kollektí­vája is. ¥ Érdemes... C saknem 400 ezer fo­rinttal honorálták a szocialista munka­versenyben és brigádmoz­galomban részt vett dolgo­zók múlt esztendei munká­ját a napokban a Szabolcs megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Ebből a szép summából természetesen nem egyfor­mán részesült minden em­ber és brigád. Az is meg­említendő, hogy e jelentős összegen kívül a mátészal­kai kirendeltség 35 ezer fo­rintot oszthatott szét a munkásai között, mivel eb­ben a kategóriában az első helyen végeztek a meghir­detett versenyben a kollek­tíva értékelése szerint. Széleskörű, demokratikus értékelést végeztek. A ta­nácskozáson újra kiderült: nemcsak a sablonoktól kell megszabadítani a mozgal­I mat, ha az a szándék veze­ti a gazdasági és társadal­mi vezetést a vállalatoknál, hogy megőrizzék tekinté­lyét, hanem anyagilag és érdemben: tehát erkölcsi elismerésükhöz méltóan kell honorálni őket. A jö­vőben még érdekeltebbé szükséges tenni a munka- versenyben résztvevő dol­gozókat az eredmények el­érésében. Ez vezethet a mozgalom fellendítéséhez. Szerény lehetőségeikhez mérten igyekeztek a brigá­dok munkáját forintban is elismerni. Tavaly több mint 70. szocialista brigád csaknem 800 dolgozója vál­lalt tevékeny részt a válla­lat eredményeiből. Ezt a munkát is értékelte a tröszt, amikor 100 ezer fo­rinttal és elismerő oklevél­lel tüntette ki a Szabolcs megyeieket. Bizonyítja ez is: érdemes jól dolgozni, mert ha olykor szerényen is, honorálják az átlagon felüli teljesítményeket. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents