Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

2 Kelct-Magyarország 1984. május 24. „...amivel nem valluik szégyent” Min dolgozik? Milyen kér­dések foglalkoztatják? Mi a véleménye a megyében meg­élénkült irodalmi próbálko­zásokról? — ezekről beszél­gettünk az ünnepi könyvhét alkalmából Ratkó József Jó­zsef Attila-díjas költővel, a nagykállói könyvtár igazga­tójával. — Elég sokat dolgozom. Elkészült az István királyról szóló drámám, a Segítsd a királyt, amelyet, ha tetszeni fog, az új évadban mutat be a nyíregyházi színház. Hogy aztán mennyi munka lesz rajta, ez a színházi embe­rek dolga, hisz’ én nem na­gyon konyítok a színpadhoz. Írtam, ahogy gondoltam és bármennyire is sajnálom, hogy nem dolgozhatom to­vább rajta, oda kell adni a színháznak június 15-ig ... — Mit mondana el a drá­máról? — Én ezt, ahogy már em­lítettem is másutt, a történel­mi időzavar drámájának tar­tom, amibe Magyarország ke­rült István király korában, mert munkájának egyedüli jó folytatója, Imre herceg vá­ratlanul meghal. És nincs trónutód megfelelő. Tapoga­tózás, helybenjárás a drá­ma. Még gyilkolni sem le­het, olyan idők járnak. Vi­szont a hat esztendőt átöle­lő időszak arra jó, hogy meg­méressenek a szembenálló eszmék, a múlt és a jövő is­teneszméje. És az ehhez kap­csolódó emberi gondolatok és cselekvések. Sok mindent lehetne még erről mondani, de végül is, maga a dráma fogja megmutatni, ha tud­ja. hogv tényleg az-e, ami­nek szántam. — Milyen személyes mo­tívumok játszottak szerepet a történelmi dráma létrejöt­tében? — A fiam halála óta egy örömöm van, az eltelt há­rom év után végre meg tud­tam szólalni. Az a fájdalom, amelyet István érez fia halá­lán. az az én fájdalmam. így segített a kisfiam megírni, halála után ezt a drámát. így aztán István nem mímeli a fájdalmat, vagy szomorúsá­got, hanem vergődik tőle. De azt is elmondhatom, hogy a többi szereplő lelkére is ár­nyékot von Imre halála, ez az árnyék énbelőlem vetül az ő lelkűkre. — Sikerült talpon marad­nia. Milyen műveken dolgo­zik még? — Itt toporog régein ben­nem, amit sokszor akartam, „Rákóczi földjén” című pró­zai munka, ami a Móra Ki­adó kérésére és a magam gyönyörűségére, a kisfiam emlékére íródik. Szeretném az idén befejezni, hogy aztán futja-e ebben az évben más­ra, azt előre nem tudom. Szeptemberben jelenik meg „Félkanyér csillag” címmel válogatott verseim kötete, bevallom, különösebb örö­möt már nem okoz a meg­jelenése, bár vannak benne új versek is. De mint emlí­tettem, a kisfiam halála óta hígabb az öröm, teljesen át­rendeződtek bennem az érté­kek. .. — Ami az irodalmi köz­életben való részvételt illeti, örülök, hogy Nagy András László és An­tal István nógatására mun­kát vállaltam egy immár közismert hangos folyóirat, a „Hangsúly” szerkesztésé­ben. Annak is örülök, hogy a megye vezetői szívesen vet­ték munkálkodásunkat, amelynek a kinyilvánított célja — remélem eredménye is — a helyi művészeti érté­kek rendezése, válogatása és felmutatása. — Azt hiszem, nem feles­leges itt megjegyezni azt, hogy mi, szerkesztők eléggé kényelmetlenül érezzük ma­gunkat, mert mintha valami­féle közöny venné körül ezt a folyóiratot. Furcsa dolog az, hogy az irodalom helyi terjesztői, „gondnokai” sem a költészet napjára, sem az ünnepi könyvhétre nem hív­ták meg ennek a folyóirat­nak a szerkesztőit. — Tehát nem számoltak velük, pedig igen fontosnak tartjuk, hogy munkánk ré­vén tisztázódjanak végre az értékek. Jó lenne azt a kicsi pénzt, amellyel a megyei szervek a helyi szerzők mű­veinek kiadását támogatják, a valóban esztétikai értéket képviselő művek, a fiaital szerzők munkáinak kiadásá­ra fordítani. Ne alacsony színvonalú könyveket jelen­tessünk meg, amelyben jó és kirívóan rossz együtt jelent­kezik, hanem értékes mun­kákat, amelyekkel nem vall­hatunk szégyent az ország színe előtt sem. — A közelmúltban is je­« lent meg országos kiadónál néhány Szabolcs-Szatmárban élő fiatal költő könyve, akik talán hamarabb jutottak vol­na szóhoz, ha nagyobb irán­tuk a figyelem. Remélem, sorjáznak majd melléjük má­sok is és nemcsak költők, hanem prózaírók, szociográ- fusok, kritikusok is, mert szellemi életünknek ez a ré­sze is így lenne igazán tel­jes. Azt is örömmel mondha­tom, hogy a megyei könyv­tár támogatásával a „Hang­súly” számai könyvtári hasz­nálatra. tehát korlátozott pél- dányszámbam megjelennek majd és a jövő év elején ké­szítünk egy „Hangsúly-anto­lógiát” is. Páll Géza Nyitnak a kempingek Kényelem a turistának A nyár beköszöntével nyit­nak a kempingek is. A me­gyei idegenforgalmi hivatal három kempinget tart nyil­ván. Az idén is minden bi­zonnyal a sóstói Igrice nya­ralófalu viszi el a pálmát. A háromcsillagos kempingben egyszerre háromszáz vendé­get helyezhetnek el sátrak­ban. ötvenkét lakókocsihely található. A komfortot szol­gálja, hogy kiépítették az elektromos csatlakozókat. Jú­nius 15-én fogadják az első vendégeket és három hóna­pon keresztül tartanak nyit­va. Üdülőcsoportoknak már a múlt év őszén lekötötték a kapacitás egy részét. Ám ha valakinek nem jut hely a szállodában vagy éppen ro­mantikus környezetben és ilyen körülmények közt sze­retne pihenni, ha hirtelen jut eszébe ez a megoldás, általá­ban akkor is kap szabad he­lyet. A negyedik szezont kezdő Igricében a gyerekeknek né­pi iparművészeti, egy másik sarokban pedig műanyag já­tékokat helyeztek ki a Nyír- tourist szakemberei tavasz- szal. Parkosítottak és így a kemping idősnek, fiatalnak kényelmet, sportolásra, pi­henésre alkalmas helyet kí­nál a szállás közvetlen szom­szédságában. Sóstón a Fenyves turista­kempingben száz vendéget helyezhetnek el egyszerre. Itt is június 15-e a nyitás napja. Kétcsillagos turista­kemping, a kihasználtsága általában 50—60 százalék között van. A nyári hónapok­ban viszont nagyon jól jön, hogy Nyíregyházán és Sós­tón csökkenti a zsúfoltságot, a vendégeket pedig megfele­lő környezetben és a leg­szükségesebb komfortot meg­teremtve szolgálja ki. A Tisza-parton Vásárosna- ményban üzemel egy 250 vendéget befogadó kemping. Ez már június I-én megnyit­ja kapuit a pihenésre várók előtt. Szeptember 15-éig ha­zai és külföldi turisták láto­gatják nagy számban a Ti- sza-parti kempinget. Tavasz- szal átfestették a vizes blok­kot, kicsinosították a létesít­ményt. A kemping még mindig a legolcsóbb szálláshelyek közé tartozik. A Nyírtourist to­vábbi kedvezményt ad. Aki nemzetközi kempingigazol­vánnyal rendelkezik, 20 szá­zalékkal, aki a magyar kem­pingklub tagja, 30 százalék­kal, s végül a tanulók a diák- igazolvánnyal 50 százalékkal olcsóbban vehetik igénybe a szolgáltatásokat. (tk) Veszélyes hulladék BESZÉLGETÉS DR. RAKONCZAY ZOLTÁNNAL, AZ ORSZÁGOS KÖRNYEZET­ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL ELNÖKHELYETTESÉVEL — Szabolcs-Szatmárban évente körülbelül 70 ezer tonna olyan hulladék ke­letkezik az iparban-mező- gazdaságban, melyet ma „veszélyes” jelzővel illet­nek. Hol áll e mennyiség­gel a megye az országban? — Itt még egyelőre nincs nagyobb gond, Zala, Somogy, Békés és pár más megyével együtt Szabolcs-Szatmár há­tul van a veszélyeztetettségi sorban. Itt még aránylag tisz­ta a levegő, a talaj, a víz... Ez viszont nem azt jelenti, hogy nincs teendő! Ma már legalább azt elértük, hogy tudunk a veszélyes hulladé­kok helyéről, keletkezési for­rásáról, összetételéről. Van ebben szennyvíziszap, olaj, géprongy, galvániszap — sok minden. — Ezek az. anyagok nem bomlanak el, nem semmisül­nek meg a földben-vízben. Mondhatni, örök időkig meg­maradnak, legalábbis emberi számítás szerint. Veszélyes minden grammjuk, mivel a talajból a növényzetbe, vi­zekbe kerülve az emberi szer­vezetet károsítják. — Eszerint nincs mit tenni velük? Nem lehet felhasználni valamire, mint mondjuk, a papír- hullladékot? — Csalk kis részüket. Ép­pen itt, Nyíregyházán szüle­tett meg egy elképzelés arra, hogy miképp lehetne a gal- vániszapot úgy kezelni, hogy abból a hasznosítható anya­gokat kinyerjék. Az ELEK- TERFÉM Szövetkezet azt ké­ri a felsőbb szervektől, hogy központi támogatást is kap­jon tervéhez: fém visszanyerő üzemet létesíteni, ahol az or­szág hasonló kisebb galvani­zálóinak iszapját feldolgoz­nák. Ha minden körülmény rendeződik, van esélyük a támogatás elnyerésére ... Kell az a kis üzem! — S mit lehet csinálni a nem feldolgozható hulla­dékkal? — Tárolni kell! Nincs más lehetőség. Azt tervezzük, hogy az ország területén nyolc nagy tárolót létesí­tünk. Nem könnyű! Egyrészt azért, mert csak alapos vizs­gálódás után lehet arról dön­teni, hogy hol is legyen egy- egy ilyen hely. Ha mód van rá, akkor természetes „védő­bástyák” mögé akarjuk le­rakni a veszélyes anyagokat, ezeket keressük most: nagy kiterjedésű agyagfoltokat kell találni, ezek kiváló vé­dőréteget jelentenek. Így nem kell roppant költséggel kiépíteni a tárolóhelyet. — Ezek a tárolók örök időkre szólnának? — Nem. A tárolók egy idő múltán szabályos fémbányá­vá lehetnek! Gondoljunk csak arra, a HALDEX Válla­lat már jó ideje azzal foglal­kozik, hogy meddőhányók anyagából nyeri vissza a hasznos részt. — Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy e megye még tiszta... Ez nagy előny ahhoz is, hogy megelőzzük a bajokat. — Ügy van! Itt több olyan buktatót el lehet kerülni, ami másutt bekövetkezett. Például a leendő záhonyi ércdúsító létesítése előtt na­gyon, de nagyon alapos vizs­gálatot kell végezni — mi­lyen hatással lesz, lehet a környezetre! Sok helyen ezt nem csinálták meg az elmúlt évtizedekben, és sajnos, isz- szuk is a levét. Néha a szó szoros értelmében ... Tárná völgyi György Szép szavak tolmácsolóí □ erset mond a testne­velő tanár, szívhez és értelemhez szóló szép szavak hangzanak el Mikes Kelementől Petőfin át Váci Mihályig. Óvónő lép a pódiumra, őt gimnáziumi tanár követi, s kiderül, hogy akinek a „száraz" matema­tika, fizika a tudománya, nem idegenkedik a költe­mények zenéjétől. Idősebb és fiatalabb váltja egymást, mindnyájan egy közös jegy, a szép magyar beszéd, a versek szeretetének ismere­tében. A Dunán inneni megyék és Budapest vers- és pró­zamondó pedagógusainak legjobbjai jöttek össze nemrég Nyíregyházán talál­kozóra, szakmai tapaszta­latcserére. A gála mutatta meg, hogy aki magában hordozza Váci Mihály örök­ségét, aki a költők, írók szavainak tolmácsolásával üzen diákjainak, hallgatói­nak, az megmutatja a ver­sek szépségét, az emberség példáját. Jó érzés volt hallani a pódiumra álló pedagóguso­kat — remélhetőleg másutt is lehetőséget kapnak a fel­lépésre — mert megmutat­ták, hogy a nevelés nem feltétlen szürke percekkel jár, mert nemcsak az iro­dalomtanár villantja fel a magyar irodalom gyöngy­szemeit, hanem mindenütt jelen van a költészet szép­sége és igazsága. A pedagógus-szakszerve­zet nyíregyházi kezdemé­nyezése követőkre talált, legközelebb már országos találkozón mutatkozhatnak be a magyar nyelv műve­lői, a szép szavak tolmácso- lói. (lb) A portásra támadtak A tizennyolcadik éves nyíregy­házi J. Zoltánt próbaidőre bo­csátották szabadon a javítóinté­zetből, ahová lopás és más bűn- cselekmények miatt került, de hamarosan újból összeütközésbe került a törvénnyel. Tavaly má­jus végén egy délután barátjá­val, a huszonkét éves Kovács Kornéllal és egy ismerősével összedobták a pénzüket, s vet­tek négy üveg vermutot, amit az utcán meg is ittak. Képzelhe­tő, milyen állapotban indultak el a moziba, ahová jegyük volt. A Víz utcán többek szeme lát­tára Kovács nyilvánosan köny- nyített magán, majd be akartak menni a Technika Házába, hogy az ottani büfében utánatöltse- nek. Az idős portás azonban út­jukat állta. Kovács ezért a csa­póajtót, az idős emberrel együtt tolni kezdte befelé, közben meg­nézte a karján az órát. J. Zol­tán pedig be akart surranni az ajtón, s közben kétszer megütöt­te a szolgálatát teljesítő embert. November 21-én délután J. Zoltán, vele egykorú barátjával, G. Józseffel találkozott az Om­nia előtt, ahol nagy társaságban beszélgettek. Odacsapódott G. egyik Ismerőse, aki a két fiút meghívta italozni. Előbb az Om- niában vett két üveg bor fogyott el az . utcán, majd a Borsodi sö­rözőben ittak sört meg bort. A Szabolcs étterem volt a követ­kező állomás, itt két üveg Bika­vérnek hágtak a nyakára. Ez még mindig nem tűnt szá­mukra elégnek, betértek a Drink bárba, de ott már nem volt kiszolgálás. Ha már ottjártak, azért csak leültek egy kicsit, s rövid időre el is aludtak a szé­ken. J. Zoltán ébredt elsőnek, s elindult a mellékhelyiségbe, ahová a mindeddig fizető isme­rősük is vele tartott. A vécében J. pénzt kért társától, s mivel az nem adott, előbb orrba vágta, majd többször a térdéhez ütötte a fejét, s a vérző fiút otthagyta. Elmesélte G. Józsefnek a tör­ténteket. s az étterem előtt vá­rakoztak. Ismerősük rohant le­felé a lépcsőn, és közölte velük, ■hogy megy a rendőrségre. Erre J. fejbe rúgta, és ismét pénzt követelt. Eztán G. követte ba­rátja példáját. A Korona főbe­járata előtt megint csak bevárták a fiút. s újból többször megrúg­ták, s bár előbb elengedték a kiabálva a rendőrség felé induló vendéglátójukat, a könyvtárnál megint elkapták, s ütötték, amíg a fiú elvesztette az eszméletét. Ezek után kizsebelték, s mivel egy telefonáló férfi rájuk szólt, elszaladtak. A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Tolnai Erzsébet tanácsa J. Zoltánt rablás, súlyos testi sér­tés kísérlete és garázdaság mi­att egy év nyolc hónap börtön­re ítélte, s két esztendőre el­tiltotta a közügyektől. G. And­rás bűnlajstroma is hasonló volt, annyi különbséggel, hog# ő a garázdaságban nem vett részt Büntetése másfél év fogház és két esztendő közügyektől eltil­tás. Kovács Kornél garázdaság miatt felelt, ezért öt hónap sza­badságvesztést szabott ki rá a bíróság, amelynek végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesz­tette. Az Ítélet jogerős, (pd) HELYBEALUTAS - TÖBBSZÖR Az Üj Tükör április 29-i szá­mában illusztrált cikk jelent meg Vargha János tollából a tákosi templom restaurálásáról. A fa­vázas templom északi oldala a hatvanas évek elején végzett munkák óta megrogyott. Ki kel­lene cserélni az elaggott fal­szerkezetet. A födém aládúcolá- sát azonban csak az amúgy is javításra szoruló kazettás meny- nyezet leszedése után lehet el­készíteni. Tavaly faszobrász- restaurátorok lóhalálában lebon­tották a templom famennyéze- tét. Közel egyéves kényszerpi­henő után a mennyezet megér­kezett a restaurátorok műhelyé­be. rendbehozása azonban ennél is tovább fog tartani. Azóta hozzáláttak a falszerkezet hely­reállításához is. , baktaloranthazi MÉHÉSZEK A Méhészet című folyóirat legutóbbi — 1984/4. — számában terjedelmes írás jelent meg a baktalóránlházi méhészeti szak­csoportról. Taglétszámuk 75 fő. Méhállományuk közel 2000 méh­család. Fő termékük a pörgetett akácméz. Az utóbbi időben fej­lődött a lépesméz-termelés és a propolisztermeltetés. A Nyírkert keretében méhes megporzást vé­geznek. A cikkből megtudjuk azt is, hogy a községben működő Hungaronektár által szervezett megporzásban mintegy 400 mé­hész vesz részt évente, pl. 1983- ban 16 000 méhcsaláddal. Bizo­nyított, hogy a méhek által megtermékenyített virágokból „életképesebb”, vagyis jobban eltartható alma fejlődik. VULKÁNOK A BEREGI tiszahaton a mélyfúrások kimutatták, hogy a fokozatosan mélybe zök­kent, eltemetett vulkáni vonulat ÉK—DNy-l csapásirány mentén az Alföld mélyén végig nyomon követhető — írja Varga Lajos, a Turista Magazin legújabb szá­mában. Mig Tarpán és Barabá­son felszínen találkozhatunk a dácit és trachit kőzetekkel, ad­dig például Nyíregyházán a vas­tag negyedidőszaki és pannon üledékek alatt csak 1150 m mélységben akadt rá a fúró. Vulkanikus eredetű a Tarpa községtől 2—3 km távolságban emelkedő 161 m magas Nagy­hegy. A tarpai hegyről jól lát­ható a Barabás község közelé­ben magasodó tekintélyesebb vulkanikus vonulat, amely az Alföld legmagasabb pontját hor­dozza. Itt 200 métert meghaladó magassági értékek is adódnak. Tarpa és Barabás szigethegyei jelentős földtani értékek, ezért a cikkíró javasolja a természet- védelem kiterjesztését a tarpai Nagy-hegyre is. A kőbányászat megszüntetése mellett szabadtéri földtani bemutatóhely létesül­hetne a hegy kráterében. NAGYMAMA LEKVÁRJA A Népszabadság május 19-i számában a fenti címmel Cser­kút! Ferenc ír elemző cikket a tröszti gazdálkodás megszünte­tése után önállóvá vált Nyíregy­házi Konzervgyárról. Bevezető­ben megállapítja: „A nyíregy­háziak úgy terveznek, dolgoz­nak, számolnak, mint, akik rég elfeledték a dajkaság korsza­kát, amikor még mindent köz­ponti parancsra kellett csele­kedniük.’* Mindennél többet mond, hogy 1981-ben, amikor még tröszti szervezetben gaz­dálkodtak, 41 millió forint nye­reséget tudtak elérni, az önálló­ság első évében, 1982-ben viszont 113 millió forintot, a tavalyi nye­reségük pedig már nem keve­sebb, mint 169 millió forintot tett ki. Hogyan sikerült mindezt elérni? Közelebb kerültek a pia­cokhoz, szorosabbá vált a gyár és a nyersanyagtermelő mező- gazdasági üzemek kapcsolata, meggyorsították a műszaki fej­lesztést. és érdekeltebbé tették a dolgozókat a termelésben. Régi szabály a gyárban, hogy csak a munkával szerezhet tekintélyt magának mindenki. Meg azzal, hogyan forog az agya, képes-e gondolkodva dolgozni, megtud­ja-e újítani önmagát, milyen a kezdeményezőképessége. „Két év alatt kipróbálták erejüket és bizonyítottak. Megállnak a saját lábukon, képesek alkalmazkodni az új követelményekhez” — fe­jeződik be a cikk. madarvedelmi BEMUTATÓKÉRT A Búvár című folyóirat májusi számában olvastuk, hogy Tor­nyospálcán az Úttörő Természet- védelmi és Madártani Bemutató Szakkör közreműködésével és a helyi termelőszövetkezet segítsé­gével a közelmúltban elkészült egy madárvédelmi bemutatókert. A község 3. sz. új óvodájának udvarán kapott helyett. azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyerekek szüleikkel elkészíttes­sék a kiállított odúk és etetők másait. Faoszlopokon több mint 20 különböző típusú, formájú és anyagú — zömében a szakkör ta­nulói által készített — odú és etető látható itt. A fenyőkkel dí­szített kis parkban két nagymé­retű ductetőt is felállítottak.

Next

/
Thumbnails
Contents