Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. május 19. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Leszálltak a „feketevonatról” Alig-alig van Magyarországon ma olyan, magára vala­mit is adó író, újságíró, aki ne foglalkozott volna már a „fe­ketevonat” utasaival, a szabolcsi, szatmári ingázók életével. Könnyű dolga volt a riporternek, hiszen elég volt hétvége­ken felszállnia a Nyíregyháza felé induló vonatok egyikére a Nyugatiban, s csak a fűiét kellett nyitva tartania, máris kész volt az életszagú, többnyire lesújtó képet festő riport, melyből többnyire a legfontosabb láncszemek hiányoztak: a dolgos hétköznapok eseményei, a vonaton duhajkodók el nem mondott gondolatai. Azok a gondolatok, melyek egy idő múltán mindinkább akörül forognak: miképp lehetne ott­hon munkát találni? S egyre többen vannak, akiknek sike­rül leszállnia a „íeketevonatról”... IMII»—1mi SEB Mint valami ősszörnyek tornyosulnak előttünk a ha­talmas présgépek, parányi hangyának érzi mellettük magát az ember. Zsúpkó Jó­zsef, a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai üzemének mun­kása megnyom egy gombot, s a gép állkapcsa lomhán megindul. Iszonyatos erővel préseli a vaslemezt, mely si- kong, vergődik a két acélpo­fa között, majd megadja ma­gát, engedelmesen tűri, hogy megtörjék a gerincét. A zaj már-már elviselhetetlen, Zsupkó József megállítja hát a gépet. A présüzem falát támasztjuk kint a gyár udva­rán, ahol apró levélkék zizeg­nek a nyárfán, s kinyílt az erdő, odébb a Tisza árterén. — Muszáj volt hazajönnie Pestről? Mintha nem is hallotta vol­na a kérdést, messze, Bereg- surány felé néz. Sokára, el­gondolkodva válaszol: — Muszáj. . ? Az ember ha családot alapít, nem me­het a saját feje után. Nekem is há-om gyermekem van, az egyik sajnos sokat bete­geskedik, nem hagyhatom egyedül az asszonyt. — Hány évig volt távol? — Három. De kitett tízet. Most egy fél éve aztán úgy gondoltuk, jobb lesz itthon. Én fent Pesten, a család itt Surányban ... Nem lehet ezt az életet harmincöt éves fej­jel megszokni. Sokkal hama­rabb kellett volna elkezdeni. — Bántja, hogy nem ment korábban Pestre? — Dehogy bánt — legyint. — Jó helyem volt nekem itt­hon, tizenegy évig voltam fe­jőgulyás a téeszben, majd a feleségem mellé mentem a boltba. De nemsokára jött a harmadik gyerek, a gyes, s én nem akartam mással kö­zösködni a bolton. A téeszbe pedig már nem akartam visz- szakéredzkedni... nem volt más választás, csak Buda­pest. Nagy, erős keze árulkodik leginkább a változásról: bő­rébe fészkelte már magát az olaj, a vaspor, amit sokáig hírből sem ismert ez a te­nyér. Villához, kaszához volt szokva, amíg gazdája nem gondolt egy nagyot, s elindult szerencsét próbálni. Pénzre lelt, csak otthonra nem. — Volt olyan hónap, hogy hat-hétezer forintot is ke­restünk — mondja csendesen. — S ha hét végén is munkát vállaltunk, felszaladt a tíz­ezerig is. De mit értünk ve­le, hetente hat-hétszáz forint, ha akartuk, ha nem, elúszott. Pedig elhiheti, nem jártunk a Hiltonba szórakozni. Volt a Lehel piac sarkán egy kis kocsma, meleg ételt is adtak. De söre hetente már csak egyszer futotta. Legfeljebb akkor is két korsóra. Otthon volt szükség a pénzre. De hiába kerestem itt sokat, ha­za semmivel sem jutott több, mint korábban. S otthon volt a három gyerek, a kert, a jó­szág, mind az asszony nya­kán. — Hogyan került a Hídépí­tő Vállalathoz? — Ó dolgoznak ott Surány- ból több mint tizenöten. Ók mondták, ha mindenáron menni akárok, csak közéjük álljak. Köztük legalább ottho­ni szót hallok. — Hazajőve könnyű volt munkát lelnie? — Szerencsém volt. Itt Ti- szaszalkán gépkezelőt keres­tek betanított munkára. Ha ez nem sikerül... ? Igaz, el­szerződtem volna én bárhová, csak itthon lehessek. Mert elegem volt a munkásszállás­ból, az utazásból, az irdatlan messzeségből. ★ Munkásszállás. Beregsu- rány, az'otthon 300 kilométer­re. De a Hídépítő Vállalat gazdag, megengedhette ma­gának, hogy minden hét vé­gén busszal szállítsa a beregi embereket. Indulás hétfőn, hajnali egykor, érkezés pénte­ken éjfélkor. S ma már a fe­ketevonat nem divat, autó­busz járja, kerül amibe ke­rül. Ügy tűnik, olcsó a beregi, szabolcsi, bihari munkaerő, s még a tetemes szállítási költ­ségek, a magas bérek ellené­re is megéri a pesti, Pest kör­nyéki vállalatok többségének foglalkoztatásuk, ahol megbé­nulna az élet az ország pe­remvidékeiről érkezett „idénymunkások” nélkül. Idénymunkások? Azok. Hiába dolgoznak öt-tíz-húsz éve egy helyen. Mert csak a testük van Pesten, Ózdon, Ta­tabányán, gondolatuk itthon jár. Teljes értékű munkát le­het így végezni... ? Aligha. De hát hova menjen a má- rokpapi, császlói, penészleki ember dolgozni? A környéken szakmával is nehéz munkát találni, nem hogy anélkül. Tucatjával talál viszont falu­jában olyanokat, akik eljár­nak valahová messze kenye­ret keresni, s akitől taná­csot kérhet, hogy merre is forduljon. Felkerekedik hát, s irány, amerre a Nap le­megy... Hogy aztán a több­ség az első adandó alkalom­mal, ha teheti, forduljon vissza Keletnek. Csak a szük­ség ne lenne annyira nagy úr! ★ Persze nem mindenkit a szükség indít el a nagy útra, vannak olyanok is, főleg a tizen-huszonévesek között, akik puszta kalandvágyból veszik nyakukba a nagyvilá­got. Hogy néhány év múltán rádöbbenjenek: haza kéne menni, otthon a mi helyünk. Valami hasonlót érezhetett a nagyecsedi Herman Pál is, aki névrokonához, a híres tu­dóshoz, Hermann Ottóhoz ha­sonlóan i/égigkóborolta ezt a 93 ezer négyzetkilométert, nem beszélve külföldi próbál­kozásairól, mígnem hazata­lált, itt szülőfalujában, Nagy- ecseden. A termelőszövetkezet ipari üzemében beszélgetünk, melynek technológiai szintjét, eredményességét sok-sok vál­lalat megirigyelhetné, ahol ma már több százan váltak jól felkészült ipari munkás­sá. Faggatom a világot járt fiatal géplakatost: — Tudja-e, hogy miről is­merték fel még húsz éve is az ecsedi gazdát a környé­ken? — Nem én — mondja. — Szép lovairól, meg a vi­seletűkről. A csizmanadrág­ról, a mezítlábra húzott szan­dáljukról. — Hol vannak már a régi idők! — legyint. — lMeg a szép lovak. Itt igazi paraszt- embert már nem is igen ta­lálni. Legfeljebb a hetven­nyolcvan évesek között. Ma már , aki csak teheti, szak­mát tanul, még a felnőttek is. Nézze meg ezt az üzemet, ezek az asszonyok néhány éve még kapát forgattak, most meg orvosi segédeszközöket, gyógyászati alapanyagokat készítenek. Elgondolkodik az ember: az ecsediek különbek, törekvőb­bek lennének a megye más falvaiban élőknél? Nem va­lószínű. De itt néhány esz­tendeje olyan vezérkar ke­rült a falu, a szövetkezet élére, akik hajlandók voltak minden követ megmozgatni azért, hogy ne kelljen a lápi községből több ezer ember­nek ingáznia. A föld viszont nem rétestészta, amit nyújta- ■ ni lehet. Űj utakat kellett keresni. Az ipari tevékenység meghonosításával vélték ezt megtalálni, s igazuk lett. Herman Pál, ez a köpés mosolyú lakatos is büszkén mutogatja a korszerű gépe­ket. Büszkén, pedig még csak néhány hónapja dolgozik a tsz-ben, alig negyedéve fejez­te be hosszú vándorlását. De nemcsak a gépekről beszél. Már az udvaron sétálunk, amikor a főkapu felé int: — Látja azt az idős em­bert? Az apám. Nyugdíjas már, de itt portáskodik. Ne­ki is köszönhetem, hogy be­fejeztem a vándoréveket. — Mikor került el Ecsed­ről? — Még tizennégy éves ko­romban, s akkor azt hittem végleg. Végleg, hiszen tud­tam, hogy itt aligha találok majd munkát. Mátészalkára jártam iskolába, s a szakma megszerzése után nyakamba vettem a nagyvilágot. Né­hány hónapot még Szálkán töltöttem, aztán jött Nyíregy­háza, Debrecen, Szolnok, Bu­dapest, Gyöngyös, Kiskunfél­egyháza, Ózd ... folytassam még? S közben eljutottam külföldre is. Az NDK-ban például másfél évet töltöttem, Líbiából pedig most jöttem haza nemrég. Mit mondjak? Nem fájt az én szívem kez­detben az otthoniak után, szerettem én ezt a vándoréle­tet, de közben megnősül­tem ... — Hová? Csodálkozik a kérdésen. Hová is nősült volna egy ecsedi fiú, mint falujába. — Attól kezdve aztán nem lett nyugtom. Jöttem volna én haza, de hol volt még akkor nyolc évvel ezelőtt itt a közsében ilyen lehetőség. S közben megszületett a lá­nyom, majd a fiam, kis szü­lői segítséggel lakást is vet­tünk itt Ecseden ... Szóval hazajöttem, most három 'hó­napja. Sajnálom-e most a ré­gi szabad életem? Dehogy sajnálom. Aki nem próbálta, nem ismerheti az öreg mon­dás igazát: Ki a Tisza vizét issza... A számok persze makacsak. Azt mondják, az utóbbi évtizedekben több mint kétszázezer ember költözött el a megyéből, jórészt a munkaalkalom hiánya miatt. De ki tart­ja vajon számon azt, hányán találtak itthon újból otthon­ra? ... Balogh Géza A számítógépesítés minő­ségi fordulatot jelent egész világképünkben. Megváltoz­tatja döntéseink irányát, át­alakítja mindennapi életünk szervezését. Hazánkban so­kan még napjainkban is úgy vélik — lassacskán három év­tizeddel az első számítógépek rendszerbe állítása után, hogy a komputerek egyfajta csodaszerek, amelyek vi­szonylag kis szellemi munka befektetésével nagy eredmé­nyek produkálására képesek. Ez a széles körben elterjedt téves felfogás figyelmen kí­vül hagyja azt a tényt, hogy a számítástechnika elterjedé­se FORRADALMI FEJLŐDÉST JELENT az emberi nem történetében. Hozzájárul új, még fel nem ismert lehetőségek feltárá­sához, majd kiaknázásához. Felvázol olyan perspektívá­kat, amelyek elengedhetetle­nek gazdasági és társadalmi fejlődésünk jelenlegi szaka­szában, s egyik nem elhanya­golható' elemét jelentik an­nak a célkitűzésnek, hogy hazánk, ha nem is rövid időn belül, a fejlett országok sorá­ba léphessen. A hazai számítástechnikai kutatások egyik legjelentő­sebb kutató és fejlesztő köz­pontja a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI). A másfél évtizedes múltra viszatekintő SZKI közel fél­ezer dolgozója mostanában ünnepnapjait éli. Az öröm érthető, hiszen a világszerte elismerést kiváltó kutatóinté­zet nemrég költözhetett új, bár még nem teljesen elké­szült, korszerű székházába a budai Vár tövében. Az SZKI szerteágazó tevékenységéről Náray Zsolt, az SZKI Kos­suth- és Állami-díjas igazga­tója adott tájékoztatást. Az SZKI vállalat gazdálko­dási rendszerben dolgozik, önfinanszírozó intézmény, ahol tekintélyes exportjuk ré­vén — s erre nem sok pél­dát találunk népgazdasá­gunkban — sikerült 25—26 forintért kitermelniük egy dollárt. Tőkés exportjuk az elmúlt két esztendőben har­madával bővült. Az 1983. évi szatérő mechanikus felada­tait, készletet tart nyilván, de alkalmas nagy pontosságú tervezői munkák elvégzésére is. E sokrétű munkát végző számítógép ára hozzávetőle­gesen félmillió forint. Körül­belül 10 könyvelő évi bére. Az M08X kialakítása a fejlesztő intézet és az ipar példás együttműködését bi­zonyítja. Az alaptípust a Budapesti Műszaki Egyete­men az Automatizálási Tan­széken fejlesztették ki, innen továbbfejlesztésre került az SZKI-ba, amely Székesfehér­váron létrehozott egy közös érdekeltségű számítógép- gyártó üzemet, az SZKI—KFKI—VIDEOTON részvételével. Az M08X szá­mítógéphez Magyarországon ugyancsak elsőként olyan billentyűzetet és nyomtatót konstruáltak, amely figye­lembe veszi a magyar ábécé sajátosságait, tehát mindazok részére könnyű a programo­zás elsajátítása, akik tudnak írógépen írni. Az SZKI saját fejlesztő és alkalmazó tevékenysége mel­lett létrehozott egy leányvál­lalatot, a Számítástechnikai Informatikai Fejlesztő Vál­lalatot (Systems Computer Information Laboratory) SCI—L néven. Az SCI—L kulcsra kész számítástechni­kai rendszerek fejlesztésével és eladásával foglalkozik. Nem kis kockázatot vállalnak azáltal, hogy tevékenységük­kel a „piac elébe mennek”. Egyfelől megszervezik az anyaintézetben kifejlesztett gépek és programok nagy so­rozatú gyártását, másfelől el­látják a különböző intézmé­nyekben működő kis számí­tógépeik karbantartását, in­formációkat gyűjtenek a fel­használóktól, a saját fejlesz­tésű számítógépeik állandó tökéletesítéséhez. Megszerve­zik a programozók oktatását, piackutatást folytatnak, és feltárják az export gazdasá­gos lehetőségeit. Jelenleg az M08X mellett ennek tovább­fejlesztett változatait a PRO­PER 8-at és 16-ot népszerű­sítik. A PROPER-ek alkal­mazási területe elsősorban mezőgazdasági és élelmiszer­Az SZKI másik — immá­ron világhírnévre szert tett — fejlesztési eredménye: az MPROLOG logikai proramo- zási nyelv megteremtése. A számítógépes programok fel­használóinak régi vágyálma egy olyan programozási lehe­tőség, amelynek révén a komputerrel csak magát a feladatot kell közölni, a meg­oldás részletezése nélkül. Az MPROLOG lényege az a fel­ismerés, hogy ha matemati­kai logikailag megfogalmaz­ható egy állítás, akkor ennek bizonyítása egyben a feladat megoldását is jelenti. Számí­tástechnikailag ezt a formu­lát úgy értelmezik, hogy a gép által megfogalmazandó feladatot logikai állítás for­májában fogalmazzák meg, s a megoldás a tételt bizonyító program. 1981-ben Japánban jelentették be, hogy konst­ruktőreik az 1980-as évek második felére ki kívánják fejleszteni az ún. ötödik gene­rációs számítógépcsaládöt, amely bázisnyelvként a PROLOG-ot használja fel. Az SZKI hozzákezdet ilyen prog­ramok gyártásához, s előál­lott az a szokatlan eset, hogy a japán számítógépes szak­emberek jönnek Budapestre számítógépnyelvet tanulni. Az SZKI-ban kifejlesztett MPROLOG-nyelv fő alkal-r mazási területei: a gyógyszer­vegyészét, az építészet és a gépipar. Mindegyik szakterü­letnek megvan a maga szá­mítógépes szaknyelve. Az MPROLOG-programoknak az a nagy előnye, hogy a leg­különbözőbb típusú számító­gépekre felvihetők. Kifejlesz­tésével hazánk általános szá­mítástechnikai színvonalánál előkelőbb helyet vívott ki magának a világban. Az SZKI állandóan gon­doskodik saját szakmai után­pótlásáról. A 16—18 éves kö­zépiskolai tanulók az intézet­ben tölthetik NYÁRI szünidejük EGY RÉSZÉT elsajátíthatják a programo­zás alapelveit, megismerked­hetnek a számítógép-fejlesz­őszi BNV-n elsőnek jelentek meg HAZAI FEJLESZTÉSŰ SZÁMÍTÓGÉPPEL. S az intézet konstruktőrei mégsem erre a sikerükre a legbüszkébbek, hiszen az SZKI szerteágazó tevékenysé­gének csupán 30 százalékát képviselik a számítógépek, ugyanakkor a saját fejleszté­sű programjaik részaránya eléri a 70 százalékot. Dollár- bevételük ugrásszerű növeke­désének és gazdaságosságá­nak oka, hogy felismerték, ha önprogramozó rendszere­ket alakítanak ki, akkor az alkotói-szellemi munka „holt munkaként” ölt testet, s a fel­szabaduló „élő munkát” to­vábbi fejlesztések céljára le­het felhasználni. Sikereik másik kulcsa a gyorsaság. Egy frissen kialakított számí­tógép 2—3 év alatt elveszti versenyképességét, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy az SZKI konstruktőreinek új alkotásait egy hét leforgása alatt betesztelik. Az intézetben olyan kis úgynevezett professzionális (vagyis nem egyéni haszná­latra szánt) személyi számí­tógépet fejlesztettek ki, MÓ8X néven, amely a kis­vállalatok régi vágyát való­sítja meg: 200—300 fős lét­szám esetén felhasználása ideálisnak mondható. Az M08X univerzális könyvelő: bérszámfejt, elvégzi a válla­lat ügyvitelének vissza-visz­ipari, energiatermelési és -el­osztási, szállítási (áruszállítá­si és forgalomszervezési), raktárkészletgazdálkodási te­rületekhez, valamint az elektronikai tervező-gyártó­ellenőrző rendszerek területé­hez kapcsolódik. Az SZKI számítógépei KEDVELTEK A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN is, exportjuk egynegyede irá­nyul az NSZK-ba, Ausztriába, Svédországba és Japánba. tés műhelymunkáival. A leg­tehetségesebbek egyetemre kerülvén ösztöndíjat kapnak az SZKI-tól, s mérnöki ta­nulmányaik utolsó félévében már félállásban az intézet al­kalmazottai. A többiek érett­ségi után programozóként he­lyezkedhetnek el az SZKI- ban. Az átlagos életkor mind­össze 35—36 év, ami a terv­szerű utánpótlás-szervezésnek köszönhető. Korszerű adatfeldolgozás a Nyíregyházi Konzervgyár szá­mítóközpontjában. (Cs. Cs. felvétele) KM HÉTVÉGI melléklet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents