Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

ÁLMODJ ZENET Ha felébredsz, ne dörzsöld azonnal szemedbe a hétköznap el- csodálkozásoktól mentes monotonságát. Ha felébredsz, ne fésüld ki azonnal hajadból éji vánkosod sze­relmes álmait. Ha felébredsz, köss csomót minden kendőd sarkára, nehogy elfeledd napközben: ma is tenned kell valamit a Holnap­ért. Korszerű ismeretek Napjainkban hihetetlenül nagy anyagi és szellemi értéket képviselnek az ismeretek. De melyek azok az ismeretek, amelyekre az embernek legin­kább szüksége van? Erről be­szélgettünk az ismeretterjesztés vezető szakembereivel, a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat megyei szervezetének mun­katársaival. Ha tanulsz, a képleteket jelvényként tűzd blúzodra bal mel­led fölé. Ha tanulsz, csimpaszkodj rá a szabályokra, hogy lásd, elég erősek-e megtartani téged. Ha tanulsz, simuljon kezed alá a tudomány. Ha este elkísérlek, a füstös tűzfalak irigykedve közénk árta­nák hullott vakolatú magányukat. Térjünk ki előlük, de ne bántsuk őket kilátszó tégláik miatt. Ha este elkísérlek, engedd, hogy hajadból megszedjem aznapi álmaim virágcsokrát. Ha este elkísérlek, gondolataim utánadlopakodnak a diákszál­ló folyosóin. Ne dobd ki őket az ablakon. Elsőként az a megyei fel­adatterv került szóba, amely a TIT VIII. küldöttgyűlése által jóváhagyott ismeretterjesztési program alapján készült és 1987-ig tartalmazza a legfon­tosabb célkitűzéseket. Ebben az időszakban a következőkre fordítanak kiemelt figyelmet: a felnőttképzés, továbbképzés, az iskolai oktatás, a termelési fel­adatok segítése, a közgondolko­dás, a tudományos világnézet, a szocialista hazafiság fejlesz­tése. Munkások, liatalok, nők Ha elalszol, ne halld az idő kíméletlen lépteit az Ungparti gesztenyefák alatt. Ha elalszol, tudd: felettünk egy a zenit. Ha elalszol — a kedvemért, kérlek — ma álmodj zenét. Elsőrendű feladatként jelöl­ték meg a fizikai dolgozók, a tanulóifjúság és a nők köré­ben végzett ismeretterjesztő te­vékenység továbbfejlesztését. A költő magáról: Az Ung völgye (Császár Csaba felvétele) Az űrkorszak előtt születtem, ak­kor tanultam járni, amikor az első szputnyik az űrbe tört. Ott élek, ahol a Kárpátok redőzete és a hu­szadik század utolsó negyede ke­reszteződik. Verset azért írok, mert már nem tudnék nem írni. Egyetlen szenve­délyem van: szeretem az embere­ket. A költészet, a zene és a fizika kóordinátatengelyei mentén halad tudatom. Az idő múlását szerette­im szivdobbanásaival mérem. A verset olyan képletnek tartom, melyben az ismeretlenek helyére önmagunkat helyettesíthetjük be. A képleteket olyan verseknek fo­gom fel, melyek a természet nagy igazságait jelképezik. A zene pe­dig számomra olyan képlet és olyan vers, mely konkrétabb lehet a tudománynál és ugyanakkor el- vontabb. bármely művészetnél. Vé­gül: a szeretet olyan zene, mely­ben bárki nagy komponista lehet. Álmodjunk hát zenét! Két év telik el lassan az em­lített megyei küldöttgyűlés óta. Mit mutatnak a számok és a mögöttük levő tartalom? A küldöttgyűlést követően a szak­osztályok vezetőségei és a me­gyei szervezet hivatásos mun­katársai hozzáláttak a célkitű­zések megvalósításához. A tu­dományos ismeretterjesztés tar­talmának kijelölésében, abban, hogy milyen ismereteket közve­títsenek, a formák és módszerek megválasztásában és folyama­tos korszerűsítésében meghatá­rozó szerepük volt a különbö­0 kárpát-ukrajnai magyar irodaiam A kárpát-ukrajnai magyar irodalom a szomszéd orszá­gok területén kifejlődött ma­gyar nemzetiségi irodalmak közül a legfiatalabb. Az erdős Kárpátok és a Tisza között el­terülő vidéknek gazdag ma­gyar történeti és művelődési hagyományai is vannak, talán elég, ha a Munkács várát védő Zrínyi Ilonára, az e tájon ki­bontakozó Rákóczi Ferenc-féle függetlenségi háborúra gondo­lunk. Ezek a hagyományok a népköltészet alkotásaiban él­nek tovább, nemcsak a ma­gyarok, hanem az ukrán lakos­ság körében is e területen, amely 1945-től a Szovjetunió tagállamának, az Ukrán SZSZK-nak a része Kárpáton- túli terület elnevezéssel. A nemzetiségi művelődés ügyét a Munkás Üjság, majd hamarosan a belőle szervezett Kárpáti Igaz Szó című napilap — a Kelet-Magyarország test­vérlapja — vállalta magára. A lap azonban egészen 1967-ig az ungvári ukrán nyelvű napilap a (Zakarpatszka Pravda) magyarra fordított cikkeit kö­zölte, s ezért a kárpát-ukrajnai magyar irodalomra nem tudott hatást gyakorolni. Az irodalmi termést ritka időközökben megjelenő almanachok gyűj­tötték egybe (Új Hang, 1954; Szovjet-Kárpátontúl, 1955; Tavaszi napsütés, 1955; Kárpá- tontúli elbeszélők, 1956). Az Ukrajnai írószövetség Kárpá- tontúli Tagozatának kiadásá­ban 1958-ban, 1968-ban jelent meg a Kárpátok című alma­nach. Ezután különböző idő­szaki kiadványok (Kárpáti Ka­lendárium, Naptár), illetve orosz és ukrán lapok adtak te­ret a nemzetiségi irodalomnak. 1966-ban átszervezték a Kár­páti Igaz Szó című lapot: ettől kezdve önálló szerkesztőséggel dolgozik, s ezen belül Neon címmel megjelenő irodalmi­művészeti rovata tölt be iro­dalomszervező szerepet is. Hasonló szerep jut a Kárpá- tontúli Ifjúság és a beregszászi Vörös Zászló című lapok rendszeresen megjelenő irodal­mi oldalainak, valamint 1970- től a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletének. Megindult a magyar könyv­kiadás is: 1951-ben megjelent az első magyar nyelvű könyv: Bállá László Zengj hangosab­ban című verseskötete. Később a Kárpáti Kiadó keretén be­lül magyar szerkesztőség ala­kult. A magyar színházi kultú­rát a Beregszászon működő Népszínház ápolja, amely sa­játos vállalkozás: állami kere­tek között műkedvelő társulat­tal lép fel rendszeresen. A nemzetiségi irodalmi és tudo­mányos tevékenység színhelye az ungvári egyetem magyar tanszéke. A tudományos ku­tatók közül különösen Váradi- Sternberg Jánost kell említe­nünk, aki a magyar—orosz kulturális kapcsolatok kuta­tása terén ért el eredményeket. A magyar nemzetiségi iroda­lomnak fő szervező egyénisége Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, aki költő, drámaíró, regényíró, riporter pályát mondhat magáénak. Verseiben közéleti elkötelezett­ségét fejezi ki, prózai munká­iban a vegyes nemzetiségű kárpátaljai vidék életét mutat­ja be. Hat novelláskötete, két regénye, gyermekverseinek kö­tetei jelentek meg, és két szín­művét adták elő. A legjelenté­kenyebb kárpátaljai magyar költő a néhány éve elhunyt Kovács Vilmos volt, Lázas a Föld, illetve Csillag fénynél cí­mű versesköteteiben őszinte szavakkal számol be az Ung- vár és a Beregszász környéki magyarság életéről. A népi származású értelmiségnek azokról a tapasztalatairól adott számot, amelyek idehaza főként Nagy László vagy Csoóri Sándor költészetéből is­merősek. A népi hagyományo­kat követte, nagy műgonddal alakította ki tiszta szavú köl­tészetét, a hagyományos dal­lamban modern érzékenységet és nyugtalanságot is kifejezett. Ö írta a kárpátaljai magyar irodalom egyik kiemelkedő regényét is; 1965-ben megje­lent (új kiadást érdemlő) .Hol­nap is élünk című önéletrajzi munkájában az egyszerű dol­gozó emberek tapasztalatait szólaltatta meg. Mellette az idős parasztköltőnek, Sütő Kálmánnak, továbbá Kecskés Bélának és Szemes Lászlónak van nagyobb szerepe. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom fiatalabb nemzedéke a hatvanas évek végén lépett színre. Antológiájuk A várako­zás legszebb reggelén (1972) címmel látott napvilágot. Elő­ször a Kárpátontúli Ifjúság mellett működő Forrás Stúdió, majd miután ennek munkáját súlyos bírálat érte, a Kárpáti Igaz Szó irányításával dolgo­zó József Attila Irodalmi Stú­dió keretében foglalkoznak a nemzetiségi irodalom műhely­kérdéseivel („Lendület” cím­mel havonta állandó oldalon nyújt megjelenési lehetőséget számunkra a Kárpáti Igaz Szó.) E nemzedékhez tartozik Balia D. Károly, Balogh Ba­lázs, Vári Fábián László, Fo­dor Géza, Füzesi Magda, Finta Éva, Horváth Gyula, továbbá tagjai voltak a későbbiekben Budapestre települt Bállá Gyula és Benedek András. Az utóbbi években a fiatalabb nemzedék is önálló verses­könyvekkel jelentkezett. Az ő . írásaikból adott közre váloga­tást az 1977-ben megjelent Szivárványszínben című an­tológia, illetve az 1980-as Dol­gos kézfogás című prózagyűj­temény. A kárpát-ukrajnai ma­gyarság köznapi életéről, ha­gyományairól és kultúrájáról a fiatal költők és írók mun­kássága révén kapunk újabb beszámolót. Pomogáts Béla Fohász a teljességhez A festő leteszi ecsetjét. Fá­radtan hunyorog a vászonra. Már nem érdekli az egész. Egy negyedórával ezelőtt még új- jongva vette tudomásul az festő leteszi ecsetjei. Fáradtan hunyorog a vászonra. Már nem ér­ik dekli az egész. Egy ne- i gyedórával ezelőtt még újjongva vette tudomá­sul az arányok pontosságát. A karcsú nőalak kékesszürke ru­háját, barna haját hullámok­ban lendíti jobbra az elképzelt légmozgás. A sárga t boltív ugyancsak jobbra tart, és el­vész a végtelenben: a keskeny karton peremén. Az angolvö­rös lépcsők a semmibe vezet­nek : kék, habos és gomolyog a figura mögött. Az egészet a bal láb tartja egyensúlyban. Kissé spiccben megemelve lendül az ívvel és a levegő mozgásával ellenkező irányba. Az arc ... Elgondolkodó, lírai és kemény. Miért? Ez is az egyensúlyhoz tartozik. Mi lenne, ha a boltív nyílásán át súlyos - madarak surrannának a nemlétező te­rembe? A festő leteszi ecsetjét. Fá­radtan hunyorog a vászonra. Már nem érdekli az egész. Egy negyedórával ezelőtt még új­jongva vette tudomásul az arányok pontosságát. A végte­len égbe nyúló boltív üregén azonban sohasem fognak meg­jelenni a képzelt madarak. Le kéne festeni a semmit, ahogy benépesíti a világót. Legköze­lebb meg szeretné próbálni. De a semminek, milyen lehet az anyaga? Vannak-e színei? És könnyű-e vagy nehéz? A szür­ke minden színnek rokona. Ro­kona-e a szürke a semminek? Szürkéket kell festeni, mely­ben a megjelenő valamik szí­nekben kelnek életre. Az élet színe a piros. Kicsi élet, kicsi tűz. Növekszik és elborítja a szürkét. Amint szétterjed, ki­szorítja a szürkét. Kontraszt nélkül szürke lesz a piros. A semmi szürke. A valami piros. A semmi lehet a valami nélkül. A valami önmagában semmi. Lefesteni a valamit csak a semmi társaságában lehet. arányok pontosságát. Most kö­zönyösen szemléli, a végtelen égbe nyíló boltíven át mint hatol be a képzelt terembe a levegős semmi. Kezet mos, öb­lögeti az agyát. Az ember a fe­jével fest. Tengerpartra sze­retne menni, játszani a lányok­kal, akiket a múltkor festett. Nem teheti. Vagy mégis? Az ember az agyával játszik. Ki­sétál a tengerhez, messziről fi­gyeli a lányokat. Azok nem mozdulnak. Sóbálvány alakjuk­ban megbotlik a tengerről ér­kező szél. Sirályok jönnek, de nem szállhatnak melléjük. Nem férnek bele a képbe. A festő sírni kezd. Sajnálja a lá­nyokat. Elhatározza: többé nem látogatja meg őket. De nem tud ellenállni a kísértés­nek. Máskor is kimegy hozzá­juk. Nem tudja, fessen-e még nőket, tengert, íveket. Meg ké­ne festeni a semmit. A semmi­ben minden elfér. A semmi szí­ne a szürke lesz, mint a mesz- szire nyúló tengeré. Sok kis mozgó valamit kell telefesteni, ami sohasem növi be a sem­mit. Ami mindig szabadon hagyja a képzeletet. Nem tud­ja, hogyan kezdjen hozzá. Egy­szer meg keli próbálnia. Fél. A festő leteszi ecsetjét Fáradtan hunyorog a vászonra. Semmit sem lát. Elégedetlen. Két­ségbeesetten csap a pa­lettájára. A festékek haragosan szétfreccsennek. Ap­ró pettyekben hullnak a vá­szonra. Piros és sárga, lila és zöld, kék és barna. Döbbenten kapja fel a fejét. A vásznon megjelenik a cseperedő élet. Pirosán, kéken, zölden, lilán, barnán terjed, csurog. Látja a születést. Azt hiszi, bele kell avatkoznia. Ecsetjével boszor­kányos gyorsasággal indul el a színfoltok nyomán. ző tudományágaKat ki osztályoknak. Az ism jesztés közművelődésbei tött szerepének fontossá zi, hogy 1977-hez viszor rendezvények száma í szereződött. A nyári egyelő A számok mögött feli tők a megyében is érvé tendenciák: a szakmai teket nyújtó tanfolyam: több embert érdekelnek szó műszaki rajzról, h káról, könnyűgépke titkárnői, vagy netán t folyamról. Ugyancsak i az igény a különböző e; főiskolai előkészítők Mindezek mellett ma r nemzetközi rangú rend is a megyének. Ez i egyetem, amelyet ét nagy sikerrel, német tartanak és az NDK-bó vendégek mellett mind jönnek Európa más, nyelvterületű országai Nyíregyházára. Az előadások, tani: jelentős hányada a t< közvetlenül segítő közi gi, mezőgazdasági és ismereteket tarta Mindezek összefüggnek gye termelési tenni' Napi gondok kerültek re. Gyakori vitatémák a megye VI. ötéves t megfogalmazott felad; munkaerőgazdálkodás, kaszervezés, a szabályo: szerek érvényesülése a gazdaságban és így tov Ugyancsak szólni kel gazdasági szemlélet for és a szakmai továbl szolgáló jogi szociológi mográfiai és politikai : terjesztésről, amelyeke fizikai dolgozóknak t; A tapasztalatok szerint rendezvények azért nen szürkévé, egyhangúvá igyekeztek a legjobb sz; reket megbízni az ele kai, a vitavezetéssel. É dig ügyeltek a vitajell« visszaszólás, a vélemé tés és ütköztetés kihas: Muiikainegoszl A termelést segítő i terjesztésben, a gazdasí szaki szemléletformálás mezőgazdasági és ipari kezetekben dolgozó munkások tudatformé jelentős partnerük a 7 és a Fogyasztási Szőve megyei szövetsége. f munkájukkal, anyagi e saikkal, felvilágosító te ségükkel előmozdították létükön az ismeretterje: gadását, hasznosítását. SZÖV-nek nagy része ban, hogy az előadásso szakmai tanfolyamok előadók közreműködés« lósulnak meg, s abban vesz sok helyben dóig« rárértelmiségi is. A rendezvények egy hányada művelődési h; P SZOKOLA1 Sent mert nincse a földobott nem létezik ahol a mom megalvadó ; borospohán s karambol az arcon rá< van meg err vannak haj. jut még a s: de hét napa vannak vid( aláaknázott lödöznek rá verejtékár b KH HÉTVÉGI MIUÉKUT

Next

/
Thumbnails
Contents