Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-18 / 115. szám

1984. május 18. Kelet-Magyarország 3 Kistermelés — nagyban? K ezdetben jó volt és egészséges a törekvés, hogy a termelőszövet­kezeti tag, ha van hoz­zá ereje, hasznosítsa a ház körül meglévő épületét, jó­szágtartóssal. A háztáji tej­termelést, marha- és sertés­hizlalást az állam anyagiak­kal támogatja, a termeltető vállalatok szerződés szerinti felárat fizettek, a termelőszö­vetkezetek önköltséges takar­mányt, sokirányú szolgálta­tást juttatnak. Mindez törté­nik a termelési kedv fenntar­tásáért, a kistételű termelés jövedelmezőségéért. A háztáji, avagy kis áruter­melésnek nagy a tábora. Ma már nem csak a parasztság, hanem munkások, értelmisé­giek is foglalkoznak kertész­kedéssel, állattenyésztéssel. Örvendetes. Jövedelemkiegé- szités, mozgás, friss levegő — minden adott az aktív pihe­néshez. Mert ugyan ki vitat­ná, hogy aktív pihenés az, ha a hétvégi telkén a tisztvi­selő, avagy az esztergályos el­adásra is termel epret, burgo­nyát, a nyugdíjas a ház körül felnevel és értékesít félszáz nyulat, meghizlal tucatnyi sertest. Az ember örül annak, ha Ilyet lát. Bosszankodik vi­szont, ha tetten ér néhány túlkapást. Történt, hogy riportot akar­tam Írni egy olyan kisterme­lőről, aki megyei elismerés­ben részesült. A riportból semmi sem lett, mert a hely­színen meggyőződtem, ez minden, csak nem a jó ér­telemben vett kisárutermelés. Egy ügyes, vállalkozó kedvű és tőkepénzes ember az álla­mi kedvezményekkel jó sze­let kapott vitorlájába. Mini­tehenészetet létesített, és úgy tart jószágot, hogy másokat dolgoztat. O maga egy szál füvet nem kaszál, tehenet nem fej, ő csak kasszíroz. Néhány évve! ezelőtt hasonló esetekre finoman azt mond­ták : másokat kihasznál, avagy kizsákmányol. De ha csak egy ilyen eset lenne! Gombamódra szaporodnak a nagybani kistermelők. Van­nak, akik saját és családjuk munkaerején felül dohány­termesztéssel, gyümölcsker­tészkedéssel, zöldségtermesz­téssel foglalkoznak, mások tízezres nagyságban csirkét nevelnek, megint mások ju­hot tartanak, csordára való tehenet fejnek és így tovább. Ezeknek a vállalkozóknak ál­landóan, vagy időszakonként “»gyón sok napszámos dolgo­zik. Jó ez? Aligha. A terme­lésnek ez a formája — ott, ahol megjelenik — rontja a munkamorált, a közhangula­tot, jóval többet árt, mint használ. Más szóval, szükség­telen. Nincs arra szükség, hogy egyesek, mert van pén­zük, van összeköttetésük, ügyeskedők, mások rovására megszedjék magukat... Visszatérve a „maszek te­henészetre”, amit a helyiek csak „farm”-ként emleget­nek. Ügy gondoltam, találko­zom majd egy jószágot szere­tő, sokat dolgozó gazdálkodó­val. Kiderül — mondták — egészen másutt süti az a pe­csenyéjét. Sütheti, hiszen hagyják. Mert nem igaz, hogy ne tudnák, akikre tar­tozik, hogy a kisárutermelés- nek az Ilyen formája elve­inkkel, rendeleteinkkel aligha egyezik!' M ondom, mondjuk nagy szükség van a háztáji, a kisárutermelésre. De csak úgy, ha ki-ki a saját és családja erejére tá­maszkodva dolgozik, ip* akár évi száz sertést is hizlalhat, harminc tehenet is fejhet. Aki így cselekszik, adóját ki­fizeti, azt rossz szó nem ér­heti. Am, úgy tűnik, nemcsak az ilyen kistermelők száma szaporodik... S. E. FALVAK, NAGYKÖZSÉGEK Az önállóság premierje A nagyobb önállóságot csupán néhány hónapja kapták, de a jelek azt mutatják, hogy a községi és nagyközségi ta­nácsok, noha több szempontból megnövekedtek a felada­taik, nem a több munkát, hanem a több lehetőséget tartják szem előtt, amikor véleményt formálnak az eddigi tapasz­talatokról. Ha a véleményeket hall­gatjuk, azonban az is kivi­láglik, hogy az eddigi isme­retek szerint elsősorban a községek élvezik az újdon­ságot, a nagyközségek szá­mára oly sok változást nem hozott a járási hivatalok megszűnése, Kell a segítség Palóczi Lajosné, a mária- pócsi nagyközségi közös ta­nács elnöke így vélekedik: — Kaptunk egy lehetősé­get, ezzel élni kell tudni, s azok nyertek a legtöbbet, akik előre készültek az új szerepkörre. Azonban az igazsághoz tartozik, hogy új hatáskört a gyámügyben és az adóügyben kaptunk, az összes többi funkciót már korábban is elláttuk. Az ál­lampolgárok szempontjából pedig végképp nincs válto­zás, hiszen a számukra az a fontos, hogy ügyeik elinté­ződjenek. Kállósemjénben Diószegi Béla tanácselnöknek hasonló volt a véleménye. — A város — mondta —, kevesebb dologba szól bele, „ mint korábban a járási hi­vatal, de szükség is van a részben a volt járási funk­ciókat is betöltő városi taná­csok segítségére, többek kö­zött azért, mert idő kell ah­hoz, hogy a megye tudjon átvenni mindent. Alapvető változás nagyközségünknél sem történt, hiszen csak a gyámügy jött „le”... Az igazi önállóság természete­sen nagyobb gazdasági önál­lóságot is kíván, ehhez több pénz is szükséges lenne, de ez a mai gazdasági helyzet­Az Ófehcrtói Vég esipari Szövetkezet fafeldolgozó üzemé­ben évente hárommillió forint értékű ajtót és ablakot ké­szítenek, mely egyedi megrendelésű, és eltér a szabványtól. (Jávor László felvétele) ben nehezen kielégíthető óhaj. A kistelepülések nyertek Kirimi János szakolyi ta­nácselnököt hallgatva meg­erősödik a vélemény: legtöb­bet valóban a kisebb telepü­lések nyertek a nagyobb függetlenséggel. — Sok pozitívumát érez­zük már eddig is a változá­soknak — fogalmazza. — Kezdve ott, hogy megnöve­kedett a tanácsi dolgozók létszáma, és nőtt a fizetésük is, hiszen a tennivaló is több lett. Jobb lett a műszaki el­látottság: korábban csak he­tente egyszer volt szakem­berünk, most hetente kétszer jön át hozzánk Balkányból az építési és igazgatási ügyek intézésére. Folytatnám az­zal, hogy hiába volt rá ko­rábban is lehetőségünk, de most kezdtünk el élni a pén­zünk jobb felhasználására A z alapítás évétől, 1969-től alig másfél évtized telt el, s azóta a vásárosnaményi faforgácslapgyár termé­keinek túlnyomó többsége a világszínvonalat jelen­ti. Bereg központjában dr. Kelemen Miklós igazga­tóban pár éve munkál az ötlet: mit tehet a korsze­rű gyárért? — Csak magunkra szá­míthattunk ebben, s ép­pen ez volt a garancia öt­letünk megvalósítására — mondja az igazgató. Nem­csak én, hanem vezető be­osztású munkatársaim ki­vétel nélkül itt kezdték. Balogh Béla esztergályos­ból lett műszaki igazgató- helyettes, a termelési igaz- gatógatóhelyettes műve­zetőként kezdte, a gépé­szeti szakvezető lakatos volt előtte, technológusok, gépkezelők végeztek egye­temet, főiskolát. Egy a lé­nyeg : valamennyien itt akartunk többet megtudni a faiparról és azt itt, Vá- sárosnaményban akartuk kamatoztatni, így érthető az, ami egy ’ idegennek, érthetetlennek tűnt. Mert megesett, hogy az igazgató fél ötkor haza­szaladt a szemközti szol­gálati lakásába, bekapott pár falatot, meghallgatta a felesége zsörtölődését, kinálkozó alkalmakkal. Pél­dául az egymillió forintos felújítási keretünk felhasz­nálására ajánlatokat kér­tünk, és természetesen a kedvezőbbet fogadtuk el. Ez azelőtt sem lett volna tilos, de egyszerűbbnek tűnt a több pénz szerzésével pró­bálkozni. Közösen — olcsóbban A nagyobb lehetőségeket igazolja egy másik példa is. A szilárd burkolatú járda épí­tésére idén kétszázezer fo­rintjuk van, s ha kivitelező­vel végeztetik a munkát, ak­kor 700 méter járdát építhet­nek. A szakolyiak más utat választottak: anyagot vásá­rolnak, s társadalmi munká­val készítenek el kétezer mé­ter járdát. — Korábban nem volt en­gedélyünk a beruházásra — mondja a tanács elnöke. Majd hozzáfűzi: — Egyre ke­vesebbet kérünk a felettes szervektől, mert tudnunk kell, hogy mit csináljunk. Már ez a néhány hónap is azt mutatja: jobb az önállóság, még ha több terhet is ró a falu vezetőire. S. Z. aztán hat órakor ismét visszajött a gyárba. Sok­szor égett a villany késő éjszakáig nála. Bújta a szakkönyveket, állandóan tanult. Gépészmérnöki diplomájához ipargazda­ságból szerzett szakmér­Am ömmzmhmmomtttús próbáim Számítógépek alapfokon MA MAR KIMONDHAT­JUK: nen lesz korszerű az az ember, aki a számítógé­pek, a mikroelektronika al­kalmazásában egyszerűen csak divatot lát. A világmé­retű elektronikai és infor­matikai forradalom idején a kibernetikai eszközökkel való együttdolgozás, együtt­élés szinte napi követel­ménnyé vált. „Muszáj lépést tartanunk, különben bezárhatjuk a gaz­daságot” — fogalmazott nemrég a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetsége Szabolcs- Szatmár megyei szervezete elnökségi ülésén egy szak­ember. A komputerek elter­jedésében, használatában ugyanis alig-alig álljuk a nemzetközi összehasonlítás próbáját. De hazánk számí­tástechnikai iparának is ti- zenkét-tizenöt éves lemara­dása van az élvonaltól. Pe­dig hogy e viszonylag fiatal ágazatnak mekkora jelentő­séget tulajdonítanak világ­szerte, annak bizonyítására legyen itt egy példa: a föld szinte minden országát súj­tó gazdasági válság ellené­re a mikroelektronika, szá­mítástechnika fejlesztésére fordított pénzek évről évre meghaladják a korábbi ösz- szegeket. Az általános re­cesszió körülményei között is az iparág fejlődése gyor­suló, páratlan lendületű. S csak azért, hogy egyre na­gyobb teljesítményű, s egy­re több „eszes” géppel lás­sák el a gazdaságot, a tár­sadalmat SZABOLCS-SZATMÁR SZAMOS ÜZEME túl van már a számítástechnika al­kalmazásának kezdeti lépé­sein. Am a mikroelektroni­ka, az automatika alkalma­zása rendkívül korlátozott mértékekben vált még gya­korlattá. A megye élelmi­szer-, gép-, építő- és papír­iparának néhány vállalata végez úttörőmunkát a ter­jesztésben. Ezekre a válla­latokra jellemző, hogy a gé­peket főleg számviteli, nyil­vántartási gondok megoldá­sára használják — aminek ugyan rendkívüli jelentősé­ge van az eredményes gaz­dálkodásban, a döntés-elő­készítésben —, de ez a ma­sináknak csak alapfokon való működtetését jelenti. Átfogó, több területet érin­tő gazdasági kérdések meg­oldására csak elvétve kérik rendi növekedés nemcsak a kiugró mennyiségi ter­melés miatt érdekes, ha­nem közben az utolsók kö­zül léptünk előre. A ha­zai kereslet ellátása mel­lett az idén mintegy 15 ezer köbméter forgácsla­Egy kollektíva bizonyított Mérce: a világszínvonal nöki oklevelet, doktori disszertációját a forgács­lapgyártás egyik problé­mája, az egy- vagy a több­szintes préselési eljárások kérdése ösztönözte meg­írásra. Közben politikai is­mereteit is bővítette: po­litikai gazdaságtanból szakosítót végzett. Míg ideje megengedte, városi párt vb-tag, párttitkár volt az üzemben is. Ma a vásárosnaményi városi pártbizottság tagja. — Az indulás évében 10 ezer köbméter forgácsla­pot állítottunk elő — emlékezik Kelemen Mik­lós. — Ma pedig százezer köbméter kerül le a gép­sorokról. S ez a nagyság­pot exportálunk NSZK- beli, jugoszláv és osztrák megrendelőknek. Ma még jól emlékeznek a dolgozók is az átmeneti megingásra, amikor a finnektől vásárolt gyár­tógépsort hazai körülmé­nyek között nem tudták alkalmazni. A világon a legtöbb forgácslapot gyár­tó, nagy tapasztalattal ren­delkező NSZK-beli BI­SON céget bízta meg a vállalati központ a 100 millió forintos rekonstruk­cióval. Kilenc helyett öt hónap alatt, a tervezett költségen belül fejezték be a nagyszabású munkála­tokat. Egy hónap múlva már naponta 250 köbmé­az „elektromos agy” segít­ségét. Ennek az az oka, hogy rendkívül kevés a gé­pi nyelv értője, valamint hogy az üzemek vezetői ál­talában nem eléggé tájéko­zottak afelől, hogy a számí­tástechnikával, mikroelekt­ronikával milyen feladatok, milyen eredménnyel oldha­tók meg. Az ismeretek hiánya a tá­jékozatlanság — a hozzáér­tők szerint — az egyik leg­nagyobb gátja a fent emlí­tett, új minőséget képviselő eszközök elterjedésének. A hiányzó ismeretek pótlása érdekében megerősíthetnék a számítástechnika oktatá­sát a megye felsőfokú intéz­ményeiben. A Neumann Já­nos Számítógéptudományí Társaság, s a Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saság megszaporíthatná a kibernetikáról szóló előadá­sait, több ankétot, bemuta­tót, versenyt szervezhetné­nek. Több tanfolyam rende­zése is indokolt. A komputerek szélesebb körű alkalmazását kedve­zőtlenül befolyásolják a vé­kony, s mind vékonyabban csordogáló vállalati pénzek. Köztudott, hogy fejlesztésre csak a legszerényebb kere­tek között van lehetőség, s ez nem elégséges számítás- technikai berendezés vagy a nagyon költséges mikro­elektronika vásárlásához. A bérbe adás, bérbe vétel (lea­sing) nem mindig s minden­ki számára kifizető, vagy megoldható. Sajátos gond, hogy a megye sok üzeme megyehatárokon kívüli gyár üzemegysége. Tehát nincs abban a helyzetben, hogy dönthet saját eszközvásár­lásban, -alkalmazásban. AZ ÜJ ESZKÖZÜK beha­tolása a gazdaságba, de az élet más területére is, tár­sadalmi, népgazdasági ér­dek — nélkülük aligha tér­hetünk át új növekedési pá­lyára. Ám a számítástech­nika, mikroelektronika al­kalmazását a vállalatoknak kell elhatározniuk, a felté­teleket nekik kell megte­remteniük. Egyik alapfelté­tel a termelőegységek bizo­nyos szervezettségi színvo­nala, valamint a rend és a fegyelem. Ennek különösebb anyagi ráfordítás nélkül megfelelhetünk Szabolcs­ban is, egyelőre első, de mindenki által megtehető lépésként. Sztancs János tér forgácslapot gyártot­tak, de volt egy csúcs, ami­kor 350 köbmétert termel­tek. Ma napi 270—280 köb­méter a reális igény. — Sokan szereztek eb­ben a gyárban magas ké­pesítést. Amikor az ÉR­DÉRT Vállalat átvett ben­nünket, egy kis kapacitá­sú, mondhatjuk korszerűt­len üzemet kapott, igye­keztek vállalati támoga­tással, külpiacok lehető­ségének felcsillantásával, modern eljárásokkal iga­zi nagyüzemmé tenni ben­nünket. De én azt hiszem — fejtegeti az igazgató — nekünk is nagy részünk volt ebben a folyamatban. Elhittük, hogy Bereg köz­pontjából a világszínvo­nalat lehet megközelíte­ni, bíztunk magunkban, a folyamatosan megszerzett tudásunkban, hogy képe­sek leszünk elsajátítani mindent, amit manapság a forgácslapgyártásban tud­ni érdemes. Az idő ben­nünket igazolt. A műszaki haladásért, a gyár világszínvonalú terme­léséért dr. Kelemen Miklós felszabadulásunk évforduló­jára Üjhelyi Imre-emlékérmet vehetett át a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől. T. K. Nyíregyháza: a Szamuely-lakótelep Makarenko utcai tízszintes lakóházai, (jávor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents