Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-18 / 115. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. május 18, F egyverszállítások és Afganisztán ügye — ez a két kérdés uralta a megfigyelők szerint az amerikai alelnök pakisztáni tárgyalásait. A két kérdés valóban nem választható el egymástól. Az 1977-ben államcsínnyel hatalomra került Hak tábornok rendszerét ugyanis — az Amerika- barát iráni sah bukása mellett — éppen az afganisztáni események értékelték fel alaposan a Pentagon szemében. A feszült közép-ázsiai helyzetben ezért szorultak háttérbe a pakisztáni belpolitika kérdései. Igaz, a tavaly kirobbant sorozatos tüntetések, kormány- ellenes akciók már elég egyértelműen mutatták: a szükségállapot, a karhatalom bevezetése, a tömeges megtorlás ellenére sem tartható fenn korlátlan ideig, s Hak elnöknek valamilyen irányban nyitni kell. A tábornok a megoldást egy ellenzéki pártok nélküli, iszlámköntösbe bújtatott rendszerben látja, gazdasági gondjait pedig továbbra is amerikai segítséggel igyekszik leküzdeni. A washingtoni segély döntő részét viszont mindeddig fegyverek és katonai felszerelések tették ki, márpedig ez — amellett, hogy semmit sem enyhít Pakisztán elmaradottságán — érthető aggodalmakat szül más országokban, elsősorban a szomszédos Indiában. Hiába bizonygatta Bush Üj-Delhiben, hogy az USA célja Dél-Azsia stabilitásának erősítése, s hogy Washington nem akarja kijátszani egymás éllen a térség államait; tapasztalnia kellett, hogy Indira Gandhi kormánya nem tudja az Iszlámábádba érkező tekintélyes fegyverszállítmányokat e célkitűzéssel összeegyeztetni. Bush kőrútjának egyik fő tanulsága éppen az lehet, hogy a Fehér Ház — jelenlegi irányvonalát követve — nemigen javíthatja viszonyát Indiával, hiszen Űj-Delhiben úgy érzik: Pakisztán a’ Washingtonból érkező fegyvereket leginkább ellenük használhatja fel. Sz. G. Véget értek a magyar-bolgár kormányfői tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) követe, a teljes nézetazonosság jellemezte. Todor Zsivkov csütörtökön ebédet adott Lázár György tiszteletére. Délután került sor Lázár György és Grisa Filipov miniszterelnökök zárómegbe- szélésóre a Bojana-rezidenci- án. A záró teljes ülésen az időszerű nemzetközi politikai kérdésekről szólva megállapították, hogy az imperializmus agresszív köreinek a stratégiai egyensúly megbontására irányuló törekvései következtében a nemzetközi helyzet egyre bonyolultabbá és feszültebbé válik. Fontosnak tant jak a Varsói Szerződés tagállamai egységének erősítését, egyeztetett külpolitikai vonaluk következetes, határozott és ésszerű érvényesítését. Ezt követően ugyanitt jegyzőkönyvet írtak alá tárgyalásaikról. A dokumentum értelmében a szükségletek kölcsönös kielégítése érdekében kiszélesítik és elmélyítik a gyártásszakosítást és a kooperációt a közúti járműgyártásiban. A számítástechnikai berendezések gyártásában elért együttműködési eredmények alapján készek a kapcsolatok intenzívebb fejlesz- ■-"lésére, az ezt célzó munkák szorosabb koordinálására Fejlesztik az együttműködést a számjegyes programvezérlés, a robottechnika és a mikroprocesszorok széles körű felhasználásban. Bővítik a szakosításit és a kooperációt az élelmiszierdpari gépek gyártásában, a mezőgazdasági termékfeldolgozásban, a tárolás, a csomagolás1, a kereskedelem és a raktározás számára szükséges gépek és berendezések előállításban. Marjai József és Andrej Lukanov miniszterelnök-helyettesek, a Magyar-Bolgár Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttínűködési Bizottság társelnökei szakértők bevonásával a nap folyamán folytatták megbeszéléseiket. Marjai József találkozott Ognjan Dojnovval, a BKP KB PB tagjával, a KB titkárával, gépgyártási és elektronikai miniszterrel. Ambrusz János külkereskedelmi miniszterhelyettes megbeszélést folytatott Krsztju Popov külkereskedelmi miniszterhelyettessel. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke magyarországi látogatásra hívta meg Grisa Filipovot, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A tanácskozásról közleményt adtak ki. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és kísérete csütörtökön hazaérkezett Bulgáriából, aihol Grisa Filipov- niak, a Bollgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hivatalos baráti látogatásit tett. Kohl Spanyolországban Helmut Kohl nyugatnémet kancellár kétnapos hivatalos látogatásra csütörtök délután Madridba érkezett. A repülőtéren vendéglátója, Felipe González spanyol miniszter- elnök fogadta. Az NSZK delegációjának tagja Genscher külügyminiszter is. Diplomáciai források szerint a tárgyalások középpontjában — a kétoldalú kapcsolatokon fúl — Spanyolország várható közös piaci tagsága, valamint a NATO-tag- ságával kapcsolatos téma áll. Kohlt, madridi tartózkodása során fogadja II. János Károly király is. Szélesedő sztrájk az NSZK-ban A nyugatnémet fémipari szakszervezet elnöksége csütörtökön úgy döntött, hogy jövő hétfőtől kiterjeszti a heti munkaidő leszállításáért, a 2 és negyed milliós munka- nélküliség csökkentéséért indított sztrájkját. A döntés értelmében — Észak-Württemberg és Észak- Baden után — Hessen tartomány 33 ezer szervezett vasas munkása is beszünteti a munkát. A sztrájkra kijelölt kilenc hasseni üzem között található az Opel és a Daimler Benz (Mercedes) gyára is. JABLONSKI OLASZORSZÁGBAN TÁRGYAL Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke csütörtökön Rómába érkezett. Jablonski, a Lengyel Frontharcosok Szövetsége tiszteletbeli elnökeként, küldöttség élén részt vesz-a montecassinói ütközet 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. KAMBODZSAI HARCOK A kambodzsai népi fegyveres erők a szövetséges vietnami önkéntesekkel együttműködve több napos harcok révén elfoglalták és felszámolták a polpotista fegyveresek 164. zászlóaljának egyik előre tolt bázisát Koh Kong tartományban. Az érintett területeken is sikerült megszüntetni a népirtó rezsim fegyveres maradványainak provokációit, annak ellenére, hogy a thaiföldi tüzérség jelentős erőkkel támogatta az ellenforradalmárokat. LONDONI VONATSZERENCSÉTLENSÉG Harminckilenc ember megsebesült, köztük öten súlyosan annak a vasúti szerencsétlenségnek következtében, amely szerdán történt az egyik londoni pályaudvaron. A beérkező vonat nem tudott idejében fékezni, és a síneket lezáró ütközőbaknak rohant. TÖRT-ZÚZOTT A MÚZEUMBAN Egy — valószínűleg elmebajos — nyugatnémet fiatalember szerdán milliós anyagi kárt okozott a müncheni Deutsches Museumban. A rendőrség közlése szerint a fiatalember az esőcsatornán kapaszkodva anyaszült meztelenül felmászott a múzeum épületének legfelső emeletére, betörte az ablakot, bemászott és tört-zúzott. 8, Máté a hallban beszélgetett egy simára fésült hajú, kínosan jólöltözött férfival. A férfi idegesnek látszott, türelmetlennek. Többször megnézte az óráját. — Nem azért mondom ... nekem és a szövetkezetnek nagy kára lesz ebből... Máté nem válaszolt. A férfit nézegette. Anyagbeszerző, üzletkötő. Tele van dohánynyal. Üj, esetleg nagy üzlettől esett el a tévedés miatt. — Kaposvárra kellene utaznom, fontos ügyben. A férfit nem érdekelte Máté közönye. — Tegnap este ébresztőt kértem, tíz forintot adtam a fiúnak. Mit tesz isten, negyedórával később kopogott, Rómában próbálnák ezt kérem ... A férfi felállt. Járkált volna, ha Máté pillantása nem állítja meg. Így megállt az egyik fotelnél, toporgott. — Még így is elértem volna a vonatot, ha elengednek. Mi közöm az egészhez? Zsebébe nyúlt, cigarettát vett elő. Kentet. Mátét is megkínálta, a nyomozó taga- dóan intett. ’ — Azt mondja, Kaposvár? — Máté noteszába jegyzett valamit. Biztos volt benne, hogy az üzletkötőt felesleges itt tartani. A gyilkos nem hívja fel magára ennyire a figyelmet. Nem ül le az előcsarnokba, méltatlankodva, magára irányítva az érdeklődés reflektorfényét. Vagy éppen ez a módszere? — Nem emlékszik hánv órakor kérte az ébresztőt? — Vacsora után ... lehetett vagy kilenc óra ... korán feküdtem le és egyedül... teljesen egyedül... o A szállodai ellenőrzés nagyon szerény eredményt hozott. Csupán egy középkorú, vidékről érkezett házaspár emlegetett egy férfit, akivel a lépcsőházban találkoztak éjfél után. A fekete bőrkabátja tűnt fel nekik, és a nagy sietsége. A második emeleti mosdóban találtak egy összegyűrt kockás zsebkendőt, amelyet eddig senki sem vallott magáénak, sem vendég, sem alkalmazott. Az orvosi jelentés szerint Halas Violát megfojtották, ütések nyoma nem látható, szexuális beavatkozás nem történt. Víg főhadnagy jelentette, hogy megérkeztek a halottvivők. Máté engedélyt adott Halas Viola holttestének elszállítására. — Nem nézed meg még- egyszer? — érdeklődött Víg a főnökétől udvariasan. Máté rázta a fejét. Semmi értelme. Viola arca már előtte van, hosszú ideig latja majd, méghozzá úgy, ahogy életben látták rokonai, ismerősei, barátai. Az iratai között találtak egy fényképet. Nemrégen készülhetett és valószínűleg jól sikerült. A portásnak volt igaza. Viola csinos lány volt, és valóban nem nézett ki „olyannak”. Hosszú fekete hajjal, vidáman és karcsún nézett a fényképezőgép lencséjébe. Egy fának támaszkodva állt, mosolya nem a kitörő jókedv jele volt. Valami szelíd szomorúság lengte körül ezt a mosolygó lányt. — Viola nem lehetett elégedett sorsával — vélte Máté. Hogy miért nem, ezt talán sikerül megtudnia Vibrányban. De addig, az utazásig még volt tennivaló. Bejött az irodába Tormás, és magával hozott egy meglehetősen feldúlt, középkorú férfit. — Kéri Ignác vagyok — mutatkozott be —, gimnáziumi igazgató Nagyrekettyésen. Máté hellyel kínálta az iskolaigazgatót, s közben kérdően nézett Tormásra. A fiatal nyomozó arcán elégedettség látszott. Zsebébe nyúlt, s három gondosan vasalt, hajtogatott kockás zsebkendőt vett elő. Aztán'mellétette azt a műanyagzacskót, amelybe a második emeleti mosdóban talált zsebkendőt csomagolták. Néhány pillanat múlva kiderült, a zsebkendők egyformák. A széleket kézzel szegték be, az öltések mind a négy zsebkendőnél ugyanazok. — A zsebkendőket az igazgató úrnál találtuk — mondta Tormás, és szemében a győzelem fénye villant. Az iskolaigazgató ingerült mozdulatot tett, szólni akart, de Máté úgy tett, mint aki nem veszi észre. Tormás beszámolóját hallgatta. — Megkértem az igazgató urat, mesélje el, mit csinált tegnap este. Azt mondta, hogy valakinek, egy kollégának már elmesélte, és nincs hozzátenni valója. Kéri Ignác úgy ült a széken, mint egy bukásra álló diák, lehajtotta a fejét.* Szé- gyellte magát. Máté intett Tormásnak. Félreérthetetlen intés volt, kitessékelő mozdulat. Tormás ingadozott, azután engedelmeskedett. — Meg kell néznem az igazolványokat — mentette, ami menthető, mielőtt becsukta az ajtót. — Elnézést kérek igazgató úr, ha nem úgy beszéltek önnel, ahogy kellene. Tudja ideges a hangulat. A férfi felnézett. Csodálkozva. Megnézte magának Mátét. A véleménye nem lehetett rossz, mert feszültsége valamennyire feloldódott. (Folytatjuk) Hamburgból jelenti a Reuter hírügynökség: Willi Daume, az NSZK olimpiai bizottságának elnöke szerdán azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy megsérti az olimpiai szabályokat és nem veszi figyelembe más nemzetek érzéseit. A Die Zeit című hetilapnak adott nyilatkozatában, amely a Szovjetuniónak a Los An- geles-i olimpiáról való távol- maradásával foglalkozik, a nyugatnémet sportvezető kijelentette: — Az Egyesült Államok nem tartotta be az olimpiai szabályokat. Az, hogy nem csak egy olimpiai falut alakítottak ki, csupán egy volt a sok szabálysértés közül. Daume, aki a NOB olimpiai részvétellel foglalkozó bizottságának elnöke, hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok gyakran nagyon kevéssé veszi figyelembe mások véleményét, érzéseit. — A Szovjetuniónak oka volt arra, hogy azt higgye: sportolói, akiket a Los Ange- les-i olimpiát megelőző hónapokban sok negatív élmény ért az Egyesült Államok részéről, a játékokon nem lesznek képesek csúcsformában versenyezni — szögezte le Willi Daume. (MTI) Á HOB delnőkének nyilatkozata Ashwini Kumar, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság harmadik alelnöke Üj-Delhiben nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának abból az alkalomból, hogy a napokban érkezett haza Los Angelesből, ahol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének a megbízásából az olimpiai játékokkal kapcsolatos biztonsági intézkedéseket tanulmányozta. Elmondta: a Los Angelesben tapasztalt légkör a Szovjetunió ellen irányuló valóságos lélektani hadviselés légköréhez hasonlítható. Maga a légkör a különböző bűnözők garázdálkodását is ösztönözheti. Az indiai sportvezető elmondta, hogy különösen aggasztó a szovjetellenes szervezetek különféle csoportjainak a tevékenysége. Egyetért számos sportoló és sportvezető véleményével, hogy Los Angelesben az ember nem érzi magát biztonságban. Ellenpéldaként hozta fel a moszkvai olimpiát, amely szerinte a sport, a béke és a fiatalok barátságának valóságos ünnepe volt. (MTI) Amerikai lapvélemények Az amerikai sajtó nagy terjedelemben ír a szocialista országok olimpiai részvételének meghiúsulásáról, s bár a kommentárokhoz az anyagot igen nagy mértékben a Fehér Ház „igyekszik” szolgáltatni, mind gyakrabban látnak napvilágot józan elemzések, amelyekben a visszalépés valóságos okai tükröződnek. Miközben a „tiltsák el %a szovjeteket” koalíció tovább küldözgeti röpiratait és az újságkivágásokat az Egyesült Államok minden szerkesztőségébe, s a kormányzat folytatja a felkészülést a „rab nemzetek hete” megtartására, mind kevesebben adnak hitelt a Fehér Ház szavainak az olimpiai résztvevők „teljes biztonságáról”, valamint annak, hogy a távolmaradó országok „hamis” érvekkel indokolták döntésüket. David S. Broder, Washington legtekintélyesebb belpolitikai hírmagyarázóinak egyike „A nagy mítoszcsiná- lu címmel, megjelent szerdai cikkében alaposan lehordja az elnököt, akinek a „meséi senki mást nem ragadnak magukkal annyira, mint saját magát”. Ezek a mesék — írja Broder — általában happy enddel végződnek, de csak mesék. „Reagan aztán mindig meglepettnek tűnik, amikor a valóságban minden másképpen sül el, s ilyenkor egyszerűen odébbáll." A múlt héten, amikor a Szovjetunió Olimpiai Bizottsága döntését bejelentették, a külügyminisztérium szóvivője volt „teljesen elképedve”. Broder szerint mindez csupán színlelés, mert „bőven elég jele volt annak, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok veszélyesen romlanak, jelek, amelyeket Reagan inkább nem vett észre, mert azok nem illettek bele az ő hurrá-optimista meséibe”. Egy másik amerikai vélemény: „Szomorú dolog látni, amint országunk egy külpolitikai baklövés nyomán szemenszedett hazugságba keveredik. Keserű dolog látni, hogy az 1984-es olimpiai játékokat megeszi a fene, mert két amerikai elnök nyilvánvalóan ideológiai szemellenzővel cselekedett, ahelyett, hogy a nemzetközi stratégiához és ügyintézéshez elengedhetetlen realitásérzékről tett volna tanúságot” — így írt az olimpiai témáról Thomas Boswell, a Washington Post sportrovatában. Kommentárja azoknak az amerikaiaknak az érzéseit tükrözi, akik valóban az olimpiai érdeket tartották szem előtt az utóbbi néhány évben. Boswell a „ki ütött először?” kérdést vizsgálja és úgy találja, hogy bár fájdalmas dolog kimondani, de „a felelősség nagyobbik része alighanem ránk hárul”. Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok ütött először, s ez Jimmy Carter műve volt. „Köszönjük Jimmy Carter, reméljük, élvezte a moszkvai bojkottot" — írja az amerikai publicista. „Köszönjük Ronald Rea gan” — folytatja Thoma Boswell. — Reméljük élvezte az „ördög birodalmáról” szóló primitív kiszólásokat. Reméljük élvezte, amint az oroszok remegnek a gondolattól, hogy el kell menniük a Los Angeles-i olimpiára, amely tele lesz szovjetellenes tüntetőkkel és a csábítással szer- zendő disszidensek számára előkészített „menedékhelyekkel”. Boswell és más amerikai kommentátorok is abszurdnak tartják azokat a hivatalos amerikai hivatkozásokat, amelyek szerint az Egyesült Államok kormánya nem tudja ellenőrizni és mérsékletre bírni saját polgárait, amikor azok más országokra sérelmes cselekedetekre készülnek. James Reston, a New Yorl Times főszerkesztője pedis a republikánus nézőponto foglalja össze a lap szerda számában, mintegy megadva a kulcsot ahhoz, hogy miért nem töri magát a washingtoni kormányzat az olimpiai légkör megteremtésére, s miért jelenti ki Reagan elnök a nyilvánosság előtt, hogy „semmit sem tehet” a szocialista országok részvételének útjában álló akadályok elhárításáért. „Őszintén szólva, kissé aggódtunk, — írja Reston, a republikánus kormányzat véleményét idézve —, hogy a szovjet és az NDK-beli atléták mindenki másnál több aranyat gyűjtenek Los Angelesben. A televíziót nézve szerte a világon sokan okkal gondolhattak volna arra, hogy ezek a kommunisták nemcsak nukleáris rakétákat tudnak gyártani, hanem nagyszerű fiatal fiúkat és lányokat is nevelnek." (MTI) ▲z NSZK Olimpiai Bizottságénak elnöke: „Az Egyesült Államok ni £ m ni sí* 9 SB «Bflb ^#11 a fi 8 |#f d K SMP S’ szabályokat4*
