Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-17 / 114. szám

1984. május 17. Kelet-Magyaromig 3 Távközlési világnap Az évszázad csodája „AMIKOR SZÜKSÉG VAN RÁ, a távközlési esz­közök éppoly természete­sen vannak jelen, mint aho­gyan a Nap is mindennap felkel”, mondja a távköz­lési világnap — május 17. — alkalmából közzétett üzenetében R. E. Dutler, az UIF-nek, a Nemzetközi Távközlési Egyesületnek főtitkára, „A- távközlésnek az egész világra kiterjedő hálózata az évszázad cso­dája.” Valóban: mindnyájunk számára természetes, hogy reggelenként vagy munka után kinyitjuk a rádióké­szüléket • (amelyből annyi van a világon, hogy már statisztikailag lehetetlen számon tartani), hogy este leülünk a televízió elé, s hogy — elsősorban város­ban — intéznivalóink jó­részéhez a telefont vesz- szük igénybe, megtakarít­va rengeteg időt és fárad­ságot. Szóljunk ezúttal a tele­fonról. Arról a csodálatos találmányról, amely össze­köti az egymástól távol élő embereket, pillanatok alatt teremt összeköttetést föld­részek között és amely any- nyira tud hiányozni. A fő­titkár idézett üzenetében azt is közli, hogy a föld la­kosságának mintegy 60 százaléka nem jut a táv­közlési szolgáltatásokhoz, további 15 százaléknál pe­dig a szolgáltatások minő­sége nem kielégítő. TAVALY VOLT A HÍR­KÖZLÉSI VILAGÉV, amely sok hasznos tapasztalattal zárult. Mindenekelőtt azt a tanulságot hozta, hogy a távközlésnek világszerte a tömegek mindennapi hasz­nálati eszközévé kell len­nie. Ma még óriásak a kü­lönbségek földrészek és országok között, a fejlődés pedig csak úgy mehet to­vább, ha ezek a különbsé­gek csökkennek, majd meg­szűnnek. „Semmiféle je­lentős és hatékony fejlődés nem valósulhat meg a meg­felelő távközlési eszközök jelenléte nélkül” — hangsú­lyozza a főtitkár üzenete. Naponta érezzük, látjuk, hogy a fejlődés egyre gyor­sul. A mai idősebb nemze­dékek gyermekkorában még ritkaságszámba ment — talán egy-két nagyobb város kivételével — a tele­fon, amely századunk első évtizedeiben jelent csak meg irodák és lakások falán, ma már szinte mu­latságosan ható, primitív készülékként. Ma pedig né­hány szám tárcsázásával, nyomogatásával más vidé­keket, sőt országokat, távo­G yalog, biciklin, sze­kéren, motoron járta a beregi fal­vakat. Fogat hú­zott, szülést veze­tett le, sebet látott el. Mindenes volt, akiről az a hír járta: ha a betegnek nem volt pénze a patikára, a doktor úr ingyen gyógy­szert is adott. Vagy pénzt a patikára ... — Elég nehéz volt a há­ború utáni orvosi munka — emlékezik dr. Mezősi József vásárosnaményj körzeti or­vos, aki több mint négy évtizedig gyógyította a be­tegeket a Beregben. Tizen­három évig volt Csarodán. Hat község tartozott a kör­zetéhez, Tákos, Márokpapi, Beregdaróc, Gelénes, Bereg- surány és Csaroda. — Igazán sebész szeret­tem volna lenni, de a há­ború közbeszólt. De hát úgy látszik, az ember még a . bajban, a rosszban is ké­pes tanulni. Még szigorló koromban sokat mentőz- tem, nagy szakmai iskola volt. Később a katonai kór­házban Szolnokon dr. Badó Zoltán mellett is sokat ta­nultam, kiváló sebész volt. li földrészeket is hívhatunk. Miközben éppen nem megy ritkaságszámba, hogy a szomszédos községbe, a közeli tanyára személyesen kell elmennünk, akár né­hány szavas üzenet átadá­sáért is. Mert a fejlődés ezen a téren nagyon egyen­lőtlen. S az egyenlőtlenség abban is fennáll, hogy lehet a lakásban a legkorszerűbb, videózásra is alkalmas, szí­nes tévé, de nincs telefon, s alig várható rövid időn belül. De szűkebb hazánk­ban, Szabolcsban is megle­pő dolgokat tapasztalhat az ember: szombat, vasárnap, vagy délután négy óra után falvainkban csak az tud te­lefonálni, aki alapos hely­színismerettel rendelkezik. De még a megyeszékhelyen is vannak olyan orvosi ren­delők, amelyekben nincs telefon. Mondhatnánk Örö­kösföldet is: városrész már, mindössze egyetlen nyilvá­nos telefonnal. EGYSZERRE VAGYUNK A TÁVKÖZLÉSBEN fejlett és hátul kullogó ország — rádió- és televízókészülé- keink nevet szereztek a vi­lágpiacon, ám a telefonsű­rűség tekintetében az utol­sók közé szorultunk Euró­pában. Szó van az üzenetben ar­ról is, hogy olyan mérték­ben válik korlátozhatóvá az embereknek a városok irá­nyába történő elvándorlá­si vágya, amilyen mérték­ben a távközlés hozzá tud járulni a vidéki körzetek szociális körülményeiben bekövetkező javulásokhoz”. Ezen a téren sok a tenni­való nálunk is. A Szeged környéki „kötvényes” tele­fon és a többi, tervbe vett és várható fejlesztés mind segít majd abban, hogy a világgal kapcsolatot kere­ső emberek ne kényszerül­jenek csupán ezért a vá­rosokba, s a városok túl­népesedése, a faluról tör­ténő elvándorlás gondjain —, amelyek csökkentek ugyan az utóbbi években, de korántsem tekinthetjük megszűntnek, — ugyancsak enyhít, ha minden lakott helyen rendszeres és kor­szerű lesz a telefonszolgá­lat. PERSPEKTÍVÁT, KILÁ­TÁSOKAT ad a távközlési világnap. Még akkor is, ha a mostani gazdasági helyzetben csak módjával, apránként haladhatunk a jobb és mindenkire kiter­jedő távközlési lehetőségek felé. Hiszen a távközlési forradalomnak, amely évti­zedek óta tart, s üteme egy­re gyorsul — a főtitkár sza­vai szerint — még csak az elején tartunk. A szolnoki katonai kórház­ban volt egy ritka élmé­nyem is. Mi operáltuk meg Badó doktorral a kormány­zó fiát, ifjú Horthy Miklóst, aki Törökszentmiklós hatá­rában karambolozott. Ké­sőbb a frontra kerültem, itt is akadt dolga az orvosnak, csakúgy, mint a fogságban. Mindent meg kellett tanul­Autóra gyűjt szombaton Szombaton délelőtt általában sok program csalogat min­denkit. Ok huszonhármán mégis ütik, formálják a vasat. Be­népesítik a Nyíregyházi Elekterfém Szövetkezet hosszú mű­helyét. Mozog itt minden és mindenki. Pedig sehol egy mű­vezető. vagy magasabb főnök. De serkent maga az a tény, hogy aki nagyon jól és sokat dolgozik, az hó végén szép summát vihet haza. különbség. A hét végi anyag- ellátásunk, munkaszervezé­sünk szerintem 99 százalékos, és ez jó arány. Az elnök és a műszaki vezető ma is be­nézett és megkérdezték, kell-e valamiben segíteni. Nem kellett. — Mire kell a több pénz? Varkoly János: — Öttagú a családom és Nagyhalászból busszal járok be. Mindenek­előtt kocsira gyűjtök. Persze a kocsi másra is kell majd, nemcsak a bejárásra. Tóth József: — Nekem még mindent elő kell terem­teni. Házat, kocsit, tisztes anyagi hátteret. — A többiek nem irigylik, hogy maguk csaknem duplán keresnek? Varkoly János: — Nagy irigykedésről nem tudok. Lét­számunk különben is bővül­het. Az út mások előtt is nyitva áll. Tóth József: — Aki a plusz- . munkát nem irigy li, az a pluszpénzt sem irigyelheti. Nincs itt nagy ellentmondás. Igényes külföldi Lakatosműhely. Már az el­ső pillantásra megállapítható, hogy a legtöbben az alap­szakmájuk mellett máshoz is értenek. Egyikük a köszörű­gépet működteti, egy hosszú hajú fiú a hegesztőpisztoly- lyal sistereg, egy zömök férfi felpattan a motoros targon­cára és bámulatos ügyesség­gel kormányoz a halom va­sak között. Segédmunkásra sincs szükség. Mindenki lát­hatóan szívesen cipekedik, nem fél, hogy az ujjáról le­esik az a bizonyos gyűrű. Var­koly János csoportvezetővel mindjárt a lényegre, a pénz­re térünk. Mondja, hogy hét­köznap egy lakatos átlagosan 22 forint órabért kap, most óránként 45—<50 forint össze­jöhet. — Már több mint egyéves tapasztalatunk van, így tud­juk elérni a magas jövedel­met. Bő egy éve tízen vállal­tuk a GMK-t, mert érdeke volt a cégnek, s azért is, hogy szinten maradjon, illet­ve hogy növekedjék csalá­dunk életszínvonala. Azóta huszonháromra gyarapodott létszámunk. A lakatosműhely létszáma 36. Egy fiú hiába jelentkezett, míg gondok vol­tak vele, nem vettük fel. Mert nemcsak a több pénz tart össze bennünket. Energiata­karékos kazánokat gyártunk az NSZK-nak. A német meg­rendelő olyan igényes, hogy az egyik kazánt próbaképpen túlnyomással szétfeszítette, úgy vizsgálódott. De nem ta­lált hibát. Így újabb megren­delés is várható. Nemcsak hét végén húznak rá Nyilván azért van jelene és jövője a GMK-nak, amelyről Tóth József fiatal lakatos így vélekedik: — Ügy érzem, mi huszon­hármán jobban összetartunk, mint hsrminchatan. Selejtet még nem csináltunk, hiszen nekünk kellene kijavítani. Kezdetben szombaton, meg műszak után jóval többet dol­goztunk, mint a rendes mun­kaidőben. Most már alig van Plusz­nyereséget hoznak Mezősi doktornak ez sike­rült, ezért is húzott még rá nyolc évet és még mindig nem akarták nyugdíjba en­gedni ... Hatvannyolc éves. — Most már úgy érzem, fáradok, a derekam is rosz- szalkodik. Lassabbra fogom a tempót. Azért nem válók meg az orvosi munkától, itt helyben és Rohodon, Bak­Be reg orvosa ni. Amikor a körzetbe jöt­tem, teljesen magamra hagyva — messze a kórház­tól, mentőállomástól — nem volt számomra meglepő, hogy mindent nekem kell csinálni... A körzeti orvos sikeres gyógyító munkájának egyik nagy titka, a helyi és em­berismeret. Körzetében mindenkit ismer a csecse­mőtől az aggastyánig. Fej­ből tudja, kinek milyen be­tegsége volt, kivél hogyan kell beszélni, s nem elég csak a betegséget megálla­pítani, a gyógyszert felírni. Az emberrel is törődni kell. talórántházán hetenként egy alkalommal táppénzes felülvizsgálatra járok, meg sportorvos is maradtam. Az orvos soha' nem teheti le a táskáját, még ha az évek el is szálltak. Továbbra is bön­gészgetem az orvosi szakla­pokat és kedvenc területem, az influenza elleni küzde­lem sem hagy nyugton. De nem is lehet, a fiam is or­vos, a naményi kórház bel­gyógyász főorvosa, gyakran tartunk családi konzíliumot, ha a helyzet úgy kívánja. Van egy hétvégi telkem, sok gyümölcsfával, tagja vagyok a helyi kertbarát­klubnak, és szeretek olvasT gatni, rejtvényt fejteni.. . N egyvenegy évvel ezelőtt kapta meg az orvosi diplo­máját dr. Mezősi József a Debrece­ni Orvostudomá­nyi Egyetemen. Mosolyogva emlékezik a felvételi intel­ligenciavizsgára; kiválóan megfelelt, ám a szigorú professzor nem szavazta meg a tandíjmentességet, mert nem tudott válaszol­ni egy általános műveltségi kérdésre, ki tervezte és építette a kassai dómot. Aí- óta sok év telt el, de a nagy lecke talán egész életre el­kísérte Mezősi Józsefet, aki nemcsak ezk'nem felejtette el, azt sem, honnan indult. Vasutas szülők gyermeke­ként, saját erejéből, jeles eredménnyel sajátította el a gyógyítás mesterségét. Ettől lejjebb azóta sem ad­ja a közvetlenségével is gyógyító orvos, aki most is készenlétben áll, ha beteg­hez hívják... Páll Géza — Az nem ellentmondás, hogy a többieknek megnőtt a szabad idejük? Tóth József: — Űjfehértó- ról járok be vonattal. Amíg az út tart, gyakran olvasga­tok. Szórakozni, pihenni is jut időm. A vasárnapjaim különben is szabadok. Varkoly János: — Nekem idén húsvétig még nem volt szabad szombatom. Igaz, min­den szombaton délután kettő­kor bezártuk a kaput Otthon újságot rendszeresen olvasok. A tévé előtt azonban néha elalszom, mert fáradt vagyok. Ma kettőkor lezuhanyozunk, átöltözünk, egy étteremben megebédelünk, aztán közösen kimegyünk a meccsre. Közös lesz a kikapcsolódás. A szövetkezet személyzeti­se, a GMK-sok közös képvi­selője overallban, védőkesz­tyűben dolgozik a gép mel­lett: — A lakatos- és a hegesztő­szakmám nekem is rríegvan, ezért társulhattam már az alapításnál. Nem bántam meg. A GMK-soknak egyébként a szövetkezet mind az ötszáz dolgozója hasznát veszi. Mert műszak után és szombatokon átlagon felüli nyereséget ter­melünk. Ha a lakatosüzem, főleg a GMK túlteljesíti ex­porttervét, a szövetkezet egész kollektívája idén 1—2, esetleg több százalékkal is magasabb béremelést kaphat. És ez az utolsó mondat le­het a legmeggyőzőbb érv az irigykedők ellen. A GMK-sok végül is valutát hoznak az or­szágnak, több forintot a tár­saiknak is. Nábrádi Lajos Fonalat készí­tenek A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár de­ni ecseri gyár­egységében Zupkó István­ná és Kindák Etelka a Hö- DIKÖT részé­re készít kötő­fonalat. (G. B.) Szilva Három évvel ezelőtt kezd­ték, s az idén tavasszal fe­jezték be 33,4 hektáron a szilvaoltoványok telepítését a Nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiskolai Tangazdaság­ban. Myrabolan alanyon Stanley fajtát ültettek, ami­nek gyümölcse egyaránt al­kalmas friss fogyasztásra, konzerv- és hűtőipari fel­dolgozásra. Ugyancsak a nyíregyházi tangazdaság hí­re, hogy a kalászosok és a kukorica mellett az idén új árunövényt, a napraforgót is termesztik száz hektáron. Ez illeszkedik a tangazda­ság vetésszerkezetébe, s ki­tűnő előveteménye a búzá­nak. Nyírbátor: Pedagógusnak az MHSZ-ben A Magyar Honvédelmi Szövetség — MHSZ nyír­bátori szervezete jó kö­rülmények között dolgo­zik. Huszonnyolc klubjuk van, ezekben főleg fiata­lok tevékenykednek. A szervezeten belül 41 szak­osztály mőködik, igen si­keres a modellező és a rádiós klub. Nagy nép­szerűségnek örvend a gépjárműoktatás. Évente mintegy 500 fiatalt oktat­nak gépjárművezetésre. Érdekes megjegyezni, hogy a tagok k.özött igen sok a nő. A megyében elr sók között állnak ezzel, 408 hölgytagja van ugyanis a szervezetnek. Céljuk, hogy minél több pedagógusnőt nyerjenek meg például a honvédel­mi nevelés számára. . Az egyes klubok tagjai és vezetői a város általá­nos és középiskolásai kö­zül kerülnek ki. Szamos menti: Jobb körülmények Tizenkétmillió 379 ezer fo­rintot költöttek tavaly szo­ciális kiadásokra, a máté­szalkai Szamos menti Álla­mi Tangazdaságban. Mun­kát, és jó munkát végezni csak megfelelő feltételek mellett lehet. Tudják ezt a gazdaság vezetői is, ezért az idén már 18 millió 860 ezer forintot terveztek a szociális és munkavédelmi kiadások­ra. Az idei feladatok között szerepel a munkahelyek to­vábbi korszerűsítése, a meg­lévő szociális létesítmények karbantartása, bővítése, a nehéz fizikai munka és az anyagmozgatás csökkentése, valamint az üdültetési lehe­tőségek bővítése. Mitől vastag a boríték?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents