Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-17 / 114. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. május 17. Lázár György Szófiában Kultúránk közös értékéi Kulturális miniszterek nyilatkozatai Erőpróba a 7000 sziget orszá­gában V eterán* hírügynökségi rókák egyetértenek abban, hogy a viliág parlamenti választásainak hosszú történetében is párját ritkítja az egymásnak ellent­mondó és zavaros híreknek az a tarka kavargása, amely most a távoli Fiilöp-szigetek- ről érkezik. Ez a megállapí­tás egyformán vonatkozik a választások előzményeire, magára a szavazásra és — nem utolsósorban — az ered­mények össaeszámlálására. Menjünk sorjában, kezdjük az előzményekkel A világnak volt oka. rá, hogy alaposan odafigyeljen a hétezer sziget országára;. A valaha oly népszerű Ferdi­nand Marcos elnök, a japán- ellenes partizánharc hőse, ké­sőbb bizonyos reformtörekvé­sek hirdetője csaknem más­fél évtizede akkor vezette be a rendkívüli állapotot, ami­kor Benágno Aquino szénát»- személyében ellenfél nőtt ki. a megosztott ellenzék sorai­ból. Az elnök börtönbe vet­tette a szenátort, s áttért ar­ra, hogy rendeletekkel kor­mányozzon. A rendszer nehézségei egy­szerre nőttek a fogoly Aqui­no glóriájával. Marcos gyógy­kezelésre Amerikába engedte ellenfelét, akit tavaly augusz­tus 21-én, a manilai repülő­téren, visszatérésekor megöl­tek. A fokozódó gazdasági ne­hézségek újabb és újabb ola­jat jelentettek az elégedet­lenség tüzére. Egymást követ­ték a véres tüntetések a váro­sokban, a délen nőtt a mu­zulmán szeparatisták, orszá­gos viszonylatban pedig az NPA nevű szélsőbaloldali gerillamozgalom tevékenysé­ge. Ebben a közegben terjed­tek el és tartják magukat a Marcos egészségi állapotának megrendüléséről szóló hírek. Ilyen körülmények között érthető érdeklődéssel várta a világ a parlamenti választá­sokat, amelyről nyilvánvaló volt, hogy a rendszer szakító­próbája lesz. A két és fél hónapos kam­pány során az összecsapások 400 áldozatot követeltek és közülük kilencven a szava­zást megelőző napokban vesz­tette életét. Az elnök Mozga­lom az új társadalomért nevű tömörülése eddig óriási több­séget élvezett a manilai par­lamentben; a kérdés az volt f, — és egyelőre az is marad —, változik-e ez az arány. A jelek szerint igen. A 25 millió regisztrált szavazónak mintegy 70 százaléka járult az urnákhoz, hogy döntsön a kétszáz tagú nemzetgyűlés 183 mandátumának sorsáról (tizenhét képviselőt az elnök nevez ki). A szavazásra hét­főn került sor és a Mailaca- nang-palota, az elnöki rezi­dencia keddre ígért végered­ményt. Ahogy azonban befu­tottak (főleg a nagyvárosi körzetekből) az ellenzék elő­retöréséről szóló hírek, Lau­rel ellenzéki vezér fogalma­zása szerint „a szavazatszám­lálás hirtelen lelassult, való­színűleg azért, hogy a kabi­net kozmetikázhassa az ered­ményt” ... Bármi lesz is a végered­mény, a közeljövő alighanem két döntő tényezőtől függ. Az egyik a vezérkari főnök által vezetett hadsereg, amely aligha tűrne el egy igazi el­lenzéki földcsuszamlást. A másik kérdőjel: hogyan rea­gál a fejleményekre az a Washington, amely ebben az országban működteti a térség két legnagyobb katonai tá­maszpontját. H. E. (Folytatás az I. oldalról) mint a politikai és gazdasági élet több más vezető szemé­lyisége. A kölcsönös üdvözlések után úttörők virágcsokrokkal köszöntötték a két kormány­főt. Lázár György ezután szálláshelyére, a szófiai Bo- jana kormányrezidenciára utazott. Lázár György szerdán dél­után koszorút helyezett el a szófiai Szeptember 9-e téren levő Georgi Dimitrov-mauzó- leumnál. A magyar kormány­fő lerótta kegyeletét a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemel­kedő alapjának szarkofágja előtt. A hivatalos magyar—bol­gár kormányfői tárgyalás délután fél négykor kezdő­dött meg a bolgár miniszter- tanács épületében. A plenáris ülést megelőzően a két kor­mányfő szűkkörű megbeszé­lést tartott, amelyen a nagy­követek voltak jelen. A több­órás, mindvégig szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson Lázár György és Grisa Fili- )Pov mellett részt vettek a magyar kormányfő kíséreté­nek tagjai, valamint bolgár részről Andrej Lukanov mi­niszterelnök-helyettes, Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese, Ászén Vel- kov, a miniszterelnök kabi­netfőnöke, Najden Najdenov, az Állami Tervbizottság el­nökének első helyettese, Jor­dan Tenov gépgyártási mi­niszterhelyettes, Cenko Cen- kov vegyipari miniszterhe­lyettes, Rasko Draganav, az Országos Agrár-Ipari Szövet­ség központi tanácsának el­nökhelyettese és Boncso Mi- tev, a Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövete. A tárgyalások középpont­jában a kétoldalú kapcsola­Kőzápor az égből Jáva sziget központi részének lakosai az utóbbi időben nagy fé­lelemben élnek, mert az égből fülhasogató robajjal kőeső hullik. A kőzápor még a vulkánkitöré­sekhez, nagyméretű árvizekhez és egyéb kellemetlen természeti cso­dákhoz szokott, a legendák és misztériumok világában élő já- vaiaknak is sok már. Az első kőzápor április 13-án zúdult le Modzso falu közelében. ,,A földeken dolgoztunk, amikor olyan zajt hallattunk, mint a re­pülőgépeké, ami nem lepett meg bennünket, mert hadgyakorlatok folytak. Tőlünk tíz méterre azon­ban valami a földhöz csapódott, füst szállt fel, majd petárdáéhoz hasonló szagot éreztünk, vártunk egy kicsit, majd a becsapódás helyén keletkezett Lyuk közelébe mentünk, és egy fekete, forró tárgyat találtunk, körülbelül ak­korát, mint egy ököl, belül pe­dig fehér volt” — így számolt be a jelenségről néhány szem­tanú. A környező falvak lakói is ha­sonló jelenséget tapasztaltak a következő hetekben. Óriási pá­nik tört ki, mert „isten akaratát” látták benne. Szerencsére áldozat nem volt, noha egy kő egy ház tetejét törte át. A földtani intézet még nem tu­dott választ adni a kérdésre, hogy meteoreső volt-e, vagy vul­káni eredetű kő hullott. Az öregek azt mondják, hogy száz évvel ezelőtt is hullott az égből közápor — 50 kilométeres körzetben. Állítólag egy 40 ton­nás sziklát a szultán palotájában őriznek. Azt mondják, hogy a szikla tíz méter mély krátert vájt a talajban, mások szerint egy egész falut rombolt le. A mostaniak nem éppen szik­lák. csak öklömnyl kövek, de mire a földtani intézet megma­gyarázza eredetüket, lehet hogy sziklává nőnek. tok, s azon belül is a gazda­sági együttműködés tovább­fejlesztésének konkrét lehe­tőségei álltak. Megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tak a gazdasági együttműkö­dési fő irányokat meghatá- razó, a két ország kormány­fői által 1983 júniusában alá­írt dokumentumban elő­irányzott feladatok teljesíté­sére. Megállapították, hogy a magyar—bolgár gazdasági együttműködés eredménye­sen fejlődik, továbbb bővült a gyártásszakosítás és a terT melési kooperáció. Ugyanak­kor rámutattak arra, hogy több területen még jelentős tartalékok vannak. Az árucsere-forgalom ala­kulásáról megállapították, hogy az a jelenlegi ötéves tervidőszak első három évé­ben jelentősen bővült, 1983- ban 20,5 százalékkal haladta meg az előző évit, és 410 mil­lió rubelt tett ki. A kölcsönös áruszállítások mintegy 35 szá­zalékát — főleg gépipari és vegyipari megállapodások alapján — a szakosított és kooperációban gyártott ter­mékek teszik ki. Egyetértet­tek abban, hogy a kialakult magas áruforgalmi szint meg­őrzése és további növelése ér­dekében mindkét részről újabb erőfeszítésekre van szükség. A kormányfői tárgyalást valamennyi megvitatott kér­désben a teljes nézetazonos­ság jellemezte. • Marjai József és Andrej Lukanov a nap folyamán kü- lönmegbeszélést tartott. ★ Grisa Filipov szerdán este a szófiai Lozenec rezidencián vacsorát adott Lázár György tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. — Volt sál Viola nyakában amikor elment? — Nem tudom kérem ... — Csak a sálról és a kesz­tyűről beszélt az a férfi? — Csak arról. Nagyon rö­vid volt. Elköszönt. Kétszer mondta, hogy elnézést. Az udvarias telefonáló esetleg csak arra volt kiván­csi, hogy Halas Viola a szo­bájában van-e. Hogy megér­kezett, és rendelkezésre áll. Ebben az esetben nem a sze­müveges fiatalember telefo­nált. Ö jobban tudta bárki­nél, hogy Viola felment a szobájába. Ámbár csak a be­járatig kísérte. Viola vacso­rázhatott az étteremben, be­ülhetett a bárba. — Nem, szó sem lehet ró­la — vitatkozott magával —, Viola nem olyan, aki egyedül konyakozik, vagy beül az ét­terembe. Viola inkább va­csora nélkül fekszik le, mint­hogy egyedül árválkodjék egy asztal mellett. Honnan tudod mindezt? Mitől vagy ilyen biztos benne? * Miért szereted és sajnálod a halott Violát? A portás türelmesen várt. A beszélgetés további része rö­vid volt és egyhangú. Máté megkérdezte Józsi bácsit, felismerné-e a szemüveges férfit, a portás azt mondta, nem biztos, meg kellene pró­bálni. — Persze, hogy meg kelle­ne. Csak előbb a szemüveges fiatalemberre volna szükség. Hogy besétáljon a csapdába, Árverési rekord összesen 39,28 millió dol­lárért keltek el Gauguin, Van Gogh, Degas és más művé­szek festményei a Sotheby’s cég kedden este New York­ban megrendezett árverésén. Ezzel megdőlt a cég korábbi, egyetlen árverés összbevéte­lére vonatkozó rekordja, amely tavaly májusban szü­letett és „mindössze” 37,2 milliót tett ki. A legmaga­sabb vételárat — 3,8 millió dollárt — Gauguin Tahiti szigetén készült festménye, a „Mata nua” (Régi időkben) című alkotása érte el. OJABB FÖLDRENGÉS OLASZORSZÁGBAN Közepes erősségű földren­gést észleltek kedd este Szi­cíliától észak-keletre, az Eoli- er-szigetek körzetében. A messinai geofizikai intézet közölte: a tizenkét fokozatú Mercalli-skála szerint ötös erősségű földmozgás közép­pontja a szigetektől száz. ki­lométerre délnyugatra volt. A szigeteken több út besüp­pedt, de személyi sérülés nem történt. KABÍTÓSZERCSEMPÉSZT FOGTAK A portugál rendőrség a lisszaboni repülőtéren letar­tóztatott egy brazil nőt, aki testére kötözött zsákocskák­ban 6 kilogramm kokaint akart az országba csempész­ni. A lefoglalt kábítószer ér­téke 530 ezer dollár. A por­tugál rendőrség csak az idén 370 millió dollár értékű ká­bítószert foglalt le. EGYIPTOMI KÜLDÖTTSÉG LAOSZBAN Mohieddin Haszaga osz­tályigazgató vezetésével egyiptomi külügyminisztériu- mi küldöttség érkezett a lao­szi fővárosba, hogy tárgyal­jon vendéglátóival a két or­szág kereskedelmi együtt­működésének fejlesztéséről. Megvitatják Laosz és Egyip­tom kooperációjának lehető­ségeit az el nem kötelezett mozgalom céljainak valóra váltásában is. és rendelkezésre álljon. Ha ő a gyilkos, messziről elkerüli a szállodát. Ha ártatlan, ak­kor nincs nagy szükség rá. Hacsak... A portás most kis mozdu­latot tett. Mint akinek dolga lenne, ha elengednék. — Meddig van szolgálat­ban? — Holnap délután jönnék be újból. — A címét felírjuk. Jó volna, ha kivételesen ma dél­után is benézne. Lehet, hogy a szemüveges férfi mégis el­jön. — Kérem, állok rendelke­zésükre — vált készségessé a portás —, és kérem, a leá­nyokról is szeretnék beszél­ni... az éjjel vagy hatan is felmentek ... hiába szólok nekik ... Máté biztos volt benne, hogy legalább tizenketten aludtak illegálisan a szobák­ban. Józsi bácsi panasza nem őszinte; Józsi bácsi valamit nyújtani akar. Valami keve­set azért a sokért, amit el­hallgat. Kezetfogott az öreggel. La ty ma tagon. — Majd erről is szó kerül egyszer... higgye el nem felejtem el... Baiaitonőszodön szerdán folytatódott a szocialista or­szágok kulturális miniszterei­nek XII. konferenciája. A Magyar Távirati Iroda mun- kiatársa az országuk és ha­zánk közötti kulturális kap­csolatokról, illetve a jelenle­gi tanácskozásról kérdezte több küldöttség vezetőjét. MIROSLAV VÄLEK, a csehszlovák delegáció veze­tője, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális mi­nisztere kifejtette, hogy a két ország közötti kulturális kapcsolatok az 1981—1985. évekre szóló államközi kul­turális munkaterv szerint alakulnak: művészeti együt­tesek, kiállítások, szólisták cseréjére éppúgy sor került, mint ahogyan erősödnek a különböző kulturális intéz­mények közvetlen kapcsola­tai. A közös munka kiemel­kedő állomásait jelentik a kulturális napok, amelyek összegzik az együttműködés eddigi eredményeit. Ennek jegyében kerül sor ez év ok­tóberében Magyarorságon a csehszlovák kultúra napjai­ra. A rendezvénysorozaton élvonalbeli művészeti együt­tesek, szólisták szerepeinek majd, bemutatkoznak a klasszikus és a kortárs kép­zőművészek, Magyarországra érkezik a Cseh Filharmónia, a szlovák kamarazenekar együttese. A kultúra napjai alkalmából számos magyar művészegyüttes mutat be cseh, illetve szlovák alkotá­sokat PJOTR GYEMICSEV, a Szovjetunió kulturális mi­nisztere kifejtette: — Elége­dettek vagyunk a kulturális kapcsolatokkal, amelyek eredményesen egészítik ki a szovjet—magyar politikai és gazdasági együttműködést, jelentősen hozzájárulnak a népeink közötti testvéri ba­rátság megszilárdításához. Ebben nagy jelentősége van a szocialista országok gyakor­latában elsőként létrehozott szovjet—magyar kormánykö­zi kulturális együttműködési vegyesbizottságnak, amely­nek idén lesz a XX. ülése. Az országaink közötti kulturá­lis csere évről évre sokolda­lúbbá válik. A kölcsönösen szervezett, nagyszabású fesz­tiválok, színházi találkozók, különböző művészeti verse­nyek, rendezvények szerve­zésében már jó tapasztalato­kat szereztünk. Búcsúzáskor Máté ismét szórakozott volt. Tudta, hogy minél előbb el kell utaznia Vibrányba, Halas Viola szü­leihez. Kellemetlen feladat. Feltéve, ha Violának valóban Vibrányban élnek a szülei, és nem másutt. A járási kapi­tányságtól még nem érkezett pontos tájékoztatás. Mit tudott meg idáig? Józsi bácsi váltig erősí tget­te, hogy ő nem a 214-es szo­bába küldte Sanyit, hanem a 217-esbe, egy anyagbeszerző­höz, aki most mérgesen ül a hallban, és az ő távozási en­gedélyére vár. — Gondolom, álmos volt a kölyök — védte meg bajtár- siasan a liftesfiút Józsi bá­csi — azért értette félre a számot. Ha nincs félrehallás, a hul­la zavartalanul hever. A gyilkosnak ismernie kellett a szálloda rendjét. Azt, hogy a takarítónők csak akkor men­nek fel a szobákba, ha a ven­dég leadja a kulcsot. Ámbár ez majdnem minden szállo­dában így van. Ez vékony és nagyon bizonytalan szál. A gyilkos éppúgy, lehet szállo­dai törzslakó, mint alkalma­zott, nem beszélve, hogy le­het szállodai kapcsolata, ro­— Jövőre ünnepeljük a fasizmus felett aratott győ­zelem 40. évfordulóját. Ez a történelmi esemény még in­tenzívebbé teheti a testvéri országok kulturális együtt­működését. Az előttünk ál­ló feladatok nagyok, és hogy sikeresen megoldhassuk őket, tökéletesítenünk kell közös tevékenységünk formáit és módszereit. A mostani kon­ferencia napirendjén más igen fontos kérdések is sze­repelnek, olyanok például, mint a kapitalista országok­kal folytatott kulturális cse­re lehetőségei a jelen körül­mények között, továbbá az alkotó ifjúsággal kapcsolatos munkánk javításának mód­szerei. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a tanácskozás hoz­zájárul az előttünk álló fel­adatok sikeres megoldásá­hoz. A román delegáció vezető­je, ION TRAIAN STEFA- NESCU, a szocialista műve­lődési és nevelési tanácsának első elnökhelyettese rámuta­tott arra, hogy Románia és Magyarország legkiemelke­dőbb kulturális és művészeti alkotásait jól ismeri a két szomszédos, baráti nép. A ro­mán—magyar kulturális együttműködés keretében a klasszikus és modern iroda­lom legnagyobb alkotásai megjelentek mindkét ország­ban; gyümölcsöző és szívé­lyes a kapcsolat a két ország írószövetségei között. Az 1983/84-es színházi évadban sok román, illetve magyar mű került színre mindkét ál­lamban, és a darabok egy részét a másik országból meg­hívott rendezők állították színpadra. Kiemelkedtek e kontaktusok mindennapjai­ból az 1981-ben tartott meg­emlékezések a két nép két nagy zsenijének, George Enes- cunak és Bartók Bélának szü­letési évfordulójáról. t — Most történelmünk egyik legjelentősebb eseménye előtt állunk: mindkét ország fel- szabadulásának 40. évfordu­lójának megünneplésére ké­szül. Ez alkalomból mind Ro­mániában, mind Magyaror­szágon balett- és zenei be­mutatók, énekesek és hang­szeres szólisták előadásai lesznek, képzőművészeti és fotódokumentációs kiállítások cseréjét, irodalmi esteket és filmbemutatókat is szerve­zünk. kon, menyasszony, barát ré­vén. Feltételezni lehet továb­bá, hogy a gyilkosnak majd­nem mindegy volt, mikor fe­dezik fel a hullát, gondolta, addigra úgyis továbbáll. A gyilkosok rendszerint bizto­sak a dolgukban, úgy érzik, tökéletesen kidolgoztak min­dent. Persze, csak a bűnözök gondolkodnak így, a hétpró- bás gonosztevők, a profik, vagy a félprofik, az elvete­mültek, a mindenre elszán­tak, s nem azok a véksőkig elkeseredett férjek, akik megfojtják hűtlen feleségü­ket. Ezt erős felindulásnak nevezi a jog. Ha Violát hűt­lenségért ölte volna meg sze­relmese, a férfi már régen ott zokogna a rendőrségen. Vagy búcsúlevél kíséretében holtan feküdne valahol. Ez is lehe­tőség. De a dolog — érezte — sokkal bonyolultabb. ★ A szálloda úgy ébredezett, mint más, közönséges napo­kon. Kívülről legalábbis úgy tűnt. Egy fiatal nő frottírkö­penyben, csattogó papucsban ment végig a folyosón a für­dőszobáig, s csodálkozva né­zett a lépcsőházban ácsorgó rendőrre. Az igazgatói irodában már berendezkedett a nyomozó- csoport, papírok, indigók, csikkekkel teli hamutartók és üres feketéscsészék jelezték nyomaikat. (Folytatjuk) Gumibotokkal és puskatussal támadtak a rohamrendőrök Párizs­ban a tüntetőkre. A tüntetők, egy nyomda munkásai 700 társuk el­bocsátása ellen tiltakoztak. H§ Kettős hurok Bűnügyi kisregény

Next

/
Thumbnails
Contents