Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-12 / 86. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. április 12. Kádár János és Losonczi Pál távirata Konsztantyin Csernyenkónak r -------------n Athéni beszélgetések (3.) Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko elv­társnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Moszkva Tisztelt Csernyenko Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, népünk nevében és a ma­gunk részéről szívből köszöntjük önt a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége elnökévé történt megválasztása alkalmából. Az ön több évtizedes sokrétű munkássága szorosan összeforrott a szovjet nép kiemel­kedő sikereivel, a társadalmi haladás és a béke ügyének szolgálatával. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökévé történt megvá­lasztása méltó kifejezése a szovjet kommu­nisták, a szovjet nép ön iránti bizalmának és tiszteletének. Meggyőződésünk, hogy az ön tevékenysége e felelősségteljes beosztásban fontos hozzájárulás lesz ahhoz, hogy a szov­jet nép kommunista pártja vezetésével to­vábbi kiemelkedő eredményeket érjen el az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a fejlett szocialista társada­lom tökéletesítése feladatainak megoldásában és lendületesen haladjon előre a lenini úton. A magyar kommunisták, dolgozó népünk a szovjet nép hű fiát, kiemelkedő párt- és állami vezetőjét, testvérpártunk következetes internacionalista harcosát tiszteli önben. Megválasztása alkalmából jó egészséget, to­vábbi kimagasló sikereket kívánunk önnek a szovjet nép javára, közös céljaink, az em­beriség békéjének és biztonságának megszi­lárdítása, a szovjet és a magyar nép meg­bonthatatlan barátsága és gyümölcsöző együttműködése érdekében kifejtett sokolda­lú tevékenységében. Budapest, 1984. április 11. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke EGYIPTOMI SZTRÁJK Több napon át tartó ülő­sztrájk volt a napokban egy Kairó környéki hadiüzem­ben, amely „korszerű beren­dezéseket gyárt arab koope­rációs megrendelésekre”. A gyár nyolcezer dolgozója bér­javítást kért. Követelte azt a jogot, hogy szakszervezetbe tömörülhessen. A lapjelentés szerint a sztrájkot karhatal­mi egységek elfojtották és több munkást letartóztattak. A gyárat bezárták. ROBOTREPÜLŐGÉPEK A brit rendőrség tizenki­lenc asszonyt letartóztatott kedden, miután behatoltak az amerikai manőverező robot­repülőgépeket befogadó — Greenham Common-i — légi- támaszpont területére. A rendőrség később kettő kivé­telével, szabadon bocsátotta a békeharcosokat. BELGIUM — SZTRÁJK A belga kormány megszi­gorító gazdasági intézkedései elleni tiltakozásul nyolc na­pon belül kedden másodszor léptek sztrájkba egyes ipari és szolgáltató szférában dol­gozó munkások. A belföldi vasúti közlekedés gyakorlati­lag megszűnt, Brüsszelben le­álltak a villamosok és az au­tóbuszok, jelentős késéssel jártak a földalatti szerelvé­nyek. A belga kormány az elkövetkező három évben évi 2 százalékkal tervezi csök­kenteni a dolgozók reálbérét. NSZK — VADÁSZGÉP Kedd délután Bonntól nyu­gatra gyakorlatozás közben lezuhant egy F—15 típusú amerikai vadászgép — jelen­tette a nyugatnémet rendőr­ség. A pilótának a katapul­táló szerkezet segítségével si­került elhagynia a gépet, s néhány töréssel megúsznia a balesetet. FALKLAND — KÖRHÄZTÜZ Nyolc halálos áldozata volt annak a tűznek, amely ked­den ütött ki a Falkland-szi- getek egyetlen kórházában — jelentette a brit hadügymi­nisztérium. A tüzet két és fél órás munkával oltották el a helyi tűzoltók és a brit légi­erő egységei. Az áldozatok Falkland-szigetek lakosai és egy angol ápolónő. Megnyílt Moszkvában a Legfelsőbb Tanács ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) A Legfelsőbb Tanács El­nöksége elnökévé történt megválasztását követően Konsztantyin Csernyenko a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa megválasztott Elnöksége valamennyi tagja nevében megköszönte az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a ta­nács küldötteinek a bizalmat. f Jól tudjuk, ez a bizalom arra kötelez bennünket, hogy minden erőnket, tudásunkat és tapasztalatunkat a párt, a szovjet nép, szocialista ha­zánk szolgálatába állítsuk — mondotta, majd köszönetét mondott azért, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökévé válasz­tották. Tökéletesen tisztában va­gyok azzal, milyen hatalmas felelősséggel jár a jelen pil­lanatban e kötelezettség végrehajtása. Ma, jobban, mint bármikor, nagy és gon­dosan mérlegelt döntésekre, hatalmas szervező munkára van szükség ahhoz, hogy je­lentősen növeljük a gazda­ság hatékonyságát és ennek alapján szakadatlanul javít­suk valamennyi szovjet em­ber életkörülményeit — han­goztatta az SZKP KB főtit­kára. Dolgozzunk mindannyian úgy, hogy a Legfelsőbb Ta­nács pontosan és fennakadá­soktól mentesen tevékeny­kedjen, biztosítsa belső fej­lődésünk, a békéért és a nemzetközi biztonságért ví­vott harcunk sikerét — han­goztatta beszédében Konsz­tantyin Csernyenko. Az utóbbi időben észreve­hetően nőtt a tömegek mun­kahelyi és társadalmi aktivi­tása — folytatta. — Ez köz­vetlen eredménye annak a munkának, amelyet a gazda­ság és az eszmei-politikai ne­velés terén kezdtünk. E célok érdekében minden területen tovább kell javítani a tanácsok munkáját, tovább kell tökéletesíteni a szocia­lista demokráciát és társa­dalmunk egész politikai rendszerét — mondotta az SZKP KB főtitkára, aki utalt a Központi Bizottság április 10-i ülésén a tanácsokról el­hangzott megállapításokra. Aláhúzta: a tanácsok tör­vényhozói, végrehajtói és el­lenőrző tevékenységének is a tömegek energiájának szer­vezését, gyarapítását kell szolgálnia. Ezért nagyobb fi­gyelmet kell szentelniük a dolgozók kívánságainak, s következetesen ki kell kü­szöbölniük a formalizmus, a bürokratizmus, a tanácsi munkában ma még sajnos fellelhető minden megnyil­vánulását. Végezetül engedjék meg, hogy köszönetét mondjak önöknek a komoly bizalo­mért és kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy az előttünk álló időszakban a párt és az egész szovjet nép új sikereket ér el a gazdaság fejlesztésében, a szovjet em­berek kulturális és életszín­vonalának növelésében, az egyetemes béke megszilár­dításában — mondotta be­szédében. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa délutáni ülésén isimét Nyikolaj Tyihonovot nevezte ki a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökévé. A javas­latot Konsztantyin Usztyino­vics Csernyenko, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének el­nöke terjesztette elő. Régmúlt és jelen GÖRÖGORSZÁGBAN leg­alább annyira szélsőséges és változékony az időjárás, mint nálunk. A Parnasszus­nak nemcsak hósipkája volt március közepén, mint ilyenkor szokás, hanem kö­tésig ért a hólepel — külön örömére a sízőknek. A na­rancs azonban így is gyö­nyörű termést hozott, a pia­con pedig nem látszott meg. hogy aznap reggel havas eső áztatta a Peloponnézoszi félsziget jelentős részét. Az egzotikus tájakban, a tenger szinte valószínűtlen kékjében, a több ezer éves történelmi emlékekben azon­ban bíznak az idegenforgal­mi szakemberek. Abban re­ménykednek, hogy Görög­országot újra többen vá­lasztják úticélnak. A múlt évben ugyanis az 5,36 millió turista 3,8 százalékkal keve­sebb volt az előző évhez ké­pest. A görög idegenforgal­mi központ főtitkára szerint sokféle intézkedést tesznek a további visszaesés meg­akadályozására. Erre reális remény van, mert európai összehasonlításban Görög­ország ma is az olcsóbb úti­célok közé tartozik, és az idén tartani, sőt néhol csök­kenteni is akarják az ára­kat. Jelentős beruházásokat valósítanak meg: utakat, re­pülőtereket építenek, szóra­koztató központokat alakíta­nak ki. A Xenia Tours utazási iro­da jóvoltából magam is megismerkedtem néhány be­cses látnivalóval Athénban, Delfiben. Most, az elősze­zonban is sok a külföldi, szinte mindenütt egész nem­zetközi kavalkád jön össze az Akropolisznál; japánok, indiaiak, angolok, fekete af­rikaiak. Egy rövid látogatás is elég volt ahhoz, hogy meggyő­ződj em: Görögországban utazni jó. Rengeteg a szál­loda, köztük bőven van olyan is, amely megfelel a magyar zsebnek. Egymást érik a kisvendéglők, ahová a nap bármely órájában be lehet ugrani egy pizzára, melegszendvicsre — tehát nincs gyakorlati akadálya annak, hogy a látogató ön­feledten vesse bele magát az akár háromezer éves törté­neti emlékek tanulmányozá­sába. Akinek szerencséje van, az Akropolis'zon Manuela Meimari művészettörténész sziporkázó ismertetését hall­gathatja meg — magyarul. A fiatalasszony — aki ugyanolyan lelkesedéssel magyaráz az életében egy­szer Athénba látogató ma­gyar turistának, mint diák­jainak az egyetemen — sze­relmese a görög művészet­nek, történelemnek és tud mindenről, amit évezredek őrségváltás az athéni parlament előtt. (A szerző felvétele) Nagy érdeklődés kíséri Londonban a „magyar hét” rendez vénysorozatát, ahol kiállítások­kal, előadásokkal igyekeznek a bemutatkozó magyar külker eskedelmi cégek fellendíteni a hazánk és Nagy-Britannia közötti kereskedelmi forgalmat. Képünkön: a magyar élelmi­szeripart bemutató kiállítás. (Kelet-Magyarország telefotó.) alatt felépítettek, megőriz­tek — és tegnapig feltártak. Csak éppen vigyázni kell az illúziókkal: hamar rombol mondákat, legendákat — olyanokat is, amelyekről legalább hinni jó volt, hogy talán úgy történt a régmúlt századokban... Persze nemcsak a régmúlt érdekes Görögországban. Márciusban nagy vitát ka­vart a nőnap. Ehhez tud­ná kell, hogy a nőd egyenjo­gúságot Görögországban is törvénybe iktatták, mi több, Melina Mercouri személyé­ben nőd miniszter is van, de az egyenjogúság korántsem olyan természetes, mint ná­lunk. Március 8-án nőnapi műsort sugárzott a görög televízió. Munkatársaik az utcán találomra megkérdez­tek vagy két tucat járókelőt, mit jelent számukra a nő­nap. Legtöbben nem is hal­lottak róla, egy szál virágot senki sem vitt volna félesé­gének, hölgyismerősének ... ETTŐL MÉG LEHET női egyenjogúság, mondhatná bárki, ám a harcos feminis­ták azzal érvelnek, hogy a nők nagy része ma sem dol­gozik (mármint nincs hiva­talos munkahelye), s míg az alkotmány idevonatkozó passzusa valóság lesz, sok eső mossa még az Olüm­poszt. Mert asszonynevéről mór a nő dönthet, de ha gyermekével el akar utazni, szükség van a férj írásos engedélyére — a férjnél ez szóba sem kerül. Ha a fele­ség dolgozik, lényegesen több adót fizet, mint a férj, mert ő — egyébként — le­hetne eltartott. A sor egész részletekbe menőkig folyta­tódik: a közigazgatás még nem teljesen tart lépést, a társadalmi megítélés pedig talán még kevésbé. Talán ezért is van meg­élénkülőben a nőszervezetek munkája. Aminek kedvez, hogy napközben sok a ma­gányos asszony, aki két-há- rom órát szívesen áldoz pél­daként a Vöröskereszt, vagy más, hasonló jótékonysági szervezet javára. Nem ked­vez viszont, hogy sok férj ma is azon a véleményen van, hogy ezek a szervezetek csak a sánta, csúnya, öreg­lányok gyülekezetei, ahol az ő feleségének semmi keres­nivalója ... Athéni beszélgető partne­reimmel megpróbáltam egy pillanatképet készíteni ar­ról isi milyennek ismer ben­nünket, magyarokat az át­lagember Görögországban. Az már az első próbálkozá­soknál kitűnt: hírünk nem túl nagy és nem túl részle­tes. A szabadságharcot azért sokan említik, és — főként az idősebb koroszitály — Jávor Pált. Ezenkívül a görög férfiak egybehangzó véleménye: az összes ma­gyar nő gyönyörű. Ezt egyébként reprezentatív pél­dák igazolják, aránylag sok magyar nő ment férjhez Gö­rögországba — leginkább ar­tisták, művésznők. A futball ide is jó hírt hozott, a kö­zépkorosztály még tudja az „aranycsapat” névsorának — felét. (Ezt egyébként a Gö­rögországba szerződött ma­gyar labdarúgóedzők nem is hagyják elhalványulni.) Az utóbbi években szoro­sabb kapcsolatok is fűződ­tek a két ország között Na­gyon jó követek az Ikarus autóbuszok, a Ganz-MÁVAG vonatai, sokan tudják, hogy Magyarország nagy mennyi­ségű déligyümölcsöt vásá­rol Görögországból. Buda­pestről szinte mindenki azt a hírt hozza ismerősei köré­be, hogy nagyon szép város, a magyarokról pedig főként azt, hogy tudnak enni, inni, mulatni — magyarok: a dé­liek, északon. •»"— A KÉPRABLÁS egy időre új helyzetet teremtett hí­rünket illetően. A tényről rövid hírben tudósítottak a lapok. Amikor olasz elköve­tőkről is szó esett, már na­gyobb volt az érdeklődés, amikor pedig Görögország­ba vezettek a szálak, napo­kig nem került le a lapok első oldaláról. Mostanában pedig — főként azóta, hogy a képek viszonylag épség­ben hazakerültek —, aiig- alig jelenik meg egy-egy hír. Nagyjából az a véle­mény, hogy a vizsgálat na­gyon sokáig tarthat, talán még két évig is. Nehéz és hosszadalmas a bizonyítás. Az Interpol ugyanis — a felderítés rendkívül haté­kony közreműködője — csak addig játszott szerepet, míg meg nem kerültek a becses műalkotások. Ezután a nem­zeti hatóságok intézkednek — mindenütt a hazai törvé­nyek alapján. A lapok eszmefuttatásai­ból általában az tűnik ki; az iteai gyáros „túl kicsi” egy ilyen nagyszabású mű­kincslopás értelmi szerzőjé­nek — inkább közvetítő láncszem lehet (legtöbbször meg nem nevezett) gazdag országban élő megrendelők kiszolgálója. Műkincslopás témájában mostanában az ortodox kis kápolnák érté­kes, régi ikonjainak kicsem­pészése, s az Akropolisz Londonban lévő oszlopainak visszaszolgáltatása körüli huzavona kap időről időre nagyobb nyilvánosságot. Marik Sándor VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents