Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

1984. április 11. Kelet-Magyarország 3 JEGYZET Nyigdíjas fórom yugdíjas fórum volt a neve annak a ta­lálkozónak, amelyet a közelmúltban tartottak a megyeszékhelyen. A Peda­gógusok Szakszervezete nyíregyházi körzeti bizott­ságának nyugdíjas tagozata rendezte az összejövetelt a patinás Kossuth gimnázi­um dísztermében. Zsúfolá­sig megtelt a terem. A kö­zönség soraiban a frissen nyugdíjba vonultaktól a 90 éves pedagógusig igen vál­tozatos korú „népesség” jött öss?e. Ott voltak az is­kolák technikai dolgozói, egykori pedellusok, takarí­tók, fűtők, adminisztrátorok is, akik ehhez a szakszer­vezethez tartoznak. Mire kaptak választ a nyugdíjasok? Milyen érzé­sekkel mentek haza a „vi­tafórumnak” nevezett talál­kozóról? A legtöbben a nyugdíjak, a megélhetés, az utazás, a volt iskolához va­ló kötődés, vagy éppen el­távolodás, a magány, a megromlott egészség, a megnövekedett szabad idő eltöltése ügyében szóltak. Egy fiatalabb nyugdíjas vállalta, hogy rendszeresen meglátogatja a környezeté­ben lakó idősebb, mozgásra már alig képes kollégákat. Többen érdeklődtek a nyug­díjas tagozat által szerve­zett összejövetelek helye, időpontja felől, a nyugdíjas nevelőket „tömörítő” Mé­cses klubról is volt monda­nivaló. A sok jó, a támoga­tás mellett egy felszólaló azt is megjegyezte, köszönet az ipari szakközépiskolának, hogy befogadta a Mécses klubot, de nyáron a klub is vakációra kényszerül, meg­áll az élet. Ma sem megol­dott teljesen a megyeszék­helyen élő nyugdíjas neve­lők klubhelyiségének dolga, bár természetesen minden művelődési és egyéb intéz­mény nyitva áll a nyugdíjas pedagógusok előtt. De szük­ség lenne egy saját fészek­re is... Kibeszélgették, kipanasz- kodták magukat a nyugdí jas pedagógusok. Hallatták hangjukat a technikai dol­gozók is, mondván, róluk se feledkezzen meg a szak- szervezet. Egy baja azonban volt a találkozónak — s ez csak­nem alapvető. Egy megyei tanácskozás időpontja ugyanis egybeesett a nyugdíjas fóruméval. Így aztán nem volt illetékes, aki meghallgathatta volna az észrevételeket, javaslato­kat. Az elnökségben foglalt helyet — és beszélt is — a központi vezetőség nyugdí­jas bizottságának egyik ve­zetője, de ő aligha tud se­gíteni az itt élő, idős neve­lőkön. I ár, hogy a tanácsi ok­tatási szervektőlsen- I ki nem tudott időt szakítani, nem jött el a nyugdíjas fórumra, amely így igen féloldalasra sike­rült, mégha az észrevételek bizonyosan jegyzetfüzetbe is kerültek és várhatóan eljut­nak az illetékesekhez. Nem biztos azonban, hogy legkö­zelebb is eljön a hívó szóra a csaknem négyszáz idős ember, aki most eljött — mert valamit várt ettől a találkozótól. Jó lenne hinni, hogy nem hiába várt... P. G. TAVASZ A KERTBEN. Permetezik az almafákat a Nyír- lugosi Állami Gazdaság másfél hektáros II. számú gyümöl­csösében. (Császár Csaba felvétele) □ londoni Old Bond utcában lévő papír­boltba bemegy egy elegánsan öltözött férfi. — Szeretnék egy levélpapír­készletet vásárolni, a leg­jobb minőségűből — lép oda egy eladóhoz. — És milyen színűt pa­rancsol? — Rózsaszínűt. — Milyen illatút? — Ó, önöknek illatosított papírjuk is van? — Lépést tartunk a kor­ral, uram. — Nagyszerű. Legyen ibolyaillatú.. — Nos, akkor tessék pa­rancsolni ebből a japán készletből. — Mutassa csak, kérem. Igen, szép, de túlságosan nagy, a papír pedig vastag. — Akkor azt tanácsolom, vegyen selyempapírt. — Az nem jó, összefolyik rajta a tinta. Arnold Bennet: Okos tanács — írjon írógépen. — Nem tehetem. Szemé­lyes jellegű levelet kézírás­sal illik írni. A beszélgetésbe ekkor be­kapcsolódik egy idősebb el­adó is: — Valami panasza van, uram? Miben segíthetek? Diákot vár a munkahely NYÍRBÁTORBAN A BÁTHORI ISTVÁN GIMNÁZI­UMBAN 1971-BEN KEZDŐDÖTT A CIPŐIPARI SZAKKÖ­ZÉPISKOLAI OKTATÁS, AZZAL A CÉLLAL, HOGY SZABOLCS-SZATMÁR ÉS A KÖRNYEZŐ MEGYÉK CIPŐ­IPARI ÜZEMEINEK, SZÖVETKEZETEINEK KÖZÉPFO­KÚ, MŰSZAKI VÉGZETTSÉGŰ FIATAL MUNKÁSOKAT KÉPEZZENEK. zépiskoia elvégzése után ke­rült. — Az anyagi megbecsülés mellett az is a gyárihoz köt, hogy a munkám érdekes és változatás — mondja —, mű­szaki modellőrként pedig jó kapcsolatom van az üzemi Szakmai gyakorlaton a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyá­rában. (Kosa György felvétele.) Ezt a feladatat immár tar­tósan teljesíti a nyírbátori szakközépiskola — mondja Bányász Lajos igazgató. — Tudjuk: a frissen végzett fiatal legfőbb vágya az, hogy lehetőleg mielőbb jó munkahelyen, a lakóhelyéhez közel helyezkedhessen el. En­nek érdiékében a gimnázium tanárai sokat tesznek. Apró­nak tűnő gondoskodás, hogy például szakmai gyakorlatra a lakóhelyükhöz legközelebbi cipőipari üzembe küldjük a tanulóikat. így kerül a tokaji diák a Rakamazi Cipőipari Szövetkezetbe, a máriapócsi pedig a nyírbátori cipőgyár­ba — az esetek nagy többsé­gében a leendő munkahe­lyekre. Helyben dolgozni Ez hasznos és eredményes módszer a szakképzett dolgo­zók megyében tartásához. Minisztériumi vizsgálat bi­zonyítja például, hogy a nyír­bátori cipőipari szakközépis­kolában végzettek 75 száza­léka a szakmában és Sza- bolcs-Szaitmárban helyezke­dik el. Minden évben egy osztály fejezi be tanulmánya­it. Az oktatás lehetőségei jók, tanműhelyeik tágasak és vi­lágosak. a gépek korszerűek. Az előkészítőüzem gépeinek egy-egy darabja 600 ezer fo­rintot is megér! A diákok a cipőgyártás tel­jes technológiáját elsajátít­ják a négy év alatt. Sok Olyan tanuló van, akinek szá­mára az érettségi mellé ka­pott szakmunlkás-bizonyít- vány nem jelenti a tanulás végét. A Könnyűipari Mű­szaki Főiskolán szinte min­den évfolyamon tanul nyír­bátori diák. Fiatal vezetők a Könnyűipari Műszaki Fő­iskolára. A nyírbátori gyár társadalmi ösztöndíjasa volt, s kezdő munkáséveit is eb­ben a gyárban töltötte. Meg­járta a sokat emlegetett lép­csőfokokat. Volt modellőr, vezető technológus, s tavaly március óta ő a modeliéria vezetője. Itt tervezik a kö­vetkező években gyártásra kerülő cipőket, s az itt dolgo­zóktól is függ, miben járnak jövőre. A 25 éves fiatadasz- szony megtalálta számítását a gyárban, s végleg nyírbáto­rivá vál. Lakást vettek, a fér­je is ebben a városban dol­gozik. UjabB munkahelyek Csadó Tibor 26 éves. Első munkahelye a nyírbátori ci­pőgyár, ahová a szafckö­dolgozókkai, az egyes terme­lőegységekkel. A fiatal szakember el­mondta, az sem közömbös, hogy felesége is ebben a gyárban dolgozhat. így vég­leg letelepedett a városban, tervei is ide kötik. Néhány év múlva a továbbtanulásra is sort kerít, mert szakmai vég­zettségét csak átmenetileg tartja elegendőnek. A nyírbátori cipőgyár terü­letén nem régen adták át a legújabb üzemcsarnokot, amelyet korszerű gépekkel, berendezésekkel szereltek fel — tehát újabb 150 munka­hely várja a fiatalokat, az új munkáskezeket. A Báthori István Gimnázium és Szak­középiskola végzős tanulói­nak nem kell munkahely után kutatniuk. Kovács Éva Minőségi hús T isztelt Vásárló! Ne tessék meglepőd­ni, ha április 17- ig valamelyik nap az ABC-ben vagy hús- és hentesüzletben odalép ön mellé egy fiatalem­ber, s arra kéri, legyen szíves válaszolni néhány kérdésre. Milyen a hús- készítmények minősége? Jó, közepes vagy esetleg gyenge-e a tőkehúsok minősége? Kevesebb húsipari terméket vásá­rol-e az áremelés óta? Gyakrabban vásárol-e olcsóbb húskészítményt, mint az árváltozás előtt? Kulturáltnak tartja-e a húskészítmények bolti bemutatását? — ilyenek lesznek köztük. Három városunkban Nyíregyházán, Kisvár­dán és Vásárosnamény- ban ötven üzletben vég­zik el e reprezentatív felmérést. Ha nem va­gyunk elégedettek a ki­szolgálás udvariasságá­val, ha mócsing kerül a hús közé, olykor nem szólunk, nem kérjük a Vásárlók könyvét, eset­leg otthon utólag bosz- szankodunk, ha meg­bontjuk a csomagot. Most viszont — kérdés­re — mindezt elmond­hatjuk, s ez érdeke vá­sárlónak, vállalatnak egyaránt. A piackutatást a Hús­ipari Tröszt kezdemé­nyezte. Célja: a válaszok alapján is felmérni, me­lyek a leggyakrabban előforduló reklamációk, milyen változásokra van szükség a készítmények forgalmában, fogyasztá­sában. Melyek a leg­gyakoribb minőségi kifo­gások, tárolási gondok, egyáltalán mit kell ten­nie a húsiparnak és a kereskedelemnek az el­látás színvonalasabb ja­vítása és a vásárlók szol­gálata érdekében. Gondolom, érdemes válaszolni. (farkast V __________________________/ „Tegezhetjük-e a parancsnokot?11 Selyemzászló, vastapssal Wágner Flórián, a nyírbá­tori cipőgyár igazgatója nem kis büszkeséggel mondja, hogy gyárukban nyolcvan­nál többen vannak olyanok, akik a cipőipari szakközép­iskola után itt kezdték a munkát, s azóta is itt dolgoz­nak. Ebből húszam különböző vezető beoszásokat töltenek be. Teljesítménybérezés van, s így nincs akadálya annak, hogy a munkakörtől függően akár 7 ezer forintot is meg­keressen valaki. Abban, hogy a csengeri új üzemrész bein­dulhatott, oroszlánrésze van a szakközépiskolának is. Vékonyné Tóth Mária még nyugodtan beál Ihatna a mos­tani „szakközépesek” közé, olyan fiatal. Pedig a mod el- léria vezetője. Mint mondja a harmadik cipőipari évfo­lyammal végezte a gimnáziu­mot, s rögtön utána felvették — Nézze, uram, galamb­postával szoktam küldeni a leveleimet. Éppen ezért fon­tos, hogy a papír vékony le­gyen, a boríték pedig kis mé­retű. — Ó, istenem! — kiált fel az idősebb eladó. — Adha­tok önnek egy okos taná­csot, hogyan oldja meg ezt a problémát. Keresztezze a postagalambját egy papa­gájjal. — És miért? — Az ivadékuk örökli majd a galambtól a tájé­kozódóképességet és a gyor­saságot, a papagájtól pedig azt a képességet, hogy élő­szóban mondja el a levelei­nek a tartalmát. Juhász László fordítása Vajon most visszategezhet- jük-e a századparancsnokot? Hiszen a klubban, mint KISZ- titkárt, magától értetődően tegezzük — villant át néhány katona agyán. Aztán a hely­zet hozta a megoldást, mert Mátrai Sándor alhadnagy az ifjúsági klubban „előlépett” népszerű KISZ-vezetövé, aki­hez nemcsak ötletekért jöttek a fiatal sorkatonák, hanem számíthattak jó tanácsaira is. A szabad idejéből az alhad­nagy ugyanúgy áldozott a kö­zösségi feladatokra, társadal­mi munkákra, mint társai. Sok ilyen epizód juthatott eszébe Mátrai Sándornak, az egyik nyíregyházi alakulat ünnepi állománygyűlésén a napokban. Ritka pillanat ré­szesei lehettek: a híradó al­egység — történetében elő­ször — megkapta a legmaga­sabb közösségi elismerést, a KISZ Központi Bizottság Vö­rös Vándorzászlaját. Vitrin­jüket már több elismerés dí­szíti, tavaly ők nyerték el a Honvédelmi Minisztérium pályázatát, a Közösségért és a kultúráért zászlót. Többszö­rös ezüstkoszorúsok a kikép­zésben és a KISZ KB is Di­csérő Oklevéllel jutalmazta teljesítményüket. LAKTANYÁBAN IS OTTHONOSAN — Igaz, mi másfél évet töl­tünk itt — fejtegeti Ruzsiczki Pál tizedes, aki az MHSZ versenyzőjeként rádióirány- mérésből országos válogatott — Nem egy év mozgalmi munkájával érhettük el a Vörös Vándorzászlót. — Én azt hiszem, lehetet­len lenne kimagasló ifjúsági, mozgalmi eredményeket elér­nünk színvonalas kiképzés nélkül — ez a jelenlegi KISZ- titkár, Simon János vélemé­nye, aki társai vastapsa mel­lett vette át a KISZ megyei titkárától a vörös selyemlo­bogót. — A parancsnokaink, elöljáróink támogatását is magunk mögött tudjuk, ha egy-egy KISZ-rendezvényre készülünk. Segítenek, ha ve­télkedőt állítunk össze, nép- művészeti kiállításhoz gyűj­töttük az anyagot, az ifjúsági klubot társadalmi munkával varázsoltuk otthonossá — s nem kellett magyarázkodni, miért szorgalmazza KISZ- szervezetünk ezeket a prog­ramokat. _ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYEI — Bővítettük a kapcsolato­kat a nyíregyházi óvodákkal, iskolákkal, tegnap például a Taurus KISZ-eseinél jártunk vendégségben — folytatja Tóth István őrmester. — Kulturális, sportrendezvé­nyeken találkozunk a test­vérkapcsolatot ápoló ifjúsági klubokkal, KlSZ-alapszer- vezetekkel. Ezek a társadal­mi kapcsolatok is adják, hogy jobban megismerjük a két közösség hétköznapjait, osz­tozunk örömeikben, megoszt­juk gondjainkat. Számtalan eredményünk az együttmű­ködés révén született. De, re­méljük, a másik fél is el­mondhatja ezt magáról. — Érzelmi, értelmi neve­léssel szeretnénk hatni kato­náinkra — mondja Kovács Aladár százados, aki orosz­lánrészt mondhat magáénak a szép sikerekből. — A valóban rövid másfél évnek csak ak­kor mutatkozik meg az ered­ménye, ha folyamatosan, éveken át ugyanolyan lelke­sedéssel, magas szakmai szin­ten oldják meg feladataikat a katonák. Meg kell ismertet­nünk velük azokat a célokat, amelyeket áldozatosan, oda­adó munkával érhetnek eL Ha megnyerjük a katona szí­vét, és ő is fontosnak tartja a közös célokat, akkor nem kell parancsot adni egy-egy mozgalmi feladat megoldásá­ra. HÍRADÓK STAFÉTÁJA — Ezek az eredmények elöljáróink és társaink előtt is köteleznek bennünket — így Ruzsiczki Pál. — Nem a véletlen műve a most elnyert vándorzászló. A KlSZ-szer- vezet bosszú évek óta hason­ló mozgalmi munkát végez. A kitüntetésben benne van azoknak a teljesítménye is, akik már évekkel ezelőtt le­szereltek. De így is van ez rendjén, hiszen átadjuk egy­másnak a stafétát. Az utá­nunk jövőket pedig bizonyá­ra még nagyobb erőkifejtésre ösztönzi a híradó alegység magas kitüntetése. Tóth Kornélia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents