Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-11 / 85. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. április 11. Napi külpolitikai kommentár Diplomácia és csatazaj M éltánytalanul megcsappant a nemzetközi sajtóérdeklődés Délke- let-Ázsia iránt. Valójában az utóbbi időben számos figyelemre méltó esemény zajlott le. Nguyen co Tach vietnami külügyminiszter Dzsakartá- ban és Canberrában járt, s tárgyalásai meggyőzően bizonyították, hogy Hanoi szeretne előre lépni mind a kambodzsai probléma rendezésében, mind az ASEAN-or- szágokhoz fűződő kapcsolataiban. Magától értetődik, hogy a Kambodzsában ideiglenesen állomásozó vietnami csapatok ügyében csakis akkor következhet be fordulat, ha megszűnik a Phnom Penh-i rezsim állandó fenyegetettsége. Hanoi ebben a kérdésben világos álláspontot képvisel. Az igazságos és ésszerű rendezés akadályozóit ott kell keresni, ahol a kambodzsai rendszer ellenfeleit politikai és katonai támogatásban részesítik. Hozzátartozik a képhez a kambodzsai külügyminiszter mostani rövid moszkvai munkalátogatása. Hun Sen, aki egyszersmind miniszterelnök-helyettes is, Andrej Gromikóval folytatott eszmecserét a szovjet fővárosban. A kétoldalú kapcsolatokon kívül áttekintették a délkelet-ázsiai helyzetet. Mint a tanácskozásról kiadott közleményből kitűnik, a Szovjetunió nagyra értékeli a három indokínai ország — Kambodzsa, Laosz és Vietnam — konstruktív magatartását a bizalom, a jószomszédság és az egyenjogú együttműködés megteremtésére a térségben. Moszkvában ezzel összefüggésben ismételten aláhúzták: a Szovjetunió következetesen támogatja a megoldatlan problémák tárgyalásos rendezésére irányuló erőfeszítéseket. Sajnálatos, hogy a diplomáciai lépéseket ugyanakkor csatazaj is zavarja. A vietnami—kínai határról az elmúlt napokban ismét összetűzésekről érkeztek jelentések. A száraz évszakban gyakran ismétlődnek a határvillongások. Vietnam északi felében éppúgy, mint a kambodzsai— thaiföldi határvidéken. Peking szándékairól a China Daily című angol nyelvű lap így írt: „Az ellentámadásokra mindaddig szükség van, amíg Hanoi nem mutat őszinte hajlandóságot Kambodzsában levő csapatainak teljes kivonására.”. A z erőszak rossz tanácsadó — tartja a közhelyszámba menő mondás. Aligha lehetséges a — Hanoi fogalmazásban — reális alapokon álló, igazságos rendezés Kambodzsában, ha azt fegyverekkel akarják kikényszeríteni. Márpedig a térség békéjét, biztonságát, a kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést csakis tárgyalásokon lehet elérni. Ezzel ellentétes megoldást — bizonyság rá a közelmúlt históriája — nem lehet rákényszeríteni Indokína sokat szenvedett országaira. Gyapay Dénes Kádár János interjúja egy amerikai folyóiratban A Leaders című amerikai ! folyóirat legújabb száma köz- { li azt az interjút, amelyet! Kádár János, az MSZMP KB első titkára időszerű bel- és i külpolitikai kérdésekről adott \ a lap szerkesztőjének. A magazin ezen, hazánk \ életével részletesebben fog- 1 lalkozó száma közli Váncsa Jenő mezőgazdasági és élei- ] mezésügyi miniszter, Pál Lé- í nárd akadémikus, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, Pulai Miklós, az Országos Tervhi- | vatal elnökhelyettese és Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke cikkét is. Szai/ut—7 Felkészülés a visszatérésre Jurij Malisev, Gennagyij Sztrekalov és az első indiai űrhajós, Rakes Sarma. akik április 4. óta dolgoznak a Szaljut—7 űrállomáson, megkezdték a felkészülést a má- j ra tervezett visszatérésre. A TASZSZ hírügynökség tudósítója a repülésirányítási | központból kedden azt jelentette, hogy a három „vendég” 1 Leonyid Kizimmel, Vlagyimir Szolovjovval és Oleg Atykov- val együtt kedd délelőtt még elvégzett egy geofizikai kísérletsorozatot. Athéni beszélgetések (2.)- - - ------------........................— 1 EGYESÜLT ÁLLAMOK, VÁLASZTÁSI KAMPÁNY: Á pénz beszél... Már eddig is dollármilliókat emésztett fel a legváltozatosabb eszközökkel folyó szavazatvadászat az Egyesült Államokban, pedig még jó néhány hónappal — és még sok-sok millió dollárral — Odébb van az elnökválasztás. Hivatalos adatok szerint a demokrata párt elnökjelöltségére pályázó nyolc önjelölt legkevesebb negyvenmillió dollárt költött el eddig, öten közülük már kiestek — vagyis az általuk választási célokra „bedobott” összesen huszonegymillióból akár papírcsónakokat is hajtogathattak volna. A még lábonálló három másik versengő: Walter Mondale volt alelnök tizenhárommillió dollárt, Gary Hart szenátor több mint négymilliót és Jesse Jackson fekete bőrű polgárjogi vezető kétmilliót költött el eddig. Mire novemberben eldől, hogy ki foglalhatja el az elnöki széket, szerény becslések szerint is háromszázmillió dollár kiadást könyvelhetnek el a kampányirodák. A költségtényező olyan fontossá vált az amerikai elnökválasztási rendszerben, hogy hiába értékes pályázó valaki, ha nincs elég pénzre. Hart például a New Hamp- shire-i előválasztás előtt a csőd szélén állt, kampányát csak úgy tudta folytatni, hogy washingtoni házára 45 000 dolláros jelzálogkölcsönt vett fel. Győzelme után fordult a kocka, azóta naponta annyi pénzküldemény folyik be választási kasszájába, hogy a végösszeg hat számjegyű. A választási pénzeket különböző formában gyűjtik össze a kampányirodák. Az egyik forrás a polgárok hozzájárulásai. Ezeket a kormányzat megtoldja saját alapjából — a választópolgárok adományainak összegét saját adományával a kétszeresére növeli egy-egy jelölt számára. A kormány a leg- adakozóbb: a két párt elnökállító konvenciójára az idén hat-hatmillió dollárt, aztán a már hivatalos elnökjelölteknek fejenként 40,4 millió dollárt ad a kampánykiadásokra. Négy évvel ezelőtt a választásra költött 275 millióból 108 milliót biztosított a kormányzat, az idén mintegy 132 milliót — persze végső soron az adófizetők zsebéből. A legfontosabb bevételi források persze a pártok mögött álló különböző , gazdasági érdekcsoportok. Ha jelentőségben el is törpülnek mellettük, de azért érdemes megemlíteni a költséges vacsorákat és gálaesteket, amelyeken egy-egy teríték akár ezer dollárba is belekerül. És mi kerül be a kampányirodák könyvelésének nyilvános kiadási rovataiba? Például a televíziós hirdetések, amelyekből egy perc 25 000 dollárba kerül. Fő műsoridőben sokkal többe. (Gary Hart New York államban nyolcszázezret költött tv-hirdetésre.) Aztán az utazgatás: Mondale egy nap alatt járta meg a New York—Wisconsin—Lousiana—New York útvonalat. Hatalmas összegeket emésztenek fel a telefon- számlák, az irodák fenntartása, a szállodaszobák, a levelezés, a kampányszemélyzet... Persze pénz kell a pénzgyűjtéshez is. A törvény szerint külön négymillió dollárt kaphat egy-egy jelölt az idén az adománygyűjtés céljaira. A kudarcért is fizetni kell. John Glenn, a volt űrhajós tizenkétmillió dollárt költött el és 2,5 milliós adóssággal esett ki a versenyfutásból. Maga a demokrata párt tizennégy évig nyögte azt a kilencmillió dolláros adósságot, amelyet 1968-ban Robert Kennedy és Hubert Humphrey hagyott hátra ... Követünk az Ikarus KÉSŐ ESTÉRE beszéltünk meg találkozót dr. Oresztesz Szamarisz közgazdászprofesszorral, a görög nemzetgazdasági minisztérium tanácsadójával, aki előzékenyen maga jött el a Hotel King Jason társalgójába, hogy gazdasági kérdésekről beszélgethessünk. — Athénban a fél tíz még nem olyan kései időpont, csak éppen a külföldinek nehezebb és költségesebb közlekedni, mint Budapesten; én viszont majdnem csúcsforgalomban jöttem — mondja barátságosan. A hasonlítás hiteléért mindjárt hozzáteszi: — Tegnapelőtt érkeztem Magyarországról egy küldöttséggel, így egész frissek az ottani benyomásaim is. Az utazásról pedig megtudjuk, hogy a küldöttség az tanulmányozta, miként tudna a magyar fél részt venni Görögország új nemzeti egészségügyi hálózatának kialakításában. — A tárgyalások alapos optimizmusra engednek következtetni, bár sok függ a feltételektől'— folytatja a professzor —, de ennél többet mondani még nem lehet, hiszen éppen holnap ülünk össze a szakértőkkel, hogy a kormány elé menő jelentést elkészítsük. Mindenesetre a görög—magyar gazdasági együttműködésben bőven van még lehetőség. Szamarisz professzor neve ismerősen cseng, magyarul is kifogástalanul beszél. — Otthonnál hazajöttem — fogalmazza meg „státusét”. — A görög kormány hívott haza, a legmagasabb erkölcsi és anyagi elismerés mellett dolgozom. A vállallt három esztendőből júniusban telik le az első — bőven van tennivalóm. Görögország ma korántsem hasonlít ama, ahonnan három és fél évtizede Magyar- ország befogadott. ELSŐ ÉVES EGYETEMISTA volt Oresztesz Szamarisz amikor a görög polgárháború idején emigrált. Budapesten nyelvet, szakmát tanult — a MALÉV- nál lett hajózó-szerelő —, majd a Közgazdasági Egyetemen tanult, ahol 1958-ban végzett — vörös diplomával. Már egyetemista korában is demonstrátor volt, a diplomázás után pedig az egyetem oktatónak hívta meg a politikai gazdaságtan Magyar Ikarus a pireuszi kikötőben. (A szerző felvétele.) Már a következő, pennsylvaniai előválasztásra készülnek a demokrata párt elnökjelöltségéért küzdő politikusai. Képünkön (jobbról balra): Walter Mondale volt alelnők, Jesse Jackson tiszteletes és Gary Hart coloradói szenátor egy televíziós vitaműsor előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) ^ tanszékre, ahol tíz éve egyetemi tanárnak nevezték ki. Egyike azon neves szakembereknek, akiket a görög kormány szocialista országból kért fel, hogy segítsen hazája gazdaságszervezésében. — Budapesten is a modem kapitalizmussal foglalkoztam — főként a gazdasági növekedés,' a válság elméleti kérdéseivel — mondja korábbi munkájáról. — A kutatásaim jelentős része Görögország-cent- rikus volt, sok publikációm jelent meg. Alapvető munkám az Állam és tőke Görögországban címet viseli, most jelent meg negyedszer — ezúttal teljesen átdolgozott formában. Erre büszke is vagyok: néhány hét alatt mind á tízezer példány elfogyott — Magyarországon. Nem volt tehát nehéz az átállás, hiszen elméletben és közvetett forrásokból jól ismerte a görög gazdasági helyzetet — de a mai munka mégis más. — A legfontosabb tennivalóm most az állami beruházások és a további lehetőségek vizsgálata — magyarázza. Az elmúlt nyolc hónapban tíz előadást tartottam, s egy hónapja pedig vendégprofesszorként az athéni közgazdasági egyetemen is tanítok. A Bevezetés a marxi közgazdaságtanba című tárgy oktatását kezdtem meg A TANÁCSADÓI MEGHÍVÁS, az athéni egyetemi katedra azt is jelzi, hogy Görögország az európai szocialista országokkal is olyan szintre akarja emelni kapcsolatait, mint amilyenek korábban csak a nyugati kapcsolatokat jellemezték. — Újszerű gazdasági kapcsolatokra is törekszik a görög kormány — magyarázza a professzor. —A hagyományos megállapodások mellett közös vállalkozásokat, közös beruházásokat készítenek elő, tárgyalnak technológiák átvételéről, szakemberek képzéséről. Rövid idő alatt számottevő haladás volt, és erőteljes a szándék a folytatáshoz. Sok új lehetőség nyitánya volt tavaly májusban a görög—magyar miniszter- elnöki tárgyalás Budapesten. Megkezdődött egy ötéves gazdasági együttműködési program megvalósítása, amelynek keretében már sok minden történt e rövid idő alatt is. Ennek külső jele, hogy például Athén belvárosában ma már megszokott látvány az Ikarus autóbusz. De nemcsak kész járműveket szállít a magyar fél — a napokban érkezik 165 újabb —, hanem egy kooperációs egyezmény keretében ösz- szeszerelőüzem létesül, a görög termelési gépezet is hozzákapcsolódik a gyártási folyamathoz. A Ganz-MÁVAG és a görög vasutak között ugyancsak előrehaladott tárgyalások vannak. Magyar szerelvényék már közlekednek a görög vasutakon, és előkészületek folynak a helyszíni összeszerelés lehetőségeinek megteremtéséről. Számos más együttműködésről is konkrét tárgyalások folynak. — A magyar féllel alakuló ígéretes kapcsolatok azonban csak egy részét képezik a görög gazdaság szocialista országok felé történő nyitásának — mondja Szamarisz professzor. — Például a Szovjetunióval timföldegyezményt kötöttek, amelynek alapján szovjet technológia alkalmazásával létrejön egy hatalmas timföldgyár. Ugyanennek az egyezménynek a keretében a Szovjetunió és Bulgária nagy mennyiségű timföldet vásárol importáruinak ellenértékéként. Ez az óriási program csak egyike a hosszabb távú tervekben megfogalmazottaknak, de jól reprezentálja, hogy a görög kormány mindkét világrendszer országaival alkotó, békés kapcsolatokat igyekszik kialakítani. A FEJLESZTÉS azonban korántsem egyszerű és nem is lehet gyors, hiszen a válságjelenségek Görögországot sem kerülik el. Magas az inflációs ráta. Körülbelül kilencszázalékos a műn- kanélküliség, pang a beruházási piac, a magántőke (részben politikai okok miatt is) nem akar aktivizálódni, az exportképesség a romló világgazdasági helyzet miatt csökkent és komoly az ország eladósodása is. Mindezek jelentős része az előző, jobboldali kormányoktól kapott örökség, amelynek rendbetétele sok időt és jobb feltételeket kíván. A jelenlegi kormány valamelyest csökkenteni tudta az inflációt, megakadályozta a reálbérek további romlását, az állami szektor több beruházást vállal. Azaz: szerény optimizmusra van ok, a gazdasági barométer jobb időt mutat — fogalmaztak óvatosan Athénben. Következik: Régmúlt és jelen. Marik Sándor LÍ 1! K*'] * J I Í»M|TH»Hj
