Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET EMLÉKEZZÜNK! [PÁSZTOR GÁBOR LITOGRÁFIÁJA] Jaj, holtan fekszik városunk, s a falvak, bányák, kertek egy jajongó ország ölén, anyjuk ölén hevernek — ints munkára, de Te segíts, hogy vélünk fölemeljed! Ints munkára, de Te segíts, hogy vélünk fölemeljed dúlt fdíváink, hullt városunk s harsogjanak a kertek! — Te légy Napunk és kenyerünk, Te szüld nekünk a rendet! Hány éve volt? Három? Huszonöt? Ügy vélnéd, ezer éve: s ím fölbukunk a föld alól s a téli napnak fénye a kínt, a rettegést, penészt lemossa rólunk végre. Még botorkálunk, mint vakok, de arcunkat az égnek emelve, édes italod kortyoljuk s drága fényed zaboljuk, mígnem jóllakik lelkünk, Szabadság, véled. Micsoda éh! Mily szomjúság! Hány évnek éhe, szomja! De légy hozzánk most még kemény, Sebestyén Sándor: Radnóti emlékére, Lager Heidenau, 1944 (bronz) Csanády János: Tarts, tüzes trón! Sárga föld, gyurgyókák fészek-szeme sorakozik lukakkal bepöttyözve a szakadt falakon, homok-part a folyó fölött, amott öreg nyárfák dőlnek a vízbe, gyökér-csonkjaik még kapaszkodnak, rászállnak a parti fecskék, ott gyűléseznek, bogarak rajzanak a friss légáramlásban a víz fölött, zöld a folyó és szőke csíkot húznak homokját felkavarva a halak — homok-pad, gyurgyókák fészke falum hegyeiben, az erdők . alatt messze villanó szakadt part, könnyű a szívem, repülök felétek, vad Tisza-part, Tolna, Fejér, Somogy, a Koppány-járt vidékek s Tisza-menti urak, a lázadók, Vaták vas-üstökű unokája vagyok és Dózsa György keresztes vitézek amikor hálni jár belém a lélek s már csak a Nap s a kard vasa ragyog. Kondor Béla emlékére A képet a művész tiszteletére rendezett emlékkiállításon mutatták be, a Magyar Nemzeti Galériában Teljes éle, Az Csak a folyosón ültünk le egy pillanatra a Pécsi Balett kitűnő szólistájával, Uh- rik Dórával, mert a turnézó együttesek mindig sietnek, kivált, ha olyan messziről érkeztek, mint most ők és két előadás áll még előttük. Uhrdk Dóra alapító tagja az együttesnek. Nem illő leírni egy balett-táncosnőről, hogy huszonnégy éve táncol. Ám őt ismerjük, emlékszünk az indulásukra, a kis lelkes csapatra, akik új utat indultak keresni, mert úgy érezték, hogy a klasszikus balett e nyelvén már nem fejezhető £ ki a huszadik század embe- c rének gondolat- és érzelem- £ világa, önként vállalt külde- t tésük sikerét az idő igazolta r és — furcsa módon —a nem- '1 rég alakult Győri Balett is. Hogy ők is belevágtak, és ma ; már egy úttal több nyílik a f balett megújulása felé. S most j itt van Dóra Nyíregyházán,, r annyi szép táncjáték hősnője, ^ szólistája, s leül egy pillanatra, r mielőtt öltözni kezdene. — Még egy évadom van a színpadon — mondja —, s az- , után... £ — Mi lesz azután? t — 25 év. Jubileum. Most t kell abbahagyni. Lám, ilyen rövid a táncosok g színpadi élete. Ha színész len- * r ne, most jöhetnének a nagy é szerepek: Gertrudis, Lady 1 Machbet, Titánia... g — Hogyan lesz ezután? — A pécsi művészeti szak- ® középiskola balett-tagozatán ‘ tanítok már régen. Ott fogok ® továbbra is. Nem a táncról “ mondok le, csak a színpadi r szereplésről. Ez sem könnyű, ? de az idő nagy úr. — Mit ért el Uhrik Dóra, aki m hosszú éveken át reflektor- E fényben állt, s egy ország is- c meri a nevét? l — Negyedszázad alatt egy Liszt-díjat, a Munka Érdemrendet, a Szocialista Kultúráért kitüntetést és a legnagyobbat, az Érdemes művészi címet. És azt, hogy teljes életet éltem. Adtam és kaptam. A közönség lassan gyülekezik, a Pécsi Balettnak nálunk is sok híve van. Uhrik Dóra a Gyémántmadárban táncol ma este. — Mikor volt utoljára Nyíregyházán? — kérdezem. (-----------------------------Mezei András: Mintha hívásra Mintha az erdőn minden ág éjszaka szárnyat bontana, gyökerestől szakadna ki erős talajából a fa, mintha hívásra törne föl önmagából a jegenye, úgy hallani a zúgását, ahogy a lélek száll vele: mintha hazám, mintha hazád szállna veled, szállna velem. Felismert édes szabadság lélegzete: lélegzetem. < __________________ Kondor Béla: önarckép Zelk Zoltán: Szabadság Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet... József Attila ints minket buzgalomra, mert kevés, aki megmaradt és mindnek sok a dolga:
