Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

4 1984. április 30. Felhívás a nemzethez a felszabadulás negyvenedül évfordulójának köszöntésére A Hazafias Népfront Országos Taná­csa hazánk felszabadulásának közelgő negyvenedik évfordulója alkalmából ün­nepélyes felhívással fordul a magyar néphez. 1 945 április negyediké szabadságunk születésének, függetlenségünk visz- szanyerésének, új államiságunk kez­detének a napja, a. magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Olyan út kezdete, amelyen haladva megteremtettük a szocializmus épí­tésének magyarországi lehetőségét. Kö­szöntsük az ünnephez méltóan, jogos nem­zeti büszkeséggel felszabadulásunk négy évtizedes jubileumát. Hálával tartjuk számon a felszabadító és azóta is mellettünk álló, szövetséges Szov­jetunió elévülhetetlen érdemeit, a dicsősé­ges szovjet hadsereg hős katonáinak né­pünkért hozott áldozatát. Köszönettel tar­tozunk azon nemzetek és népek harcba szállt fiainak, akik segítséget nyújtottak a szabadságot és békét hozó győzelemhez. Büszkék vagyunk történelmünk haladó hagyományaira, nagyra értékeljük legjobb­jaink küzdelmét a békéért és az igazságos társadalomért, a háború és a kizsákmányo­lás, a társadalmi és a nemzeti elnyomás, a fasizmus, az elvakult nacionalizmus ellen. Tisztelet illeti a magyar kommunisták pél­damutatását ezekben a harcokban. A felszabadult Magyarország hű fiai és lányai, forradalmárai éltek a lehetőségek­kel, képesek voltak szembenézni az évszá­zados elmaradottsággal és a maguk erejé­ből, emberségéből fordítani a magyar nép sorsán, megnyitni történelmünk új korsza­kát, lerakni az új magyar államiság alap­jait. A szocialista építés negyven esztendeje során — számos nehézséget, ellentmondást leküzdve, tragikus tévedésekből okulva — munkánkból, erőfeszítéseinkből történelmi eredmények születtek Magyarországon. Van jelentős teljesítményekre képes iparunk, si­keres mezőgazdaságunk, sok értékkel gya­rapodott kultúránk. Legfőbb eredményünk a kölcsönös bizalmon alapuló szocialista nemzeti egység, a szocialista demokrácia. Az egész nép ünnepe a negyvenedik év­forduló. Ünnepe azoknak, akik megélték a kapitalizmust, a háborút. Ünnepe az új nemzedéknek. Ünnepg 4 .fiataloknak és idő­seknek,. nőknelcés férfiaknak. Ünnepe a gyárak és a szolgáltatások munkásainak, a földek művelőinek, a szellem dolgozóinak, az alkotó értelmiségieknek, a közalkalma­zottaknak, a kereskedőknek és a kisiparo­soknak, a különböző világnézetű emberek­nek, a magyaroknak és más nemzetiségű honfitársainknak. Forradalmian új korszak életünkben ez a négy évtized, és szervesen kapcsolódik ezeréves múltunkhoz, a világtörténelem haladó folyamataihoz. Munkánkban ötvö­ződnek a szocialista építés nemzeti és nem­zetközi vonásai. Hazafiságunk sok szállal kötődik a proletár nemzetköziséghez. HONFITÁRSAINK! Üj életet teremtő alkotómunkánkkal ki­vívtuk szocialista hazánk jó hírét, megbe­csülését a világ szemében. Különösen érté­kes számunkra, hogy ezt a mai, feszültsé­gekkel terhes időszakban növelni is tudtuk. A hazafiság mércéje a megszigorodott kö­rülmények és követelmények között nem lehet más, mint az, mit teszünk anyagi és kulturális javaink gyarapításáért, a nem­zeti teljesítmény minőségéért. A Magyar Szocialista Munkáspártnak van programja az elért eredmények őrzé­sére, a feszültségeket okozó ellentmondások feloldására, a sorskérdések megválaszolásá­ra, a társadalom, a gazdaság, a kultúra si­keres szocialista továbbépítésére. A nép ezt a programot a Hazafias Népfront ke­retében jóváhagyta, magáénak tartja, érte dolgozik. Jövőre jelentős belpolitikai események­nek leszünk részesei. Tanácskozni fog a párt XIII. kongresszusa. Az új választójo­gi törvény alapján országgyűlési képvise­lőket, tanácstagokat választunk. Megemlé­kezünk a hitleri fasizmus és a japán mili- tarizmus felett aratott győzelemről. Har­mincéves lesz a Varsói Szerződés, tízesz­tendős a helsinki záróokmány. Hazánk fő­városában tartják majd meg Európa Kul­turális Fórumát. n nternacionalista és békepárti elköte­lezettségünk jegyében folytatjuk közreműködésünket a népek közötti kapcsolatok építésében. A béke megőrzé­sére irányuló küzdelemben hazánk és né­pünk iránti felelősséggel, tiszta lelkiisme­rettel veszünk részt. Töretlen a hűségünk a szövetségeseink iránt, változatlan a kész­ségünk a nemzetközi kapcsolatok széles körű és kölcsönös érdekű fejlesztésére. Határainkon belül ismeretlen az osztályel­nyomás, nincs és nem is lehet tere a nem­zetiségi, a faji vagy a vallási hátrányos megkülönböztetésnek. Hazánkban érvénye­sülnek az emberi jogok, köztük a munká­hoz, a megélhetéshez, a szociális biztonság­hoz, a jövő építéséhez való állampolgári és társadalmi jog. HONFITÁRSAINK! Köszöntsük céltudatos és eredményes munkával felszabadulásunk négy évtizedes jubileumát. Fejlesszük önismeretünket és cselekvőképességünket. Dolgozzunk és al­kossunk nemzeti egységben összeforrva, elődeinkhez méltón és utódaink iránti fe­lelősséggel. Képességeink legjavával gya- rapítsuk szocialista hazánkat. Budapest, 1984. április. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA Munkatársunk lengyelországi riportja VIETNAM íft győzelem kilenc éve K ilenc esztendeje, hogy a felszabadító erők harckocsija átszakí­totta a saigoni elnöki palo­ta kerítését, s ezzel — jel­képesen és valóságosan egy­aránt — véget ért a vietna­mi nép sok évtizedes hősi harca hazája újraegyesíté­sére. Elhallgattak a fegyve­rek, a szenvedések és ál­dozatok esztendei után új szakasz kezdődhetett a tá­voli, baráti nép életében. Ám a történelem kiszá­míthatatlansága, tragikus fordulata nyomán a béke, a valóságos nyugalom nehe­zen akart beköszöntem. Előbb az egykor szövetsé­ges, a szomszédos Kambod­zsa polpotista vezetése, majd szövetségesük, Kína indított nyílt háborút Vietnam el­len. A térségben ma is nagy a feszültség. Ezt jelezték az idei tavaszi katonai fejle­mények Vietnam és Kína határán, illetve a thaiföldi- kambodzsai kapcsolatok fe­szültsége, amely tekintélyes katonai terhet ró a vietna­mi népre. Ilyen, ideálisnak egyálta­lán nem mondható feltéte­lek közepette fogott hozzá Vietnam az újraegyesítés anyagi-szervezeti alapjai­nak a megteremtéséhez. Ki­lenc esztendő tapasztalatai azt sejtetik, a béke meg­nyerése nem kisebb, s nem könnyebb feladat, mint a háborúé volt. Ezernyi be­idegződést, háborús megszo- kottságot és szemléletmódot kell feladni ahhoz, hogy az ország a békés építőmunka frontján ugyanolyan ered­ményesen tudjon helytállni, mint áldozatos függetlensé­gi harcában. A győzelem utáni első évek abból a szemszögből különösen bonyolultak vol­tak, hisz a gyökeresen más társadalmi rendszerű déli országrész integrálásával egyidejűleg kellett az Észa­kon és Délen egyaránt je­lentkező háborús pusztítá­sokat eltüntetni. A vietna­mi vezetés a tőle megszo­kott határozottsággal, idő­ben hajtott végre módosí­tást a gazdaság pályáján. Évtizedünk kezdete óta fo­lyamatosan kutatják a vi­etnami ^szocialista viszo­nyoknak legjobban megfe­lelő ösztönzési, gazdaságirá­nyítási rendszert. S a jelek szerint eredményesen. Az elmúlt néhány esztendőben a mezőgazdasági termelés örvendetesen stabilizáló­dott, módot adva az élet- színvonal szerény, de egyenletes emelésére. A felemelkedés útja azonban hosszú, hisz Vietnam hatalmas hátránnyal kezdte meg egy­séges, szocialista hazája bé­kés építését. Ebben a küz­delmes, külső feltételeiben változatlanul összetett mun­kában Vietnam népe szá­míthat barátai, a szocialista országok, köztük hazánk cselekvő támogatására. (KS) TELEX JÁRVÁNY — gyermekhalallai. Több mint 1400-an, főként gyer­mekek vesztették életüket Indiá­ban és Bangladesben vízfertőzés okozta járvány következtében. India Nyugat-Bengália államában 808-an haltak meg vérhasban, 27l-en pedig májgyulladás követ­keztében. Bangladesiben a kolera okozta több száz ember halálát a Dakától délre fekvő területe­ken. napfenyrekoro Angliában Harminchat esztendős áprilisi napfényrekord dőlt meg szomba­ton a ködös Aibionban. A londo­ni meteorológiai szolgálat közlé­se szerint ebben a hónapban a napsütéses órák száma meghalad­ta a 207-et, ennyi napfény leg­utóbb 1948-ban érte a brit szige­teket. Ezer méterre a fölei alatt A puhán, omló homokhoz szokott lábnak nehéz botla­dozni a kövek között. Emelt fej helyett görnyedt váll szükségeltetik, mert hiába véd a sisak, felettünk kiálló vasak, szállítópálya sínéi. Balra a fentről csöpögő víz figyelmeztet, jobbról a hir­telen meginduló szállítósza­lag csillogó fekete terhe jut­tatja eszünkbe, hogy majd ezer méterre vagyunk a föld alatt, a lublini szénmeden­cében. Zúgott a levegő! Lengyelország legújabb, s nagy reményekre jogosító szénmedencéjének első bá­nyáját járjuk. Talán egy percbe se telt, amennyi idő alatt a napfényről leszáll­tunk a mélybe. Zúgott a le­vegő, ahogy a lift, — ame­lyen hol a bányászokat, hol a szénnel rakott csilléket to­vábbítják — lenttermett ve­lünk. Miroslaw Pierewicz szer­vezési főmérnök szegődött kí­sérőnkül, Jozef Matyska, a levegőztetésért felelős mér­nök mutatja az utat. (Hogy milyen fontos a beosztása, mutatja, hogy háromszoros biztonsággal működnek a ventillátorok, mert egy ki­sebb leállás is iszonyú me­leget hozna, félős a szénpor­robbanás ilyenkor.) Olyan bányában járunk, amely évek óta épül, de már szenet is termel. — Csak bíztam abban, hogy közelebb lehetek egyszer a szülőföldemhez — áll meg egy szusszanásnyi időre Da­niink Zygmunt vájár. Inas, keménykötésű ember, aki húsz évvel ezelőtt, a környék szegény, mezőgazdasági vidé­kéről indult szerencsét pró­bálni a távoli sziléziai bánya­vidékre. (Akár azok a sza­bolcsiak, akik Borsodtól Ta­tabányáig útnak eredtek.) Az ország keleti felén, a lublini vajdaságban a közel­múltban fedezték fel azokat a szénmezőket, amelyek jó minőségű, 6000 kalórián fe­lüli szenet tartalmaznak. Ezen a három megyényi, 14 ezer négyzetkilométeres te­rületen hihetetlenül sok, öt- venmilliárd tonna szénva­gyont becsülnek a szakembe­rek. Az első aknát 1975-ben kezdték mélyíteni, s a kísér­leti termelés — amely mel­lett folyik a bánya építése — 1982 végén indult meg. Szükség van a szénre Mélyen lent járunk a bá­nyában, az egyik vágat mé­lyítésénél, amikor Daniluk Zygmunttal találkozunk. A sok húsz-harminc éves arc mellett a maga negyven éve a tapasztalatot jelenti. Elég egy kiáltás, hogy pár perc­re megállítsák az egyik zúgó gépet — nem szívesen te­acéltámokkal fogja körbe a vágatot, védekezik a hatal­mas nyomás ellen. — Nem várt nehézségek­kel kellett megbirkóznunk — tájékoztat az emeletes iroda­házban Zdislaw Gola, a há­romezer embert foglalkoztató vállalat vezérigazgatója. — Az akna mélyítéséhez az el­ső 700 méteren nálunk új technológia kellett a víz- és homokveszély miatt. Fagyasz­tottuk a talajt, amíg a bizto­sító berendezések kiépültek. Építés: 1990-ig Egyelőre hét bányát ter­veznek ezen a részen. A mos­tani építése 1990-re fejeződik Az új bányában, Lublin közelében. (A szerző felvételei) A Nyírtassi Állami Gazdaság pályázatot hirdet gyümölcstermesztési ágazatvezetői munkakörének betöltésére. A gazdaság gyümölcsös területe 504 ha, ebből alma termő 350 ha, alma nem termő 70 ha, körte 1 ha, meggy 48 ha, szilva 12 ha, f eke téri bizke 23 ha. pälyÁzhatnak azok, akik — kertészeti egyetemi (főiskolai) végzettséggel és három­éves vezetői gyakorlattal rendelkeznek. A pályázatot 1984. május 15-ig kell benyújtani a Nyírtas­si Állami Gazdaság címére (4522 Nyírtass, Dózsa Gy. út 39. Telefon: Nyírtass 4.) amely tartalmazza az eddigi te­vékenységet, elképzeléseket. A pályázathoz önéletrajzot kell csatolni. HAVI ALAPFIZETÉS 4800—11 500 Ft között és nyereség­től függő prémium, illetményföld. Szükség esetén szolgá­lati lakást biztosítunk. A munkakör betöltésének terve­zett időpontja 1984. június 1. (720) szik, mert normában dolgoz­nak — hogy pár szót vált­sunk. Bár az utóbbi évek lengyel válságainak gazdasá­gi megoldásaként is szolgál megjegyzése: — Dolgoznunk kell, mert szükség van a szénre. Mondhatja, hiszen a vajda­sági pártbizottság tagja, aki a maga bőrén érzi, ha nem ha­ladnak előre. Igaz, a bányá­szok — éppen az iparág je­lentősége miatt — kivétele­zett helyzetben vannak, két- háromszorosát keresik az át­lag munkásfizetésnek, azon­ban neki is ott a két kislány, várja a felesége. Az izzadtság csorog a há­tán, ahogy a melegben gumi­csizmában és egy szál fürdő­nadrágban — no és az elen­gedhetetlen mentőkészülék­ben — társával a mázsás vas- támokat cipeli egy másik bá­nyász, Jozef Lewandowski. ö már a fiatalabb nemzedék­hez tartozik a maga 27 évé­vel a közeli rzeszowi vajda­ságból. — Persze, hogy jó bányász­nak lenni, azért jöttem ide — replikázik. Annyi biztos, hogy kemény munkával érik el, hogy be­rendezzék a szép lakást, ott álljon a ház előtt az új ko­csi. Hiszen bármennyire gé­pesítenek, egy új bánya nyi­tása, a szokatlan geológiai viszonyok megkívánják az emberi nyers erőt, amelyik be teljesen, akkor naponta 12 ezer tonna szenet ad. Egyébként 200 millió tonnát várnak ettől az egyetlen — bár a föld alatt több tíz kilo­méter vágatot jelentő — bá­nyától. (Csak összehasonlí­tásképpen: hazánkban éven­te 25—27 millió tonna szenet bányásznak, az egész ország­ban.) A bányászokról való gon­doskodás szinte mindenütt nyomon követhető. Kezdve azon, hogy a közelben egy új kisváros alakja bontakozik ki, hogy nekik a többi em­bernek járó havi két és fél kiló hús helyett hatot adnak jegyre. Azok, akik egy-egy szabad szombaton, vasárnap is leszállnak a föld alá, az így kapott pénzért soron kí­vül vásárolhatnak az üzle­tekben olyan iparcikkeket, amelyek egyébként hiányoz­nak, vagy sorba kell értük állni. — Szükség van a szénre, ezért képezzük az itteni fia­talokat bányásznak — indo­kol a vezérigazgató. Az irodaház kétemeletnyi belső terében pedig egy ha­talmas Szent Borbála-kép, a bányászok védőszentjének képmása vigyázza azokat, akik belépnek, leszállnak a mélybe. Lányi Botond

Next

/
Thumbnails
Contents