Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-27 / 98. szám
1984. április 27. Kelet-Magyaronxág 3 {-----------------------------------------------Mindent egyszerre? A NYÍRBÁTORBAN MEGFORDULÓ IDEGENEK óhatatlanul megkérdik, minek a nagy üres terület, mit építenek a Szabadság téren, a városközpontban a szanált házak helyén? A vendéglátó-komI binát hallatán megértőén bólogatnak. Az autót javít- tatók sokszor elcsodálkoznak a nyíregyházi AFIT- szerviz zsúfoltságán, s elmaradhatatlan a kérdés: miért nem fejlesztettek? Bosszankodik az utazó a megyeszékhely központjában, a végre-valahára átépülő Rákóczi utcán, de mégis tudakolja: nem lehetett volna hamarabb kicserélni a régi kockakövet? Az igazi válasz mindegyik példánál azonos: lehetett volna, de nem volt rá elegendő pénz. Ám az említett esetekben, és még sok másban, az igazi válasz nem takarja a valódit. Mert mindegyik esetben valami túlméretezett ötlet született a reális javaslat helyett, így bizonyult kevesebbnek pénz, s sikerült a végeredmény: az elszalasztott lehetőségek sora. Nyírbátorban például jó lett volna, ha az ÁFÉSZ felmérve saját szűkös anyagi lehetőségeit nem forszírozza minden áron (városi támogatással) a teljes komplexum egyszerre történő építését. Azóta rég elkészülhetett volna a városi szintű étterem, s talán már a régóta hiányolt szálloda építéséhez is hozzákezdhettek volna. Az AFIT- szerviznél számtalanszor felajánlották a megyei szolgáltatásfejlesztési támogatást, ha megfelelő partner lett volna az azóta megszűnt tröszt. A Rákóczi utca átépítésére évtizedes a komplett terv, de az útépítőktől senki sem várhatta, hogy a teljes közműrendszer áthelyezését' is fizessék. így aztán késett az építés. Tulajdonképpen szimpatikus dolog, ha valahol egy gond megoldását végleges módszerekkel szeretnék elérni. Jó, ha több évre, évtizedre gondolkodnak előre a tervezők. Ám az sem mindegy, hogy milyen anyagi lehetőségek vannak, mert különben légvárakat építenek, a még oly jó célok sem valósulnak meg a mindenáron teljességre való törekvés miatt. A MAI, JÓVAL SZŰKÖSEBB ANYAGI LEHETŐSÉGEK között egyre több helyen ismerik fel, hogy nem lehet egyszerre mindent kívánni, de igenis meg kell indulni egy-egy jó cél végrehajtásánál, s a kis lépések elmélete szerint ha nem is egy csapásra, de meg lehet oldani a gondot. S ebben a legfőbb felismerés: a kicsi, alakuló valami jóval több annál a semminél, ami a bizonytalan jövőben majd lesz valami. Az elszalasztott lehetőségeknél többet ér a megvalósított építés. L. B. v__________________________y AZ ÓFEHERTŐI VEGYESIPARI SZÖVETKEZETBEN a Szatmár Bútorgyárnak az idén 4,5 millió forint értékű vázszerkezet készül ülőgarnitúrákhoz. Kiss Ferenc és Papp András havonta hatvan garnitúrához gyárt vázat. (Jávor László felvétele) r Az aranykorona alkonya A MINŐSÉGI CIPŐGYÁR csengeri üzemének korszerű szabászatán naponta 2100 pár cipő, szandál felső részét szabják ki. (Elek Emil felvétele) Például Nyírkárászon és Petneházán Megnyergelik a támogatást A RECEPT EGYSZERŰ: AMIN NINCS HASZON, ANNAK ABBAHAGYJÁK A TERMELÉSÉT. EZÉRT MONDHATJÁK A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN: „ALAPVETŐ VÁLTOZÁST NEM TERVEZÜNK, ELLENBEN A TERMÉKSZERKEZET KORSZERŰSÍTÉSE MINDENNAPI FELADATUNK.” Els6 a közgazdaságtan így gondolkodnak Nyírkárászon is, ahol a tavalyi két és fél millió forintos nyereségüket csak alapnak tekintik, ettől többre képesek. A szabályozók szigorodása után azt keresik, mit érdemes termelni. Ennek hatására növelték a búzaterületüket ötven hektárral, s nem titkolják, a huszonnyolc százalékos árkiegészítés vezérelte őket Űj növényként 130 hektáron tavaszi árpát vetettek, itt is megkapják az árkiegészítést. Viszont csökkentették a kukoricát — kell a terület a gabonának. Tavaly kezdték a csillagfürt termesztését, s az idén a múlt évi hetven hektárnak a dupláját vetik be. Itt tízszázalékos árkiegészítéssel számolnak. — Ma kevés csak mezőgazdásznak lenni — mondja Nagy János főmezőgazdász —, legalább annyira ismerni és érteni kell a közgazdasághoz is, mint a termesztéshez. Persze ahhoz nem kellett egyetemi végzettség, hogy felismerjük, a tej minden literére két és fél forintot ráfizettünk. Tavaly felszámoltuk az ágazatot, s a juhászaitot bővítettük. Háromezer-ötszáz anyajuhunk van, s még ennek a szaporulata mellé vásárolunk tejesbárá- nyokat, hizlalás után pecsenyebárányként értékesítjük az állatokat. Ezzel mindenképpen nyereségessé vált az állattenyésztés. Az ilyen termékszerkezet-korszerűsítés nálunk állandóan napirenden van. Ide sorolhatjuk a gyümölcstermelést is. Területileg negyven hektárral csökkentették az almáskertet, de a fiatal telepítések termőre fordulásával a mennyiség változatlan maradt. A/. így felszabadult területen részben kukoricát termesztenek, és maradt hely erdőtelepítésre is a nyírkarászi Béke Termelőszövetkezetben. Dinnye és fodormenta A szomszédos petneházi termelőszövetkezetben — ellentétben Nyírkárásszal — majdnem két és fél milliós veszteséggel zártak. Ez önmagában mindig ránypmja a bélyegét a hangulatra, a kezdeményezőkészségre. Mégsem érződik a rossz kedv az Egyakarat Termelőszövetkezetben. Inkább dolgoznak, hogy elérjék a korábbi évek szintjét. — Az előző esztendőhöz képest mi csökkentettük a búza, a kukorica vetésterületét — elemzi az idei tervet Koleszár István tsz-elnök. — Az abraktakarmányt csak saját szükségletünkre termeljük, viszont új növényként jelentkezik nálunk hetvenöt hektáron a csillagfürt. Növeltük a dohányt és ismét termelünk — tizennégy év óta először — dinnyét, húsz hektáron. Egy hevesi dinnyés vállalta el a felét, a másik részét tagjaink művelik. Mostanra futott fel nálunk ötven hektárra az olajretek, amit kalászosok után másodvetésként termelünk. Megpróbálkozunk a gyógynövénnyel is, néhány hektáron fodormentával kísérletezünk. Gyengén termő, csak a költséget növelő gyümölcsös Petneházán is volt. Most a hatvankét hektár almás helyén rozs díszük, s a tavalyi száraz nyár ellenére jó termést adott. Nem véletlenül hívják a homok növényének. Érzékeny reagálás Mindkét termelőszövetkezet homokon gazdálkodik. Ennek a talajnak pedig szüksége van a csillagfürtre, olajretekre és más talajjavító növényre. Az ésszerű gazdálkodás alatt nemcsak a gazdaságos költségfelhasználást értik a homoki szövetkezetekben. hanem azt is, hogy hol, mit lehet a legjövedelmezőbben termeszteni. És a közöshöz hasonlóan a háztájiban is állandó a mozgás. Nyírkárászon káposzta, karfiol a fő növény, van kender is. meg terjed a sertésbérhizlalás, Petneházán ugyancsak a káposzta, de van paradicsom is. A tanulság’ az érzékeny reagálás félsiker. A nyírségi termelőszövetkezetekben még ennél is több. Sinos Béla |»j efejezéséhez közele1.1 dik a földértékelés, kai Szabolcs-Szatmárban tizenkettő olyan körzet van, ahol természeti és közgazdasági tényezők alapján meghatározzák az aranykoronát felváltó termőhelyi pontszámot. Az elmúlt négy évben a megye kétharmadában már elvégezték a munka nehezebbik részét, megásták azokat a gödröket, amelyekből tucatnyi mintát vettek, hogy megállapíthassák a talaj termőképességét. Most a befejező szakaszban három körzetben, Bereg egy részén, Fehérgyarmat és Csenger térségében folytatódik a munka. A hajrá tehát elkezdődött és ez jó alkalom volt arra, hogy Csengerben földértékelési tanácskozást és bemutatót tartsanak. Bacsa Imre, a MÉM osztályvezetője, laikusok számára is értékes, érdekes előadást tartott a földértékelés végrehajtásának országos tapasztalatáról. A föld, mint alapvető termelési eszköz, hazánkban most harmadszor került értékelésre. 1851-ben az adózáshoz ideiglenes értékmeghatározást végeztek, majd 1875-ben a hetes törvénnyel érvénybe lépett a kateszteri tiszta jövedelmi rendszer, az aranykorona-érték. Az aranykorona tehát több mint száz évig szolgált értékmutatóul és ezalatt nem csak elaggot, de mindinkább megszűnt reális viszonyítású alapnak lenni. Az aranykorona fénykorában a közönséges gazdálkodás mellett tartósan elérhető tiszta jövedelem mutatója volt. Túlzásaira jellemző, hogy a szőlővel telepített gyenge termőtalajt többre értékelte, mint a szántót, nem számolva az esetleges művelé- siág-változással. Érdemes megemlíteni, hogy a hajdani földértékelők — a későbbi irealitások ellenére is — alapos munkát végeztek. 211 becslőjárást alakítottak ki, 14 500 járási mintatért határoztak meg, a községi mintaterek száma több mint 55 ezer volt. Ez A piackutató REKLÁMPSZICHOLÓGIÁVAL bajlódik az egykori henteslegény Nemes Tibor, akinek valamikor az volt egyik legfőbb gondja, hogyan tudja megbontani olyan szépen, szakszerűen a sertéscombot, hogy épen maradjon a diója. Húsz esztendeig állt a pult mögött. Legjobban a bárdot, a bontókést, a húsostőkét ismerte és ma is legalább ötven darabjára tudja bontani a sértést. Olyan szakember mellett tanult meg a vásárlókkal bánni, mint a köztiszteletnek örvendő, Bors Tibor. így aztán Nemes Tibor nemcsak a szép rövid- és hosszúkarajok gusztusos szeleteléséhez ért, hanem az asszonyok ízléséhez is. Az egykori henteslegény azóta felsőfokú végzettségű diplomát szerzett, s már negyedik esztendeje, hogy a megyei húsipari vállalat piackutatója. Ö aztán valóban tudja, mit igényelnek a vásárlók. Igyekszik is megelégedésükre végezni munkáját. Szabolcs-Szatmárban legalább 1300 helyre szállítanak tőkehúst, különböző húskészítményeket, töltelékárukat. Ennyi helyen keresi, kutatja mire is van szükség. Milyen az igény? Vannak-e gondok az ellátással, s egyáltalán mit hiányolnak a vásárlók és a kereskedelem? Régen az ügynökök üzletről üzletre jártak. Táskáikban cipelték a kínált árumintákat, amelyekből a megrendelők választhattak. Ha Nemes Tibornak kellene bemutatnia a vállalat áruit, legalább egy kocsirakomány húsféle és töltelékáru kísérhetné útját Szatmárig. Legalább 150—200 féle mintát vihetne magával. Megtörtént, hogy egy gépkocsirakomány töltelékáruval a beregi végekig, az eldugott kis falvakig utazott azt is tudakolni: vajon igényli-e ott a lakosság az olcsóbb húskészítményeket? S meglehet, egy ideig hiába próbálta rábeszélni az egyik falu üzletének vezetőjét, rendeljen az olcsó hurkafélékből, felvágottakból, az mindaddig nem állt kötélnek, amíg a húsipariak hűtőkocsiját körbeálló embertömeg nem „rendelte” meg a boltvezetőtől mennyi árut is vegyen át. Azóta rendszeres szállító ide a húsipar. S már nem tart az üzletvezető, hogy az olcsó áru a nyakán marad. Nemes Tibor a szakdolgo-- zatát a kistelepülések jobb hús- és töltelékáru-ellátás javításáról írta. Kezdetben akadtak kételkedők, akik azt mondták, nem gazdaságos a vállalatnak a kistelepüléseka mintatérhálózat volt az alapja az aranykorona-érték megállapításának. A'régi, jól bevált mintateres földértékelés alapjaiban a jelenlegi felmérésnél is megmaradt úgy, hogy kialakult egy, a mai igényeknek megfelelő földértékelési rendszer. Ez a genetikus talajtanra épült. Az aranykoronát felváltó földérték úgynevezett százpontos rendszer. A száz az a viszonyszám, amelynek alapján a föld értéke meghatározható. Az értékelés alapja a talajértékszám, ehhez járul az éghajlat, a domborzat és a hidrológia. Az öt éghajlati zónában szerepe van a csapadékhullásnak, a relatív páratartalomnak, a napfénynek, a fagyos napok számának stb. A hidrológiai viszonyok a talaj vízháztartására vonatkoznak. A földértékelés tehát nagyon összetett munka, sokezer közreműködő gonddal és alaposan végzi. Az országban a földértékelésnek 237 körzetét határozták meg (a megyében 12 van) és 211 körzetben a felülvizsgálat már megtörtént. A kapott eredmények szerint a legmagasabb pontszáma a szántóföldeknek van, az aranykoronához viszonyítva csökkent a szőlőterületek értéke, nőtt a rétek, legelők értéke. Kérdés lehet, van-e száz-, vagy nullapontos föld ? Százpontos nemigen, de 70—75 pontosak a közismerten jó termőterületek. Viszont a nádas-vizes területek is többet érnek a nullánál. M ikortól lesz az adózás alapja a pont- rendszer? A közeljövőben erre nemigen kerülhet sor, hiszen a földértékelés a mintavétellel a minta laboratóriumi vizsgálatával még korántsem fejeződik be. A végleges pontszám a közgazdasági tényezők figyelmebevételé- vel alakul ki. Akkor már valóban vége lesz az aranykoronakornak, új alapja lesz a földérték kifejezésének. Seres Ernő re való szállítás. Ö számokkal, papíron bizonyította: hosszú távon megéri. így talált támogatásra a trösztben Nemes Tibor elképzelése, s alkalmazzák szőkébb hazájában Szabolcsban is. Érzékelhető eredménye: hamarosan hűtővitrinekkel látja el a vállalat a mostoha kistelepülések jelentős részét, hogy ezáltal is biztosítsa a színvonalasabb hús- és töltelékáruellátást. A piackutató gyümölcsöző kapcsolatot teremtett az ország valamennyi húsipari vállalatával. Ez a választék javulásában mérhető, érzékelhető. Húsvétra Keszthelyről hozatott 600 mázsa sonkát. Pápáról dobozolt sümegit szállítanak a Nyírségbe. NEMRÉGIBEN LEVELET KAPOTT a vállalat igazgatója. Egy idős, 82 éves, nyíregyházi Toldi utcai lakó írta. Ebben arra hivatkozott, hogy Pál István, a megyei húsipari vállalat termelési főosztályának vezetője a Kelet-Ma- gyarország egyik számában arról szólt, milyen egészséges a lóvesepecsenye. Ha lehet, szerezzenek részére. Házhoz szállították az idős hölgynek! Nemes Tibor piackutatóként szolgálja a vállalat és a vevők érdekeit. Vallja: ma mindjobban rádöbbennek arra, hogy már nem elég az árut elosztani. Kereskedni kell. S ebben rangja lesz a piackutatásnak. . „ Farkas Kálmán
