Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. április 21.^^ Bármennyire is kételkedtél együttérzésemben, mondván „Te ezt úgysem érted meg”, hidd el barátom, jól értettem panaszodat. Szokás szerint kérdeztem rá, hogy s mint vagytok, hát a család, a kedves feleséged Márta? Mire te egy kézmozdulattal jelezted, valami nagyon nincs rendjén odahaza. Majd csendesen elővezetted: egyébként nem volna semmi különösebb baj, de a feleségedbe beköltözött a kis ördög, s mostanság semmi sem jó, semmi sem elég neki. Két éve — nagy anyagi áldozatok árán — maszek alapon kellett lecserélni a lakást egy nagyobbra — majd százezret fizettetek rá —, aztán a tágasabb hajlékba új bútorok, szőnyegek kellettek. Egyre-másra vettétek fel a személyi meg az áruvásárlási kölcsönt, s akkor kiderült, hogy a csillár kirí a környezetből, meg, hogy új sötétítők, valamiféle „rendesebb” függönyök kellenének. Ez is meglett, s akkor előállt a nejed azzal: ha már ennyi sokat áldoztatok a lakásra, legalább hadd lássák mások is, hogy nem gürcöltök hiába. Vendégeket kezdtetek hívni, akik ámuldozva dicsérték a berendezést, a jó ízlést, s közben jókat ettek, ittak a feltálalt finomságokból, — amire természetesen újfent kölcsönből tellett csupán. Egy parázs vita során szóvá tetted: ezt te nem tudod finanszírozni, mire a feleséged még jobban kifakadt: „Csak te vagy ilyen élhetetlen, mások persze értik a módját, hogyan kell manapság boldogulni.” Akkor vállaltad el az első mellékfoglalkozást, amit aztán követett egy újabb másodállás. Egyszeriben azon vetted észre magad, hogy nincs egy szabad perced, a hazavitt akták fölött kapkodtad be a vacsorádat. De a csúcsot mégis az jelentette, amikor Márta — tudtodon kívül —, téged is beszervezett a „keménygallérosok klubjába”, akik bérelt földön napraforgómagot termelnek. Most rettenetesen fáradtnak érzed magad, de a családi békességért nem arénázol, a két gyerek miatt nem is gondolsz válásra, inkább jó képet vágsz hozzá, ha hetenként-kóthetenként újabb és újabb vendégek csodálják meg reprezentatív hajlékotokat és dicsérik feleséged remek hidegtáljait —, amit mellesleg az Imbrisz-grillben vesztek, vastag áron... Mondtad, és én arra is helyeseltem: bizony, valaha nem ilyenek után vágytunk, amikor gyermekfővel Óperenciás álmokat szőttünk a gazdagságról, a boldogságról. Emlékszel? Egyszer azt kívántuk: be’ jó is lenne krémessel betegre enni magunkat a szálkái restiben! Aztán máskor igazi futball-labdát képzeltünk a rongy helyébe, amit addig rúgtunk az utca porában, amíg le nem vált a köröm a nagylábujjunkról, vagy szét nem foszlott a zsineggel kerekre formált labda a küzdelemben. Aztán szerettünk volna szép új cipőt, sok-sok könyvet, s egyszer meglátni Pestet, a Dunát. Igaz, mindez akkor nagy dolognak számított, de hát mi úgy nőttünk fel, hogy a gazdagságot jószerivel el sem tudtuk képzelni. Fordult azóta a világ és nagyon jó, hogy ekkorát változott: ma már más a mérce, sokszor magunk sem gondolunk arra, ami volt. Csak akkor vagyunk tanácstalanok, ha manapság a telhetetlen- ség vastag falába ütközünk. Mert a te eseted nem egyedi, de nem ám! Tudom, neked enyhe vigasz, hogy mások is küzdenek az újfajta divat, a kivagyiság erőt és ideget emésztő tüzével. Az ilyenek veled együtt kérdezik, sokszor csak befelé, önmaguktól: miért kell a rivalizálás, miért az értelmetlenül eltúlzott trakta, a tárgyak imádata —, miközben az ember elfelejt mosolyogni, nincs ideje kifújnia magát, mert „a szintet tartani kell”. Közben sokan erőn felül vállalnak, hajtanak fel pénzszerző módokat, s próbálják igazolni önmagukat: most így lehet felszínen maradni. Holott az igazság más: szinten maradni csakis úgy lehet, ha az ember a megengedett mértéket sohasem felejti el. Próbálj meg erről nyugodtan elbeszélgetni Mártával. Talán még nem fertőződött meg annyira, hogy józanul végig ne tudná gondolni: ahová ő tart, s ahová magával húzza a családját, az zsákutca. a megyei tanács yb osztályvezető-helyettesével népesedési gondjainkról Közismert, hogy demográfiai mélyponton vagyunk, s statisztikai előrejelzések szerint ez még legalább egy, másfél évtizedig így is marad. Milyen főbb okai vannak ennek? — Mielőtt a demográfiai mélypontról beszélgetnénk, szeretnék egy félreértést eloszlatni. A népesedés nemcsak a születések számának alakulását jelenti, hanem a népesség megújulását a születések és halálozások által. A halálozás legalább olyan fontos összetevője a népesedésnek, mint a szülés, a kettő különbözete a természetes szaporulat, vagy — mint hazánk jelenlegi helyzetében — a népesség fogyása. A Ez azt jelenti, bogy a kedvezőtlen de- w mográfiai jelenségek következtében a halálozás aránya felülmúlja a születésekét? — A felszabadulást követően a társadalmi-gazdasági változások, a jobb egészség- ügyi ellátás eredményeként hazánkban a halálozások kedvezően alakultak: 1938-ban 1000 lakos közül évente 14 halálozott el, 1961-ben már csak 9. Magyarország lakosságának halálozási aránya azonban a hatvanas évek végétől fokozatosan emelkedni kezdett és az elmúlt évben csaknem elérte a 14 ezreléket. 4b Hogyan lehetséges, hogy a hatvanas évek végétől a növekvő életszínvonal, a kedvezőbb egészségügyi ellátás ellenére halálozásunk romlani kezdett? — Furcsa módon ennek egyik alapvető oka éppen a fentiekben, azaz a várható élettartam, a meghaltak átlagos korának növekedésében keresendő. Századunk első harmadának végén a 60 éves és idősebb korúak aránya a lakosság 10 százalékát sem tette ki. A kedvezőbb társadalmi-gaz- dasági-egészségügyi viszonyok között viszont egyre nő az idősebb korcsoportokba tartozók magasabb halálozási száma, arányuk jelenleg közel 18 százalék. Ha hazánk lakosságának korösszetételé például 1949 óta nem változott voLna, a halálozási arány 8,8 ezrelék lenne. Kétségtelen tény azonban, hogy egyes lakosságcsoportok — elsősorban a 40—59 évesek (ezen belül a férfiak) — halálozási aránya a hatvanas évek végétől ténylegesen növekszik. Ezek a tények elgondolkoztatok. Nincs itt valami ellentmondás? — A halálozás összességében társadalmi jelenség, amelyet ugyan jelentős mértékben meghatároz az orvostudomány színvonala és az egészségügyi ellátás fejlettsége, ám számos más tényező is befolyásol. Társadalmunk vívmányainak alapja gazdasági fejlődésünk. Ennek következtében aránylag rövid idő alatt mélyreható változások jöttek létre társadalmunk szerkezetében. A társadalmi mobilizáció, a városi életmódra váltás, a civilizációval együttjáró motorizáció jelentős tömegeket érintett. Ugyanakkor bajok forrása is lehet, ha megfelelően nem alkalmazkodunk. Ma a nehéz fizikai munka végzését gépek könnyítik, de táplálkozási szokásaink alig változtak. Az egész világon felmérték, hogy a mozgás nélkülözhetetlen feltétele a jó egészségnek, gondoljunk csak a kocogómozgalomra, vagy a legutóbbi aerobic divatra. A „gyorsuló idő”, a felfokozott életritmus növeli a stress-szituációk számát, ha ehhez hozzátesszük a dohányzás elterjedtségét, az alkoholfogyasztás növekedését, az így kialakult kedvezőtlen életmód komoly rizikót jelent az egészségre. Beszéljünk most már a népesedés másik oldaláról, a születések számának csökkenéséről. A népesség számának alakulása — érthetően — a születések és halálozások különbözetének függvénye. Társadalmunkat mégis élénkebben foglalkoztatja a szülési kedv, a születések számának csökkenése. — Való igaz, hazánkban a születések száma az 1975. évi demográfiai csúcsot követően évről évre csökken. A jelenség hátterében számos tényező áll, melyeket tudományos életünk és a napi sajtó is folyamatosan elemez. A születések számának csökkenése már az ötvenes évek második felében megkezdődött és a hatvanas évek elejére igen alacsony szintre csökkent. Ezt követően kismértékű emelkedés után 1975- ben jött a „demográfiai csúcs”, hazánkban ekkor csaknem 195 ezer gyermek született. Sajnos azóta a születések száma folyamatosan csökken. Meg kell azonban mondani, hogy a fejlett országok jelentős részében hasonló problémák jelentkeznek, 1982-ben például Dániáhan, Hollandiában, NlSZK- ban, Norvégiában, Svédországban alacsonyabb volt az élveszületési arányszám, mint hazánkban. Ez azonban számunkra sovány vigasz... „Sok szülőképes korú nü dohányzik, többen alkoholt fogyasztanak. Vannak adatok arra vonat- kozóan is, hogy ha például a nők terhességük alatt nem dohányoznának, a koraszülések száma 10—12 százalékkal csökkenne/4 G Mi lehet a csökkenés oka? — Számos összetevő közül elsősorban a fiatalok lakásproblémáira, a dolgozó nő túlzott tehervállalására, a növekvő igényekre, a fiatal szülőképes korba jutó nők számának — a szülések korábbi csökkenése következményeként — kevesbedésére utalnék. Nem kedvező az sem, hogy nő' a válások száma, kedvezőtlenül változik a fiatalok egy részénél a család szerepéről alkotott felfogása. A Magyarázható-e ez a jelenség csupán gazdasági helyzetünk romlásával? Kérdezem ezt azért, mert éltünk nehezebb körülmények között is, mégis több gyermek született. — Kétségtelen tény, hogy a sokgyermekes családok anyagi hátrányban vannak a gyermektelenekkel, vagy egy gyermekesekkel szemben, a szociális kedvezmények, az anyagi megbecsülés bővülő lehetőségei olykor nem tartanak lépést a gazdasági körülmények változásaival. Lehetőségeinkhez mért, megfelelően átgondolt szociálpolitikai kedvezményekkel, jelenleg működő rendszerünk továbbfejlesztésével a szülések számának csökkenése előbb-utóbb megállítható. Ehhez azonban következetesebb lakáspolitikai, foglalkoztatási intézkedésekre is szükség van. A Az előbb elmondottak hazánk egészét w jellemezték. Mennyire tér el ettől jó és rossz irányban a helyzet Szabolcs- Szatmárban? — A születések számának csökkenése — ha nem is olyan mértékben, mint országosan — megyénkben is észlelhető. Az elmúlt évben 8700 gyermek született szükebb hazánkban, ilyen kevés megyénkben még soha nem volt a születések száma. Élveszületési arányuk azonban valamennyi megye közül a legmagasabb és még ilyen alacsony születésszám mellett is 2,5 ezrelék a természetes szaporodásunk, amíg országosan már a népesség fogyásával számolhatunk. A népesedési folyamatok közül a születések számának csökkenése, a halálozási arány emelkedése jelenti csak komoly gondjainkat? — A hetvenes évek népesedéspolitikájának egyik célja volt, hogy egészségesebbek legyenek születendő gyermekeink. Közismert, hogy a koraszülések száma hazánkban folyamatosan nőtt és a hetvenes évek közepén Európában a legmagasabbak közé számított. A koraszülöttek magasabb halálozása, a betegségek iránti érzékenysége, a maradandó egészségkárosodások számos egyéni tragédia előidézői voltak, melyek összességében társadalmi gondokat is jelentettek. Kormányunk és egészségügyi vezetésünk — az egész társadalom mozgósításával — komoly erőfeszítéseket tett. Kialakult a család- és nővédelmi tanácsadások rendszere. A terhességmegszakítások száma a korábbi kétszázezerről majdnem egyhar- madára csökkent. Javult a szülészeti és gyermekgyógyászati ellátás. A terhesgondozásban új szűrési eljárásokat — ultrahang, genetikai szűrés — vezettek be. Széles körben gondoskodnak az Rh összeférhetetlenségből adódó károsodások megelőzéséről. Anyagcsere-rendellenességek megállapítására szűrik az újszülötteket. Látványosan fejlődött a koraszülött-ellátás. A perinatá- lds intenzív centrumok hálózatának kiépítése nemcsak a koraszülöttek halálozását csökkentette, hanem a késői károsodások, fogyatékosságok száma is kevesebb. Néhány éve a koraszülöttek aránya is csökkent. Azonban sok szülőképes korú nő dohányzik, többen alkoholt fogyasztanak. Vannak adatok arra vonatkozóan is, hogy ha például a nők terhességük alatt nem dohányoznának, a koraszülések száma 10—12 százalékkal csökkenne. A A születési számok visszaesésének egyik okaként említette, hogy sok a válás, a csonka család, s ha sok válást követ is második házasság, nem biztos, hogy olyan kapcsolat alakul ki, ahol kívánatossá válik a gyerek. Bele kell ebbe törődnünk? — így igaz, a válások száma növekszik. Megyénkben 1970-ben 797 család kapcsolata szakadt meg, 1982-íben 1100. Hazánkban minden három házasságkötésre egy válás jut. Emelkedik az olyan válások aránya, ahol a felbomlott házasságokban gyermek született. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek családokat összetartó szerepe egyre inkább veszít jelentőségéből. A felbomlott házasságok több mint kétharmadában volt gyermek. Az 1980-as népszámlálás szerint a 40 éven aluli elvált nők gyermekeinek száma 114 ezer volt. Figyelemre méltó, hogy növekszik az ismételten elváltak száma és részaránya is, amely az utóbbi két évtizedben megháromszorozódott. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy a válás újraháza- sodás esetén nem csökkenti a termékenységet, mivel a többször házasságot kötött nők gyermekszáma magasabb. Ám a házasságkötések csökkenése és a válások emelkedése mégis hátrányosan befolyásolja a születésszám alakulását, mivel a fiatalabb nők között jelentősen növekedett az elváltak aránya, és az újraházasodási arányok csökkentek. A Milyennek ítéli meg a több gyermek neveléséhez szükséges feltételeket? — Társadalmunk az elmúlt 40 év alatt sok szociális támogatást nyújt a gyermekes, sokgyermekes családoknak. A támogatás párhuzamban van népesedéspolitikai céljainkkal, de alapvetően népgazdaságunk lehetőségei határozzák meg. A családi pótlék, a szülési segély, a gyermekápolási táppénz, a gyes, vagy a felemelt összegű családi pótlék mellett számos más formája is van ezen támogatásnak. A gyermekes családok életkörülményeinek javításában különösen 1973 óta történt jelentős előrelépés. Ennek ellenére a gyermeknevelést támogató pénzbeli tátsádálmi juttatások a 'költségeket' 'csak részben' féüéfcik, így az' egy' íőíé 'jutó* jövedelmek á többgyermekes családokban alacsonyak. A Hallani olykor olyan hangokat — van ország, ahol született is ilyen intézkedés — hogy adminisztratív eszközökkel is növelni kellene a születések számát. Lehet-e ilyen intézkedéstől kedvező változást remélni? — Az ENSZ 1968. évi teheráni konferenciáján határozatba foglalták, hogy a családtervezés alapvető emberi jog, hogy a szülők hivatottak szabadon és felelősségteljesen megállapítani gyermekeik számát és a születésük közötti időközt. Az adminisztratív eszközök átmenetileg növelhetik a születések számát, mivel a családok előbbre hozzák a későbbre tervezett szüléseket. Ezért hosszabb időben számolva a gyermekek száma nem változik. Emellett számos hátrányos hatása is van az ilyen eszközöknek: nölvekszik a kriminális vetélések száma, ami súlyos tragédiákhoz vezethet. A családok átlagos gyermekszámának növelését ezért megfelelő népesedéspolitikai eszközökkel kellene elérnünk. Ez alatt nemcsak anyagi támogatást, hanem a népesedést befolyásoló valamennyi területen — lakás, gyes továbbfejlesztése, a nők foglalkoztatásának korszerűsítése stb. — átgondolt intézkedések rendszerét értem. Elegendő-e csupán az anyagi helyzet javulásától várni a kedvező változást? — A termékenységet, azaz a születések gyakoriságát számos társadalmi, tudati tényező befolyásolja. Az otthonról hozott szokásainkat, véleményünket, elképzeléseinket a társadalmi értékítéletekkel állandóan összehasonlítjuk, alakítjuk. Ilyen értelemben rendkívül fontos szerepe van tömegtájékoztatási eszközeinknek a több- gyermekes családok, a harmonikus családkép bemutatásában, vonzóvá tételében. Mi a Vöröskereszt családvédelmi bizottságában sokat dolgozunk ezért, hasonlóan más társadalmi szervezetekhez, de teendőink még bőven vannak. Persze az igazi ösztönző mégiscsak az lenne, ha volna elegendő gyermekintézmény, ha a terhes nőket a munkahelyek nem tekintenék tehernek, s a gyesről visszatérőket is legalább úgy megbecsülnék, mint aki ott dolgozott az elmúlt három év alatt. És van feladata az egészségügynek is. Nem csak azért, hogy a halálozások száma csökkenjen, hanem a lakosság egyre nagyobb rétegei számára kell biztosítanunk a megfelelő színvonalú szűrést, gondozást. Sok családban ugyanis nem azért nincs gyerek, mert nem szeretnének, hanem biológiai okai vannak! Rajtuk nekünk orvosoknak kell segítenünk a tudományos kutatási eredmények alkalmazásával. 0 Köszönöm az interjút. Balogh József dr. Bodnár Lóránttól,
