Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. április 14. Dr. loth József A folyosó falát csaknem teljesen elborítják a sűrűn egymás mellé tűzött terjedelmes la­pok — azokon pedig a laikus számára ijesztő mennyiségű szám. — Ez egy állami gazdaság komplex gaz­dálkodási terve — magyarázza halvány mo­sollyal Tóth professzor. — Számítógéppel készült az intézetünkben. Az itt kidolgozott és a termelő gazdaságoknál alkalmazott „számítógépes döntési és elemzési rendszer” (angol rövidítése: CADMAS) eredménye. Ta­lán hihetetlenül hangzik, de tények bizo­nyítják: ahol ezt a komplex automatizált tervezési rendszert alkalmazták, ott a jöve­delem pár éven belül 50—100 százalékkal emelkedett... A folyosó végén üvegajtó. Mögötte kép­ernyők és billentyűsorok — számítógépek részei. Az újabb üvegfal mögött: az „Agy” ■ —' pontosabban az agyak. Mágnesszalagok futnak, kattog a sornyomtató, kiíró. — Több számítógépünk is van — mondja a professzor. — Az első, amit megvettünk hat-hét éve, az IJ—10-es volt, harmincmilli­ós érték. Aztán azóta gyarapodott a labora­tórium állománya: van már VT—20-asunk, meg néhány kisebb személyi számítógépünk is. Színesen, érthetően magyaráz az ősz hajú, mosolygós professzor, akinek névjegyén ez áll: „Prof. dr. Tóth József — a mezőgazda- sági tudományok doktora — Agrártudomá­nyi Egyetem Debrecen ...” S ami szembe­tűnő a névjegyén, áthúzva az is ott áll: rektor... — Hat esztendeig voltam a DATE rekto­ra, 1983-ban járt le a második hároméves megbízásom. Jelenleg az egyetem ökonómiai szervezési intézetének igazgatójaként tevé­kenykedem. Három tanszék és a számítás- technikai labor tartozik az intézethez. Ez utóbbit közvetlenül én irányítom — sőt mondhatom azt is: ez áll a.legközelebb hoz­zám. Szerényen fogalmaz, hiszen lényegében ő teremtette meg a számítástechnikai labort... Hat-hét évvel ezelőtt kiharcolta (mert sok helyen harcolni kellett...), hogy megve­gyék az első gépet, s azóta olyat produkált munkatársaival, hogy az világszerte érdek­lődést keltett. A már említett automatizált tervezési rendszer annyit jelent: a megfele­lő adatok birtokában a számítógép kidolgoz­za valamennyi termék és termény optimá­lis termelési technológiáját, összeállítja a vállalat (gazdaság) matematikai modelljét, elkészíti a terveket, a mérlegeket, a szerve­zési intézkedésekben is tanácsot ad ... — Lényegében tehát elértük, hogy ennek alkalmazásával az ember szerepe teljes egé­szében az érdemi feladatokra, a döntésre koncentrálódik. Ugyanis több változatban is a vezetők elé tárjuk a terveket. Például: ha a búza terméshozamát ennyire tervezzük, akkor ilyen meg ilyen technológia, munka­erő, gép stb. szükséges. Ha magasabbra tervezzük, akkor ez meg ez változik ... Irre­ális célokat természetesen nem tűz ki a terv, hiszen a számítógép az előzőleg betáplált adatok birtokában számol. Ez «z egyik leg­lényegesebb munka: az előzetes helyzetfel­mérés! Mire képes az adott gazdaság, meny­nyi a munkaerő, a gép és így tovább. — Azt mondta, hogy az eddigi eredmé­nyek igazolták az önök rendszerének elő­> nyeit. Vannak-e hátrányai? — Jószerivel semmi! Hacsak azt nem számítjuk ide, hogy roppant gondos és min­denre kiterjedő munkát igényel, itt nem le­het helye pongyolaságnak. Mert igaz ugyan, 5 hogy a számítógép készíti a tervet — de az ember által betáplált adatok alapján! Igen | nagy az_érdeklődés bel- és külföldön is. — Ebben az évben kétszer kell kiutaznom a Német Szövetségi Köztársaságba. Egyrészt előkészíteni egy tanácskozást, másrészt pe­dig előadást tartani. A Magyar Agrárgazda­sági Egyesület ottani társszervezete ren­dez Frankfurtban egy konferenciát a számí­tástechnika mezőgazdasági alkalmazásáról. Emellett Csehszlovákiába várnak, meg a lengyelországi Wroclavba is. Április 15-én Litvániába utazom, onnan pedig Kijevbe. Ez utóbbi út azért fontos, mert egy szovjet és egy szlovák professzorral közösen írtunk > egy könyvet — ezt kell megbeszélnünk. Az­tán májusban az NDK-ba kellene mennem, Haliéba és Berlinbe. De hát... S ekkor válik érthetőbbé az apró epizód. Amikor találkoztunk, éppen ebéd után volt. Titkárnője a feketekávé mellé egy pohár vi­zet és egy kis üvegcsét tett elé az asztalra. Ö sietősen bekapott néhány gyógyszert, kis mosollyal mentegetőzve: — Muszáj szednem, és bizony hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem ... 1982 őszén ugyanis szívinfarktus érte, so­káig lábadozott, ma is nagyon kell (kellene?) kímélnie magát. S itt folytatódik az NDK- beli utazásról kezdett mondat: — ... le kell mondanom a hallei utat. A Berlinbe tervezettet pedig őszre halasztóm. Fárasztó lenne, nem merek kockáztatni. 52 éves volt április negyedikén. Olyan út áll mögötte, melynek állomásait sorra véve, bizony érthetőbbé lesz a test, a „motor” állj !-parancsa. — Nagyecseden születtem, s 17 évesen, 1949-ben Mátészalkára kerültem. A MINSZ, a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség Szatmár megyei titkárságán dolgoztam. Utána ideig­lenesen Nyíregyházára kerültem, s innen küldtek Mosonmagyaróvárra, az állami gaz­daságok vezetőképző iskolájára. Ezt elvé­geztem, innen a szikszói erdészeti szakmun­kásképző igazgatójának neveztek ki, majd Kalocsán, később pedig Szegeden dolgoztam több funkcióban. Az utóbbi helyen például az erdészképző igazgatója voltam. Aztán a továbbképzés után Gödöllőn a mezőgazdasá­gi akadémián tanársegéd voltam, s itt végez­tem el az egyetemet is ... Jellegzetes életút — az ötvenes évek vi­haros átalakulásait példázza a sokféle be­osztás, s az is, hogy a tanulni vágyó fiatal­ember végül is csak 1957-ben szerzett diplo­mát. Ezután következett Debrecen (már kö­zelebb a szülőföldhöz), majd innen kiindul­va újra a szűkebb pátria: Szabolcs-Szatmár. — Mivel politikai gazdaságtant is oktat­tam, fölkértek, hogy a nyíregyházi esti egye­temen tartsak órákat. Éveken keresztül jár­tam át — nagyon nagy élvezettel... Kitűnő viták, jóízű beszélgetések emlékei élnek bennem. Eközben már docens volt a DATE-n — s fölajánlottak egy tanszékvezetői egyetemi ta­nári állást Gödöllőn. — Elfogadtam, de nem elsősorban a „presztízs” miatt. Orvosi tanácsra nagyon kellett a levegőváltozás, a jobb klíma. 1973- tól három évet töltöttem ott — s végül visz- szahúzott a szívünk (a családdal) a Tiszán­túlra. Egy év sem telt el és rektorrá választot­ták, s lényegében ekkor kezdte el a már emlegetett „harcot” á korszerű, számítógé­pes technika kialakításáért. Fényesen beiga­zolódott, hogy ez a jövő útja! — Az eddigi eredmények alapján most 17 dunántúli tsz számára együttesen készítjük el a terveket. Hatalmas munka, mondanom sem kell. — Ha már a szűkebb hazáról beszéltünk az előbb: a szabolcs-szatmári szövetkezetek, állami gazdaságok érdeklődnek? — Annak idején éppen a szülőfalum, Nagyecsed szövetkezete számára készítettük el az első ehhez hasonló tervet, persze, jó­val egyszerűbbet és kisebb hatásút. Sajnos, ott különféle személyi okokból sikertelen volt — itt is látszik, hogy számítógép ide vagy oda, végső soron az emberen múlik minden ... Nos, volt néhány próbálkozás régebben a megyében — de már évek óta nincs ilyen jellegű kapcsolat. Azt is be kell vallani: mi nem reklámozzuk magunkat, így is alig győzzük az évi 20—25 komplex terv elkészítését, figyelemmel kísérését. De ha lenne vállalkozó ... Kicsit elmélázik. Ecsedi, szatmári emlé­kek sorjáznak föl előtte, s hirtelen mondja: — A múlt héten voltam Nyíregyházán, sok régi baráttal találkoztam. Otthon, Ecse- den tavaly ősszel jártam a rokonságnál, már tervbe vettük a családdal az újabb utat. Igaz is: a család. Felesége gimnáziumban tanít, nagylánya orvostanhallgató, fia kö­zépiskolás. — A fiam egyelőre inkább műszaki érdek­lődésűnek tűnik, de kíváncsiskodik az ag­rárpálya iránt is... Bevallom: nagyon sze­retném, ha ezt választaná. Olyan sok min­dent tudnék átadni neki... S nagy vágyam: legyen, aki közel áll hozzám, és folytatja a munkámat. Olyan jövő áll e terület előtt, amit ma pontosan fel sem lehet mérni,.. Tarnavölgyi György Kaland, verseny, sci-fi Újdonságok a film világából A filmstúdiókban világ­szerte élénk munka folyik, és új alkotások sora kerül a né­zők elé. A Szovjet Film beszámol róla, hogy újra megfilmesí­tették Osztrovszkij Hozo­mány nélküli menyasszony című darabját, amelyből a harmincas években már ké­szült adaptáció Jakov Prota- zonov rendezésében. Az új változat rendezője Elder Rja- zanov, címe ezúttal Kegyet­len románc. A főszerepeket Nyikita Mihalkov, Andrej Mjagkov, Alice Frelih és Ljudmila Gurcsenko játssza. Az operatőr Vlagyimir Alisszov, nkinek anyja Nyi- na Alisszova Pyotazonov Osztrovszkij adaptációjának egyik fő figuráját alakította. Bizonyára sokan emlékez­nek még az Egy igaz ember­re és megszemélyesítőjére, Pavel Kadocsnyikovra. Fél évszázad alatt mintégy het­ven film főszerepét játszotta el olyan rendezőkkel, mint Eizenstein, a Vasziljev-fivé- rek és Szergej Jutkevics. 1965 óta ő maga is rendez. Nemrégen fejezte be a Soha­sem felejtlek el forgatását, amelynek könyvét is ő írta. A történet egy egykori front­katona hiteles levelén alap­szik, aki a háborúban súlyo­san megsebesült. Egy ápoló­nő mentette meg az életét. Az ő nagy, drámai szerel­mükről szól a film. Üj sci-fi készült a Mosz- film stúdióiban A holdfényív a 21. században játszódik, rendezője Andrej Jermas, aki Valentyin Jezsovval írta a forgatókönyvet. Az ember a kozmoszban jár. Mit veszít és mit nyer vele? Érdemes-e kockáztatni? Ezt és hasonló kérdéseket boncolgat az ér­dekes történet, amelynek fő­szereplői közt van Vlagyimir Gosztyuhin, Igor Sztarigin, Jurij Szolomin, Georgij Ta- ratorkin, Natalja Szaiko és Gracina Balkstite. A „második generáció” fémjelzi a Titkos helyek cí­mű angol filmet — értesü­lünk egy londoni filmfolyó­iratból. A második világhá­ború első időszakában ját­szódó cselekmény iskoláslá­nyok közé viszi el a nézőt. A főszereplők: Marie-Therese Relin (Maria Schell 17 éves leánya) és Tará MacGowran (az elhunyt Jack MacGowran leánya). Champion igaz története címmel készült film Bob Champion és Jonathan Po­well könyvéből, Bob Cham­pion angol zsoké életéről. 1982-ben vonult vissza, és ma saját istállót tart fenn. A filmben egy érdekes élet- történet keretében izgalmas versenyeket láthat a néző. A címszerepet John Hurt játsz- sza. Feleségem, Inge és felesé­gem, Schmidt — olvashatjuk a nem mindennapi címet a Filmspiegel tudósításában. Roland Oehme színes filmje a DEFA-nál készült, a „há­romszög” alakítói: Walter Plathe, Viola Schweizer és Katrin Sass. Eredetije egy hangjáték volt, bonyolult családi kapcsolatokról, ame­lyek a végén megoldódnak. De hogyan?! A nyugatnémet Kino című kiadványban olvashattuk, hogy Franz Kafka Amerika című regénye alapján azonos címmel készített filmet NSZK—francia közös pro­dukcióban Jean-Maria Stra­ub és Daniele Huillet. Köz­ponti figurája Kari Ross- mann, akinek egy affér mi­att el kell hagynia Német­országot és Amerikába emig­rál. A főszerepeket Christian Heinisch és Mario Adorf játssza. Április 19-től vetítik a nyíregyházi Krúdy moziban az István a király című, színes, ma­gyar rockoperát, Szörényi—Bródi alkotását. A filmet Koltay Gábor rendezte. Az élet szeretője A magyar Irodalomnak vannak olyan értékei, amelyek az ol­vasói érdeklődés perifériáján időznek arra várva, hogy egy- egy kiadó felelősségérzete rájuk irányítsa a figyelmet. Ezek közé tartozik Gyóni Géza költészete is. Utoljára 1959-ben jelent meg válogatott verseinek a gyűjte­ménye Csak egy éjszakára cím­mel. A leghíresebb Gyóni-vers címmé emelése azt a szerkesztői törekvést tükrözte, amely a há­ború által meggyötört költő öl­döklésellenes, kétségbeesett, jö­vőt váró vágyait fejezte ki. A most megjelent kötetnek már a címe is szélesebbre nyit­ja a horizontot. Az élet átfogá- sára való törekvés, a birtokba- vevés vágya, az élet teljes in­tenzitással való átélésének igé­nye gazdagabban tárul fel ebben a válogatásban. Gyóni Gézát a háború emelte ki a kor atlagköltőinek szürke tömegéből. Az 1914-ben harminc­éves fiatalembert a galíciai frontra, a orzemysli erődbe ve­zényelték. Nem ő volt az egyet­len, akire Adv gondolt: „Lám­pás. szép fejek sután megszé­dülnek”; a történelmi körülmé­nyek alaposabb ismerete, ha nnenv4s, glfpg8dhatóvá..de érthe- -távé teszi á magyar'áztllemi élet számtalan kimagasló egyénisé­gének csodavárását, megújulási vágyát. Egyesek a régi szabadsághar­cok folytatásának tekintik a há­borús felvonulását. Az első vesz­teségek, a tragikus tapasztala­tok csikarják ki a változást a gondolkodásiban. Ebben a han­gulatban születik Gyóni gúny­verse, a Levél Nyugatra. Ez az igaztalan indulatokat fröcskölő költemény szolgáltat alkalmat Rákosi Jenőnek arra, hogy tá­madásba lendüljön Ady ellen, aki az első pillanatban felismeri ennek a háborúnak az igazi jel­legét. Amikorra Gyóni verse a Bu­dapesti Hírlapban megjelenik, már formálódik az ellentétpár­ja : Csak egy éjszakára... A vers lázasan kavargó képei, a költemény kereteit csaknem szétfeszítő indulat a személyes tapasztalatok érzelmi szinezett- ségén túl éppen azzal a nacio­nalista pátosszal számol le, azt a magatartást, politikát leplezi le, amely a katonáik ezreit küld­te a pokolba: „Csak egy éjsza­kára küldjétek el őket ! Hosszú csábos nyelvvel hazaszeretőket”. De közben már megkezdődött Ady ellen, költészete ellen a kampány. Gyónit ki- (felhasz­nálta Rákosi Jenő ebben a küz­delemben. A hadifogság szenve­dései kevésnek bizonyultak ah­hoz. hogy ez a költő levezekelje tévedését. Olyan bélyeget ka­pott. amelyből napjainkig sem tudott igazán megszabadulni. Az Ady-ellenes perben játszott sze­repe volt az akadálya annak is, hogy megméressék ez a költé­szet. politikai indulatoktól men­tesen birtokába vegye az érdek­lődő olvasó. Gyóni Géza ifjúkori költészete nem megy túl Petőfi, Vajda hangjának a próbá1gatásán. Na­gyon korán jelentkezik Adynak a hatása is. Nem mondható ez felszabadító erejűnek, inkább a költői bátorság növekedését se­gíti, illetve tetten érhető bizo­nyos hangulatok, életérzés újra­fogalmazásában. (Bús strófák, Nem ártunk már.) Elátkozott­nak érzi magát, üresnek, re­ménytelennek a sorsát, minden törekvése visszájára fordul. „Amit akarok, az mindig szép. / És ami lesz: az rútnál rútabb. / Egyenes, tiszta utak hínak. Es rovom a sikátor-utat.” (Átok alatt) Valószínűleg éppen Ady hatá­sára tájékozódik a modern köl­tészet kifejezési módszerei felől. A szépség-vonat őre című vers gazdag asszociációs világa, a fi­lozófiai gondolatok iránti érdek­lődés, a versilezárás szellemes ötlete mindenesetre jelzik ennek a kibontakozás útjára lépett költészetnek az erejét. A krasznojarszki fogolytábor lakója távol a hazától őszinte, eszköztelen vallomásokban idézi fel a hazát, a várakozó kedvest. Megrajzolja a tábori élet egyes mozzanatait, itt egészül ki lírai önvallomása a Levelek a Kálvá­riáról. Eljut a forradalom igen­léséig (Utolsó tánc). Költész j é- nek átalakulását nem fogadják szívesen Magyarországon: Gvrtni Géza nem térhet vissza a fogság­ból. 1917 nyarán még eltemeti testvérét, s végleg magára ma­rad. Nem képes elviselni a gyászt, összetörtén, elborult el­mével, 33. születésnapján meg­hal. Gyóni Géza költészete nem tartozik a korszak élvonalába. Versei nélkül mégis aligha le­hetne pontos képet rajzolni a huszadik század első két évti­zedének lírai terméséről. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984.) Nagy István Attila

Next

/
Thumbnails
Contents