Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

1984. április 14. O A találkozó vendége a világhírű Gardi Hotter, Milánóból Az utóbbi években a világ több országában használtak mór eszperantó nyelvet a színészek, mégsem az ilyen, hanem a pantomim-előadá­sok tekinthetők igazán a színjátszás eszperantójának. Utóbbiak nem igényelnek semmiféle nyelvtudást, mégis megérthettük: nincsenek te­kintettel az országhatárok­ra, népekre, nemzetközi jel­beszédek, némajátékok. Az eredeti görög panto­mim szó magyar jelentése: „mindent utánzás”. Van azonban még sok rokon ki­fejezés is: „testi beszéd”, a „hallgatás művészete”, „szóf­ián költészet”, „testi minus” stb. Elfogadott, hogy ennek a „testbeszédének az embe­ri test, a művész teste a já­tékának legfőbb eszköze. Napjaink pantomimes csoportjait és együtteseit is a felfokozódott közlési vágy hozza létre és tartja össze hosszabb-rövidebb ideig. Meglepő viszont, hogy a színházi művészet ezen leg­ősibb formája ma nehezen tud polgárjogot nyerni. Vi­lágszerte az elismertetésért, illetve a fennmaradásért küzd. Nyugat-Európa egyet­len állandó pantomim-szín­háza: a Kefka Színház 1974- ben nyílt meg Kölnben a szlovák származású Milón Slódek vezetésével. Ugyan­csak az ő javaslatára 1976 óta megrendezték a nem­zetközi pantomimfesztivált. Hazánkban csak 1982 vé­gén jött létre a Pantomim Szövetség. Magyarországon jelenleg nincsenek irigylés­re méltó helyzetben azok a hivatásos vagy akár öntevé­keny művészek, akik arra vállalkoznak, hogy a testbe­széd sajátos nyelvén ábrá­zolják a világot. Fábián Gergely és Dobos László, e két nyíregyháza fő­iskolai hallgató, munkájának eredményeként Nyíregyhá­zán került sor 1982. április 22—25. között a hazai I. amatőr pantomimtalálkozó­ra, és 1983. április 14—17. között a II. amatőr panto­mimtalálkozóra is. Dobos László és Fábián Gergely közlési vágya nem csökkent, önként még na­gyobb feladatot vállalnak fel s barátaikkal, valamint se­gítőikkel még nagyobb és keményebb fába vágják a fej­szét. Ennek eredményeként is Nyíregyházán április 16— 20. között megrendezik a nemzetközi amatőr panto­mim- és mozgásművészeti találkozót. F. Á. A B. B. DVC együttes Prágából Tarkovszkij rendkívül ta­lányos, a fantasztikum ele­meit sem nélkülöző filmjé­ben, a Sztalkerben az isme­retlen megközelítésére együtt indul a tudós és a művész. A bonyolult összefüggéseket hordozó alkotás alapképlete azonban világos: e felfedező úton mindig a művész jár elöl, s hogy bátorsága miatt vagy pusztán kíváncsiság­ból-e, de végig a tudós előtt halad. Hiba lenne természetesen, ha versenynek tekintenénk művészet és tudomány való­ságfeltáró munkáját, mert bár a megismerendő lehet ugyanaz, a megközelítés módszere, eszközei és céljai merőben mások. Verne re­gényalakjai, Melies filmhő­sei előbb jutottak el a Hold­ra, mint ahogy azt a való­ságban a tudomány lehetővé tette, de ne felejtsük, ezek egymással össze nem mér­hető értékek, összevetésük legfeljebb az időbeni kü­lönbség tekintetében jogo­sult. E rövidke eszmefuttatás azt kívánná nyomatékosíta­ni, hogy természetszerű az a fáziskésés, amely a társada­lomtudományokat jellemzi az irodalommal és a filmmű­vészettel szemben nemzeti történelmünk 1948-tól 1956- ig terjedő szakaszának fel­tárásában és értékelésében. Ha végigtekintünk az el­múlt két évtized filmtermé­sének címlistáján, könnyű­szerrel megállapítható, hogy számszerűleg is tekintélyes azon alkotások száma, ame­lyek cselekménye a jelzett periódusban játszódik, de a minőségi szempontokat sem nélkülöző vizsgálat is fel tud mutatni olyan műveket, amelyek csúcsteljesítmény­nek tekinthetők. Elég, ha olyan filmekre utalunk, mint a Szerelem (Makk Ká­roly), az Angi Vera (Gábor Pál), a Tanú (Bacsó Péter), és mindenekelőtt a Fényes szelek (Jancsó Miklós), amely modellértékűén tárja fel a csoportstruktúrák moz­gástörvényeit a hatalmi módszerek torzulásának idő­szakában. A személyi kultusz kor­szakának is nevezett perió­dus legutóbbi filmes tükör­képe a Te rongyos élet, Ba­csó Péter munkája. (A ren­dezővel folytatott beszélge­tést e lap hasábjain az ápr. 4-i számban olvashattuk.) Ha létezne a hazai sajtóban filmsiker! ista (Ugyan miért nincs? Reklámnak sem len­ne utolsó!), akkor azon az operetténekesnő történetét feldolgozó mű előkelő helyet foglalna el, hiszen nagy kö­zönségsikert aratva fut a hazai mozikban. Kritikai fogadtatása korántsem volt ilyen meggyőző, a cikkek Történelmi lecke mindnyájenknak többsége hűvösen tartózko­dó, de akadt recenzisfca, aki kifejezetten elmarasztalta a filmet. Ha nem előbb jelentek volna meg a méltatások, mint ahogy megmutatkozott a nagy érdeklődés, ironiku­san azt is mondhatnánk, lám a közönségsiker mindig gyanús a kritika szemében, így azonban csak a siker természetraj zának feltárása irányába tehetünk egy-két tétova lépést, és véletlenül sem akarunk közönség és kritika között az igazságosz­tó szerepében tetszelegni. A fogadtatásban kétség­kívül nagy szerepet játszik, hogy az ötvenes évek idő­szakából olyan mozzanatot emel ki Bacsó, amely önálló témává még nem vált sem az irodalomban, sem a film­ben: a kitelepítést. (Mellék- szálként találkozhattunk ve­le a Ménes gazdában, a re­gény- és filmváltozatban egyaránt, ahol az egyik tiszt öngyilkosságának részben felesége kitelepítése az oka.) 5vek óta tapasztalhatjuk a tényirodalom körébe sorol­ható alkotások keresettségét kelendőségét. Megnőtt az érdeklődés közelmúltunk története iránt, s az említett évek eseménytörténetében is bőven akadnak 7 olyan mozzanatok, amelyekre még nem vetült elég fény. Gyanítom, hogy a törté­nettudomány álláspontjának megfogalmazása a Rákosi- időszak teljes képére vonat­kozóan azért kés ik, mer t a kutatások terén napjaink­ban is fennáll egy sereg kö­töttség; valószínűsíthető, hogy a levéltári dokumentu­mok egy része sem hozzá­férhető ma még. Azzal azonban számot kell vetni, hogy közgondol­kodásunk alakulásában hosz- szú távon nem nélkülözhe­tők a tudomány kellően meg­alapozott és a közvélemény számára hozzáférhető ered­ményei, mert ha döntően a művészet alakítja — a ter­mészetéből következően el­sősorban hangulati-érzelmi megközelítésben — a korra vonatkozó tudatunkat, ak­kor esetleg nem kívánt, szélsőséges vélemények vál­hatnak uralkodóvá, s hogy ennek veszélye ténylegesei- fennáll, arra nézve bizonyos jelek ma is fellelhetők. Alapvető igény, hogy ob­jektív kép alakuljon ki előt­tünk mindarról, ami a for­dulat éve és az ellenforra­dalom között hazánkban tör­tént, amelyből világosan ki­bontakozik, mik azok az ér­tékek, amelyek vállalhatók és vállalandók ebből a kor­ból, mert ezek bizonyítják a szocializmus építésének foly­tonosságát, de fel kell tárni a torzulásokat is (ehben a filmművészet jelentős részt vállalt!) mert ezzel nemcsak az kerülhető el, hogy egyol­dalú történelemszemlélet alakuljon ki, hanem az is megmutatható, hogy ezek a hibák nem szükségszerűen és elkerülhetetlenül következ­tek a „tanulóévek”-ből. Hamar Péter Á jugoszláviai magyar irodalom A jugoszláviai magyar irodalomnak áldoza­tos küzdelmekben kellett létrehoznia a maga intézményeit a két világhá­ború között. Ezeket az in­tézményeket — á folyóirato­kat, a könyvkiadási lehető­ségeket — tönkretette és szétzilálta a háború: 1945 ta­vaszán szinte a semmiből kellett ismét felépíteni a szellemi élet otthonait. Eb­ben a munkában főként a harmincas évek neves író­egyéniségei jeleskedtek, a többi között Herceg János, Szirmai Károly, Majtényi Mi­hály, Gál László és főként Sinkó Ervin, akinek mint írónak, irodalomtörténésznek és a vajdasági fiatal írók ne­velőjének óriási szerepe volt a nemzetiségi kulturális élet szervezésében. Az újjászülető jugoszláviai magyar irodalom Újvidéken és részben Szabadkán épí­tette ki szellemi központjait. Hatékony szervezője a Híd című folyóirat, amely a két világháború között a vajda­sági magyar kommunista ér­telmiség orgánuma volt, s a felszabadulás után minden szellemi érték átfogására tö­rekedett. Munkáját az 1965- ben alapított Üj Symposion, a fiatal írók folyóirata, illet­ve az 1971-ben indult Üzenet című szabadkai folyóirat egé­szíti ki. Nagy szerepet vállal az újvidéki Fórum Könyvkiadó és az ugyancsak Újvidéken — az egyetem keretében — dolgozó Magyar Nyelv, Iro­dalom és Hungarológiai Ku­tatások Intézete, amely 1969- től kezdve* Tudományos köz­lemények círtien ad közre nyelvészeti, irodalomtörténe­ti és néprajzi • kérdésekkel foglalkozó folyóiratot. Mel­lettük Újvidéken és Szabad­kán magyar színházi társu­lat működik, gazdag műsor­ral jelentkezik az újvidéki magyar rádió és televízió is. A vajdasági magyar iroda­lom könnyebben tudta ma­gába fogadni a világirodal­mi hatásokat, és fogékonyabb lett az újítótörekvések iránt. Ezeknek az újításoknak, ki­vált az avantgarde irodalom felfogásának, igen nagy sze­repük volt a vajdasági ma­gyar költészetben, többek között Ács Károly, Zákány Antal és Pap József mun­kásságában. Mellettük Fehér Ferenc lírája inkább a népi hagyományok folytatójának mutatkozott. A prózairodalom a két vi­lágháború között már kita­posott úton haladt, midőn — elsősorban Herceg János, Majtényi Mihály és Németh István műveiben — képet adott a jugoszláviai magyar­ság változó életéről. Burány Nándor összeroppanás című regénye a háború utolsó esz­tendejének súlyos tapasztala­tait idézte fel. Modernebb törekvéseket képviseltek Szirmai Károly látomásos el­beszélései, például A csend víziói című kötetben, illetve Major Nándor példázatos ér­A z ódon hangulatú Kül- ső-Kenyértörés utca környékén az év ele­jén egyszerre csak csökken­ni kezdtek az árak. A nem mindennapi, sőt majdhogy­nem szokatlan jelenségre a környék egyik legodaadóbb lakója, Gázlómélység bácsi figyelt fel, s mint társadalmi rendünk lankadatlan őre, azonnal névtelen levelet írt a Falramá Szó című újság­ba. A „Kik zavarják árcsök­kentésekkel az ország nyu­galmát?” című hozzászólásá­ban az idős lokálpatrióta nyíltan és a helyzethez ké­pest meglepő őszinteséggel rántotta le a leplet az úton- útfélen tapasztalható árcsök­kenésekről, az egyre olcsób­bá váló húsról pedig megje­gyezte, hogy olcsó húsnak híg a leve. Minek is tagadnánk, Gáz­lómélység bácsi levele való­ságos lavinát indított el. Töb­ben rögtön más árcsökkené­sekről is tudni véltek, így például Anorák néni, akinek a fia a minisztériumban dol­gozott, úgy hallotta, hogy az illetékesek nemcsak a ben­zin, de az építőanyagok és a fűtőolaj árának mérséklését is tervezik. Huzagolt Aranka, Föld S. Péter: Miért csökkennek az árak? aki a Külső-Kenyértörés ut­cai Hőerőműben lélekbúvár­ként tengette életét, csak ne­vetett az ilyen csacskaságo- kon; gyűrűs vőlegénye a kö­zeli önkiszolgáló boltban volt üzletvezető-helyettes, s így első kézből tájékoztatta a kí­váncsi lélekbúvárt, miszerint csak a fél- és egész téglák lesznek olcsóbbak, a többi­nek az ára változatlan ma­rad. Bár a terjengő rémhírek többsége nem bizonyult igaznak, a nyugtalanság egy­re fokozódott, és azzal fe­nyegetett, hogy az elégedet­lenség hullámai a Külső- Kenyértörés utcából esetleg átterjedhetnek a Belső-Ke- nyértörés utcára is. A hely­zetet súlyosbította* hogy szinte óránként láttak nap­világot újabb találgatások — többen eskü alatt vallották, hogy olcsóbb lett a közleke­dés — míg mások, persze a mindig elégedetlen, hőzöngő értelmiségiek, azt állították, hogy csökkent a könyvek ára. Az illetékes vezetők dicsé­retes gyorsasággal felfigyel­tek a jelenségre; szinte azon­nal bölcs hallgatásba burko­lóztak, sőt, amikor Csőbál­vány elvtárs egy helyi hatás­körű aktívaértekezleten csak­nem másfél órán keresztül mélyen és jelentőségteljesen hallgatott, többen követték a példáját. Az ügy időközben, ha lehet, még tekervénye- sebb lett, és miután már a külföldi, többségükben ellen­séges rádióadók is rendsze­resen hallgattak a tapasztal­ható árcsökkkenésekről, nyilvánvalóvá vált, hogy most már valamit hallgatni kell. Egyre több bejelentés ér­kezett a vendéglői árakkal kapcsolatban is. Néhányan arról panaszkodtak a tanács ügyfélszolgálati irodájában, hogy húsz forintból sikerült megebédelniük az egyik ön- kiszolgáló étteremben, de sok bejelentés érkezett a Róbert bácsi konyhája nevű szerző­déses vendéglő ellen is — az üzlet vezetője, állítólag rek­lámfogásból — ingyen adta a levest és a köretet. Az illetékesek a helyzetnek kijáró mérsékelt optimiz­mussal szemlélték a kiala­kult helyzetet; tenni ugyan nem tehettek semmit, ám ők voltak azok, akik a hibák mellett az eredmények mel­lett sem mentek el szótlanul, s rámutattak: a korábbi évek áremelkedései nem magya­rázhatók egyszerűen a be­gyűrűzéssel, hanem igenis, a mi népünk szorgos munkáját dicsérik. Mindez természetesen csak némiképp nyugtatta meg a kedélyeket, lehetetlen volt ugyanis nem észrevenni, hogy az állandóan csökkenő árak igen súlyos helyzetbe hozták a nyugdíjasokat: egyre töb­ben lettek, akik nyugdíjuk­ból nemcsak a hónap köze­péig, de ennél már néhány nappal tovább is ki tudtak jönni. A róbertvárosi árcsökke­nések behatóbb tanulmányo­zására közgazdászok érkez­tek a kerületbe, s külföldi szakértők bevonásával nem­zetközi tanácskozást tartot­tak. Csupán a teljesség ked­véért jegyezzük meg: a ta­nácskozás négy napja alatt az árak, ha lehet, még gyorsab­ban mérséklődtek, sőt — ter­mészetesen minden alapot nélkülöző — híresztelések láttak napvilágot a lakbérek tervezett mérséklésével kap­csolatban. A helyzet kilátástalan volt, de nem súlyos; Gázlómély­ség bácsi, aki a rohamosan csökkenő árak ellenére szin­te töretlen bizalommal maj­szolta a kilónként négy fo­rintba kerülő házi kenyeret, egy nagy- vagy két kis- fröccsért bárkinek szívesen elmesélte, milyen volt, ami­kor először érezte a saját bőrén, hogy csökkennek az árak. Az illetékes vezetők to­vábbra sem nyilatkoztak arról, vajon mi okozhatta az áraknak ezt a minden eddi­git meghaladó mérvű csök­kenését, de az aggódó köz­vélemény megnyugtatására megjegyezték: minden re­mény megvan arra, hogy — akárcsak az influenza eseté­ben — az árak csökkenését is meg lehet állítani a kör­nyező utcák határainál. telmű, intellektuális regé­nyei, így a Büntetés és a Hullámok. Ugyancsak a pél­dázatosság kapott szerepet Deák Ferenc abszurd eleme­ket is tartalmazó színdarab­jaiban. A vajdasági magyar iro­dalom — az Űj Symposion körül gyülekező fiatalabb írók munkájának következ­tében — a hatvanas években került igazán az avantgarde áramlatok vonzásába. 1964- ben Sinkó Ervin bevezetésé­vel jelent meg a Kontra­punkt című antológia, amely először adott átfogó képet a fiatalok törekvéseiről. Tol­nai Ottó, Domonkos István, Fehér Kálmán, Tóth Ferenc és Ladik Katalin költészete valósággal felforgatta a ju­goszláviai magyar líra addi­gi normáit, törvényeit. A nonkonformista köz­életi magatartás és az állan­dóan megújuló nyelvi, for­mai kísérletezés fontosságát emelte ki. A vajdasági ma­gyar irodalomban a szürrea­lizmus, a dadaizmus örök­sége, illetve az újabban fel­lépő neoavantgarde jellegű gesztusköltészet, a szöveg­konstrukció, sőt az irodalom és a képzőművészet határte­rületén elhelyezkedő vizuá­lis költészet kapott nagy szerepet. Az Üj Symposion elbeszé­lői ugyancsak újításokra tö­rekedtek, s például Tolnai Ottó Rovarház című „regé­nye” merészen elutasította a hagyományos epikai alakítás minden fontos követelmé­nyét: a cselekményt, az alak- és környezetrajzot. Ezzel együtt is a születő művek többsége inkább a soknem­zetiségű vajdasági társada­lom múltjának és jelenének ábrázolására törekedett. Ilyenek voltak Gion Nán­dor Testvérem, Joáb és Vi­rágos katona, Végei László Egy makró emlékiratai és Domonkos István A kitömött madár című regényei. Varga Zoltán regényei — például Életveszély című munkája — fantasztikus és mitologikus elemeket szőttek az ábrázo­lásba. A fiatal Balázs Attila Cuniculus című műve avant­gardista ötletekkel mutatta be az ifjú nemzedék közér­zetét. A jugoszláviai magyar irodalmi életben igen komoly eredményeket ért el az irodalomtörténet­írás, általában a tudományos és elméleti irodalom. A leg­nagyobb munkát Bori Imre, az újvidéki egyetem tanára végezte, aki számos monog­ráfia és nagyobb tanulmány mellett megírta a jugoszlá­viai magyar irodalom törté­netét is. Mellette Szeli Ist­ván, Juhász Géza, Dér Zol­tán, Bányai János és Bos- nyák István a jelentősebb irodalomtudósok és kritiku­sok. KU HÉTVÉGI MELLÉKLET A színjátszás eszperantója Nemzetkizi amatőr pantomiitalálkozó Nyíregyházái ill , 1 ír . ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents