Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

1984. március 13. Kelet-Magyarorszíg 3 JEGYZETEK üresen □ kár találós kérdés is lehetne. Egy-két évti­zede építették a ter­melőszövetkezetekben, az első esztendőkben használ­ták, azóta megvannak, de mógsinosenek. Mi az? A nyolcszáz-, ezer-, meg két­ezertonnás ailtma hűtőtáro­lók, vághatja rá a benn­fentes a felelet biztos tu­datában. Pedig nem is ilyen egyszerű a dolog. Mert ezeket a termelőszö­vetkezeti tárolókat valóban alma tárolására építették, csakhogy az almatárolést már másodlagosnak tekin­tik a gazdaságokban. A hű­tőberendezések elavultak, nem alkalmasak az alma négy-öt hónapos eltartásé­ra. Igyekeznek a termelők még ősszel eladni az almá­jukat. Akkor biztosaik ben­ne, hogy nem marad a nya­kukon, a tárolással együtt nem emelkedik az önkölt­ség, s év végén különben is jól jön minden forint. Ért­hető és logikus következte­tés ez a szövetkezeti veze­tők részéről, de akkor mi­nek a tároló? Pedig éppen az ellenke­zőjére lenne szükség. Még több tárolóteret kell építe­ni az alma minőségének megóvása érdekében. Nem szükséges ezeket drága hű­tőgépekkel felszerelni, csak a ventillációt kell biztosí­tani. A meglevő tárolók újjáépítésére kidolgozott egy módszert az Agrober. Eszerint négy-ötmillió fo­rintból újjá lehetne vará­zsolni az épületeket, ki le­hetne cserélni a gépeket. Persze így egyszerűen hangzik, de honnan vegye­nek a szövetkezetek ennyi pénzt, amikor oly szűkösek a fejlesztési alapok? Addig sem szabad azért üresen, kihasználatlanul hagyni a meglevő épülete­ket. Az utóbbira konkrét példák is akadnak. Sza- bolcsibákón részben megle­vő épületbe almalévonalat terveznek. Ez már olyany- nyira konkrét terv, hogy a gépbeszerzésről folynak a tárgyalások. A kisvárdai szövetkezet zöldség-gyü­mölcs nagykereskedői jo­got szerzett. Alma- és bur­gonyatárolójukat ily mó­don jól kihasználhatják. Egy-két gazdaság konzerv­üzem létesítésén fáradozik, keresik a megoldást a meg­levő épületek hasznosítá­séira. Eggyel tovább lépett az Agrober is, látva a terme­lőüzemek szűkös gazdasági helyzetét. A szövetkezetek­től kérnek árajánlatot, s azon belül készítik el a -ter­veket. Vagyis a közös anya­gi érdekeltséget helyezik előtérbe, hogy mindkét fél megtalálja a számára ked­vezőt. Nemcsak milliókban... D íz tonna cirokszalmát adott el a bátorliget! Búzakalász Termelő- szövetkezet az Artex külke­reskedelmi vállalat útján Olaszországba. Ennek alap­ján erre az esztendőre már háromszáznegyven tonnás termeltetési szerződést kö­tött a -termelőszövetkezet és a külkereskedő cég, amely vállalta az értékesí­tést. Ez utóbbi bruttó ár­bevétele kétszázezer dollár. S mind emellett még a ci­rokmagot is a tőkés piacon adják el. Egy nyugatné­met oég rongyszőnyeget vá­sárolna, most folyik a me­gyében a gyártók felkuta­tása. Nagy lehetőség kínál­kozik pehelypaplan eladá­sára, a Lignimpex pedig március végéig jelentős mennyiségű akácdes2kéra vevő. A nyírbogáti terme­lőszövetkezet vállalt né­hány kamionnyi szállít­mányt, válamint az Ófe­hértói Vegyesipari szövet­kezet is üzletet lát benne. Néhány kiragadott példa a kistételű áruk exportjá­ból. (Persze erre nem a bá- tarliigeti kétszázezer dollá­ros szállítás a jellemző, sokkal inkább a néhány ezer, vagy tízezer dolláros tétel.) S amióta a megyében dolgozók a külkereskedelmi miniszteri megbízott, egy­re több termék talál nyu­gaton gazdára. Feladata, hogy megismerje a megye minden szövetkezetét, kis­üzemét és gazdasági mun­kaközösségét, az üzletek mellett információkat to­vábbítson a külkereskedel­mi vállalatoknak. A terme- lőszövetkezeti melléküzem­ágak és a kisvállalkozások belépése új helyzetet te­remtett. Könnyen, rugal­masan átallnak a keresett termékek gyártásárai, és az exporton túl a hazai piac­ra is igényesebb, színvona­lasabb árut készítenek. A kistételű áruk export­jára sem a gyártók, sem a kereskedők nem kapnak külön támogatást. Legtöbb­ször csak a telex érkezik, s ez alapján kutatja- fel a miniszteri megbízott az áru hollétét, szervezi meg a gyártásét. Az Agrimpex például harminc tonna napraforgómagot keresett, az encsencsi termelőszö­vetkezetben megtalálta. A Tramselakfcro osztrák meg­rendelésre négyezer bi-fi torony dobozának gyártá­sára keresett vállalkozót. A Szafmár Bútorgyárból most küldik el a mintapéldányo­kat. Ez hetvenezer dolláros üzlet. Vagyis nem csak mil­liókban lehet és kell gon­dolkozni. Sipos Béla Karbantartás, korszerűsítés a malmokban A napokban fejezik be a Szabolcs-Szatmár me­gyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyír­egyházi üzemében a szo­kásos éves karbantartást a tmk-sok. Az átszerelés nyomán csökken a villa- mosenergla- és vízfelhasz­nálás is. A megtakarítás várhatóan 800 ezer forint lesz. Az üzemben javul a dolgozók munkakörülmé­nye is, hiszen az átalakí­tott gépek csendesebben dolgoznak. Képünkön: szerelik a koptató ötödik szintjét. (Gaái Béla felvé­tele) Rakamazrál ] Konténertároló Most készül egy új ter­mék: a konténerekből álló, 500 köbméteres hűtőtároló vasszerkezetének nullszériá­ja Rakamazon, a Fa- és Fém­ipari Szövetkezetben. A min­tadarab április végére ké­szül el. A RAFAFÉM a cső­szerelőipari vállalattal együtt­működve gyártja majd ezt a terméket, melyet egyelőre belföldön értékesítenek. Egy hűtőtároló mintegy 3 millió forintba kerül, s ebből csak a vasszerkezet ára 800 ezer forint. Az idén terv szerint 20 darabot gyártanak belőle a rakamaziak. Olaj a vízre L átom a minap a tévéhír­adóban, hogy olajos a Duna Budapestnél. Jó­kora foltok úsztak a vi­zen, és természetesen riasztot­ták a tévéseket is az aggódó emberek — hadd lássa ország- világ, mi történik a folyóval. Büszkeség dagasztotta a mel­lemet, ahogy kitekintettem az ablakunkon. Lent folydogál az Ér-patak. Erre vagyok büszke. Sokkal kisebb, mint a Duna — de sokkal olajosabb Is! Most már biztos lehetek abban, hogy egy állandó tévéstábot telepí­tenek ide, mert az olajszennye­zés miatt a viz is alig látható. Nem holmi eltévedt foltokról van itt szó, kérem, hanem iga­zi világszínvonalú olajszennye­zésről, mely folyamatos és len­dületes. Az Ér-patak hullámai olajozottan gördülnek — amit nem lehet elmondani az ellen­lépésekről. A múltkor egy-ket­tőre kinyomozták a vízügyiek, hogy hol öntöttek mlninmot a patak vizébe (ettől vöröslőitek a habok), ha a tetteseket nem Is kapták eL Hogy az őlaj honnan kerül a vízbe, azt biz­tosan még könnyebb lenne ki­deríteni. Sőt, a bűnösök Is ne­hezebben léphetnének olajra, mert egy gyári műhelyt nem könnyű eltüntetni. Hogy mibő' gondolok műhelyre? Abból, hogy munkaszüneti napokon majdnem tiszta a viz ... (tamavölgyi) Hátrányos helyzet a művelődésben? Kilcs: a személyes kapcsolat KI FIGYEL A MŰVELŐDÉSBEN HÁTRÁNYOS HELY­ZETBEN LÉVŐKRE, AKIK — NEM ÉRDEKTELENSÉG­BŐL — ÉLETKORUK, FOGLALKOZÁSUK, LAKÓHE­LYÜK, ÉLETFORMÁJUK, EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTUK MI­ATT KÍVÜL ESNEK A KULTURÁLIS SZOLGÄLTATA- SOK HATÓKÖRÉN. SZERENCSÉRE, VAN AKI FIGYEL RAJUK. KÉRDÉSEINKRE NÉPMŰVELŐK, TANÁCSI VE­ZETŐK, TÁRSADALMI SZERVEK MUNKATÁRSAI VÁ­LASZOLTAK. Dr. Varga Józsefné könyv­táros, a Móricz Zsigmond megyei Könyvtár osztályve­zetője évek óta foglalkozik a hátrányos helyzetű olvasók­kal. Tisztában van azzal, munkatársaival együtt, a nagy könyvtárak egyik gond­ja: a „nagyüzemmé válás”, a személyes kapcsolatok hiá­nya. Együttműködés Életkor, lakóhely, fizikai, egészségi állapot, informáci­ós környezet szerint vizsgál­tuk a hátrányok okait. Elég széles a skála, ezekből csu­pán néhányat említenék: a munkaképes korú lakosság 8 osztállyal nem rendelkező tagjait, a munkásszálláson élőket, a több műszakban dolgozókat, a gyesen lévőket. Lakóhely szerint a lakótele­pen, a közigazgatásilag vá­roshoz csatolt bokortanyákon élők tartoznak ide. — Keressük valamennyi rétegnél és csoportnál a hát­rányok csökkentésének lehe­tőségeit. Kiemelt feladatként a hátrányos helyzetű gyer­mekek, a szakmunkás- és szakközépiskolai tanulók, a gyesen lévő anyák, a moz­gássérültek, az idős emberek és a vakok könyvtári ellátá­sának javítását tűztük ki cé­lul, segítségül kérve a pe­dagógusokat, a KISZ és a Hazafias Népfront aktivistá­it, valamint az ügy érdeké­ben együttműködésre vállal­kozó egészségügyieket. Dr. Bihari Albertné és Vancsisin Ilona könyvtáro­sok a konkrét lépésekről szá­moltak be, a házi kölcsönzés tapasztalatairól, mely 1979- ben társadalmi kezdeménye­zésként indult. A könyvtár „Sipkay Barna” KlSZ-alap- szervezete javasolta és vál­lalta a házi kölcsönzést Ez ma már intézményes feladat­tá vált, beépült a megyei könyvtár szolgáltatási rend­jébe. A házhoz — gyakran ágyhoz — kötött idős embe­reket és mozgássérülteket személyesen keresik meg könyvcsomaggal a könyvtá­rosok. Házhoz vitt könyvek — Eleinte havonta egy al­kalommal — minden hónap első hétfőjén — szállítottuk házhoz a könyveket. Az ol­vasók számának növekedésé­vel ez kevésnek bizonyult. Most már kéthetenként ke­ressük fel őket. Az indulás­kor 14, jelenleg 25 olvasónk van. Kezdetben némelyik idős ember bizalmatlan volt, de ez egy-két találkozás után feloldódott — és nagy örömmel fogadnak bennün­ket. Tóth hászlóné — képzett­sége szerint népművelő — a népfront megyei bizottságá­S zép munkássors Vámos Jánosnéé. A keretek, amelyek között élt és él, tipikusnak is mondhatók, de a tartalom, amivel a ke­reteket ő megtöltötte, ha nem is rendhagyó, ám nem is mindennapi. Vámos Jánosné a kisvár­dai Vulkán, öntöde II. üze­mének csoportvezetője szép ívű pályát futott be, noha csoportvezetőnek lenni, ter­mészetesen, nem a gyári hie­rarchia csúcsa. De, miként ez szavaiból majd kiderül, nem a ranglétrán való előrejutás volt élete fő célja. — Harmincegy éve, 1953- ban kerültem a gyárba. Ak­kor tizenhét éves voltam. Szakképesítés nélkül jöttem, mert muszáj volt jönni, hi­szen apám 1942-ben meg­halt, s édesanyám ötödma- gammal nevelt minket. Sze­rettem volna továbbtanulni, de erre nem volt lehetősé­gem. Hogy egyáltalában ide kerültem, azt köszönhettem annak is, hogy édesapám is itt dolgozott valaha... Betanított munkás lett, magkészítő. Elég hamar be­letanult, s hogy nem is rosz­«&555555uvv» — Közben mentek az évek, dolgoztam — meséli —, há­rom műszakba jártam, ami- 1971-ben szóltak, legyek irtvezető. Először nem soly és az érezhető belső nyu­galom teheti. Nemcsak a fizikai munka mKezek dic m­edzette Vámos Jánosnét, ha­nem a sok társadalmi meg­bízatás is, amit hosszú esz­tendők óta becsülettel lát el. Volt szakszervezeti műhely­titkár, 1980-ban pedig a 340 dolgozót foglalkoztató öntöde II. főbizalmija lett. A pártba 1972-ben lépett be és tagja a városi párt-végrehajtó bi­zottságnak. Természetesen ott van az üzemi pártvezető­ségben is, de a lista ezzel még nem is teljes. A kérdés­re: miért csinálja mindezt? — így válaszolt: — Szakszervezeti mun­kámmal a dolgozók érdekeit igyekszem képviselni, és en­nek a fontosságát hangsú­lyoznom sem kell. A többi megbízatás pedig, végső so­ron összefügg ezzel. Csak egy példát mondok: nálunk sok cigány van, sok szociális problémával. Látják, hogy foglalkozunk velük, és ez itt marasztalja őket... Ügy igyekszem mindezt csinálni, hogy a család ne érezze meg, nehogy azt mondhassák: azért nincs rájuk időm, mert sok az elfoglaltságom. Na­gyon szeretem a családom, és úgy érzem, a család nem sínyli meg az én munkámat. Persze, azt hiszem, szerencsés szül, arra bizonyíték: kísér­leti munkára szemelték ki 1957-ben. — Mindig iparkodtam — mondja — kellett a pénz. A kísérleti munkát egy kicsit kitüntetésnek is éreztem, ügyes kezem elismerésé­nek ... Élete,a szokott rend sze­rint alakult. Férjhez ment Vámos János géplakatoshoz, 1959-ben, világra hozott két lányt, azokat felnevelték, le­érettségiztették. Ma, még in­nen az ötvenen, már egy unokának is örülhet. vállaltam, féltem. De 1972- ben már-már beadtam a de­rekam, mert több olyan ve­zető is volt, akik fizikai mun­kásból lettek vezetővé. Ígér­ték, mindig számíthatok rá­juk és így is lett. Azóta egyfolytában csoportvezető vagyok. A fizikai munka majd húsz esztendeje erőteljes asz- szonnyá tette Vámos János­nét, de nem nehézkessé, és főleg nem öreggé. Azt hit­tem, hogy a negyvenhez és nem az ötvenhez van köze­lebb. Koránál fiatalabbá az arcán játszadozó halvány mo­alkat is vagyok, komoly problémám az egészségem­mel nincs, az idegeim jók, kiegyensúlyozottan élek. A beszélgetés még sokfelé kanyarodik. Sorolja élmé­nyeit, ám hamarosan újfent a munkánál járunk, ami éle­tének gerince. Utoljára még arról kérdem: kapott-e elis­meréseket? — Háromszor lettem kivá­ló dolgozó és a kiváló mun­káért miniszteri elismerést is megkaptam... Vámos Jánosnét megismer­vén nem mondhatok mást: jó helyre jutottak a kitünteté­sek. S. Z. nak munkatársa a gyesen lé­vő kismamák számára kiírt pályázatot említette elsőként, melyet a Bartók-évforduló tiszteletére kibővítettek, meg­hirdették az olvasó és zene­szerető ifjúságért elnevezésű versengést is. — Most az egyik törekvé­sünk, hogy valamennyi kis településen hozzák létre az úgynevezett „könyvesháza­kat”, amely nem új dolog, de a tartalom, amelyet szeret­nénk meghonosítani, új. El­sősorban a volt iskolai épü­letekben adódnak jó lehető­ségek a „könyvesházak” lét­rehozására, ahol nemcsak ol­vasni, kölcsönözni lehet, ha­nem beszélgetni, találkozni, vitatkozni is. Netán kulturált körülmények között kártyáz­ni, szórakozni is. A társas összejövetelek, a találkozá­sok, az emberi érintkezések színterei lehetnének ezek. Bokrok, lakótelepek Dalanics György, a Nyír­egyházi Városi Tanács osz­tályvezetője az egészen kis lélekszámú tanyákat és a vá- rosnyi lakosságot kitevő új lakónegyedeket — főként a Jósavárost — említi. — A nagyobb tanyabokrok­ban adottak a művelődési lehetőségek, mint Felsősimán, Vajda-bokorban és másutt. A megyei-városi művelődési központtal továbbra is együttműködünk a tanyai va­sárnapok kulturális program­jának szervezésében. A kis tanyabokrokban élőkhöz ne­hezebben tudunk eljutni, s mind gyakoribb, hogy buszra ülnek és bejönnek a város­ba. Másfajta, mégis hátrá­nyos helyzetűek a művelő­désben a Jósavárosban lakók. Az a tapasztalat: az emberek egy jelentős csoportja lakóhe­lye közelében szeretné igény­be venni a kulturális szol­gáltatásokat, nem mindenki utazik ezért a város központ­jába. Befejezésül csupán annyi: a művelődési hátrányok fo­kozatos „ledolgozásában” csak az első lépéseket tették meg megyénk közművelődési intézményei, amely így is el­ismerésre méltó. Ám a lehe­tőség ennél több, az igény pedig ennek is többszöröse... S még nem is esett szó az ingázókról, a bejáró diákok­ról, a gyermek- és ifjúsági intézetek lakóiról, a cigány­ságról. Érdemes, sőt szüksé­ges tovább kutatni: egy-egy közművelődési intézmény mi­lyen kulturális szolgáltatá­sokkal tudna közelebb ke­rülni a hátrányos helyzetű rétegekhez. Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents