Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
1984. március 10. ^j| Jelenet az Angyal szállt le Babilonba című filmből (Sinkő László, Tordal Teri, Sinkovlts Imre). (A képen látható hátteret a kisméretű makett videotechnikával történt felnagyításával hozták létre.) kel bármit megtehetünk. Megfelelő számítógépprogramokkal kicsinyíthetők, nagyíthatók, elforgathatok, nyújthatók, zsugoríthatok a térben. Jelenetek másolhatók egybe. Képsorok, képrészletek tüntethetők el. Szintetikus árnyék rendelhető a szereplőkhöz, tárgyakhoz élethűvé téve az üres, egyébként árnyékmentesre megvilágított stúdióban játszódó jelenetet. Kristályokból, fémekből, üvegből, műanyagokból, organikus anyagokból csodálatosan merész formákat képezhet a rendező. Elektronikus úton díszletek, figurák is rajzolha- tók, például egy makett-toronyhoz lépcsősort „rendelhet hozzá” a komputer. Mesék, mítoszok, írói, költői agyszülemények, lázálmok — eddig csak verbálisán leírt bizarr eseményei, fantazmagóriái, alakjai válnak megjeleníthetővé. Jóllehet, a hazai elektronikus tévéjátékok néha fantasztikus, lebilincselő látványt nyújtanak, esztétikai szempontból még nem múlják felül hagyományos társaikat. A televízió legtöbb stúdiója pedig az egyszerűbb elektronikus képkombinációkkal is alig barátkozott meg. A lehetőségek és a gyakorlati felhasználás közti szakadék egyre növekszik. Egyedül az MTV kísérleti elektronikus csoportja — Rajnai András vezetésével — folytat kutatásokat 1975 óta az elektronikus képkombinációkkal. slata helyett csupán hárman :ak a dél-jemeni helyszínrögzítették a környezetet, a ílatos ősi palotákat, me- lálmaligeteket. elektronikus térképzés az első pillanattól fogva í tulajdonságokkal rendel- tt, amivel a film sosem, íny példa: a kép bármely e kiemelhető, áttehető egy k képbe. A kiemelt képekIstván forgat Az új Nemzeti Színház megépítéséről tavaly nyáron hozott határozatot az Állami Tervbizottság, Meg is jelölték a befejezés határidejét: 1989-re elkészül. A tervek szerint a színház a Városliget oldalán, a Hősök tere folytatásában épül fel, szemben a Gorkij- fasorral, a Dózsa György úton. A színház terveinek elké szítésével megbízott Hoffer Miklós egyetemi tanár, elkészült a végleges tervvel. Az épületben 1100 fős drámai nagyszínház, valamint 200 fős stúdiószínpad létesül. Az épülettel szemben támasztott követelmények kialakításához a tervező kollektíva munkájához színészek, rendezők, a színházak technikai szakemberei és más közéleti személyiségek is tanácsot adtak. A kivitelezési munkálatokkal a Középületépítő Vállalatot bízták meg. Képünkön: perspektivikus rajz a színház homlokza ti részéről. Jelenet a Madame Louise szalonjából (Elek Emil felvétele) Ilyen darab is kell néha, mint ez a Mme Louise, amit egy Vernon Sylvaine nevezetű színdarabszabó készített valamikor 1945-ben, „békebeli” szabásminták alapján, s amit Révész Mária fordított (ki) a számunkra, hogy viseljük egészséggel. Peter Weiss mondta, hogy ezután a világháború után nem lehet úgy színdarabot írni, mint eddig. Dehogy nem lehet! Mindent lehet, csak akarni kell... És különben is mire valók ezek a nagy szavak? Csak kompromittálják a tisztes ipart, ami lám él és virágzik, minden vihart túlél, — háborút, lóversenyveszteséget — mint Madame Louise szalonja. Kell néha ilyen darab is, ami elnyűhetetlen, mint a crombi kabát, igaz, hogy hónaljban szűk már egy kicsit, s a fazonja is felpöndörödik, de ha új gombokat varrunk rá, piacra még felvehető. (Az új gombok — hogy „pontosítsuk” a metafórát, — Fülöp Kálmán dalszövegei és Wolf Péter zenéje. Divatosak, tetszetősek és rendesen fel vannak varrva.) A darab maga nem szól semmiről, ami határozottan előnyére válik. Nem gondolkodtatja feleslegesen a nézőt, s a színészeket sem terheli olyan fáradságos dolgokkal, mint a szerepelemzés, a jellemábrázolás stb. E kis dolgozat szerzője többször leírta már, hogy semmiféle műfaji előítéletei nincsenek. Sőt: kimondottan szereti a zenés, táncos műfajt, a könnyű bohózatot, ezek közül is leginkább az operettet, ha jó. Mert az egy külön világ. Sajátos törvényei, játékszabályai vannak, melyek egyaránt érvényesek a szereplőkre, és a nézőre is, és játszani jó. Azonkívül az operettnek — és a jobb műhelyekből kikerült zenés bohózatnak — épkézláb meséje van. Történik benne valami. Kibontakozik például és beteljesül a szerelem. Beverik az orrát az intrikusnak. Satöbbi. Mindez a Mme Louise szalonjára nem vonatkozik, mert nem történik benne semmi. Legalábbis „érdemben". Amikor úgy érezzük, hogy na most talán: hát nem. Amikor már nem is várjuk: akkor sem. Ebben is következetes és megbízható ez az angol szalon. Mégis kell néha ilyen darab (ha nincs jobb). Gondtalan estét garantál, ami után jólesik egy könnyű vacsora, fehér borral és zenéveE És kell azért, hogy lássuk színészeinket, akiket szeretünk és szívesen találkozunk velük, ök ugyanis nem tehetnek arról, hogy éppen ez a művecske került a fordító kezébe abból a szériából, amiből több ezer darab megy egy tucatra az angol nyelvterületen, tengeren innen és túl. (Régen töröm már a fejem, hogy tényleg, mit fordítunk mi le a közel- és távolnyugati termésből és miért? Mitől van az, hogy valódi értékek húszéves késéssel kerülnek magyar színpadra, s közben rendszeresen bukkannak fel olyanok, amelyek nem érik meg a szótár lapozgatását?) A színészek következnek most, akik mindent megtesznek ezen az estén is, hogy megnevettessék a közönséget, ezekben a lazán összefércelt, kifor- dítom-befordítom helyzetekben. Simor Ottó ebben a_ darabban szereposztási tévedés. Mégis ő az, aki sajátos, csak rá jellemző humorával színt az előadásnak. Hetey László először Nyíregyházán — főCsanády János: Vigalomban Vigadni akad még időnk, még nem mered a piramis; a csúcsa még levegőben nem épült meg lebegőben, bort hörpölni van még időnk. Bocskoros rabszolgák vagyunk, de bort kapunk, vörösbort, ez éltetőnk, s ha elbukunk, testünkre szél kavar port, ám bort kapunk, vörösbort. szerepet kapott. Megokolatlan fura figuráját jól játssza. Érzéke .van a műfajhoz. Jó volna tisztességesen megírt szerepekben is többször látni. Vennes Emmy mindig jő, most is. Humora, bája elragadó. Szigeti András mintha sok volna egy kicsit. Elviszik a helyzetek, ösztönösen küzd, hogy ne „üljön le” a jelenet. Szeli Ildikó és Lengyel István meglepő táncoskomikusok. Miket tudnak, s miket tudnának egy igazán jó darabban? Berki Antal uralja a nyúlfarknyi jelenetét. Nem csoda, ö is sokkal többet tud a komikumról,. # mint amit ez a darab igényeié tőle. Három nyíltszíni tapSh van öt perc alatt. Nagyon jó még a fiatal Somló Gábor, igazi karakter, jól megválogatott gesztusokkal, pontosan jellemez. Csorba Ilona egy figurát játszik mindig, viszont tud énekelni. Korompay Vali kifogta most alaposan. Címszereplő, de alig van szerepe. Elmegy az elején és megjön a végén. Komolyabb, hosz- szabb szerepben kellene már látni. Balogh Béla is csak egy villanás, „átmenő szerep”. Megoldja. A manökenek előnytelenül öltöztetett (vagy inkább vetkőztetett) tánca és kórusprodukciója az első felvonás végén lehangoló. Ez egyébként még néhány énekszámról is elmondható. Gellért Péter és „munkacsoportja” megbízható színvonalon állította színpadra a darabot. Tudomásul vették, hogy „nincsen benne semmi, ám az legalább érthető.” A főiskolás rendező a mesterségbeli tudásnak már nagy részt birtokában van, az előadás könnyed és gördülékeny és végül is élvezhető. Egy estére legalábbis. Mester Attila Faragott kővel Núbia üzen kezünknek és korunk ravasz csigákat forgat, köveket emel fel karunk, míg köteleket hurkolunk, s parancsnokunk az Ég Fia, a fáraó, egyetlen, kinek szentelt fejére hullt — arany álarc lesz majd a múlt — az égi kegyelem. Minket homokba kaparnak, mert építjük a piramist — A halál csarnokát. Egyenlők leszünk majd ott a föld alatt, hol kőtömb és homok fújt. liofihfohntá «Hifiül HWB fe M b E* S M JS k j|jK K £ fi ti?*?: mL fi kJA y Hj' «f M k w » ■ ■ re ■ re mám re W WI re re mtm res vb* re re re w wren re -m* re re
